Teadélután

Szudán, Egyiptom és Líbia forrong, konzulátusi épületek kapnak lángra, Christopher Stevens líbiai amerikai nagykövet pedig életét veszti füstmérgezésben. A megmozdulások oka egy Kaliforniában A Muszlimok Ártatlansága címmel készült, és a YouTube-ra sokak által feltöltött film, mely a vallás ellen intéz éles kirohanást, az ENSZ-főtitkár és sokan mások szerint "rendkívül visszataszító módon". A tüntetők követelik, hogy a mű (és annak részletei) kerüljenek le a világhálóról, illetve az amerikai kormány büntesse meg keményen az elkövető(ke)t.

Utóbbinak kissé ellentmond, hogy a lázongók nem pusztán az amerikai nagykövetségeket támadják meg: német zászlókat szaggatnak, az európai kultúrkörrel szemben foglalnak állást.

A szólásszabadságunk várát ostromolják, válaszcsapásként a vallásukat ért támadásra.

Két szabadságról, két jogról, két érzékenységről van szó: a nyugati kultúrkör rendkívül kényes a szólásszabadsághoz való jogára ("vagy mindenről lehet beszélni, vagy pedig semmiről"), az arab világ viszont a vallásával kapcsolatban viseli ennyire nehezen az azt ért találatokat.

Aki - Bayer Zsolthoz hasonlóan - azt mondja, hogy a vallásos érzelmek provokálása az "esztelen, értelmetlen, ostoba és felelőtlen szabadosság" körébe tartozik (nem pedig a szabadságéba), az gyakorlatilag azt szeretné megmondani, mit szabad, illetve mit nem kimondani. Az azt állítja, hogy ahol a terror fenyegetésével állunk szemben, ott meg kell hátrálnunk, és saját jogaink csorbulásához kell vígan asszisztálnunk. Kétség sem fér hozzá: ezt a szabadságjogot mi magunk is rengetegszer hágjuk át, például amikor törvényileg tiltjuk a burka viselését, vagy csonkításnak minősítjük a körülmetélést. 
Nem tűrhetjük ezen döntéseket sem, keményen fel kell ellenük szólalnunk - de azt sem szabad hagyni, hogy ha mások erőszakkal fenyegetnek minket, akkor arra a mi lépésünk a meghátrálás legyen.

Most még csak nem lehet bemutatni egy, a muszlimokról szóló, provokatív filmet (hogy az alkotás minősége milyen, az ez esetben nem releváns). Aztán már a keresztények követelésére betiltjuk A passiót, a homofóbokéra a melegfelvonulást (vagy még inkább: a homoszexualitást), Fischer Ádám hadjáratától félve meg nemcsak A hatodik koporsó bemutatását, hanem annak kiadását is. Majd végül az ateisták robbantgatását megelőzve, átkereszteljük a karácsonyt fenyőfaünnepre.

Mert, valóban, a vallásos érzékenység felé lehet rendkívüli empátiával fordulni - ugyanúgy, ahogy bármilyen más érzékenység felé is. És akkor ne is kritizáljunk semmit, maradjunk inkább teljes csöndben - akkor talán békében élhetünk. Ha a szabadság hangjára a terror hangja a válasz, nem kérdés, hogy nekünk melyik oldalon a helyünk.

Do the right thing!