Teadélután

Szarvas Koppány Bendegúzból a baloldalon még bárki lehet. Mármint teljesen komolyan: az Ifjú Demokraták elnökeként megvan már nála az izgalmas mozgalmárság, a hőn szeretett párt (Demokratikus Koalíció) kiscsoportjának a közéletben való irányítgatása, miként anno Gyurcsány is KISZ-esként kezdte hosszú-hosszú karrierjét. Bár Koppány neve a galgagyörki Jobbik ifjúsági tagozatára predesztinálná, ő mégis inkább dániel péter-i magasságokba emelkedve dönt az összes Horthy-szobor meglátogatása és feldíszítése mellett - de kizárólag törvényes, alkotmányos keretek között, ahogy tette azt Gyurcsány Ferenc is az alkotmányos blokád során.

Ha kell, látványos cselekedetekkel szólal fel az igazság és a demokrácia mellett, és hangos szóval próbálja elkergetni a Szélsőséges Nácit a Corvinusról, de ha éppen úgy adódik, hát az értelmiségit is örömmel játssza el a tévében a lelkes fiatalember. Ha pedig cselesen sikerül becsempésznie magát az ATV-be egy gatyaletolós akció keretében, hát gyorsan el is hebegi szerelmi vallomását a Nagybecsű Műsorvezetőnő irányába: Koppány szíve ugyanis kizárólag Olgáért dobog (jézusom, mint egy szerelmi történet '56-ban a magyar szabadságharcos és a szovjet katona özvegye közt), és ha teheti, meg is vallja a szeretett nőnek, hogy mekkora büszkeség számára itt lennie azzal, "akitől még Orbán Viktor is retteg". Igazán baloldali módszer a tisztelet kiváltására!

Persze sajnos nincs mindig ekkora szerencséje Koppánynak, és van, hogy csak az ATV Start-ba jut be. A Csókakőn avatott Horthy-szobor feltáblásítása például ilyen, bár azért az is kell ehhez, hogy összevont szemöldökű jobbikos aktivisták lökdössék meg őket: kiváló alkalom Koppánynak, hogy nyilvánosan beszélhessen fidesznyikekről és Horthy-kultuszról, de olyan bölcs következtetések levonására is vállalkozik, minthogy "azt mondják Wass Albertre, hogy jobboldali, ezért a jobboldaliak veszik; azt mondják Esterházy Péterre, hogy baloldali, ezért a jobboldaliak nem veszik". Zseniális, nem igaz? Az már nem jutott el valószínűleg hozzá, hogy Esterházy Harmonia Caelestis című művének hátsó borítóján Körmendy Zsuzsannától olvasható idézet, aki a Magyar Nemzet munkatársa, de nemrég Csontos János is dicsére a Nemzet lapjain Esterházyt józanságáért, okos következtetéseiért.
Azt sem igazán tudom, ki mondta neki Esterházyról, hogy baloldali, de sebaj, lényeg, hogy szerinte baloldaliak esetében sosem játszik közre ez esetben ideológiai kérdés.

Mégis a legjobb az, amikor Kálmán Olgától igyekszik idézni, és felteszi a költői kérdésnek szánt "Elválaszthatjuk Hitler festői életművét a politikusitól?" abszurdot, mely már a műsorvezetőnőtől is nonszensz volt (kétszer is képes volt érvelni vele, egyszer Vadainak, egyszer meg Szőcs Gézának), de harmadszor hallva kifejezetten fárasztó. De ez még hagyján, Koppány nem zavartatja magát, hogy Hitlernek nincs festői életműve, és ha lenne, sem igazán esne egy kategória alá Hitler Nyirővel (bár Szarvas szerint "aki a nyilas Parlament tagja volt, az a nyilas Parlament tagja volt" - bölcs magyarázat), ő azért hozzáteszi: "szerintem egész tűrhető akvarelleket csinált". Príma! Mondjuk korábban azt is elismeri, hogy Wass Albert művei "egész jók voltak, nem voltak benne antiszemita megnyilvánulások" - de ez nem számít, mert ő akkor sem tudja elválasztani Wass Albert életművét az ideológiai maszlagtól, sajnos ez van, baloldalon az ember számára nincs elválasztásra lehetőség, nincs és kész. Már felemlegetni is halál unalmas Louis-Férdinand Céline, Ezra Pound és Marinetti nevét, úgysem fogják soha megérteni ezek a szigorú ítészek, mi alapján ítélünk meg egy irodalmi alkotást.

Szóval Szarvas Koppány Bendegúz már a spájzban van, és ha hihetünk Facebookon hirdetett szándékaiban, egy szép napon ő lesz a magyarok miniszterelnöke is. Én már alig várom!