Teadélután

Nem lehet könnyű manapság a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) munkatársának lenni. Ez persze nem szokatlan egy ilyen vészterhes időszakban, ám mégis egyre inkább megviseli szerencsétlen Médiatanács szervezetét, hogy már a kormányközeli sajtóval is civódnia kell, mert a naiv firkászok nem képesek belátni, hogy A SZABÁLYOK MINDENKIRE UGYANÚGY VONATKOZNAK.

Nem, már a jobbközép sajtó sem bírja felfogni, hogy kizárólag a Klubrádió hibája, hogy két éve folyamatosan veszélyben érzik létüket, és bizony, ha valaki a törvények megszegésének rögös útjára lép, akkor őket szankcionálni kell, vagy ha nem, akkor háborúzni velük: még akkor is, ha esetleg ezt a galád balliberálisok a szabad sajtó elleni támadásnak állítják be Párizsban, Moszkvában, Brüsszelben.

Először jött ez a Borókai Gábor, aki Aggódom címmel írt visszafogott hangvételű vezércikket a Heti Válasz május 24-ei számába. Már a felütés is árulkodó: "Riasztó jeleket észlelek magamon: kezdek aggódni a Klubrádióért." Ebben a hangvételben folytatódik is aztán a publicisztika, melyben Borókai a következő üzenetet igyekszik becsomagolni: "a fene se akarja védeni ezt a folyamatosan rinyáló Klubrádiót, de mégis a folyamatos vegzálásnak köszönhetik mártíromságukat, ezt pedig egy jóérzésű jobboldali sem kívánhatja épp ésszel."

Jött is a csattanós válasz: "Osztjuk Borókai úr aggodalmát" címmel éles hangú levelet juttatott a Kommunikációs Igazgatóság a Heti Válasz szerkesztőségébe, mely a május 31-ei számban látott napvilágot. Pontokba szedve nyugtatják meg Borókait, mondván, mivel Magyarországon van Népszabadság meg ATV, ezért nincs diktatúra, ezért nem bántja senki a Klubrádiót. Ők csupán a törvényeket próbálják betartatni, jelentős ellenszélben persze, hiszen lassan egy orgánum sem marad, mely kiállna az igazságszolgáltatás jogossága mellett. "Egy jogállamban nem lehet csak úgy okosba' megoldani a dolgokat" - leckéztet a Médiatanács, és feje búbjáig elpirul a polgári jobboldal, hogy kétségei támadtak a két éve folyamatos hajcihő értelme kapcsán.

De ez nem elég: a június 5-ei Magyar Nemzetben ismét megjelent egy jegyzet, a beszédes Ágyúval verébre címmel. Jellemző, hogy a publicisztika a Kultúra rovat sarkában volt olvasható, mely mellett úgy siklottam el aznap, mint balliberális rádiós a törvények betartatásának evidenciája fölött. Na de a mai Nemzetben olvasható reakció már frekventáltabb helyen található: a véleménycikkek között, Sasról, légyről és a rendről címmel. Gyorsan vissza is kerestem, és lám-lám, Hanthy is elmondta ugyanazt, amit Borókai: ugyan a Katolikus Rádió elől gonosz módon orozták el a frekvenciát, ámde mégis mily botor és felesleges dolog nemzeti hőst faragni a Klubrádióból, ráadásul úgy, hogy annak már két éve semmi eredménye.

Na de az NMHH nem hagyta magát. "A légyre is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a vízilóra." - bővíti az állatos metaforikát egy emlőssel is a szóvivői iroda, majd rövid és velős jegyzetben tudatják a Nemzet olvasóival és újságíróival, hogy a hatóságnak csak a törvényességet szabad vizsgálnia, még akkor is, "ha Bolgár, Orosz vagy kicsoda a műsorvezető az adott stúdióban". Az a Bolgár vagy Orosz vagy kicsoda pedig jöhet bármilyen szabadságharcos retorikával, a törvény akkor is törvény, melyhez a jó médiabiztos akkor is tartja magát, ha legszívesebben hagyná a francba az egészet, és elhúzna a Bahamákra nyaralni. Viszont az újságíró azért mindenképpen tudja, "kinek a szekerét tologatja". Csattanós egy válasz, annyi biztos.

Nem könnyű tehát manapság a médiában a törvényesség ügyét szolgálni. Nem csoda, ha félig megőrül az ember, és cipőket meg plüssmedvéket kezd gyűjteni, illetve hosszú-hosszú levelezésbe kezd az értetlen jobboldali lapokkal. Na de itt a megfáradt jogérvényesítő utolsó mentsvára, a közszolgálati tévé! Hát ott be lehet kiválóan mutatni, hogy emberek ezek a médiatanácsnokok is, és hogy gondoljon bárki bármit Szalai Annamáriáról, ő a valóságshow-kat is csak a törvénytelenségek miatt bünteti, amellett pedig nagyon bájosan képes a kamerába mosolyogni, mikor ráébred Törpapa magyar hangjának szolgáltatójára. Hát ki képes ezeket azzal vádolni, hogy bántanának bárkit is? Ugye senki.

Ja, és természetesen én is kiteszem majd ide, ha kapok tőlük válaszlevelet. Alig várom.