Teadélután

A Budapesti Rendőr-főkapitányság a négyből egy ügyben bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást a több, mint egy éve inkriminált filozófusok - Heller Ágnes, Radnóti Sándor, Geréby György, Gábor György, Vajda Mihály - ügyében, a másik háromban tovább folyik a nyomozás.
Az eset kapcsán a Fidesz-frakció sajtóközleményt tett közzé, melyben azt írták, ez is jól mutatja, hogy a filozófia egyes szereplői ellen hajtóvadászat vagy lejárató akció indult annak idején, ehhez viszont ők a továbbiakban sem kívánnak asszisztálni.
A Fidesz frakcióvezetője méltatlan hangulatkeltésnek nevezte, ami a pályázatok elbírálásának tekintetében annak idején elhangzott.
Vagyis hogy a Fidesz a most felállítani szándékozott "oligarchabizottság" kapcsán tette fenti nyilatkozatot. Helleréknél persze volt gyanús ügylet, így Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos fel is jelenthette érintett személyeket - amelyekben úgy tűnik, szép csendben lezajlik meghátrálás, ha már bűncselekmény híján nem lehet elítélni senkit sem.
De ha a Jobbik és az LMP által elővett nagytőkések állami megrendeléseiben sincs semmi törvényellenes, akkor nyilván a Fidesznek nincs is oka aggodalomra a vizsgálóbizottság felállításának kapcsán. A gazdasági élet tisztaságába vetett bizalom pedig mindannyiunk érdeke, nem igaz?
 

Csécse: Lenin utca
Egyházasgerge: Lenin út, Vöröshadsereg utca
Kálló: Kun Béla utca
Karancslapüjtő: Lenin utca
Kazár: Lenin utca, Kun Béla utca
Kisbágyon: Lenin út
Lucfalva: Lenin utca
Mátraszőlős: Vöröshadsereg tér
Mihálygerge: Lenin utca, Néphadsereg utca
Szécsény: Kun Béla utca
Vanyarc: Lenin utca, Kun Béla utca

Néhány település- és utcanév, melyek ugyan jelenleg is élnek, mégsem látszanak visszahozni sem a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet, sem a III/III-as ügyosztályokat, sem a szovjet tankokat. Ekképp valószínűleg sem a gyömrői térelnevezés, sem a kereki szoborállítás nem fogja maga után vonni a Horthy-rendszer visszatérését, ami pedig nem egyenlő a fasizmussal, bármennyire is tekintélyelvű volt kormányzósága idején Magyarország közjogi berendezkedése.
Horthy személye körül rengeteg vita, félreértés él ma is a köztudatban, melyeknek egy része a gulyáskommunizmusból itt ragadt megítélésbeli örökség (akkoriban a nevével fémjelzett korszak volt a valaha volt legsötétebb rezsimként lefestve), másrészt pedig az altengernagy valódi rossz döntéseiből fakadnak. Ha nem is bizonyított, hogy felelős lett volna a vörösterrorra válaszul érkező fehérterrorban, illetve a vidéki zsidóság elszállításában, de tétlensége már felróható bűnéül, amely fakadhatott ugyan abból is, hogy egyetértett a történésekkel, meg még ezernyi más, a háborús időszakból következő okból. Antiszemitának viszont valószínűleg nem volt nevezhető, amit jól mutat fia életútja is, aki már akkor is az egyik legharcosabb náciellenes közjogi méltóságként volt számon tartva, ahogy apja is leállíttatta a budapesti zsidóság deportálását. A vidékiek elszállításában ugyanakkor a magyar adminisztráció készségesen vett részt, de utólag visszagondolva mégsem érthető, miért nem lépett már korábban közbe a kormányzó, ha a fővárosiak mentését ilyen, a németekkel szövetséges erők közt példátlan egyedüliséggel tudta megvalósítani.
Horthy objektív megítélése szerencsére a rendszerváltás után lehetővé vált a történelemoktatás során is, így hibái mellett vitathatatlan erényei is kimondhatóak lettek (konszolidáció, elkötelezett európaiság, a mérsékelt miniszterelnökök támadása és a II. világháborúból való kiugrás - sajnos sikertelen - megkísérlése).
Horthy történelmi szerepének tárgyilagosabb megítélése már jó ideje lehetővé vált, legutóbb Turbucz Dávid tavaly megjelent könyve igyekezett elfogulatlanul áttekinteni a kormányzó pályáját.
Mindamellett én nem támogatok olyan köztéri elnevezéseket, melyek ennyire ellentmondó megítélésben állnak, de ez esetben ugyanúgy el kellene törölni az összes Lenin- és Marx utcát, elbontani a fennálló szobraikat, sőt, Károlyi Mihályét sem Siófokra, hanem a szoborparkba kellett volna szállítani. Ha viszont az ottaniakat ez nem zavarja, és együtt tudnak élni ezen történelmi alakokkal a mindennapokban, akkor szívük joga. Márpedig ahogy látom, a feszültséget leginkább kívülről gerjesztik - és ahogy Dániel Péternek sincs joga megrongálni általa soha korábban nem ismert települések szobrait, úgy Heller Ágnesnek is felesleges az ATV-ben arról panaszkodnia, hogy "ezek a fiatalok nem ismerik a történelmet, mi jön ezután, Rákosi-szobor?" Nyilván Rákosi teljesen más alakja a történelmünknek, és ahogy Szálasinál, úgy nála sem lehetséges pályafutásának relativizálása - viszont Horthynál (ahogy egyébként Kádár Jánosnál is) igen.
És nem lennék meglepve, ha néhány évtized múlva Kádár-szobrok és -térelnevezések is felütnék itt-ott a fejüket. Ahogy ugyanis egyre kevesebben mondhatják majd el magukról, hogy személyesen is benne éltek egyik-másik rendszerben, úgy lesz egyre nagyobb igény a politikai rendszerek tárgyilagos, erényeket kidomborító megítélésére, helyenként elismerésére. Ez pedig nem jár együtt a felejtéssel és a hibák megismétlésével - önmagunk és múltunk reális megismerésével annál inkább.

"Nem szeretem a 'náci' kifejezést. Se a nácizást, se a fasisztázást, se a komcsizást. Szerintem ezek helyettesítik azt, hogy elemezzük és értelmezzük, hogy voltaképpen miről van szó."
/Heller Ágnes - ATV, Civil a pályán, 2012. május 1./

Heller, a hazug - e címmel írta a Magyar Nemzet mai vezércikkét Torkos Matild, melynek gyakorlata épp azt a nagyon rossz tendenciáját emeli ki a közbeszédnek, melyből való kiszakadás mindannyiunk legelemibb érdeke lenne.
Ez pedig a szavakkal való megbélyegzés kérdése, mely a filozófusasszony Berliner Zeitungnak adott interjújára is jellemző: ebben Heller fundamentalistának és fasisztának bélyegzi a Fideszt, ahogy korábban beszélt már bonapartizmusról, autokráciáról, féldiktatúráról, miegyébről. Ez a fajta folyamatos megnevezési kényszer főleg annak fényében furcsa, hogy az ATV Civil a pályán című műsorának május elsejei adásában éppen ennek káros voltáról értekezett Heller. Bár korábbi, Európai Parlamentben előadott beszéde után is azzal védekezett, hogy szavait félrefordították ("senkit nem lőttek meg" helyett állítása szerint arra gondolt, hogy "senkit nem lőttek le"). Ennyi félreértés viszont már tényleg sok lenne: valószínűbb, hogy külföldön valamiért tényleg úgy érzi Heller Ágnes, hogy ki kell nyilatkoztatnia a jelenlegi magyar kormány politikai hitvallásáról (ezzel összefüggésben pedig az ország államformájáról).
Nem tisztem, hogy Heller Ágnest kiigazítsam, ahogy az sem áll szándékomban, hogy Torkos Matild jó szándékát kérdőjelezzem meg. Viszont a vezérezésnek épp annyi értelme van, mint a hazugozásnak, a fasisztázásnak, vagy éppen a liberálisra maszkírozott kriptokommunistázásnak.
Merthogy a XXI. században már túl kellene lépni ezen a fajta szavakkal való lefegyverzési módszeren - ahogy a kiváló filozófusnő sem lesz kriptokommunista attól még, hogy rendszeresen felületesen ítél a Fidesz-kormány lépéseiről - ahogy az is más kérdés, hogy a német lapok az ő véleményére kíváncsiak ezzel kapcsolatban. Ez van, a másik oldalnak akkor megkettőzött erővel kell álláspontját képviselnie, de demokráciában nincs értelme mást véleménye miatt megbélyegezni és kitolni a legitim gondolatformálók köréből. Hellernek joga van fasisztáznia német lapokban, ha ezek ezt akarják hallani, Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkárnak pedig joga van ezt kiigazítania egy másik német lapban - nincs ezzel semmi gond, maximum pár szűklátókörű germán hazánk állapotain fog aggodalmaskodni, az értelmesebbje meg majd tájékozódik, mielőtt szólásra nyitná száját.
Heller Ágnes filozófus ugyan, de szakterülete sokkal inkább az arisztotelészi etika, vagy mondjuk a leibnizi metafizika - politikai kérdésekben a civil társadalom egy tagjaként szól csak, ami szerintem igenis örvendetes, még ha több dologban is vitába lehet szállni vele. A demokrácia ellensége ugyanis nem a szélsőséges vélemény, hanem a közöny - ahogy Pozsonyi Ádámnak joga van királyságról álmodozni, Thürmer Gyulának is kommunizmusról, úgy Heller Ágnes is nyugodtan hangot adhat azon vélekedésének, hogy itt diktatúra van kialakulóban. Nem ítéletet kell emiatt hozni róla, hanem megcáfolni állításait, ütköztetni az érveket, és végül talán őt is meggyőzni némileg saját igazunkról.
A kommunistázás, fasisztázás, hazugozás viszont sehova nem vezet, és ha az utca embere azt látja, hogy az újságíró, a filozófus és a politikus is bőszen helyez mindenkit véleménye miatt valamilyen szűk skatulyába, akkor ő is feljogosítva érezheti magát, hogy ezt tegye a hétköznapokban. Amivel pedig egyértelműen szembetalálkozhatunk nap, mint nap - kommentek, tüntetéseken feltűnő szlogenek, magánbeszélgetések során.
Egyet visszalépni, felülről szemlélni a dolgokat - ebből baj nem származhat. És akkor talán túl is láthatunk annál, mint ami elsőre evidensnek tűnik. Például Heller Ágnes, az ELTE-BTK professor emeritusa is felismerheti, hogy az egyetemi hallgatók nagy része állításával szemben nem szélsőjobboldali eszméket vall. Ha ugyanis a bölcsészkar fiataljaival szóba elegyedik, öt perc után rájöhet, hogy azért mégsem olyan egyértelmű az az arány.
Ahogy Heller Ágnes közeli ismerősei is tisztában vannak vele, hogy a filozófushölgy nem liberálisnak maszkírozott kriptokommunista, akik pedig már váltottak két szót Orbán Viktorral, azok készségesen ismerik el, hogy nincsenek a miniszterelnöknek diktatórikus hajlamai.
Megismerni, nem ítélkezni. Ez máris jó kiindulópont lehet!
 

Réthelyi Miklós lemondott a Nemzeti Erőforrás Minisztérium éléről, helyét Balog Zoltán vette át, aki rögvest át is nevezte az intézményt Emberi Erőforrások Minisztériumává. Utóbbi eddig a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerepét töltötte be.
Korábban is tudni lehetett, hogy Réthelyi két évre tervezi mandátumát, és ciklusfelezőnél néminemű kormányátalakítás fog bekövetkezni. Mint mondják, a politikai kormányzás ideje jön el, tehát a jelenlévő "szakemberek" helyére is hivatásos, harcedzett politikusok kerülnek, akik még inkább érteni fognak a szervezési, stratégiai kérdésekhez.
Bár még nem látni a végeredményt, azt most el lehet mondani, hogy a retorika nem túl bizalomgerjesztő: eddig is szokás volt - bár kissé demagóg, de valamicske igazságot tartalmazó módon - némi dilettantizmust felfedezni a kormányzás több területén is (és itt még nem is csak a Fliegauf-premieren szétosztott szórólapokra gondolok, sokkal nagyobb problémák voltak Dörner-kinevezéstől Gyöngyöspata-botrányon át egészen az ad-hoc gazdaságpolitikai lépésekig). Kérdéses, az ún. "hivatásos politikusok" jobban képesek lesznek-e felfuttatni a vezetést: hogy Balog Zoltán miként fogja majd össze az idáig is "csúcsminisztériumnak" nevezett, rendkívül rétegzett (sport, egészségügy, munkaügy, stb.) intézményt, illetve milyen átalakítások érkeznek még addig, és pozitívan jövünk-e majd ki az egészből. Mondják, hogy Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár pozíciója is meginogni látszik, illetve hogy a frakcióvezetői poszton is változás várható (talán Rogán lesz a befutó).
Az mindenesetre tény, hogy mind Réthelyi, mind Szőcs nem tűnt eddig túlságosan jelentős miniszternek - Réthelyi kapcsán legtöbben csak az Alföldi melletti (egyébként abszolút jogos) kiállásra asszociálnak, míg Szőcs Géza is megmaradt a nem túl sok mindenhez hozzáférő miniszter szerepkörében, aki anno felemelte a szavát az időközben csak néhány méterrel arrébb kerülő József Attila-szobor elmozdítása ellen.
Jobb lett volna tehát egy úgymond hatékonyabb szakemberi működés, mert az eddigiek fényében nem sokat veszíthetünk azzal, hogy még egy pár államtitkári posztot vesz át hivatásos politikus.



 

Valódi konzervatív polgári pártszövetség nem hirdet gyökeres változást az élet minden területén.
Valódi konzervatív párt nem nevezi át egy ország fővárosának tetemes mennyiségű utcáit és tereit, sokszor teljesen indokolatlanul.
Valódi konzervatív párt nem használja arra földcsuszamlásszerű győzelmét, hogy gyökeres változást hajtson végre egy országban, átstrukturálja a közigazgatást, és 180 fokos fordulatot hirdessen - még akkor sem, ha az ország addigi irányvonala nem a legjobbnak mondható.
Valódi konzervatív párt előnyben részesíti a jól bevált hagyományokat, és mások hagyományait is tiszteletben tartja.
Valódi konzervatív párt az állam és az emberek között ékként létrejött szerveződések (pl szakszervezetek) megerősítésében, nem pedig gyengítésében játszik szerepet.
Valódi konzervatív párt nem javítgatja, ami jól működik, és nem lehetetlenít el nevetséges indoklással olyan kulturális intézményeket, melyeknek meglétére igény volt.
Valódi konzervatív párt nem bocsátkozik feleslegesen olyan küzdelmekbe, melyekből győztesen nem jöhet ki, és melyeknek amúgy sincs semmi értelmük egyfajta kurucos mentalitás hangsúlyozásán túl.
Valódi konzervatív párt a középosztály felemelését nem csak szóban igyekszik végrehajtani - és ebbe a középosztályba beletartoznak az orvosok, a tanárok és a köztisztviselők is.
Valódi konzervatív párt nem igyekszik jogszabályok igazításával korlátozni az olyan szabadságjogokat, mint amilyen a gyülekezési-, vagy a szólásszabadság is. Valódi konzervatív párt nem preferálja az ilyen jogszabályokat.
Valódi konzervatív párt a konszolidáció megteremtését tekinti elsődleges feladatának a közéletet illetően. Valódi konzervatív párt a mindennapokban észrevétlenül tevékenykedik bár, de a jogszabályokat keménykezűen betartatja.
Valódi konzervatív párt nem hirdet baloldali gazdaságpolitikát. Valódi konzervatív párt nem él forradalmi retorikával, és efféle okokat az adóztatás terén sem részesít előnyben.
Valódi konzervatív párt nem központosítja a hatalmat. 
Valódi konzervatív párt nincs ma a magyar Parlamentben, és valószínűleg azon kívül sem létezik jelenleg hazánkban (és ilyet nem Bokros Lajos, és nem is Debreczeni József fog létrehozni).
Minden korábbinál nagyobb az igény ma Magyarországon egy valódi, fiatalos konzervatív pártra.

Még 24 órája sem létezik a napraforgoblog nevű oldal, de az MTI máris idézésre méltónak tartotta: "Kinek a zsoldosa Ángyán József?" című bejegyzésüket hírként közölték akkor, amikor a Google még ki sem dobta a hivatkozott blogot. Említett cikk igyekszik lerántani a leplet a vidékfejlesztések során mindent vivő oligarchákat emlegető egykori fideszes államtitkárról, aki a poszt emtéísítése kapcsán vizsgálatot követel.
Bár a Teadélután már április 20-a óta létezik, és sajnos egynél több poszt látott napvilágot itt azóta, mégis megpróbálkoznék, hátha belőlem is vezető hírt kreál néhány órán belül a nemzeti hírügynökség.

1. Kopits György ekézte Matolcsyt, de arról már nem szólt, hogy az matekérettségijén a kettővel mellette ülőről puskázott.

2. Oszkó Péter szidja a kormányt, de mit keres a WizzAir-ben?

3.  Áder János megpróbálja átvenni az irányítást a

3. Mellár Tamás többször is negatív hangnemben szólt a jelenlegi gazdaságpolitikáról, turnézott a Népszabadságban és az ATV-ben, de emlékezzünk csak: egykor ő vizsgáztatta Gyurcsány Ferencet. Nem gyanús?

4. José Manuel Barrosónak nem igazán tetszik az, ami Magyarországon zajlik, de csak mert havi 9 milliót keres.

5. Visszatérne Bajnai Gordon? Jól végiggondolta ezt mindenki? Hiszen ő egy libatolvaj!

Mind Endrésik Zsolt, mind Gyurcsány Ferenc az ellene folyó koncepciós eljárás köré építette fel május elsejei beszédét.
Előző, Jobbikból kizárt országgyűlési képviselő ráadásul egy Kalasnyikovval is súlyosbította előadását, mely Magyar Termék matricával nem igazán ellátható termék segítségével géppisztolysorozatot adott le a levegőbe, persze csak vaktölténnyel. Volt miniszterelnökünk pedig egy jól kigondolt összeesküvés-elméletről számolt be, melynek lényege, hogy a jobboldal lopta el mind az ő, mind Rozs Szabolcs szakdolgozatát, hogy szerencsétlen Gyurcsány így ne tudja bizonyítani: a szabályoknak megfelelően írta meg művét.
Míg a jelenleg független képviselőként tevékenykedő Gyurcsány elvileg a munkások érdekében, addig Endrésik a magyar nemzetre hivatkozva mondta el Edelényben beszédét, és közös bennük, hogy egyik sem a köz szempontjairól, munka törvénykönyvéről, az emberek jólétéről tartott szpícset, hanem saját sérelmeit, bántottságát sorakoztatta fel a hallgatóság előtt, akik valamiért ezt remekül be is szopták, és abban a hitben távozhattak, hogy előadójuk az ő érdekükben emelte fel szavát.
Endrésik Zsoltot - ezt jó, ha mindenki tudatosítja magába -, nem hasonló cselekedetek miatt zárták ki. Azért kellett távoznia a pártból, mert a borsodi képviselőcsoporttal egyetemben szembementek Szegedi Csanád és Szegedi Márton érdekeivel. Egy ehhez hasonló fegyveres akció egyáltalán nem indok náluk a kizárásra. Erre jó példa a gyöngyöspatai polgármester, Juhász Oszkár is, aki bár tavaly polgárháborúról elmélkedett néhány társával, mégsem rótta meg senki közösségén belül, de említhetjük magát Vona Gábor pártelnököt is, aki a március 15-i Jobbik-rendezvényen bejelentette, békemenet helyett ők harci menetet fognak szervezni (a magyar föld megvédése érdekében).
Mind a fegyveres konfliktus kiprovokálása, mind Endrésik Zsolt sérelmeinek jogorvoslata kizárólag ezen politikusok kicsinyes vágyainak megoldását szolgálja - a magyar népnek ugyanis tulajdonképpen teljesen mindegy, Endrésik Zsolt, vagy más jobbikos képviselő osztja az észt Borsodban - így tehát kijelenthető, hogy a Jobbik prominens képviselői is épp annyira szolgálja a magyar nemzetet, mint mondjuk Gyurcsány Ferenc.
Aki a mostani városligeti majálison tartott vádbeszédében közölte, mindenkit kiperel a vagyonából, aki plágiumot emleget - míg néhány napja még arról beszélt, a HírTV munkatársai csak dolgukat tették, médiaterroristának egyáltalán nem nevezhetőek (itt látszik egyébként, hogy valószínűleg fájó ponton érték a mostani vádak, miszerint volt sógoráról kopipésztelte munkáját a Balaton-felvidék szőlészetéről és borászatáról).
Az egyébként inkább baloldali ünnepen, május elsején Gyurcsány önnön fájdalmairól tartott negyedórás beszédet a megfáradt, virslivel és sörrel felszerelkezett munkástömegeknek, majd visszatért rózsadombi villájába, ahol tovább gondolkodhatott az ellene lefolytatott orbáni gyűlölethadjárat menetének mibenlétéről. A beszédétől felvillanyozott, kis DK-s zászlócskákkal ellátott nyugdíjasok pedig tovább sétálgathattak a meleg tavaszi délutánon, meghallgathatták az Irigy Hónaljmirigy aktuális fellépését, esetleg bevásárolhattak Kádár János-relikviákból.
Míg a milliomoslétből mindegyre a nép közé leszálló Gyurcsány saját megtépázott renoméját félti, és ezt pereskedéssel igyekszik kompenzálni, addig a jobbikos képviselők láthatóan végtelen frusztrációjukból kifolyólag ragadnak fegyvert, és igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy ők utolsó vérükig is védelmeznék a Szent Koronát és a magyar nemzetet - egy olyan polgárháborúban, melynek elkerülésében és elsimításában ők nem érdekeltek, hiszen ez a Jobbik létjogosultságát magát vonná kétségbe.
 

A hét végére megkaptuk hát a kellő Gyurcsány-adagunkat: a nemzet demokratájának dolgozatával megegyező címmel adott be négy évvel korábban szakdolgozatot Rozs Szabolcs, az ex-miniszterelnök akkori sógora. Mint ma kiderült, ráadásul a DK-vezér munkájának bírálata tökéletesen ráillik egykori rokona A Balaton-felvidék szőlészete és borászata című értekezésére.
Az őszödi igazságbeszélő ezzel újabb izgalmak elé állította a népét, egyúttal sikeresen mentette meg ezúttal Matolcsy György nemzetgazdasági szépírót, Tarlós István provokációellenes erkölcsrendészt, esetleg Hoffmann Rózsa tanárnőt pár napi blamázstól. Mert hát kit érdekel akármilyen tranzadó, sms-adó, csekkadó; minek verje a fejét bárki is a falba a melegfelvonulás ilyen szánalmas indokokkal való ellehetetlenítési kísérletén; mit törődjünk mi a nemzet leiskolázásán; szóval mit gyötrődjünk az újabb és újabb butaságokon, amikor itt van velünk Gyurcsány Ferenc, és képes feldobni napunkat a 28 évvel ezelőtt leadott szakdolgozatával?
Vajon tényleg plágium történt? Esetleg egy az egyben a sógor munkája lett leadva? Vagy Rozs Szabolcs nem is létezik, mindannyian álmodjuk ezt az egészet, és valójában még mindig Gyurcsány a miniszterelnöke az országnak? Kit érdekel, ha ilyen jó a show, és ha minden egyes nap újabb izgalmakat szolgáltat nekünk A Demokrata, Orbán Kihívója, A Pápai Megváltó? Decemberben is sikeresen vitte el a bulit önmagát letartóztattató akciójával, akkor is elképesztő hatékonysággal igyekezett menteni a kormánypártokat év végi idiótaságaik össztársadalmi felháborodást generáló hatásától, most pedig újra lendületben a Fidesz legnagyobb jótevője, még ha ezúttal a HírTv jóvoltából is.
Valójában Gyurcsány Ferenc testesíti meg a nemzet egységét. Személyéről való lemondásban végre kart karba öltve menetelhet előre Selmeczi Gabriella, az IKSZ, a Fidelitas, a Jobbik, az LMP, az MSZP rebellis képviselői, a Hírszerző, a Véleményvezér, a Demokrata, a Heti Válasz és még ki tudja, kicsoda - Gyurcsány örök.
Gyurcsány Ferenc távozzon. Holnap pedig térjen vissza közénk, és szórakoztasson minket ismét: május elseje alkalmából mondjuk egy No pasarán! 2-vel, aztán jöhet az alkotmányos blokád, a demokratikus puccs, derüljön ki valami arról az exkedves Rozs Beatrixról is, meg akkor már a másik volt csajáról is, esetleg a csak-csak megvalósuló melegfelvonuláson jelentse be, hogy igazából ő egy kicsit más, mint mi, és házasodjon össze Gréczy Zsolttal.
(Függöny)
 

Jáksó "ne a kétmillióról beszéljünk" László letiltotta Magyar Narancsnak adott interjúját, ám a lap a 2010-es médiaszabályozásra, a sajtó szabadságára hivatkozva megjelentette azt. 

Az interjú visszavonásának oka ismeretlen, de minden bizonnyal arról lehet szó, hogy, a nép Jáksója sem szívesen olvassa saját picsogását két és fél oldalon keresztül - legalábbis a nem túl barátságos kérdésekkel való indoklás már ott érvényét veszti, hogy az abszolút sematikus
nyitány ("A Marslakók a te ötleted volt, amivel pár éve jelentkeztél a köztévénél") is valamiért arra ösztönzi a kreatív producer urat, hogy levágjon egy hatalmas hisztirohamot arról, milyen hülyék is azok, akik hozzáértését megkérdőjelezik. Ebből diplomázott, na, nem viccmesélésből, ahogy a Heti Válasznak még szeptemberben adott interjújában is kifejtette.

Az Iványi Zsófia által jegyzett beszélgetés aztán innentől élesbe kapcsol, az újságíró hölgy nem igazán rejti véka alá véleményét mind a megszerzett közvagyon helyes megtérülését, mind a sorozat színvonalát illetően. "Zavaró módon ráncigálják a kamerát, a vágás alapvető szabályait nem tartják be, a dialógok nincsenek rendben, hatalmas dramaturgiai bakik fűszerezik a jeleneteket" - szegezi neki nem túl finomkodó kritikáját Jáksónak Iványi, akinek erre annyi a válasza, hogy a dialógok megítélése "ízlés kérdése".
Az interjú körülbelül így néz ki:
 

Magyar Narancs: "Igaz, hogy te közmilliárdokból készítesz szart a tévébe?"
Jáksó László: "Nem, én bagóért csinálok valami nagyon újat, melyből így is rosszul jövök ki."
 

Az még hagyján, hogy a Heti Hetes műsorvezetője azzal érvel a röhejes sztorit illetően, hogy ha csak a flekkhez hasonló szakkifejezésekkel dobálózna, az uncsi lenne, de igyekszik úgy beállítani a kritikus hangokat is, mintha azok egy prekoncepciózus lejárató kampány részét képeznék, és az elégedetlenek még nem is néztek volna bele soha a sorozatba, pedig hát akkor jól elcsodálkoznának, mennyire újító és valószerű is az, ami a képernyőn történik.

Azzal érvel itt is (meg rengeteg egyéb helyen) Jáksó, hogy nyilván nem térül meg elsőre, ha nem vért, könnyeket és meztelen nőket mutogatnak, ami már csak azért is vicces, mert az első héten ellőtték mindhármat: a főszerkesztőt a lépcsőházban megverték, a kollegina kocsiját felrobbantották, kaptunk egy fincsi szexjelenetet Barátok Közt-tálalással Marenec Fruzsival és maffiózó szerelmével, de még a szükséges érzelmi kirohanások sem maradhattak el az izgalmas szappanopera eszköztárából.

Nem tudom, Jáksó melyik konkurens sorozatban találkozik folyamatosan meztelen nőkkel és vérrel, de hát ha szerinte egy számítógép feltörése és egy pizzafutárnak öltözött hacker titkos fotózása a celeb lakásán eladható nemhogy oknyomozó riportnak, de igényes, közszolgálgati szórakoztatásként is, akkor én, ha bánatosan is, de inkább kikapcsolom a televíziót.

A Marslakók nevű szappanopera olyan mérhetetlen dilettantizmusról és ötlettelenségről árulkodik, hogy akkor is bűn lenne minden este nagyképernyőn mutogatni, ha epizódonként nem hatmilliót szánnak rá, de így aztán végképp érthetetlen, mi alapján szavaztak kétévi bizalmat egy semmilyen mérce által nem legitimált sorozat vetítéséhez.

Ennek ellenére Jáksó hisztizik mindegyre, megtette korábban már Majkánál is, pedig őt aztán tényleg nem nevezhetjük ellendrukkernek, de a rendkívül frusztrált kreatív urat ez úgy látszik, nem zavarja. Ő csak sajnálja magát, hiszen még a többi producer is csak röhögne egymilliós fizetésén, mely igazán csekélység ahhoz képest, hogy ő valami rendkívülit visz képernyőre estéről estére - valami rendkívülit, hiszen életszerűtlen idegesítés ide, közhelyes karakterformálás oda, azért ebből is lesz egy huszonegyedik századi Szomszédok, már ha megadjuk neki a négy hónap + két év + ki tudja mennyi türelmi időt.
 

A francia elnökválasztás első fordulója után a francián kívüli sajtó számára a legérdekesebb fejleményt Marine Le Pen, illetve a Nemzeti Front (Front Nationale) harmadik helye, 18 százaléka jelenti. Új erőre kapott a szélsőjobb, ez még keménykezű apja, Jean-Marie Le Pen 2002-es legendás tizenhét százalékánál is jobb eredménynek számít. Minek köszönhető a fiatal, negyvenes éveinek közepén járó hölgy sikere, mi az, ami elhozhatja néhány éven belül egy új, radikálisabb hangot megütő erő felemelkedését Franciaországban?
Marine Le Pen minden populizmusával együtt is sokkal mérsékeltebb irányt képvisel, mint apja, így sikerrel szólította meg azon csalódott francia tömegeket, akik ugyan kevésbé hajlanak a szélsőséges megoldásokra, de úgy gondolják, nem mehet tovább, ami az V. Köztársaság elmúlt éveit jellemezte, és a jobboldal jelentős megújulásra szorul.
Ez az ifjabb Le Pen, és a Nemzeti Front stratégiája is ma: újraszervezni a meggyengült jobboldalt, egy karakteres, szenvedélyes női vezető segítségével sikeresen nyitni a korábban a Nemzeti Frontot elutasító konzervatív szavazók irányába is, ugyanakkor rendkívül antikapitalista, a rendszert maximálisan elutasító, oligarchák ellen tiltakozó politikájával a jobboldalon kívül is sokakat elhódítani az új erő frontvonalai mögé.

 

                                                                                                                  
A Jobbikkal való összevetés nem veszett fejsze nyele még akkor sem, ha a nyugati szélsőjobb teljesen más irányt is képvisel, mint magyar társuk: amire rájött a Nemzeti Front, azt itthon is próbálgatja a Jobbik egyre inkább népszerűvé tenni az emberek számára. A dolog pikantériáját még inkább kiemeli, hogy a hazánkban jelenleg folyó államfőválasztás során a Jobbik Morvai Krisztinát jelölte ismét, tehát a kvázi magyar Marine Le Pen-t: Morvai mind kiállásában, mind retorikájában igencsak hajaz francia kolleginájára. Ott márpedig úgy látszik, vevők erre a fajta temperamentumos nacionalizmusra az emberek, hát miért ne lennének Európa ezen csücskén?
Marine Le Pen sikerét az adja, hogy egyrészt képes egy fiatal, erős Franciaország képét megjeleníteni, amely bár kétségtelenül épít hagyományaira és a francia jellegre, mégis képes erőt sugározni, és egy pozitívabb jövőképet közvetíteni a szavazók számára.
Na de mi is ez a másfajta perspektíva? Kissé leegyszerűsítő, de a valósághoz közel álló szempontrendszer alapján mindezt a bevándorló-probléma, a kiszipolyozó bankok, az uniformizálódó és a kisembert semmibevevő globalizáció számlájára írhatjuk, mellyel szemben az egyenlőséget mindig is fontosnak tartó francia nép szívesen háborodik fel, illetve egyetért "mindenki elszegényedett, kivéve ők, a kiváltságosok"-féle dühöngés jogosságával.
Az új nyugat-európai szélsőjobb egyébként már teljesen más képet fest, mint évtizedekkel ezelőtti önmaga: egy Izrael-barát, iszlámellenes és euroszkeptikus oldal van feltörekvőben, mely most Marine Le Pen-nek köszönhetően valószínűleg sikeresen fogja megnyerni magának a Nemzeti Front-tal addig nem szimpatizáló rétegeket is.
Ráadásul a jobboldali elnökök után Franciaország némiképp besokallt a konzervatív vezetőktől: ezt a nem túl izgalmas, program tekintetében zsákbamacskát áruló François Hollande első fordulós győzelme mutatja, míg második helyen Nicolas Sarkozy érkezik alig három százalékkal lemaradva, így ők ketten jutottak tovább az elnökválasztás második fordulójába.
Jean-Luc Mélenchon sikerét emelik még ki többen, aki a szélsőbal zászlaját emeli magasba, illetve vicces módon még trockista jelölt is akad Nathalie Arthaud képében, ám ez már tényleg a futottak még kategória.
A szexi új szélsőjobb viszont nem valószínű, hogy gesztust fog gyakorolni a jelenlegi jobbos elnök, Sarkozy felé, hiszen mint már mondtam, szándéka a jobboldal leépítése és egy jóval előnyösebb pozíció kiharcolása - tehát minden esély megvan arra, hogy Marine Le Pen hívei nem fognak egy az egyben átszavazni Sarko-ra, sokkal inkább választják majd a baloldal jelöltjét, ezzel is kinyilvánítva negatív véleményüket a mostani elnökről és arról, amit politikájáról gondolnak.
Alábbi videó is jól mutatja ezt: akármikor tesz említést Sarkozyről Le Pen, mindegyre dühös fújolás a felelet, arra pedig, hogy a radikális szavazók a jelenlegi helyzet konzerválására szavazzanak, nincs sok esély.

Az Index hétfő délelőtt készített videójából két dolog világosan látszik:
- A kormánypárti képviselőknek fogalmuk sincs azon törvénytervezetről, melyet egy hét múlva valószínűleg fenntartás nélkül szavaznak meg mindannyian.
- Egyes fideszes képviselők továbbvinni látszanak azon dicső bolsevik népnevelés hagyományát, melynek keretében ők a kis elefántcsonttornyukból igyekeznek kioktatni minket, mire érdemes költenünk.
Utóbbi nem újkeletű jelenség a 2010-es választások óta: már a chipsadó is népegészségügyi termékadóként lett eladva, a dohányzás feltételeinek szigorítását is többen indokolták hasonló retorikával, de valószínűleg a bevezetendő internetadóra is talál majd valaki hasonlóan bölcs magyarázatot.
Na már most: lehet hivatkozni az irdatlan lyukra a költségvetésben, lehet magyarázni az államadósság sosem látott mértékét, de ne próbáljuk már megmondani, ki hogyan éljen, milyen káros szokásokat folytasson, milyen egyesek szerint felesleges dolgokra pazarolja el a pénzét.
Láthattunk már efféle okoskodásra példát: az MSZP hasonló indokokat igyekezett csatasorba állítani a vizitdíj szükségességének miértjéről: annyian járnak programszerűen naponta a rendelőbe, miközben semmi bajuk - na majd most kétszer is meggondolják, mivel töltsék a drága idejüket.
Azt javaslom, a népnevelő hülyeségeket hagyjuk meg a jobbikos erkölcsrendészetnek, és ne igyekezzünk túlszárnyalni sem az egykori marxistákat demagógiában.
De ha már itt tartunk: úgyis sok a nulla hozzáértéssel rendelkező, fogalmatlan politikus a Parlamentben - hála istennek már csak két év, és a hozzá nem értő semmirevalók fele eltűnik a zsírosbödön közeléből. Na, egy kis demagógiát azért csak belénk vertetek ma is!
 

Kis 21. századi abszurd: a magyar törvényhozás elítéli a kommunista jelkép használatáért Fratanolo Jánost, a Munkáspárt 2006 tiszteletbeli elnökét, aki emiatt egészen Strasbourgig szalad, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán jelentse fel hazáját, majd szurkoltasson ki velük 6500 eurós kártérítést az államtól a személyiségi jogaiban sértett Fratanolo részére.
Hát itt tartanak ma a kommunisták: nem elég, hogy különböző szervezetekre oszlanak (először össze is tévesztettem fenti pártot a Thürmer-féle Magyar Kommunista Munkáspárttal), de ráadásul még a bűnös Nyugattal kell is megvédetniük előző századból itt ragadt szimbólumukat.
A Mandiner mai bejegyzésében következetesen kifejti, amit én is gondolok a témáról: szerintem mindegyik jelkép tiltása értelmetlen, mert bár tényleg a dicstelen múltat idézhetik fel az emberekben, de erre ugyanúgy képes mondjuk az, ha valaki elénekli az Internacionálét, ha Becsület napja feliratú pólóban megy ki az utcára, vagy csupán ha megjelentet egy könyvet Torkig vagyok a holokauszttal! címmel.
Sajnos azonban ma nem erre halad a történelem menete, így marad a fájó jelképek felesleges tiltása - akkor viszont ne kampányolhassanak a kommunisták se vörös csillaggal, illetve ha elítélik őket érte, ne rohanjanak már pont ők a Nyugatnál panaszkodni.
"A konzervatív, klerikális ideológiát képviselő kormánypárt a Horthy-rendszer hagyományait követve, a demokratikus köztársaság alapelveit elutasítva, a munkások és alkalmazottak szociális jogait háttérbe szorítva akarja hatalmát biztosítani." - írja a Munkáspárt 2006 honlapján, ami különösen vicces azt tekintve, hogy egy 2004. május elsejei pécsi szakszervezeti rendezvényen viselte Fratanolo a vörös csillagot, emiatt pedig 2007-ben indult ellene a büntetőeljárás. Azaz: a szocialista-liberális közös kormányzás alatt, az önkényuralmi jelképek tiltása pedig 1993-ra datálható, tehát szintén nem a jelenlegi kormánypárt akarja segítségével a Horthy-rendszer hagyományait feleleveníteni, csupán érvényesítenék a fennálló jogrendszert.
A kabinet nem ért egyet az ítélettel - jelentette be nagyon helyesen Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, mely ügy nem hiszem, hogy kevésbé lenne tagállami hatáskörbe sorolható, mint mondjuk a magyar állampolgárság felvétele miatt a szlováktól megfosztó szlovák rendelkezés.
Amúgy meg a horogkeresztnek, az ötágú vörös csillagnak, a sarló-kalapácsnak és az összes többinek a történelem szemétdombján van a helye, az azokat magukon hordó idiótákat törvényileg szankcionálni pedig felesleges, ágyúval a verébre lövöldöző mentalitást mutat. Jobb lenne, ha ezen a téren is érvényesülne a szólás- és véleményszabadság, a derék magyar munkáspárt-tagok pedig elhúznának az általuk bálványozott Észak-Koreába, és egy nyilvános kivégzés során észhez térnének, mit is bálványoznak ők akkora lendülettel.


 

Index: "Mit jelent az, hogy valaki megtestesíti a nemzet egységét?"
Szabó Tamás (Fidesz): "Hát valószínűleg azt jelentheti, hogy ööö... Hát először is vegyük azt, a nemzet egysége nem tudom, hogy létezik-e."

Ilyen és ehhez hasonló válaszokat hallhattunk egy hete kormánypárti képviselőktől, de azon megmondások is kedvenceim közé tartoznak, miszerint Áder egy magyar hazafi (Nagy Kálmán), remek ember és nagyszerű szervező (Vincze László), de Karvalits Ottó egyenesen azzal nyűgöz le bennünket, hogy épp annyit tud leendő államfőnkről, mint mi.
A fideszes Sáringer-Kenyeres Tamás sem tudná egy perc alatt visszakézből megmondani, mi is az a nemzet egysége, így szeretnék neki egy kis segítséget nyújtani: a nemzet egységét az államfő akként testesíti meg, hogy a pártérdekeken felülemelkedve képvisel minden politikai oldalt, minden embert, rendelkezzenek azok bármely eltérő világnézettel.
A Konzervatórium írja Pártatlan értelmiségi, mi más? című bejegyzésében, hogy az ilyen karakter köztársasági elnökké választása jelen helyzetben nem követelhető egyszerre a még több demokráciával, hiszen a nép a Fideszt választotta meg, ezen párt akadálymentes kormányzását szeretnémegvalósulni látni, és ezt egy esetleges fékként való megjelenés a törvényhozás folyamatában nem képviselné a nép akaratát.
Csakhogy az államfő pozíciója jelenleg nem egy demokratikus módon megszerzett dolog: ezt pedig részben éppen a Fidesznek és az általuk is támogatott négyigenes népszavazásnak köszönhetjük, melyből kifolyólag akkor nem lett elnök Pozsgay Imre, ahogy most sem fogják megválasztani Sólyom Lászlót, még ha mondjuk a választók rá is tennék a voksukat (vagy ha már a rosszul szavazó polgár megítélést tekintjük mérvadónak, akkor Dopeman-t, Nagy Ferót, Mogács Dánielt, Majtényi Lászlót, vagy akárki olyat, akit nem szabad).
Tehát: a demokratikus végeredményhez éppen elég, hogy a kétharmados többség Áder Jánosra voksoljon, és talán a legitimitás kérdése is megválaszolható hasonló egyszerűséggel.
Mindazonáltal érdemes a megszokottól kicsit eltérő megközelítésben vizsgálnunk Orbán Viktor és fideszes politikusok 2005-ös érveit a nemzet egységéről, a közélet stabilitásáról és a konszenzusos személy megválasztásáról: ez ugyanis jól példázza, mi vezetett el Schmitt Pál mostani bukásáig. Azt ugyanis senki nem gondolhatja komolyan, hogy a '90-es évek elején plagizált dolgozat lett volna a főbűne exelnökünknek. Akik karaktergyilkosságot és tollforgató terroristákat emlegetnek, ott tévednek a leginkább, hogy elhiszik: Schmitt kiválóan végezte munkáját, az emberek becsülték, és ha nem hozzák nyilvánosságra szemtelen firkászok az összelopkodott kisdoktori tényét, még ma is közmegbecsülésnek örvendve pózolhatna Obama után egy másik nagyhatalom legfőbb közjogi méltósága mellett.
Ahogy a HVG címlapon is hozta: sokkal inkább testesítette meg ő a nemzet kétségét, olyan közéleti szereplőként, akit a kezdetektől nem lehetett komolyan venni, vaníliás karikától bólogató kutya-szerepfelfogáson és itt járt az álamfő-n keresztül egészen az amatőr plágium-reakciókig - nagyon egyszerűen beazonosítható karakteröngyilkosság volt ez az első perctől fogva. Képtelen volt kialakítani egy olyan személyiséget, akire tisztelettel nézhetnek az átlagemberek, és valószínűleg a legelvakultabb fideszes politikusokon kívül magánbeszélgetések során még a kormánypárti képviselők is elismerték, hogy vérciki, amit az ország élén Schmitt művel.
Innen nézve egyáltalán nem meglepő, hogy a HVG.hu anonim szerzője lecsapott a lap számára kézbesített információra, és megszellőztette az ügyet. Az már csak néhány csőlátású újságíró lázálma, hogy ez hazaárulás lenne: a hardcore jobbosoknak a legédesebb vágyálmát jelentette a '90-es évek közepén, hogy kideríthetnek valami kompromittálót Göncz Árpád akkori elnökről, pedig ő is ugyanolyan sérthetetlennek mondott pozícióban volt, mint most Schmitt, mégsem gondolt senki akkor sem olyan blődséget, hogy ne lehetne rosszat leírni róla, ad absurdum feltétlenül tisztelni kell a személyt a poszt méltóságából következően.
A nemzet egysége tehát nyilván nem azt jelenti, hogy minden ember szereti az azt megtestesítő köztársasági elnököt: pusztán csak elfogadja tiszteletre méltó, az asztalra sokat letett közéleti szereplőnek, még ha az elnök korábban esetleg tőle eltérő politikai nézetvilágot preferált is. Ha viszont elnökké lép elő, ezeket a szempontokat illik háttérbe szorítania, és az eddig kinevezettek (mármint a Schmitt Pál előttiek) valahogy képesek is voltak rá, még ha nem is sikerült teljesen levetkőzniük korábbi elkötelezettségüket.
Jobb megbarátkoznunk a gondolattal, hogy 1989-es szavazásunknak köszönhetően elsődlegesen nem a népakarat nyilvánul meg sosem az államfő személyében: beszéljen akár a Fidesz éppen aktuális szempontjainak okán az emberek döntéséről, esetleg az újonnan életbe léptetett alaptörvény szükséges védelméről; a kinevezett személy így sem, úgy sem a valamitől való függetlensége okán lesz kiválasztva.
Egyébként jobboldali kötődésű tudós sem biztos, hogy jobban betöltené az ellensúly szerepét - több ellenzéki jelenleg épp azt várja Áder Jánostól, mint Orbán korábbi kihívójától, hogy tényleg nem csak szignózni fogja a törvényeket, és olykor akár szembe is helyezkedik a kabinet állásfoglalásával. "Ha az új államfőt nem kell szégyellni, és ha az ellenzékkel meg annak szavazóival nem állat módjára bánik, már jó" - írja vezércikkében a Magyar Narancs, amin jól látszik, hogy tényleg nem érdemes már kinevezése előtt temetnünk, pártkatonának megbélyegeznünk Ádert.
Meg amúgy is: a rezignáltság nem gyűrhet le egykönnyen bennünket. Mert szidjuk bármennyire is az LMP demagógnak mondott "lehet más" kijelentését, valójában mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a politika, akár csak az élet megannyi területe, minden egyes nap más és más oldaláról mutatkozik meg számunkra. Ettől lesz olyan izgalmas az egész.



                                                              

Juhász Oszkár, Gyöngyöspata tavaly megválasztott jobbikos polgármestere a Londoni Magyar Magvetőknek tartott bő két órás előadást az általa irányított faluban egykor dúló etnikai konfliktusokról, harcostársakról, ellenségről, liberális tévelygőkről és füvön élő, belpesti lépcsőházakban tenyésztett LMP-sekről. Zsideszről, farkasgeciről és hasonlókról itt sajnos nem esik szó, szemben az ATV által nemrég kiszivárogtatott magánbeszélgetésével - ez utóbbinak nyilvánosságra hozatala egyébként tényleg rejtély, a Jobbik is rögtön lecsapott erre a részletre, Mirkóczki Ádám szóvivő a deviancia reklámozásának betiltására vonatkozó tervezet után újabb, a magyar embereknek fájó problémát vethetett fel a sajtóban.


Viszont beszél Oszi az iráni rokonságról is, melyre valamiért szerinte "az ottaniak még mindig emlékeznek" (ezt cáfolja Ablonczy Bálint, a Heti Válasz újságírója a lap 2012/12-es számában, a Turán és Tungsram című cikkben) - az iráni Kom városával egyébként nemrég kötött testvérvárosi szövetséget Gyöngyöspata.
A közönség (közösség) pedig kedélyesen nevetgélve, illetve Eszes Tamásra rákérdezve hallgatja a tanórát egy liberálisok által sújtott magyar településről - Juhász meg kétségkívül az összes témából igencsak felkészült, beszámolója kiterjed még az iráni siíta lakosságra, a Soros Alapítvány karitatív tevékenységére, de arra is, mennyi mindenben hasonlít ő Szent Lászlóra.
Juhász Oszkár mostanság ismét a figyelem középpontjába került, a neki tulajdonított tavalyi felvételen kevésbé cizellált módon vetít előre polgárháborút, beáramló külföldi erősítést (csak nem az irániak?), de még a Zsidesz rendőri túlereje is szóba kerül.
Az ATV természetesen rögtön e köré is szervezte műsorstruktúráját (neeem, dehogy is, jobbikos politikus természetesen most sem mehet a stúdió közelébe), az Egyenes Beszédben Tarjányi Juhász biztonságszakértő lesújtva ki is jelentette, hogy ezek mellett a kijelentések mellett "nem mehet el sem a titkosszolgálat, sem az ügyészség", hiszen "borzasztó, hogy idáig jutottunk 2012-ben".
Ha a mostanság dívó tendenciákat nézzük, valószínűleg itt is lesz feljelentés, akár csak Baráth Zsolt hírhedt tiszaeszlározása kapcsán - szerintem egyébként ezeket jelentősen túlbecsüli a nagyközönség, legalábbis inkább tűnnek néhány elszállt radikáljobbos politikus  kommentelők szintjén történő ideologizálásának, hagymázas világmagyarázatának, melyről ők baráti körben terjesztenek ábrándos látomásokat (persze polgármesterként ez így már durva, de akkor még nem volt az, ami mondjuk azért mégsem mentség). Ebben az esetben Kiss Ádámmal értek egyet: "Így aztán a Juhász Oszkár napokban nyilvánosságra került hangfelvételében sem látok sok különöset. 3-4 atyafi jól megszakérti a világot, amiről egyébként látszik, hogy hát úgymond kevés gőzük van. De ők azért hozzáértenek a hadművészethez, a rendészethez, a világpolitikához, meg még egy felkelés megszervezéséhez is. Jó nagyokat tódítanak, kicsit fenyegetőznek, kicsit zsidóznak, kicsit cigányoznak." A homoszexualitás reklámozásának igényelt tiltása például szerintem ezeknél sokkal fajsúlyosabb és veszélyesebb felvetés, és jelenkorunkra is jóval inkább kíván közvetlen befolyással lenni, mint Juhász harcos eszményképének felemlegetése, vagy a 130 éve eltűnt Solymosi Eszterről történő nyíltan zsidózó megemlékezés. (Amúgy most komolyan, az a Jobbik, aki folyamatosan hatmillió ember hatvan évvel ezelőtti halálát próbálja relativizálni, milyen alapon lovagol 130 évvel az eset után egyetlen leány odaveszésén?).
Köszöntjük tehát ismét Juhász Oszkárt a celebek csillagokkal kikövezett, fényességes világában.

"Évek óta tétlenül nézzük, ahogy a szélsőjobboldal aktivizálódik, a gyűlöletkeltés, a rasszizmus, az idegengyűlölet, a szexizmus és a homofóbia erősödik, a paramilitáris csoportok razziái, felvonulásai mindennapossá váltak.[...] Ezért úgy döntöttünk, hogy április 20-án (pénteken) leromboljuk a legnagyobb magyar szélsőségesek legfontosabb szócsövét! Tarts velünk!"

Többek között ezt írja az Anonymous nevű hackercsoport magyar részlege, amely netes geek-ekből álló kör a Facebook-oldalán óráról órára komolyabb ígéretekkel és nagyívűbb elképzelésekkel támad: "csak sokan sikerülhet!  ha nemtetszik amit a jobbik és udvara művel a gárdától a betyársereg ig,akkor jelképesen csak egy oldal megnyitásával járulj hozzá az ellenálláshoz" - írják az internetes nemzedéktől elvárható magyarsággal a lelkes náciblokkolók, és máris látjuk lelki szemeink előtt a rakás tizenéves hős hackert, akik engem mindegyre boldog gyermekkoromra emlékeztetnek.
Utoljára ugyanis körülbelül akkor mozogtam hasonló elképzeléseket tápláló fiatalok között: serdülő punk- és egyéb elkötelezettségű tinédzserek, akik úgy érzik, akként vehetik fel legsikeresebben a harcot a fasizmus és a nácizmus ellen, ha kitesznek táskájukra egy ilyen kitűzőt, esetleg csoportba verődve harcba bocsátkoznak önmagukat neonácinak tekintő társaságokkal.
Jelen esetben ez talán csak a nyíltan cigány-, zsidó-, satöbbigyűlölő Kuruc.infóval szemben áll fenn, de a szerveződés azért feltüntette a gyakran hasonló szellemi színvonalat megütő Jobbik és a Barikád oldalát, illetve egyes politikusok mailszervereit is igyekeznek blokád alá vonni. Gyönyörű, hősies terv.
Olyan ez az egész, mint mikor dühösködő ovisok igyekeznek lebirkózni egyes idősebb családtagjaikat, akik közül páran ráadásul hozzájuk hasonló szellemi színvonalon mozognak, így rohannak önérzetesen beárulni a feldúlt kiskakast.
Tehát este kilenckor agyő Jobbik.hu, éjfél tájékán talán Kuruc sem lesz néhány óráig, holnap pedig mindannyian egy szebb és biztonságosabb világra ébredhetünk, ahol nincs kiközösítés, rasszizmus, gyűlölködés, de egyenesen virágzik az egyetértés, az egyenlőség, a béke és a szeretet. Anonymous és Kuruc.info, mi így szeretünk titeket!

Egy autós lakott területen hasít százhússzal, amíg csak egy rendőr meg nem állítja.
- Jogosítványt, forgalmit!
-  Sajnos nincsenek meg, biztos úr, viszont a pisztolyom itt van a kesztyűtartóban, mellyel a csomagtartóban fekvő hullát gyilkoltam meg..
A rendőr erre gyorsan erősítést hív, pár perc alatt alatt ott terem egy tucat hatósági személy. Átvizsgálják a kocsit, de sehol semmit nem találnak, mire a sofőr nagy hangon megjegyzi:
- Fogadjunk most majd azt is rám akarják fogni, hogy gyorsan hajtottam.

Fenti vicc ugrott be, amikor Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök közzétette, hogy a szakdolgozata nincs meg, de már felkészült a vádaskodásra, miszerint érettségije sincsen.
Ezzel összefüggésben néhány hete Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció alelnöke is megszellőztette, hogy ő azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a jobboldal tulajdonította el a többi dolgozat mellől Gyurcsány Ferenc két szakdolgozatát.
Mint ismeretes, a pécsi közgazdasági és tanárképző karon írott diplomamunkái közül sem a Balaton-felvidék szőlészete és borászata, sem a gazdasági társaságokról és a tőzsdéről értekező dolgozat nem található sehol, már vérdíjat is kitűzött rá a Pécsi Újság internetes oldala, de Gyurcsány is megfeszítve kereste otthonában, majdnem le is csúszott a létráról, de Tamás fia elveszettnek hitt egészségügyi kiskönyvén kívül nem sok érdemlegeset talált. Meg hát milliószor költöztek azóta, minden dobozokban volt, most pedig azt is elújságolta, hogy igazából sosem kötődött tárgyakhoz, se mobilhoz, se autóhoz, se miniszterelnöki kinevezéshez.
Mielőtt habzó szájjal hazugságot, képmutatást kiáltanánk a korábban Kálmán Olgánál Schmitt erkölcsi érzékéről elmélkedő Gyurcsányra, nézzük meg pontosan, ki is ő, milyen pozíciót foglal el napjainkban. A Demokratikus Koalíció nevű szellemfrakció elnökével ugyan mi történne, ha a szakdolgozatok megírása nélkül kapta volna meg azokat az elégségestől jóig terjedő érdemjegyeket? Lemond a Gyurcsány-párt elnöki posztjáról? Vagy feljelentik huszadjára is? A magyar nemzetes Megyeri Dávid nagyprózában fejtegeti Gyurcsány trehányságát és farizeus viselkedését?  Ugyan már, hát kinek jó ez az egész pécsi dolgozatos hercehurca? Nem kizárólag Gyurcsány Ferencnek?
Az is lehet, hogy elsőre megvoltak azok a dolgozatok. De miféle haszonnal járt volna az számára, ha rögtön feltölti az internetre? Orbán Viktor miniszterelnök megtette a sajátjával, ahogy Vadai Ágnes DK-s képviselőnő kérésére is rögtön rendelkezésre bocsátotta a megfigyeléséről szóló iratokat, így előzve meg a további gyanúsítgatásokat.
Csakhogy Gyurcsánynak ezek pont hogy jól jönnek: beszélnek róla a Gyorskocsi utcai koalíció és az alkotmányos blokád létrejötte között is, tematizálja a közbeszédet, még akár áldozatnak is beállíthatja magát, mondván, esetleg a Magyar Hírlap, vagy akárki más orozta el az éjszaka leple alatt munkáját, ahogy a sötétség beállta alatt titokban bontották el Károlyi Mihály szobrát is.
Visszakézből lehet tehát támadni, gyanúsítani a kutakodó jobboldalt, mentegetőzni a sok költözés és sok doboz miatt, akármi. De a jobboldal is felemelt mutatóujjal emlegetheti, hogy lám-lám, a mély morális érzékkel megáldott Schmitt Pál bezzeg lemondott, amikor le kellett, tévedését belátta (vagy inkább mások tévedését hangsúlyozva beszélt össze-vissza feljelentésről és PhD-ről, de ez már mindegy), bezzegagyurcsány meg már akkor is kiváltságos volt, és minden bizonnyal most is meg fogja úszni.
Csak én, veszprémi származású bor- és gazdaságkedvelő vagyok az egyetlen, aki valóban szívesen olvasgatná azokat a fránya dolgozatokat.