Május elején a veszprémi Ipari szakközépiskolában egy meztelen férfi zavarta meg az ott tartott ballagást. A szőke parókás úriembert, aki a tinédzserek szeme láttára futott be a sportpályára, később előállította a rendőrség. Néhány napja már a Szabadság hídon tűnt fel egy meztelen férfi, aki kibiztosította magát és „smiley is free” feliratú transzparenst helyezett el a hídon.
Érpatakon nemrég egy ugyan nem meztelen, de szokatlan sapkás férfi berontott a település általános iskolájába, és a gyerekek előtt elkezdett őrültségeket beszélni. Azt ugyan nem állította, hogy a homlokából megállapítható a Jézustól való leszármazása, viszont összefüggéstelenül beszélt liberálisokról, melegfelvonulásról, magyar orvosról és magyar rendőrről, ráadásul egy olyan közegben, amely mentálisan még igen sérülékenynek tekinthető. A rendőrök mégsem állították elő őt órákkal később, sőt, eddig egyáltalán nem kellett hivatalos úton felelnie tettéért. Ez a félőrült jóember ugyanis Orosz Mihály Zoltán volt, a település polgármestere.
Persze, alapjáraton van annak valami bája, amikor egy településvezető olyan, mintha meg lenne zakkanva, és minden egyes nyilvános jelenése felér egy-egy epizóddal a Jóbarátokból. Láttunk mi már karón varjút, meg értelmi fogyatékos polgármestert a Family Guy-ban, szóval az ilyesmi már megszokott is lehetne. Ami miatt sajnos lehervad az ember arcáról a mosoly, az a férfi bizonyos körökben kivívott respektusa: a Jobbik bizonyos vezetői egyenesen érpataki modellként emlegetik, amit a papíron független polgármester a településen bevezetett. Néhány hónapja már tapasztalhattuk, hogy nemzetiradikáliséknál Szaniszló Ferenc is nemhogy kínos lenne, de egyenesen példakép: az, aki hétről hétre jó sok ufóval és drónnal megspékelve leleplezi olykor a rendszerváltást, máskor a Diana-gyilkosságot vagy éppen 2001-et, ezek szünetében pedig előad valami giccsparádét Erdélyről.
Az ember mindig meglepődik azon, bizonyos megrögzöttségek miféle más kattantságokkal is járnak együtt kényszeresen. Hogy egyesek képesek felülemelkedni valakinek a látható bolondériáján csak azért, mert a füleiknek kedves ideológiát osztja ő is. Vagy nincs is min felülemelkedniük? Ők tényleg nem is veszik észre, hogy egy igencsak furcsa emberrel állnak szemben? Érdekes kérdések ezek.
Oroszt ráadásul meg is választották, így nyilván sokan már korábban is bíztak benne. Sőt, valószínűleg azt is végiggondolták korábban, hogy gyermekeik jövője akkor van biztonságban, ha ez az ember fogja vezetni a települést. A videó nyilvánosságra kerülése után a rémüldözők mellett rengeteg olyan kommentelő volt, aki egyetértőleg bólogatott: igen, valóban ilyenekről kell tájékoztatni a kisiskolásokat. Igen, tudják csak meg, kik azok a liberálisok, mi az a „buzifelvonulás”, legyen csak meg a (rossz) véleményük az előbbiekről! Ismétlem, kiskorúakról van szó, a videó tanúsága szerint 10 év körüliekről – sőt, van olyan kislány is, akinek a polgármester mögött kell tartania az Árpád-sávos zászlót. Egyes felnőtt emberek pedig ezen nem felháborodnak, hanem még a saját gyermeküknek is hasonlóakat kívánnak. Na, ez az, ami igazán ijesztő.
Pozsonyi Ádám legutóbb arról írt a Magyar Hírlapban, mennyire beteg dolog, ha egy hatéves lányka nagy tehetségkutatón játssza a death metal vokalistát. A szerzőnek igaza volt, még ha a (megkerülhetetlen) következtetése ismét rossznak bizonyult: már hogy a liberálisok kényszerítenék rá az ilyesmit erre a „beteg korra”. Az érpataki polgármester például egyáltalán nem liberális, sőt, mégis készségesen próbálja kirángatni szerencsétlen gyerekeket abból a közegből, amiben nekik meg kéne maradniuk. Sokan pedig még tapsolnak is ehhez, mert számukra kedves ideológiával mossák éppen a fiatalok agyát.
Az ugyanis a különböző eszmerendszerektől független dolog, ki mennyire próbálja belerángatni a beteges játszmáiba azokat a gyermekeket, akiknek az ilyesmihez semmi közük ne lenne. Elég csak a legkézenfekvőbb példát, a válást említenünk, amikor egyik-másik szülő minden szégyenérzet nélkül igyekszik a másik ellen hangolni a közös utódot, olyanokról tájékoztatván a tizenéves fiatalt, amikhez annak semmi köze nincsen. Aztán vannak, nagyon sokan vannak, akik eleve azért szeretnének gyereket, hogy azt saját kényük-kedvük szerint alakíthassák a nekik megfelelő módon: ötévesen rockkoncertekre rángassák, ifjúgárdistának neveljék, esetleg csak olyanokkal traktálják napról napra, hogy „minden férfi rohadék”. A lényeg: hogy a felnőttek szánalmas harcaiba, játékaiba rángassák bele a mit sem sejtő kicsit, aki aztán szülőhöz való viszonyulástól függően fogja meggyűlölni, esetleg megszeretni az adott torzulást.
Nem az a leginkább felháborító, hogy liberálisokról és melegfelvonulásról képzeleg Orosz az iskolások előtt. Ha éppenséggel fasisztázna, gárdistázna, az legalább ennyire visszatetsző lenne. Az a legundorítóbb, hogy semmibe veszi azt, mire van és mire nincs szüksége a gyereknek az egészséges mentális fejlődéshez. Hat és tíz között például egy iskolában daloskönyvre és ki(s)számolóra, azután pedig fiúknak mondjuk egy focilabdára, lányoknak meg színes hajgumikra vagy hasonlókra. Olvasókönyvre és nem liberálisokra. Ahogy Sabater írja: „Ezeknek a gyerekeknek írni, olvasni, számolni, angolul tanulni, meg elsősorban játszani kéne. Legkevésbé sem igénylik, hogy rájuk erőltesd a mindennapos jelmezbált, amiben te éled a szerencsétlen életed. Ezeknek a gyerekeknek tudniuk sem kéne arról, mi az a jobb- és baloldal vagy liberalizmus.” Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, az olyannyira istenített Putyin rendszerében már a rendőrségnek magyarázhatná Orosz, miért folytatott „homoszexuális propagandát” („akinek ez nem tetszik, az (...) menjen fel a buzifelvonulásra”) egy általános iskolában. De a legkevésbé sem vicces az ilyesmi, ahogy kiskorúak egészséges szellemi fejlődésébe való erőszakos beavatkozás sosem lehet az.
Szóval aranyos, hogy Orosz, miközben valószínűleg reggel a tükör előtt próbálgatja az aznapi hacukáját, hihetetlenül egészségesnek és nem-deviánsnak képzeli magát. Olyan világban megtiszteltetés lehet deviánsnak lenni, ahol ez a férfi képviseli a normalitást.
Persze, mondhatja erre a kedves olvasó, hogy közben kitűnően vezeti Érpatakot, hogy a kőtörés egy értelmes megoldás 2013-ban, illetve hogy a közbiztonság is ugrásszerűen megnőtt azóta, hogy a lakosok tiszteletben tartják az „ősök hagyományát”. Lehet ezt állítani, csak sajnos ez a dolgok félremagyarázása, azontúl nem is igazán állja meg a helyét. Az érpataki modell megnevezés pedig többnyire kiterjed mindenre, ami azon a településen a Jobbik szája íze szerint történik, Nyirő-kultusztól közmunkaprogramon át a homoszexuálisokhoz való viszonyulásig. Már csak egy klassz kis azerbajdzsáni testvérváros hiányzik a jóból – Érpatak bizony megtestesíti mindazt, amit a Jobbik tenne ezzel az országgal.
Rend lenne, ha beledöglenénk is. Ahogy egy kivételesen humoros írásában a Tutiblog szerzője fogalmazott, amikor azt ecsetelte, miként zajlana az árvízi védekezés a Jobbik kormányzása idején: „Kijárási tilalom van érvényben az ország cigányság lakta településein A folyók mellé munkaszolgálatosokat vezényeltek, az árvízi védekezés rendben zajlik. A miniszterelnök kijelentette, hogy a védekezésben részt vevő, ott kiválóan helyt álló cigányoknak engedélyezni fogják a gyerekvállalást, amennyiben a családban az egy főre jutó jövedelem meghaladja a 250 ezer forintot és még sosem találkoztak büntetett előéletű emberrel. A Dunát a mederben tartották, a védekezés során meghalt emberek száma is 10.000 alatt van. A sajtó nem létezik.”
Persze, az aranyos, hogy a vélemények sokszínűségének fontosságára és a toleranciára hivatkozik a tisztelt politikus, miközben a települése rendezvényeiről maga távolíttatja el az újságírókat és jogvédőket, illetve feljelenti a róla a nyilvánosság előtt nem túl pozitív véleményt megfogalmazókat. Csakhogy ez a fajta érvelés rendkívül fals: szabadság ugyan valóban jár mindenkinek egy demokráciában, csakhogy kizárólag akkor, ha betartja a demokrácia játékszabályait. Szabadságot a szabadság ellenségeinek is, valóban, de nem a szabadság feldúlására!
Közbiztonságra, békés egymás mellett élésre valóban nagy az igény. Érpataki modellre azonban, amely teljesen nyilvánvaló módon vonja maga után jogvédők megverését, semmi szükség nincs. Ez nem rend, ez csak egy rendnek csúfolt idétlen felforgatás. Remélem, ezt be fogják látni azok is, akik úgy szavaznának jövőre a Jobbikra, hogy belül azért tudják: bizony a szabadságot szánt szándékkal csorbítani kívánók előbb-utóbb a szimpatizánsok által preferált mindennapos apróságokat, az ő szívüknek fontos dolgokat is deviánsnak és kiirtandónak fogják tekinteni. Nem kellenek a gyerekeket agymosásnak alávetni kívánó félőrültek, ahogy a másokat folyamatosan a szabadságjogokra hivatkozva elnyomni kívánó frusztrált szellemi rövidnadrágok sem!
