Kommunistátlanítást említ az FN.hu, olyan írók kapcsán, melyek a kommunizmus iránt nemhogy elköteleződve nem voltak, de az ellen többször hangosan fel is szólaltak.
"Inkább megyek a zúzdába Balzackkal, mint az élvonalba Darvassal" - mondta állítólag Tersánszky Józsi Jenő (amit Szerencsés Károly történész idéz is tőle Véna című kötetében), aki, amikor felszólították, hogy írjon végre rendes szocialista realista műveket, ezt azzal hárította el, hogy "a fogpasztareklám nem az én műfajom".
Hogy miként lesz a zsidómentő, az ötvenes években az irodalmi életből kiszorított Tersánszky kommunista, ugyanolyan rejtély, mint ugyanez a holokauszt során kivégzett Gelléri Andor Endre és Pesti Barnabás esetében. "Baloldali író", mondják Gellériről, mintha bármiféle relevanciája is lenne egy kiváló író műveinek elbírálásakor, hogy milyen politikai beállítottságú volt - főként, hogy Gelléri novellái a legkevésbé sem mondhatóak propagandisztikus műveknek, hacsak a szociális érzékenység fontosságának hangsúlyozását nem tekintjük annak.
Hogy a kommunizmus valódi természetét felismerő Camus az első pillanatban kivonta magát a gyilkos ideológia köréből, és onnantól kezdve nácizmust váltó őrülettel szemben is ugyanúgy szigorúan a humanitás pártján maradt, náluk nem lesz fontos, lévén "az eldugott, névtelen kőbányai térfelületre szánt elnevezés alanya így is kakukktojás, hiszen a francia kommunista párt tagja volt". Gyalázatos uszítás, amit az FN.hu ezzel a címadással és ezekkel a megfogalmazásokkal megvalósít, csak azért, hogy újra a szokott stílusban, a megosztottság gyermeteg szintjén folyjon tovább a köz eseményeinek kommentálása. Ahogy az a számukra leginkább otthonos légkör megteremtését teszi lehetővé.
Hogy miért kell a szellem élvonalába tartozók helyére a hit hirdetőinek kerülnie, persze sejteni vélem a mostani kurzus (és a minden kulturális kérdésben kiskirályként uralkodó, valójában nem sok társadalmi legitimitással rendelkező szellempárt hatalmi pozíciójának) ismeretében. Fájó dolog ez, főként, hogy az így lekerülő írók valóban mindig az emberségességet szem előtt tartva írták műveiket, szerepeltek a közéletben. Camus beemelése a névadók körébe mindazonáltal örömteli.
Tersánszky J. Jenő és Gelléri Andor Endre, mint kommunista írók?
2012.09.28. 15:33 | hoLDen | Szólj hozzá!
Címkék: belföld kommunizmus kommunisták írók utcanevek Fidesz KDNP Gelléri Andor Endre Tersánszky Józsi Jenő FN.hu Albert Camus Pesti Barnabás Szerencsés Károly
Az egybemosás művészete
2012.05.25. 19:07 | hoLDen | Szólj hozzá!
"Éppen elég volt már az MSZP-ből, meg általában a baloldalból. A Jobbik nevű tagozatukra sincs semmi szükség." - írja Csermely Péter a Magyar Nemzet mai vezércikkében. A kormánypártok szavazótábora meg elégedetten mosolyog. Hát igen, a Jobbik az egyívású az MSZP-vel - egy alomból jönnek, egyazon tábort szólítják meg, gyakorlatilag csak azért vannak ketten, mert ők még nem ismerték fel, hogy tulajdonképpen együtt kellene haladniuk az úton a lehető legtöbb gondolkodni lusta ember megszólítása felé.
Na de várjunk csak... Nem úgy volt, hogy a Jobbik a Fidesz szélsőséges, 2.0-ás változata? Azé a Fideszé, amely tulajdonképpen már elrongyolódott, és ugyanazt képviseli, mint az MSZP: az elmúlt húsz évben törtető nomenklatúrát, akiknek csak az egymással való látszólagos harc a fontos, de a pénztár valójában egy, és a büfében jót mosolyog egymásra Gyurcsány és Orbán, a két populista flótás.
De ne örüljenek az ökobetyárok sem: az LMP lényegében egy zöldbe öltöztetett SZDSZ, akik a civileknek mondott baloldaliak megszólításával igyekeznek ugyanazt tenni, mint az összes Parlamenten kívüli kezdeményezés Szolidaritástól 4K-n át a Milláig bezárólag.
Nincs tehát könnyű dolgunk. Itt ez a sok párt, és mind ugyanazt akarják tőlünk - hát hol a választás? Persze, tudjuk jól, választásról beszélni is nevetséges, hiszen húsz éve is csak valamiféle rendszerváltásnak hazudott módszerváltás történt itt.
Lényegében bőven benne vagyunk még a gulyáskommunizmusnak nevezett szálasista fasizmusban, ezért is lopakodik befelé a legvidámabb tekintélyelvűség kultusza Horthy-szobrokon keresztül: de hiába, még mindig ünnepeljük századik születésnapját a kommunizmusnak. Meg persze Wass Albert, Nyirő József és Szabó Dezső is bekerültek a NAT-ba, ők pedig mindhárman elvakult neonáci zsidógyűlölő brigantik voltak - egy ilyen korban, amikor Egerben lebüdöszsidózzák Székhelyit, nincs is ezen mit csodálkozni. Meg azon sem, hogy a Fidesz tulajdonképpen antiszemita párt, akárcsak az ő zsebtagozatuk, a nácifasisztarasszistaantiszemitacigánygyűlölőpuristaturanistahungarista Jobbik. És akkor az MSZP-ről még egy szót sem ejtettünk: emlékezzünk csak a 2004-ben a Terror Háza előtt zsidó áldozatokon heherésző Zuschlagra, aztán mondjuk, hogy nem zsidóellenes pártról van szó.
Nem csodálkozunk hát, ha a villamosra felszállva csupa reakciós munkást látunk, akik Warrior-feliratos pulcsijukban lehelik a párás ablaküvegre rovásírásban a fenntartható fejlődés és az Elhatárolódó Hód közös egyezményes jelét. Ilyen cudar világot élünk mi.
De nem kell soká várnunk, hogy e sok egyforma gazember után végre valóban eljöjjön közénk a megváltó. Neeeem, ezúttal nem Bajnai Gordonról van szó. Az új idők hőse ugyanis nem más, mint a nihilizmusba hajló Közöny úr, aki végre megérteti velünk, hogy itt mindenki ugyanazt fújja, mióta világ a világ.
Címkék: mszp fidesz belföld fasizmus jobbik kommunizmus lmp
Fratanolo és a bűnös Nyugat
2012.04.23. 16:09 | hoLDen | Szólj hozzá!
Kis 21. századi abszurd: a magyar törvényhozás elítéli a kommunista jelkép használatáért Fratanolo Jánost, a Munkáspárt 2006 tiszteletbeli elnökét, aki emiatt egészen Strasbourgig szalad, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán jelentse fel hazáját, majd szurkoltasson ki velük 6500 eurós kártérítést az államtól a személyiségi jogaiban sértett Fratanolo részére.
Hát itt tartanak ma a kommunisták: nem elég, hogy különböző szervezetekre oszlanak (először össze is tévesztettem fenti pártot a Thürmer-féle Magyar Kommunista Munkáspárttal), de ráadásul még a bűnös Nyugattal kell is megvédetniük előző századból itt ragadt szimbólumukat.
A Mandiner mai bejegyzésében következetesen kifejti, amit én is gondolok a témáról: szerintem mindegyik jelkép tiltása értelmetlen, mert bár tényleg a dicstelen múltat idézhetik fel az emberekben, de erre ugyanúgy képes mondjuk az, ha valaki elénekli az Internacionálét, ha Becsület napja feliratú pólóban megy ki az utcára, vagy csupán ha megjelentet egy könyvet Torkig vagyok a holokauszttal! címmel.
Sajnos azonban ma nem erre halad a történelem menete, így marad a fájó jelképek felesleges tiltása - akkor viszont ne kampányolhassanak a kommunisták se vörös csillaggal, illetve ha elítélik őket érte, ne rohanjanak már pont ők a Nyugatnál panaszkodni.
"A konzervatív, klerikális ideológiát képviselő kormánypárt a Horthy-rendszer hagyományait követve, a demokratikus köztársaság alapelveit elutasítva, a munkások és alkalmazottak szociális jogait háttérbe szorítva akarja hatalmát biztosítani." - írja a Munkáspárt 2006 honlapján, ami különösen vicces azt tekintve, hogy egy 2004. május elsejei pécsi szakszervezeti rendezvényen viselte Fratanolo a vörös csillagot, emiatt pedig 2007-ben indult ellene a büntetőeljárás. Azaz: a szocialista-liberális közös kormányzás alatt, az önkényuralmi jelképek tiltása pedig 1993-ra datálható, tehát szintén nem a jelenlegi kormánypárt akarja segítségével a Horthy-rendszer hagyományait feleleveníteni, csupán érvényesítenék a fennálló jogrendszert.
A kabinet nem ért egyet az ítélettel - jelentette be nagyon helyesen Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, mely ügy nem hiszem, hogy kevésbé lenne tagállami hatáskörbe sorolható, mint mondjuk a magyar állampolgárság felvétele miatt a szlováktól megfosztó szlovák rendelkezés.
Amúgy meg a horogkeresztnek, az ötágú vörös csillagnak, a sarló-kalapácsnak és az összes többinek a történelem szemétdombján van a helye, az azokat magukon hordó idiótákat törvényileg szankcionálni pedig felesleges, ágyúval a verébre lövöldöző mentalitást mutat. Jobb lenne, ha ezen a téren is érvényesülne a szólás- és véleményszabadság, a derék magyar munkáspárt-tagok pedig elhúznának az általuk bálványozott Észak-Koreába, és egy nyilvános kivégzés során észhez térnének, mit is bálványoznak ők akkora lendülettel.