Teadélután

Konzervatív-liberális közéleti-kulturális teadélután. holden.teadelutan@gmail.com

Friss topikok

Címkék

.Budapest (1) 1920 július 4 (1) 1956 (2) 1956. október 23. (1) 2006 (1) 2006 ősz (1) 2006 ősze (1) 2014 (2) 4K! (2) Ablonczy Balázs (1) abortusz (1) abortusztabletta (2) abszurd (1) abszurditás (1) Aczél Endre (1) Áder János (2) áder jános (2) adózás (1) aggodalom (1) Alaptörvény (5) Albert Camus (3) Alfahír (1) alfa szövetség (1) Alföldi Róbert (1) alkohol (1) alkotmány (4) Alkotmánybíróság (5) alkotmánymódosítás (4) alkotmányos szellemiség (1) alkotmányozás (2) államalapítás (1) államellenes bűncselekmények (1) államfő (1) alsó tagozat (1) általános iskola (1) aluljáró (1) aluljárók (2) Amerikai Egyesült Államok (2) Amerikai História X (1) Anders Breivik (1) Andrassew Iván (1) angol (1) Ángyán József (1) Anonymous (1) anonymous (1) antiszemitizmus (5) arabok (1) aranyérem (1) Arany Hajnal (1) Arisztotelész (1) artmozi (1) árvízvédelem (1) átmeneti segély (1) ATV (6) atv (2) augusztus 20. (1) Aurora (1) autonómiatüntetés (1) autoritás (1) avatara (1) Azerbajdzsán (4) azeri baltás gyilkos (1) azeri gyilkos (1) Az ellenállás melankóliája (1) Az Est (1) A hatodik koporsó (1) A la Carte (1) A muszlimok ártatlansága (1) A sötét lovag - Felemelkedés (1) A tanú (1) A Város Mindenkié (1) ba (1) Babarczy Eszter (1) bácsfi diána (1) Bajkó-Sokoray István (1) Bajnai Gordon (14) Balatonszárszó (1) Balavány György (4) Balogh Ákos Gergely (2) Balogh József (1) Balog Zoltán (2) balog zoltán (1) baloldal (4) baloldali (1) baltás gyilkos (1) Bándy Kata (1) Bánffy Miklós (1) Barabás Richárd (1) Barátok közt (1) Barikád (2) barikád (1) Bartos Cs. István (1) Bartus László (2) Batman (1) Bayer Zsolt (7) bayer zsolt (1) Bede Márton (1) bejegyzett élettársi kapcsolat (1) Békemenet (1) békemenet (1) Békés Bálint (1) Békés Márton (1) belföld (129) belföld. (1) belpolitika (5) Belváros (1) Bencsik János (1) Béres Zsuzsa (1) Berlinale (1) besúgók (1) Bibó István (1) Biszku Béla (2) Blaski József (1) Blikk (2) Blind Myself (1) blogbejegyzés (1) Bojtár Endre (2) Bokros Lajos (1) bolgár györgy (1) Borókai Gábor (1) Bors (1) börtönbüntetés (1) bosszú (1) Böszörményi Nagy Gergely (1) Btk. (1) Budaházy György (1) budai gyula (1) Budapest (1) Budapest Nyári Fesztivál (1) Budenz József (1) Budpest (1) Burzum (1) Buzna Viktor (1) Christopher Stevens (1) CIA (1) cigány (5) cigánygyilkosságok (1) cigányság (1) cigaretta (2) Civil a pályán (1) Civil kaszinó (1) Civil Összefogás Fórum (3) Coca-Cola (1) CÖF (1) Corvinus (1) cozma ítélet (1) cozma per (1) Cristian Mungiu (1) Csak a szél (1) családfogalom (1) családi dráma (1) családon belüli erőszak (2) Családvédelmi törvény (1) Csatáry László (4) Csáth Géza (1) Csatt (1) csillag születik (1) csipszadó (1) Csizmadia László (1) Csontos János (1) csontos jános (1) csoóri sándor (1) Csurka István (1) Czakó Gábor (1) czomba sándor (1) Damu Roland (1) dániel péter (2) Dániel Péter (2) David Lynch (1) Debreceni Egyetem (1) Debreczeni József (1) Dél-Korea (1) demagógia (1) demokrácia (1) Demokratikus Charta (1) demokratikus ellenzék (1) demokratikus koalíció (3) Demokratikus Koalíció (10) demonstráció (1) Dennis Dugan (1) Denver (1) Derzsi János (1) Dési János (2) Deutsch Tamás (1) diktátor (1) DK (6) dohánykoncesszió (4) dohányosok (1) dohányzás (1) domestic violance (1) domestic violence (1) Dopeman (2) Dörner György (3) Dorosz Dávid (1) dr. Helmeczy László (1) drachma (1) dráma (1) drog (1) Duna Tv (1) Duna World (1) edelény (1) édes hazám (1) Edmund Burke (1) Edward Snowden (1) Efraim Zuroff (1) egészség (1) egyenes beszéd (1) Egyesült Államok (1) egyetem (1) egyetemek (2) egyetemfoglalás (1) Egymillióan a magyar sajtószabadságért (1) Egymillióan a sajtószabadságért (1) egységesülés (1) Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (1) Együtt 2014 (8) elcsatolt (1) élettársi kapcsolat (1) Élet és Irodalom (6) élet menete (1) Élet Menete (1) elfogadás (1) elhatárolódás (1) ellenzéki összefogás (1) elnökválasztás (1) előítélet (1) előregisztráció (1) előzetes feliratkozás (1) előzetes regisztráció (3) elrettentő képek (1) élsport (1) ELTE (1) ELTE-BTK (1) ELTE BTK HÖK (2) elutasítás (1) emlékmű (1) Emmi (1) endrésik zsolt (1) Endrésik Zsolt (1) energiaitalok (1) Eörsi Mátyás (1) építőipar (1) érdekelvűség (1) erdély (1) Erdély (1) erdélyi magyarság (1) erdős virág (1) Erdős Virág (1) erkölcs (2) Érpatak (1) érpataki modell (1) érték (1) értékelvűség (1) értelmiség (1) Ertsey Katalin (2) Esterházy Péter (1) Észak-Korea (1) etika (1) euró (1) Európa (1) Európai Egyesült Államok (1) Európai Filmdíj (1) Európai Unió (4) Facebook (1) Farkasházy Tivadar (2) Farkas Attila Márton (1) Farkas Mihály (1) fasizmus (1) Fedél Nélkül (1) fékek és ellensúlyok (1) feljelentés (1) félkarú rabló (1) felmentés (1) felsőoktatás (5) fer (1) ferenciek tere (1) Fidesz (33) fidesz (4) Fidesz-KDNP (17) fidesz frakció (1) fidesz kdnp (1) film (6) filmdráma (1) filmszínház (1) filozófia (1) filozófus (1) filozófuspályázatok (1) finnugor nyelvrokonság (1) Fliegauf Bence (1) FN.hu (1) foglalkoztatást helyettesítő segély (1) Földes András (1) Földi Bence (1) Fónay Jenő (1) főrabbi (1) Foray Nándor (1) Forgács István (1) forgács istván (1) forradalom és szabadságharc (1) francia (1) franciaország (1) Francis Ciarán Tobin (1) françois hollande (1) fratanolo janos (1) Fricz Tamás (3) Füles (1) G. Fodor Gábor (2) Galamus (3) Garbai Ádám (1) Gárdonyi Géza (1) Gázai övezet (1) gazdaság (1) gazdaságpolitika (1) Gázos (1) Gelléri Andor Endre (2) genetika (1) Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1) Gergényi Péter (1) Gerő András (3) Gesztesi Károly (1) Gimes Miklós (1) gimnáziumok (1) Gintli Tibor (1) Giró-Szász András (1) gonosz (1) Görögország (2) Gréczy Zsolt (2) Guido Westerwelle (1) Gulyás Gergely (1) gyermeknevelés (1) gyilkosság (1) gyömrő (1) Gyöngyösi Márton (3) gyöngyöspata (1) György Péter (1) Gyulay Zsolt (1) gyülekezési szabadság (1) gyűlölet-bűncselekmény (1) gyűlöletbeszéd (1) Gyurcsány Ferenc (11) gyurcsány ferenc (3) Gyurta Dániel (1) háború (1) háborús bűnös (1) hackercsoport (1) Hadházy Ákos (2) HaHa (2) hajléktalanok (2) hajléktalanság (1) hajléktalanság kriminalizálása (1) halálbüntetés (1) Halász János (1) Hallgatói Hálózat (2) hallgatói önkormányzat (1) hallgatói szerződés (4) hallgatók (1) Hamvas Béla (2) Harangozó Tamás (1) Harcosok Klubja (1) határon túli magyarok (1) Haza és Haladás (1) házelnök (1) heller ágnes (2) Henry James (1) heteroszexualitás (2) Heti Válasz (4) hétköznapi élet (1) HírTV (2) hírtv (1) Hoffmann Rózsa (6) hóhelyzet (1) homoszexuálisok (1) homoszexualitás (2) HÖOK (1) horkay hörcher ferenc (1) horror (1) Horthy-kultusz (1) Horthy-rendszer (1) Horthy-szobor (2) Horthy Miklós (3) horthy miklós (2) horthy rendszer (1) horthy szobor (1) Hugh Grant (1) humántárgyak (1) Hunfalvy Pál (1) Huth Gergely (1) HVG (3) Hvg.hu (1) idegenforgalmi adó (1) ideológia (3) ifj. Lomnici Zoltán (1) Ifjú Demokraták (1) igazgatók (1) Immanuel Kant (2) index (1) Index (2) információs önrendelkezési jog (1) iPhone (1) iPhone5 (1) Irán (1) irodalom (1) írók (1) iskola (2) iskolai köpeny (1) István király (1) iszlámellenesség (1) iszlamizálódás (1) ítélet (1) Izrael (2) izraelita (1) jáksó lászló (1) James Holmes (1) játékgép (1) játékgépek (1) játékterem (1) Jávor Benedek (3) jean marie le pen (1) jegybank (1) jegybankelnök (1) Jelenits István (1) Jesz (2) Jeszenszky Géza (1) jobbik (5) Jobbik (32) Jobbklikk (1) jobboldal (6) jobboldali (1) jog (2) John Rawls (1) Jókai Mór (1) Jólét és szabadság (1) juhász oszkár (1) Juhász Péter (3) Kádár János (1) Kálmán C. György (2) kálmán olga (1) Kálmán Olga (3) Kaltenbach Jenő (1) kampány (1) Karácsony Gergely (4) Karinthy Frigyes (1) Károlyi Mihály (1) Kárpátia (1) Karsay Dorottya (1) Karvalits Ferenc (1) kaszinó (1) katasztrófavédelem (1) Kaufer Virág (1) KDNP (2) kdnp (1) kelet (1) keleti nyitás (3) Kemal Atatürk (1) kemény istván (1) kenó (1) Képviselő Vágta (1) Kerék-Bárczy Szabolcs (1) kereki (2) Kerényi Imre (1) kereszténydemokrata (1) keretszámok (1) Kertész Ákos (1) Kertész Imre (1) kétharmad (1) kétosztatúság (1) két tannyelvű oktatás (1) KIM (1) Kim Dzsong Un (1) Kim Lane Scheppele (1) Kína (2) Kínai Kálmán és Trágár Tóni (1) kínai kiállítás (1) kínai tárlat (1) Kisgazda Polgári Szövetségpárt (1) Klebelsberg Iskolafenntartó Központ (1) klubrádió (1) koalíció (1) Kocsis Máté (1) kocsma (1) kóla (1) komédia (1) komment (1) kommentelők (2) kommunista (2) kommunisták (1) kommunista diktatúra (1) kommunizmus (3) konzervativizmus (1) Konzervatórium (1) konzultáció (1) Kopácsi Sándor (1) korlokál (1) kormány (1) kormánybírálatok. (1) kormányváltás (1) Kőszeg (1) Kós Károly (1) Kovács Zoltán (2) Kövér László (3) Köves Slomó (2) közélet (1) Közép-Európa (1) középiskolák (1) közérdekű adatközlés (1) Közgép (1) köznevelési törvény (1) közoktatás (1) Központi Nyomozó Főügyészség (2) köztársasági elnök (1) Krasznahorkai László (1) Kubatov-lista (1) Kubatov Gábor (1) külföld (19) kultúra (5) kulturális műsorok (1) kultúrkörök (1) kultúrpolitika (1) Kumin Ferenc (1) kúria (1) kuruc.info (1) Kuruc.info (2) Kurultaj (1) L. Simon László (1) l. simon lászló (1) Laborc Sándor (2) Lánczi András (5) Lángh Júlia (1) Lázár János (2) Lehet Más a Politika (3) Lehet Más A Politika (1) Lendvai Ildikó (1) levél (1) Lezsák Sándor (1) liberális (1) Liptai Claudia (1) Liu Kongxi (1) LMP (20) lmp (1) londoni magyar magvetők (1) losonczy pál (1) lottó (1) Ludassy Mária (1) lukasz papademosz (1) Lupo (1) lutri (1) L Simon László (1) M1 (1) M2 (1) magánélet (1) magazinműsorok (1) magyar (3) Magyarok Nyilai (1) magyarország (2) Magyarország (3) magyarság (1) Magyar Élet Menete (1) Magyar Fruzsina (1) Magyar Hírlap (3) Magyar Írószövetség (1) magyar kommunista munkáspárt (1) Magyar Mesék (1) Magyar Motoros Menet (1) Magyar Narancs (4) magyar narancs (2) Magyar Nemzet (6) Magyar Nemzeti Bank (1) Magyar Szocialista Párt (1) Magyar Vizsla (1) Maléter Pál (1) Mandiner (4) Mansfeld László (1) Mansfeld Péter (3) Mány Erzsébet (1) Márai Sándor (1) Marcel Duchamp (1) Margaret Thatcher (1) marian cozma (1) marine le pen (1) Marlon Wayans (1) Marosvásárhely (1) marslakók (1) Márta István (1) Maruzsa Zoltán (1) másság (1) matematikus (1) Matolcsy György (2) Mátsik György (3) mazsihisz (1) MDF (1) Mécs Imre (1) média (2) médiatanács (2) Medvigy Endre (1) melegfelvonulás (1) Meleg Büszkeség Menete (1) meleg méltóság menete (1) Mesterházy Attila (1) mestyán ádám (1) mészáros jános elek (1) Mihancsik Zsófia (1) Mika Tivadar Mulató (1) Milla (4) Mindszenty Andrea (1) MNB (1) Molnár Csaba (2) molnár csaba (1) monetáris politika (1) Monty Python (1) Móricz Zsigmond (1) motorosok (1) motoros felvonulás (1) mozi (1) Mr Oizo (1) mszp (1) MSZP (18) MSZP-SZDSZ (1) mti (1) MTI (2) MTV (2) MTVA (1) munkáspárt 2006 (1) munka törvénykönyve (1) muszlimok (2) művészmozi (1) N. Kósa Judit (1) náci (2) nagykövet (1) nagytőkések (1) Nagy Imre (1) NANE Egyesület (1) napraforgoblog (1) nat (1) Navracsics Tibor (4) navracsics tibor (2) Neelie Kroes (1) német (1) Németország (1) német gyerekhíradó (1) Nemzetbiztonsági Hivatal (1) Nemzetbiztonsági Ügynökség (1) nemzetegyesítés (1) nemzeti dohánybolt (1) Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. (1) Nemzeti Érzelmű Motorosok (2) nemzeti front (1) nemzeti identitás (1) Nemzeti Könyvtár (1) nemzeti konzultáció 2012 (1) nemzeti média és hírközlési hatóság (1) nemzeti radikalizmus (1) Nemzeti Színház (1) nemzetpolitika (1) Nem félünk a farkastól (1) népegészségügyi termékadó (1) Népszabadság (3) Népszava (4) Niccoló Macchiavelli (1) Nick Thorpe (1) nicolas sarkozy (1) nmhh (1) Norvégia (1) Novák Előd (4) november 4. (1) NSA (1) nyaraló (1) nyelvészet (1) nyílt levél (1) Nyirő József (2) nyirő józsef (3) nyugat (1) nyugdíjasok (1) Odeon-Lloyd (1) oktatás (3) oktatási államtitkár (1) október 23. (1) oláh cigány (1) oligarcha (1) Olimpia (1) orbán ottó (1) Orbán Viktor (22) orbán viktor (2) Ordosz műhely (1) örmények (1) Örményország (1) örömszerzés (1) orosz (2) Oroszország (3) Orosz Mihály Zoltán (1) Országgyűlés (1) Örülünk Vincent (1) Oscar-díj (1) Oslo (1) őszödi beszéd (1) Osztolykán Ágnes (1) ösztöndíj-program (1) pacem in utero (1) Palesztina (1) Pál Ferenc (1) Papcsák Ferenc (1) Papp László Tamás (1) Parajelenségek (1) Parajelenségek 4 (1) Paranormal Activity (1) Paranormal Activity 4 (1) Páratlan Oldal (1) Párbeszéd Magyarországért (1) Párbeszéd Magyarországért Párt (1) párkapcsolat (1) Parlament (3) pártalakítás (1) pártalapítás (1) pártállam (1) pártállami múlt (1) Parti Nagy Lajos (4) parti nagy lajos (1) pártok (1) pártpolitika (1) Paszok (1) Paul Lendvai (3) Pécsi Tudományegyetem (1) pénznyerés (1) pénznyerő automata (1) per (1) Pesti Barnabás (1) pető péter (1) Petrás János (1) petri györgy (1) Pindroch Tamás (1) Pityinger László (1) plágium (1) Pogonyi Szabolcs (1) polgárháború (1) polgári védelmi szolgálat (1) polgármester (1) Polgár Tamás (1) politika (1) politikai korrektség (1) Polt Péter (2) Pomogáts Béla (1) Pongrátz Gergely (1) populizmus (1) Portik Tamás (3) Pörzse Sándor (1) Pozsgay Imre (1) Pozsonyi Ádám (2) Pride (1) Prohászka Ottokár (1) prostituált (1) pszichedelikumok (1) punk (2) punkok (1) Pussy Riot (3) puzsér róbert (1) Puzsér Róbert (2) quantum xxl (1) Quentin Dupieux (1) radikáljobb (1) Radnóti Sándor (1) Radu Jude (1) Ramil Sahib Safarov (1) rap (1) rasszizmus (2) reáltárgyak (1) Recep Tayyip Erdogan (1) Reguly Antal (1) rejtély (1) rendszeres szociális segély (1) rendszerváltás (1) részösztöndíj (1) réthelyi miklós (1) rezsicsökkentés (2) Ribling Tamás (1) rikkancs (1) RMDSZ (3) Rogán Antal (2) röghöz kötés (1) roma (5) románia (1) Románia (5) romániai magyarság (1) román film (1) Romsics Ignác (1) Rónai Egon (1) Róna Péter (1) rongálás (1) Ron Werber (2) Rostás Árpád (1) Rózsa Misi (1) rozs szabolcs (1) ru 486 (1) S. Terézia (1) Sabater (1) Sajnovics János (1) sajtószabadság (2) Salát Gergely (1) Salkaházi Sára (1) Samuel Beckett (1) schein gábor (1) Schein Gábor (1) Scheiring Gábor (3) Schiffer András (8) schmitt pál (1) Schmitt Pál (1) Schmuck Andor (1) schweitzer józsef (3) segély (1) Selmeczi Gabriella (1) sértegetés (1) Seszták Ágnes (2) Setét Jenő (1) Simor András (1) Sinkovics Ferenc (1) Sólyom László (2) Stier Gábor (1) Stohl András (1) Strabag (1) Stumpf András (1) Sukoró (1) szabadság (2) Szabó Anett (1) szabó dezső (1) Szabó Gábor (1) Szabó Máté (1) Szabó Tímea (1) Szabó Zoltán (1) Szájer József (1) Szajlai Csaba (1) szakdolgozat (3) szalai annamária (1) szálinger balázs (1) Szaniszló Ferenc (2) Szanyi Tibor (2) szappanopera (1) szárszói találkozó (1) Szarvas Koppány Bendegúz (1) Szávay István (1) Századvég (1) SZDSZ (2) Szegedi Csanád (2) Szegedi Márton (1) Szegedi Tudományegyetem (1) székelyföld (1) szélsőjobb (1) Szemerédi Endre (1) Szentesi Zöldi László (1) Szent Ágoston (1) Szent István (1) szépirodalom (3) Szépművészeti Múzeum (1) szerencsejáték (1) Szerencsés Károly (1) szex (1) Szijjártó Péter (1) szilágyi ákos (1) Szilágyi Ákos (1) Szilágyi Áron (1) Szilágyi György (1) Szilvásy György (1) Szily László (2) színház (3) Sziriza (1) szobor (2) Szociális Konzultáció (1) szocializmus (1) Szociálliberális Unió (2) szőcs géza (1) szólásszabadság (2) Szolidaritás (2) szórakozóhely (1) Szűrös Mátyás (1) szuverenitás (1) Tallián Miklós (1) támadás (1) Táncsics-díj (2) Táncsics Mihály-díj (1) tandíj (2) tankönyv (1) Tarlós István (2) társadalom (1) tehetségkutató (1) tekintély (1) telekomadó (1) Temesi József (1) térey jános (1) természetfeletti jelenségek (1) terror (1) terrorizmus (1) Tersánszky Józsi Jenő (2) területek (1) théophile delcassé (1) Thomas Hobbes (1) thriller (2) tilos rádió (1) tiltás (1) Tisza István (1) titkosszolgálat (1) titok (1) Tokaji Írótábor (1) Tőkéczki László (1) Tőkés László (1) Tomcat (1) tömeggyilkosság (2) Torkos Matild (1) Tormay Cécile (3) Törökország (2) történelem (1) történész (1) történetírás (1) tőrvívó (1) tóth krisztina (1) Tóth Luca (1) trafik (4) trafikpályázat (2) trafikpályázatok (1) trafiktörvény (3) trafikügy (2) Traian (1) Traian Băsescu (1) Traian Basescu (2) Tranzit Fesztivál (1) trianon (2) Tristan Tzara (1) tudatmódosító szerek (1) tüntetés (1) tüntetések (1) turul (1) Tusványos (1) ügynöklista (1) ügynökök (1) újratemetés (1) újságírás (2) újságíró (1) újságírók (2) Újszínház (2) Új Demokrácia (1) új pártok (1) Ungváry Krisztián (4) USL (2) úszó (1) utcanevek (1) Vadai Ágnes (2) vádaskodás (1) Vágó Gábor (2) Vágó István (1) választás (4) választási feliratkozás (1) választási regisztráció (1) választások (1) választójog (1) választójogi törvény (1) Vámbéry Ármin (1) Váncsa István (1) Varga Béla (1) Varga István (1) Varg Vikernes (1) Vári György (1) városliget (1) Vásárhelyi Mária (1) véleményszabadság (1) vendetta (1) verbális erőszak (1) vérfertőzés (1) vers (1) versailles (1) Veszprém (1) Victor Ponta (5) Vidámpark (1) videó (1) Vidnyánszky Attila (1) Vígszínház (1) vita (1) vitaműsor (1) Viviane Reding (1) Vlagyimir Putyin (1) Vona Gábor (8) vona gábor (1) vörös csillag (1) V for Vendetta (1) Wass Albert (3) wass albert (1) Witold Gombrowicz (1) Wittner Mária (1) Wrong (1) XX. század (1) Zagyva György Gyula (3) Zámbó Árpy (1) Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat (1) Zsebők Csaba (1) zsidó (3) Zsidó Nyári Fesztivál (1) zsidó szervezetek (1) Zsiga Marcell (1) zsűritag (1) Zugló (1) Címkefelhő

Nem az én nevemben

2013.02.17. 14:51 | Lakner Dávid | 57 komment

Egyetemfoglalás. 2013 02 15 20 23. Hétvége, menni vagy maradni from Ádám Csillag on Vimeo.

Melyik szabályzat milyen pontja alapján kell lekapcsolni az áramot szombat déltől hétfő hajnalig?” – kérdezi az „egyetemfoglaló” az ELTE-BTK-n Pál Ferenc dékánhelyettestől, és látszik rajta, hogy nagyon örül annak, milyen kellemetlen kérdéssel sikerült sarokba szorítania az említett professzort. Mire érkezik a zavart válasz, hogy hát ő, mármint Pál Ferenc, nem jogász, és mondhatni, a szokásjog alapján teszik ezt meg minden héten. „Akkor megváltoztatjuk a szokásjogot” – vicceskedik ismét a hallgató, majd a jelenlévők epilepsziás rángásokkal jelzik, hogy nem értenek egyet a dékánhelyettes szavaival.

Ilyenkor azért illik tisztázni pár dolgot. Az egyik, hogy bár aranyos dolog ez a nagy bázisdemokrácia, de az egyetemen akkor is a professzorok diktálják a szabályokat, a hallgatók pedig kötelesek elfogadni azokat, ha „túl sokáig beszél” szerintük a „rétor”, ha nem. Az ELTE-BTK egyik termében sem a Hallgatói Hálózat képviselői hozzák a szabályokat, még ha adott pillanatban azt is játsszák, hogy elfoglalták a helyiséget. Ahogy a vizsgákon sem a vizsgázók fognak dönteni a kérdésekről, még ha számszerűleg többen is vannak az ott lévő oktatónál. Van ez a hierarchia-dolog, melyet nyugodtan negligálhatnak a saját kis köreikben, de az egyetem épületében tartózkodva akkor is el kell fogadniuk: nem ők diktálnak az oktatónak, és nem is egyenrangú partnerként társalognak vele, még ha ők éppen többségben is vannak, és a tanár próbál is igazodni hozzájuk.

A másik, hogy nem próbálják egyesek jogszabályok oltalmát keresni akkor, amikor a professzor éppen szívességet tesz azzal, hogy nem hívja rá az „Első Egyetemfoglalókra” a rendőrséget, amely aztán jogszerűen ki is ürítheti a termet. Vagy melyik szabályzat milyen pontja teszi lehetővé azt, hogy egy önként összeverődött csoport elfoglalja egy közintézmény termét, akadályozva az ottani mindennapi működést? Na ugye.

Aztán megint csak itt van ez a fene nagy legitimációs probléma. És ezalatt most nem is a Hallgatói Hálózat szervezeti struktúráját, felállását értem. Jóval inkább azt, hogy hiába nem értenek egyet sokan a kormánnyal, miként a hallgatói szerződéssel és a forráskivonással sem: ettől még nem fogják támogatni az ezekkel szembehelyezkedő akármilyen csoportot, még ha a célokkal adott esetben talán egyet is értenek. Egyszerűbben fogalmazva: attól még, hogy a Fidesz-KDNP hülye, nem lesz a vele szemben álló Hallgatói Hálózat rögvest támogatandó, mindannyiunkért küzdő csoportosulás, akármennyire is él ez a képzet sokak fejében. Ha a HaHa terrorista módszerekkel, mások szabadságának és jogainak megsértésével operál, akkor főleg. Ha köztiszteletben álló professzorokból (amilyen Tolcsvai Nagy Gábor és Pál Ferenc is) csinálnak hülyét a nevetséges módszereikkel és elképzeléseikkel, akkor annál inkább. Ha valójában csak az ELTE bölcsész hallgatóit és oktatóit akadályozzák, miközben a kormány a füle botját sem mozdítja, akkor szintúgy nem a szent ügy megvalósulásához járulnak hozzá. Éppen ellenkezőleg: a céljaikkal alapesetben egyetértőket is maguk ellen fordítják, aminek a kormány csak örül: a Hallgatói Hálózat láthatóan saját maga járul hozzá a változás ellehetetlenüléséhez.

Amikor a Demokratikus Koalíció éhségsztrájkba kezdett a választási regisztrációval szemben, a Magyar Narancs vezércikkben örömködött, hogy legalább ott ez a kis csoportosulás emlékeztet mindannyiunkat arra, micsoda szörnyűséget is terveznek ellenünk és a demokrácia ellen. Pedig ha csak Gyurcsányékon múlik, ma épp olyan fenyegetően állna előttünk a regisztráció bevezetésének ígérete, mint korábban. Az alkotmányellenes intézményt az Alkotmánybíróság meszelte el. A DK tüntetésével annyit ért el, hogy néhány hétig még a mélyen regisztráció-ellenes baloldali-liberális réteg is rajtuk röhögött, a Fidesz pedig fellélegezhetett, hogy ha Gyurcsány ellenük, akkor az egész magyar társadalom velük. Gyorsan hozzáteszem: nyilván ezt is csak a rossz logika alapján, hiszen bár sokan szeretnek a kisebbik rosszra szavazni, azért az igazság ettől még nem lesz mellettük.

A hallgatói szerződés alkotmányos szintre emelését a Hallgatói Hálózat akkor sem fogja tudni megakadályozni, ha 2014 tavaszáig az ELTE-BTK A épületének 47-es termében sátorozik. Itt valószínűleg ismét csak az Ab léphet majd közbe - ha egyáltalán. A magyar társadalom szerződés-ellenesebbik része pedig ugyanúgy nem táborozik lélekben az egyetemfoglalókkal, ahogy nem is éhezett szolidaritásképp a DK-s éhségsztrájk során. Nem hallgatja ugyanúgy emelkedett szívvel Heller Ágnes és Ludassy Mária szabadegyetemes előadását, és nem is vesz részt a baloldali politikusok meghívásával szervezett kerekasztalon. Azon pedig, hogy ezek után a HaHa kijelenti, hogy nincsenek politikai elköteleződései, már csak nevetni tud a lakosság jó része. A HaHa által is támogatott (és a teremfoglalás során sűrűn reklámozott) Hálózat a Tanszabadságért-esemény szervezői pedig nyilván csak hápogni, amikor rákérdeznek náluk: ugyan miért nem hívták meg a Jobbikot is a felsőoktatásról szóló politikusi kerekasztalra, vagy hogy lehet az, hogy Teczár Szilárd HaHa-aktivista sorozatban gyártja a Magyar Narancs számára a felsőoktatás kivéreztetéséről szóló cikkeket és interjúkat. Politikai semlegesség? Ugyan már.

A Hallgatói Hálózat nem az egyetemisták nevében tartja fenn az ELTE-BTK termében a büféjét. Valószínűleg a bölcsész hallgatók kisebbségben is vannak közöttük. Hogy még ott lehetnek, azt csak az egyetemi közösség, többség türelmének és jóindulatának köszönhetik. Ettől még nem érdemes úgy gondolniuk, hogy tömegek állnak mögöttük.

· 1 trackback

Címkék: felsőoktatás belföld hallgatók egyetemfoglalás Demokratikus Koalíció DK hallgatói szerződés Hallgatói Hálózat HaHa Fidesz-KDNP ELTE-BTK Pál Ferenc

Mindent bele?

2013.02.09. 23:19 | Lakner Dávid | Szólj hozzá!

Pósán László kormánypárti képviselő szerint fair lépés a hallgatói szerződések bevezetése, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig a Magyarország érdekeit biztosító garancialevélnek nyilvánította a hallgatók egy része által sérelmezett dokumentumot. Az elkötelezettségből és erre válaszul kapott elutasításból fakadó önérzetes válasz pedig most nem kevesebbnek bizonyult, minthogy Alaptörvényben is rögzíteni kívánják az ingyenes felsőoktatás követelményeként a későbbi magyarországi munkavállalást. Hasonló sértett felhorgadás eredménye lehet a hajléktalanság kriminalizálásának, illetve a család végtelenül leegyszerűsítő meghatározásának alkotmányos szintre emelése, mint ahogy a véleményszabadság korlátozása is a gyűlöletbeszéd elfogadhatatlanságára való tekintettel.

Csakhogy a Fidesz-KDNP téved: a hallgatói szerződések ugyanis a Fidesz szerint bizonyulnak garancialevélnek, nem pedig a teljes politikai közösség véleménye alapján, a hajléktalanság büntetése is csak szerintük elfogadható lépés, ahogy a család primitív módon történő definiálása is inkább a KDNP nevű fantompárt projektje, mintsem a teljes magyar társadalomé. A jelenlegi kormánypártok viszont a 2013 eleji szűk egy hónapos konszolidáció után most gőzerővel rákapcsoltak: már-már őrjöngve illesztenének be mindent az Alaptörvénybe, amit korábban az Alkotmánybíróság visszadobott, mondván, hogy a szabályozások nem állják ki az alkotmányosság próbáját.

Az alkotmányellenes alkotmány fogalma lehet, hogy elsőre hihetetlenül hangzik, de nem elképzelhetetlen: ha a Fidesz-KDNP alaptörvényi szintre kíván olyan dolgokat emelni, melyek összeegyeztethetetlenek mondjuk az emberi méltóság védelmével, akkor csak súlyos inkoherenciát fog teremteni, nem pedig a problémát küszöböli ki. Beleírni egy ország alkotmányába a kétharmad okán ezt megtehető (vagy legalábbis a lehetőség tényét önmagával elhitető) pártszövetség sajátos politikai elképzeléseit, az nem szimplán pofátlanságnak mondható, hanem a jogállamiság abszolút semmibe vételét is jelenti, egyúttal az utánuk következők lehetőségeinek elképesztő mértékű beszűkítését.

Lehet azt mondani, hogy a hallgatói szerződés igenis jogos az adófizetők elvárásai és a magyar gazdaság fenntarthatósága okán; lehet magyarázni, hogy a hajléktalanok látványa elképesztő módon sérti szegény arra járó állampolgárok jogait; és azt is lehet mondani, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság és a szülő-gyermek kapcsolat, a homoszexuálisok pedig nem alkothatnak családot, mert csak. A politikai ellenoldal erre felsorakoztathatja ellenérveit, ahogy az újságírók és bloggerek is megfogalmazhatják vélekedésüket: szerintem például a hallgatói szerződés nem oldja meg a problémát, csak tüneti kezelésként szolgálhat, ráadásul rejtély, miként tudják lekövetni ma egy európai állampolgár mozgását évtizedeken keresztül; aztán a hajléktalan állapot büntethetőségét is elfogadhatatlannak tartom, mert ezt a problémát sokkal inkább jó szociálpolitikával lehetne kezelni, valamint az utcára kerültek emberi méltóságának tiszteletben tartásával; a családfogalom ezen leegyszerűsítése pedig nemcsak a homoszexuális párokat rekeszti ki, hanem például a nem egyenesági felmenőt és az őt gondozó férfit/nőt is, illetve egyéb, az alapsémába nem beillő, ám nagyon is szoros kapcsolatokat szintúgy.

Ám az Ab elutasítása után azt mondani, hogy akkor beleírják az Alaptörvénybe a nemzet jó része által amúgy el nem fogadhatónak tartott rendelkezéseket, az egész egyszerűen abszurdnak mondható: az eljárást jelzőkkel nehezen lehet illetni, olyan szinten minősíthetetlen. Ezzel a Fidesz-KDNP nem csak házhoz megy az újabb pofonokért, hanem a gránitszilárdságúnak tartott alkotmánya elfogadottságát redukálja le egy még szűkebb körre, melybe az elvakult rajongókon kívül mások már nemigen fognak beleférni.

Így pedig, ha az Alkotmánybíróság nem lép közbe, a lehető legsürgősebben szükség lesz egy Fidesz-ellenes alkotmánykorrekciós folyamatra, melynek során a most beillesztésre kínált pártos elképzeléseket kivágják a szemétbe a magyar nemzet alkotmányából.

És ezek után merem remélni, hogy soha többet nem fog egy adott tömörülés kétharmadot szerezni az országgyűlési választásokon.

· 1 trackback

Címkék: belföld alkotmány gyűlöletbeszéd alkotmányozás Alaptörvény hallgatói szerződés Fidesz-KDNP hajléktalanság kriminalizálása családfogalom

Hallgatói Bohózat

2013.01.24. 07:57 | Lakner Dávid | 4 komment

tuntetes.jpg

A 25 éves Barabás Richárd a HOPPart társulat tagja, mellesleg nemrég végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Legutóbbi szerepe szerint diákforradalmárként igyekszik hangot adni az egyetemisták követeléseinek, ami korából fakadóan testhez álló feladatnak tűnik számára. Ám Barabás sokszínű művész. Ha kell, a fegyvertartás mellett is épp olyan hatásosan tud érvelni, mint Hallgatói Hálózat-aktivistaként az egyetemi autonómia megőrzéséért: „ha kell, lövöldözni fogok a hallgatói szerződés eltörléséért, mert szerintem ez a helyes″. Hiteles mindegyik szerepében, hiszen rendkívül meggyőzően tudja indokolni különböző karaktereinek döntéseit. Az Élet és Irodalom legfrissebb számában például kifejtette, a mostani diáktüntetések és a HaHa-megmozdulások lényege, hogy a hatalom vegye észre: itt egy újabb generáció, amely nem szeretné, hogy kihagyják őt a döntésekből. Egy barátom utóbbit egyszerűbben is megfogalmazta: vannak, akik szeretik magukat forradalmárnak beállítani, de nem az üzenet a fontos számukra, hanem csak az attitűd, a külső máz.

A Hallgatói Hálózat ennek fényében jár el december vége óta, és valószínűleg a jövőben is ez fogja jellemezni demonstrációikat. És némileg sikeresen is végzik üdvös feladatukat: aki csak őket figyelte az utóbbi két hónapban, az valóban úgy gondolhatja, hogy a kormánypártok ugyanazt az elfogadhatatlan koncepciót próbálják még mindig lenyomni a diákok torkán, ráadásul továbbra is mindenféle érdemi egyeztetés nélkül.

Az első tekintetében az irányadó a „hatpontos követelés″, amely az első, az ELTE lágymányosi kampuszán tartott fórum előtti fél órában születhetett meg, hogy aztán lelkesen lehessen a kinyomtatott jegyzéket a megjelentek között osztogatni, a hangulatot beizzítani. Azt talán még a HaHa belvárosi sejtje sem sejtette, hogy az igen színvonalas és átgondolt, amúgy egymásnak ellentmondó hat pontot (átfogó reformokat! vs állítsák vissza a keretszámokat!) hetekkel később tudósok és filozófusok fogják elemezni nívós szaklapok hasábjain; és a teljes magyar sajtópaletta csak úgy fog rájuk hivatkozni, mint „a diákok követeléseire″.

Na jó, a HaHa azért titkon reménykedhetett ebben, hiszen magukat is az összhallgatóság nevében próbálják meghatározni. Eközben arra hivatkoznak, hogy a HÖOK egyrészt túl bürokratikus, másfelől nem is képes úgy mozgósítani, mint amennyire a Hallgatói Hálózat azt meg tudja tenni. Van is mire hivatkozni: a december tizedikei fórumot lényegében ők szervezték, és az utána következő városjárást, hídfoglalást is el tudták adni a saját ötletükként – amelyet az igencsak hatékony bázisdemokratikus döntési folyamat során meg is szavaztattak a fórum résztvevőivel.

Ugyanakkor ettől még a HaHa nem egyenlő a diáksággal, és érdemi legitimáció nélkül kevésbé alkalmas a hallgatók képviseletére, mint amennyire a HÖOK lehet. Erre nem az a legjobb válasz, hogy egyrészt tovább hangoztatjuk a kormány kompromisszumképtelenségét, másrészt nem vagyunk hajlandóak engedni a magunk nézeteiből.

A Hallgatói Hálózat szerint viszont ez a jó út, és egyre inkább úgy kezdenek viselkedni, mint egy középszerű Harcosok Klubja-paródia megtestesítői. Magasztos célok mellett állnak ki, és úgy tesznek, mintha tömegeket képviselnének. Időközben viszont egyre céltalanabbul szervezkednek, miközben ott hagyják a halacskás logójukat mindenhol, ahol csak tudják. Ez a HaHa: a szerveződő halak motívuma egy Kálvin téri oszlopon, illetőleg a „kormányzati bullshitről” ordibáló aktivista az Educatio szakkiállításon.

Igaz: a közoktatás átalakítása, az állami átvétel valóban nem sikertörténet, még ha a kormány erről igyekszik meggyőzni a hallgatóságot. A felsőoktatásban lezajlottak alapján viszont úgy tűnik, beindult a párbeszéd – már a jogi karra is be lehet kerülni állami finanszírozással. Ráadásul a HÖOK és a kormány megegyezett a hallgatói szerződések módosításában is, ami szintén remek hír lehet az egyetemisták számára – még ha sokan szívesebben is fogadták volna az intézmény teljes eltörlését.

Az viszont, hogy a HaHa tagjai ezek után tovább játsszák az önjelölt szabadságharcost, és két kormányzati bullshitezés között igényt tartanának arra is, hogy a kormány képviselői őket szintúgy bevonják a tárgyalásokba, már nehezen értelmezhető. Ahogy az is, hogy a senki által meg nem választott hahások az impotenciájukat most megpróbálják a HÖOK nyakába varrni. A hvg.hu vasárnap esti cikke már a címében is állította, a kormány a HÖOK segítségével igyekszik kizárni a tárgyalásokból a Hallgatói Hálózatot és más egyéb szervezeteket, ami azért mégis csak tűrhetetlen; vagy ahogy Kálmán C. György írta, „a HÖOK menjen a büdös francba″. Az már mellékes, hogy a hvg.hu egy, a birtokába került tervezetre hivatkozik, de semmi újat nem ír. Ráadásul azt írják: csütörtökön még szó sem volt részmegállapodásról. Ennek némileg ellentmond, hogy mi mégis beszámoltunk aznap a hétfőre tervezett részmegállapodásról – úgy tűnik, a hivatkozott MTI-hír helyett egy még titkosabb tervezet alapján.

De eszerint nem csak a „kormányzati bullshit” mondott csütörtököt, hanem a valóságérzékelés is – kész szerencse, hogy a HaHa február 11-éig haladékot adott a kormánynak követeléseik teljesítésére. Ez, lássuk be, szerintünk akkor sem fog megvalósulni, ha a hat pontot a kormány időközben beleírja az Alaptörvénybe is. Tüntizni jó – írta Stumpf András még decemberi publicisztikájában. Valóban. Forradalmárt játszani, virágágyásokat átugrani, Hoffmann Rózsának jól odakiabálni valóban menő dolog lett időközben: ezeket az élvezeteket a kormány pedig nem veheti el az „új generációtól”, akárhogy is próbáljon itt megegyezésre jutni a HÖOK képviselőivel

· 1 trackback

Címkék: oktatás felsőoktatás hallgatói szerződés HÖOK Hallgatói Hálózat HaHa Fidesz-KDNP Barabás Richárd

Önmérséklet

2013.01.05. 12:00 | Lakner Dávid | 4 komment

Bár ellenzéki politikusok és a Fidesz-KDNP iránt abszolút ellenszenvvel viseltető értelmiségiek az Alkotmánybíróság tegnapi, az előzetes regisztrációt feleslegesnek és Alaptörvény-ellenesnek nyilvánító döntése óta a jelenlegi kormánypárt bukását hirdetik, valójában éppen Orbán Viktornak és pártjának válhat majd javára dicséretes önmérséklete.

Taktikai visszavonulás vagy stratégiaváltás – teszi fel a fő kérdést Timár Gábor A Kard blogon, és valahol ezek találkozásánál keresendő a döntés mögött megbújó valódi szándék. Ahogy a keretszámok esetében történő meghátrálásnál, úgy most is azt láthatjuk, hogy a kormánypártok legfontosabbnak tekintett ügyeikben (önfenntartó felsőoktatás, előzetes feliratkozás) is készek visszavonulót fújni, ha a körülmények ezt szükségszerűvé teszik számukra – miközben az előttük tornyosuló akadályokat akár meg is kerülhetnék, vagy átverekedhetnék magukat rajtuk.

Ám úgy tűnik, megfogadni igyekeznek azt a machiavellista tanácsot, hogy a tisztességnek a látszatára minden esetben adjanak, még ha a mögöttes indokok valami egészen mást is mutatnak. Így teljesen lényegtelen az is, ha a népszerűségvesztéstől félve döntöttek a diákoknak való engedménytétel, illetve az Alkotmánybíróság szavának meghallása mellett: hajlandóak voltak lemondani általuk jónak tartott lépésekről, engedve bizonyos külső erőknek, bizonyítva ezzel is a demokratikus és alkotmányos elkötelezettséget.

"2014-ben biztosan nem lesz regisztráció" – szögezte le Rogán Antal, ami a következő választások lebonyolításának módján túl azt is sejteti, hogy 2018-ban még lehet, ha a következő ciklusban is ők kerülnek hatalomra, és lehetőségük lesz a feliratkozás időben történő bevezetésére (hiszen most akár 2013 végéig is elhúzódhatott volna a regisztráció létéért történő harc).
És erre (mármint a választási győzelemre) minden esélyük meg is van a jelenlegi statisztikákat nézve, valamint azt a tényt, hogy ezzel az ellenzéket egyik legfontosabb fegyverétől fosztották meg. De még az új alkotmány szükségszerűségébe vetett választói hitet is csökkenthették némiképp, főként, hogy a baloldalon is a feliratkozás alkotmányba kerülése esetén helyeztek kilátásba minden eddiginél nagyobb volumenű tüntetéseket.

Az értelmezések csatája pedig ugyan csak most indult be, ám abban mindenki megegyezhet, hogy 2014-ben valamivel nehezebb lesz a jogállamiság semmibe vételével, valamint az egyenlő választás elvének korlátozásával torpedózni az Alkotmánybíróság döntéséhez igazodó, önmérsékletet tanúsító Fidesz-KDNP-t.

· 3 trackback

Címkék: belföld előzetes regisztráció Orbán Viktor Rogán Antal Alkotmánybíróság Fidesz-KDNP előzetes feliratkozás

Alkotmányról alkotmányra

2013.01.03. 15:28 | Lakner Dávid | 159 komment

"Nézem ezeket az "egyeztetéseket". Izgi, hogy szinte minden résztvevő az MSZP kennelből jön, sőt, néha egész "családias" a hangulat... ;)" – írta Szanyi Tibor a demokratikusnak nevezett ellenzék első, közjogi kérdésekről való tárgyalása után, ahol a felek megegyeztek abban, hogy talán új alkotmányra is szükség lesz 2014 után. Vagy csak néhány alkotmánymódosításra, attól függ. De ha lesz kétharmad, akkor is a Fidesszel egyeztetve fog történni minden. Világos, így tervezte a jelenlegi kormányszövetség is hatalomra kerülése után. "Én alkotmányozok, te rábólintasz". Máskülönben minek a kétharmad? Ami pedig lesz mondta Juhász Péter Milla-aktivista (és egyszemélyes vezérkar), a szokásosnál talán valamivel kevésbé befeszült arccal. "Optimistább vagyok az átlagnál", mosolygott rá Kálmán Olgára, a nézőre is átragadó lelkesedést pedig talán Fodor Gábornak sem sikerült lelohasztania.

"Egy újabb téves mítosz a konszenzusos alkotmány" mondanám HaFr stílusában, ha én is a konzervatívok pesszimista emberképéből szeretnék kiindulni és nagyon úgy fest a dolog, hogy mást nemigen tehetek, legalábbis a jelenlegi helyzetet tekintve. Nehezen tudom ugyanis elképzelni, hogy a választási vereség után a Fidesz-KDNP csak úgy belemenne saját Alaptörvényének újrafogalmazásába ahogy túlzott konstruktivitást a jelenlegi ellenzék sem mutatott a két évvel ezelőtti alkotmányozás során. És ahogy az MSZP, de még az LMP sem tudta elfogadni, hogy ne az ő elképzelése kerüljön be az Alaptörvény szövegébe, úgy a szemben álló féllel való együttműködésre általában nem igazán vevő Fidesz sem menne bele, hogy forradalmi vívmányát épp azok írják át, akiknek történelmi felelősségét még a (nemrég az Ab által eltörölt) átmeneti rendelkezések közé is beírták.

Hogy némileg leegyszerűsítsem a dolgot: ha nincs kétharmad, nincs alkotmány, ha van kétharmad, nincs konszenzus. Persze, igazából lehet ezt bonyolítani is, például egy, a folyamatot legitimáló népszavazással de azt is látni kell, hogy egy kis többséggel elfogadott alkotmány ugyanúgy nem lenne az egész magyarságé, ráadásul a parlamenti pártok között feszülő árkok sem szűnnének meg tőle.

A legkevésbé pedig épp arra van szükség, hogy a Fidesz-KDNP után az MSZP és csatolt szervei is megváltoztassák a játékszabályokat, hogy aztán újra azok értelmezésén rágódjunk négy évig, a pályán közben fikarcnyi előrelépést sem abszolválva. Persze, eközben ringathatják magukat abba a hitbe demokratáék, hogy ők széleskörű egyeztetéssel jutottak el a végeredményig: csak éppen attól még, hogy a szocialista pártból kivált DK, az MSZP volt miniszterelnökének nevével fémjelzett Együtt 2014 (akiket itt az MSZP volt igazságügy-minisztere, Bárándy Péter képviselt) és a Mesterházy-párt megbeszéli néhány noname szervezetecskével, hogy újra kéne fogalmazni az alkotmányt, attól még ebbe a társadalom nagy része ugyanúgy nem kerül bevonásra (és akkor itt még nem is csak a jobboldalról van szó).

Elsőre persze szépen is hangozhat, hogy eltörölt választási regisztráció, visszamenőleges törvénykezés tilalma (mondjuk visszamenőlegesen?), illetve korlátozott hatalmú Országos Bírósági Hivatal; ám a földi paradicsom egy csapásra történő bevezetése akkor is csak jól hangzó kampányszöveg marad, ha sokakat lehet megtéríteni a történelmi jelentőségű, valójában csak a 2010 előtti állapotokat visszahozó együttműködés lehetőségével.

Lehet ezen felbuzdulva egyetlen lehetséges utat magunk előtt látni, az összes szereplőt egy akolba terelni, lenyilatkozni, hogy "nincs 2018, csak 2014" ám a valóságba előbb-utóbb mindenki kénytelen lesz beleütközni, legkésőbb akkor, amikor majd az MSZP helyett a Jobbik kerül be főbűnösként az alkotmányba.

Hacsak a demokratikusnak becézett alkotmány megalkotói nem fogják ezt is a lehető legdemokratikusabb megoldásként tálalni. Ahogy az előzetes regisztráció is hirtelen a nemzet érdekét szolgáló, megmásíthatatlan döntéssé lett a Fidesz-KDNP tolmácsolásában. Igény pedig nyilván van erre is, arra is.

· 5 trackback

Címkék: választás belföld alkotmány Jobbik MSZP LMP Szanyi Tibor Alaptörvény DK Fidesz-KDNP Juhász Péter Együtt 2014

Szigorú, de igazságtalan

2012.12.31. 03:31 | Lakner Dávid | Szólj hozzá!

Ugyan maga a szerepjátszás sem különösképp a szívem csücske, de az még inkább viszolygással tölt el, ha valaki a zord, mindig kőkeményen odamondogatós tanfelügyelő szerepét ölti magára – mindezt úgy, hogy egyébként a nyilvánosság előtt is folyamatosan leleplezi önmagát, tanúbizonyságot téve saját menthetetlen infantilizmusáról.

Ilyen figura az Országgyűlés elnöke, Kövér László is, aki alig pár éve még azzal borzolta a kedélyeket, hogy dacoskodva vette fel egy ápolatlan hobó küllemét, és fogadkozott akként, ahogy azt a nyolcvanas évek végén tehette egy szakadt hippi – most viszont új pozíciójában előszeretettel játssza a morcos igazságosztót, aki egy kis publicitás kedvéért akárkit hajlandó a komcsikhoz hasonlítani, avagy éretlenséggel vádolni.

Először is szögezzük le, hogy egy valóban nagy tekintélynek örvendő úriember nem igyekszik folyamatosan a hatalmáról győzködni másokat, illetve annak sem érzi szükségét, hogy felnőtt embereket okítson jó modorról, még akkor sem, ha történesen a fölöttesüknek is gondolhatja magát.

Egy valóban tiszteletparancsoló, méltósággal rendelkező férfiú azonban elsődlegesen is nem mondja cinikusan mindig azt, amitől az igazság rendíthetetlen bajnokának képzelheti saját lényét – valamint nem kizárólag az "ellenoldalra" terjed ki a megmondáskényszere. Nem próbál egyszerre agresszív és patetikus lenni; de távol áll tőle az is, hogy önnönmaga pozicionálásáért vívott küzdelme során egy valódi tekintélyt vádoljon érdekelvűséggel, gyermeteg hatalomfüggéssel.

Kövér Lászlóra abszolút igaz, hogy bár saját meglátása szerint mindig az igazat mondja, ellenben sosem beszél a valódiról, a dolgok mögöttes értelméről. Üzenetei pedig kifejezetten rombolóak tudnak lenni a társadalmi morált illetően, teszem azt, mikor az ügynökakták nyilvánosságának igényét nevezi értelmiségi gumicsontnak, vagy amikor egy demokratikusan az Országgyűlésbe juttatott párt parlamenti jelenlétét nyilvánítja szégyenteljes dolognak, "morális értelemben vett botránynak".

Módszerei hol a másik fél gyermekként kezelésének, hol saját maga szellemi kiskorúságát bizonyító gesztusainak okán lesznek nevetségesek: a jobbikos Gyöngyösi Mártont büntetésből eltiltja a külügyi bizottság római útjától, a kékcédulákkal tiltakozó LMP-s képviselő laptopját pedig dühében egy előbbiből gyúrt galacsinnal dobálja meg. Majd gyorsan a pulpitus felé iszkol, és dörgő hangon teremti le az egész neveletlen bagázst. Mármint kizárólag az ellenzéki térfélen ülőket, még ha a kormánypártiak szakasztott ugyanúgy is viselkednek.

Aztán egy valóban köztiszteletnek örvendő ember a teret valósággal betölti – ellenben nincs szüksége magánhadseregre, mely a biztonságát védi olyan igazán veszedelmes dolgoktól, mint amilyen a szamurájkardot bemutatási szándékkal sajtótájékoztatón előszedő Zagyva György Gyula, vagy éppen a populista és demagóg Izrael-ellenes felszólalást huszadjára megejtő jobbikos képviselő.

Ám Kövér Lászlót az Országgyűlés falai közt láthatóan nemigen tiszteli senki. A fideszesek jobbára harcostársként tekintenek rá, a többiek meg – igazodva a szerepjátékhoz – valamiféle szigorú, de igazságtalan tanár bácsiként, aki, ha olyanja van, kész akár feleltetés nélkül is egyeseket osztogatni a padsorokban ülőknek.

Ám mégis van, amiért néha a cinikus, hatáskörén éppen túlterjeszkedő úriember nyilatkozatát is érdemes olvasni: ez pedig az a vonatkoztatási szabadságunk, melynek köszönhetően magára a nagy oktatóra és környezetére nézvést tarthatjuk igaznak a dörgedelmeket.
Emígy nyilatkozott ugyanis legutóbb Kövér László Orbán Viktorról és a Fidesz-KDNP-ről  a romániai magyar politikusokról: „vannak olyan magyar politikai vezetők, akiknek az az egzisztenciális és politikai érdekük, hogy az általuk vezetett közösség kizárólag őket tartsa viszonyítási pontnak, vagyis hogy minél teljesebb legyen a befolyásuk, így ugyanis nagyobb a súlyuk a belpolitikai küzdelmeikben. Ez némely esetben olyan törekvésekre készteti őket, hogy a demokrácia keretei között a saját közösségük fölött meglehetősen erős diktatúrát, hegemóniát gyakoroljanak, ami szintén a nemzet szétfoszlásához, leépüléséhez vezet”
Mi sem mondhattuk volna pontosabban, házelnök úr!

Címkék: belföld házelnök Jobbik LMP Kövér László Országgyűlés Fidesz-KDNP

Forma és tartalom, avagy viszlát, méltóság!

2012.12.28. 15:07 | Lakner Dávid | 1 komment

Az Országgyűlés beírta az Alaptörvény átmeneti rendelkezései közé az előzetes választási feliratkozást, mire az Alkotmánybíróság jogalkotási felhatalmazáson való túllépés miatt megsemmisítette a szóban forgó rendelkezéseket. Erre a Fidesz frakcióvezetője közölte, hogy nincs baj, csak formai problémáról van szó, Szájer József pedig megnyugtatott mindenkit, hogy hamarosan beemelik az alkotmányba a kifogásolt elemeket.

Alkotmányellenes alkotmány pedig nyilván nem létezik – gondolják nemes egyszerűséggel a Fidesznél, amikor a pofátlanság határát feszegetve bizonyítják sokadszorra, hogy számukra a regisztráció létkérdés, abból egy fikarcnyit sem fognak engedni, történjék bármi. Mindenesetre egy jó kis inkoherencia így is felléphet, legalábbis ahogy így olvasgatom Magyarország Alaptörvényének Az állam című fejezetét, annak 2. cikke alatt ezt találom: "Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján [...] választják", és hiába van utána ott az is, hogy "sarkalatos törvényben meghatározott módon", ha egyszer utóbbiban rögzített eljárás ellentétben áll az általános és egyenlő választójoggal.

Persze, olvastam én is az Állatfarmot, lesz ebből még általánosabb és egyenlőbb is, kifejezetten a példátlan jogalkotási felhatalmazásra hivatkozva; a döntésen pedig az Ab ha megfeszül, sem fog tudni változtatni – de hát annyira azért nyilván ők sem fogják törni magukat. A Fidesz majd megint kérvényezni fogja a felülvizsgálatot, Áder János államfő előzetes normakontrollt kér, az Ab megmondja, mit kell még beemelni az Alaptörvénybe, a gránitszilárdságú alkotmány pedig újabb csodás elemekkel gazdagodik majd. Mert kétségtelen: az alkotmányba bármit be lehet emelni, a kétharmad meg van hozzá, végső esetben pedig lehet némi célzást tenni a lakosság előtt arra, hogy az Ab tagjait nem a nép választotta, ellenben a kormányt igen, úgyhogy itt jogosan lesz az, amit a Fidesz-KDNP akar.

Ami egyébként sajnos nem is áll távol a valóságtól. És ez még csak nem is diktatúra: maga a totális demokrácia, a nép teljhatalma, amely az elmúlt húsz év bénázásai után inkább alkotmányozó többséggel ruházott fel egy politikai hatalmat, csak legyen már vége a teszetoszaságnak, az egész parlamentáris cirkusznak.
És mivel nem tudtunk magunknak időben korlátokat szabni, a kétharmad helyett pedig valami, az egészhez közelebb álló törtszámot illeszteni a legfontosabb törvényekhez, most főhetünk a saját levünkben. Mondanám, hogy akik ilyen szintű hatalomkoncentrációt akartak, azok eztán meg se szólaljanak; csak hát ott vannak a korábbi évek a maguk sutaságaival, amelyeknek a láttán nagyon is érthető, hogy az emberek valami mást akartak végre tapasztalni.

Szerencsére Kövér László házelnök azért figyel az Országgyűlés méltóságára is, így jövőre már nem lesznek "kékcédulás" rendbontások és hasonló gyermekes csínytevések; marad a törvényhozói szintre emelt játszadozás, alkotmányfarigcsálás és mindaz, amiért jó szívvel a jobboldal már többé nem vallhatja magáénak a Fidesz-KDNP politikáját.

· 3 trackback

Címkék: belföld alkotmány előzetes regisztráció Alkotmánybíróság Alaptörvény Szájer József Fidesz-KDNP

Találomra

2012.12.17. 01:45 | Lakner Dávid | Szólj hozzá!

"Keretszámok? Azok nem lesznek!" – mondta komoly arccal Orbán Viktor a HVG.hu riporterének, magam pedig jót mosolyogtam azon, hogy a miniszterelnök úr azért még ilyen vészterhes időkben sem veszített humorérzékéből, és bármikor kész egy igazán cinikus mondatot odavetni a minden lében kanál balliberális média képviselőjének lába elé.

Ám kiderült, hogy Orbán ezúttal halál komolyan beszélt: a romkocsmás, fidelitasos fiatalokkal tartott megbeszélése után arra jutott, hogy a keretszám-rendszer rossz, azt el kell törölni. Eddig ugye a játszma kétesélyes: vagy mindenki ingyen tanul, vagy az összes hallgató fizetni kényszerül. A Fidesz-KDNP eddigi kormányzati tevékenysége alapján utóbbi tűnt lehetségesebbnek, ám videóüzenetében a miniszterelnök egyértelművé tette: senki nem fog tandíjat fizetni; akik tanulni akarnak, és itthon szándékoznak utána dolgozni, NO, azok számára ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni a felsőoktatást.

Mit jelent mindez? A tiltakozó egyetemisták szerint semmit, az egész egy nagy blöff, és továbbra is követelni kell a két évvel ezelőtti állapotok visszaállítását, illetve emellett még átfogó reformot is. Noha láthatóan ez utóbbira vállalkozna a Fidesz-KDNP három nap alatt, a hallgatók szkeptikusak: a valóban ködösítő állásfoglalás nekik nem elég, ők keretszámokat akarnak, illetve a hallgatói szerződés eltörlését.

Láthatóan a miniszterelnök, illetve a kormány épp annyira tudja, mit kellene tenni, mint a HaHa aktivistái: míg a diákok egyszerre követelik a tandíj eltörlését, a reformot, a röghöz kötés megszüntetését és egyesek az igazságos módon bevezetett tandíjat, addig a Fidesz-KDNP prominensei hol az évtizedekig tanuló, értéktelen diplomát szerző hök-vezetőkkel jönnek, hol a felsőoktatás mindenki előtt való megnyitásával, hol az önfinanszírozás fokozatos bevezetésével, de most éppen a korlátlan ingyenesség hirdetésével.

És még mindig nem tudni, ki hova akarja kifuttatni ezt az egészet. Kell akkor Diákhitel2? Mit fizet(ünk vissza) az állam(nak)? Tényleg 240 pont felett mindenhova bejut mindenki, esetleg maradhatnak az egyetemenként és szakonként változó ponthatárok? A tömegesítés fogja okozni a felsőoktatás halálát, netán a kivéreztetés?

Miről fognak itt akkor szerdán dönteni? Kell tüntetni? És kiknek, a hallgatóknak vagy az eddig hülyére vett fideszes szavazóknak? Azoknak, akiket a fizetős felsőoktatás kizárólagosításával vettek palira, vagy azoknak, akiket a hétvégi bejelentéssel?

Fog valamiről is dönteni a jövőben Pokorni Zoltán? Lemond végre Hoffmann Rózsa, most, hogy mindkét fronton vereséget szenvedett? Vagy győzött? Akkor Giró-Szásznak van igaza, és Nagy Dávid szerezzen már PhD-fokozatot?

Ma tüntetés a Szalay utcában. Nem merek elmenni – még a végén Orbán ennek hatására kötelezővé teszi mindenki számára a felsőoktatást. Vagy teljesen megszünteti azt. Ki tudja?

Címkék: tandíj felsőoktatás belföld keretszámok Fidesz Orbán Viktor Hoffmann Rózsa Fidesz-KDNP

Hisztéria

2012.11.25. 03:00 | Lakner Dávid | 60 komment

Nincs új a nap alatt - az "egy a zászló egy a tábor" elv mentén gondolkodó politikai racionalitás még mindig uralkodónak mondható két évvel azután is, hogy a Parlamentbe bekerült kettő, a korábbi szisztémát tudatosan kritizáló párt: a Jobbik és az LMP.

Az LMP kongresszusi döntésének ellenére úgy tűnik, mégis csak a radikáljobbos szavazók számára lesz a továbbiakban is lehetővé téve, hogy kilépjenek ebből a végzetes közéleti struktúrából. A politikai szereplők nagy részének viszont ma is mindennél fontosabb, hogy ne sikerüljön meghaladni a rendszerváltás óta kialakult kétosztatú rendszert, és hogy a szavazók tudjanak és merjenek továbbra is két nagy gyűjtőpárt váltóga(rá)zdálkodásában gondolkodni.

Semmi nem változott: az éppen ellenzékben lévő szereplők - ahogy eddig mindig - szükségállapotot hirdetnek, és bejelentik, hogy a mindent felülíró érdek a választások során az, hogy új kormány kerüljön hatalomra. Most, hogy a Fidesz-KDNP kétharmaddal kormányoz, ráadásul nem is túl sikeresen, még könnyebben állíthatja a korábban alulmaradt oldal, hogy a "rezsimváltás" szükségességéről nemzeti konszenzus alakult ki.

Pedig dehogy alakult. Ahogy a teljes lakosságot nem tudja képviselni a Fidesz, úgy nem tudná a jövőben az Együtt 2014 sem. Az éppen regnáló kormánynak persze kötelessége (lenne), hogy minden egyes magyar állampolgárnak az érdekét szem előtt igyekezzen tartani, még akkor is, ha valójában egy meghatározott program megvalósítására, azaz egy jól körülírható közösség szempontjainak érvényesítésére kapnak is felhatalmazást.

Az egyetlen változás a korábbiakhoz képest a kétharmad terén van: az lényegében tényleg fontos lenne, hogy 2014-ben a Fidesz ne szerezzen alkotmányozó többséget. Ám nem kétséges: mindenféleképpen elkerülendő, hogy a balliberális oldal kezében ugyanilyen mértékű hatalom koncentrálódjon a választások után.

Csodát ugyanis felesleges várni. Nem fognak a dolgok egy csapásra helyreállni, bármennyit is álmodozzon róla Karácsony Gergely technikai koalíció megálmodásával, vagy más politikusok egy a korábbi állapotok visszaállítását lehetővé tevő választás lezajlásával.

Hogy az elgondolás ugyanaz, mint korábban a Fidesznél, az ott is tetten érhető, hogy Bajnai Gordonék szintén a kétharmadra pályáznak: úgy gondolván, hogy ezzel felhatalmazást kapnának ők, a "demokratikus oldal" is a jelentős léptékű változások megtételéhez. Pedig nyilvánvalóan a Fidesz sem ezért nyerhette túl magát: sokkal inkább a baloldal nyolc éves bénázásának, a protestszavazók minden korábbinál nagyobb mértékű koncentrálódásának köszönhetően. Számtalan ismerősöm vallotta be nekem is két évvel ezelőtt, hogy bár túlságosan nem köti le a politika, nincs annyira otthon benne, de a Fideszre szavazott, hogy végre ne ugyanaz folytatódjon, ami az elmúlt években zajlott.

Ám volt egy még ennél is érdekesebb álláspont: más barátom ugyanis direkt azért szavazott a Fideszre, hogy kétharmadot szerezzen, és így "ne tudják majd az ellenzékre fogni, ha elszúrják az egészet".
A kormányváltás utáni hónapokban találkozhattunk ezzel az érveléssel többek között Navracsics Tibornál is, ám mára látható, hogy a demokratikus keretek okozta visszásságok ugyanúgy létrejöhetnek egy abszolút hatalommal rendelkező kormány esetében is - csak éppen az ellenzék helyett más, külsődleges tényezőket okolva a beálló sikertelenség miatt.

Most pedig azt láthatjuk, hogy a bal-liberális oldal megint ugyanazzal a retorikával él, mint korábban a Fidesz: a "több, mint kormányváltás; kevesebb, mint rendszerváltás" programja azonban láthatóan egyre tolódik utóbbi felé, ám jellegén mit sem változtatva: a negyedik köztársaság meghirdetése mögött semmilyen tartalmi újítás nem rejlik, a bizonytalanság hatalmas, és csak a kormányváltás elemi szükségszerűségét igyekeznek megtámasztani a radikális eszmeiség hirdetésével. Ám az alaphelyzet épp úgy nem változna, ahogy nem változott meg a Fidesz-KDNP hatalomba kerülésével sem: a harmadik köztársaság nem ért véget, a demokrácia nem szűnt meg, pusztán csak az arányok tolódtak el, a hangsúlyok tevődtek át más perspektívákba.

Az ellenzék pedig továbbra sem saját elképzelései mentén kíván új irányt szabni: ők az éppen hatalmon lévő miniszterelnököt kívánják "elkergetni", egyúttal helyrebillenteni a szerintük elviselhetetlenségig megromlott viszonyokat. "Reményt" kívánnak adni, mintha boldogságunknak már csak a lehetősége is attól függene, hogy történik-e kormányváltás a következő választáson avagy sem.

"Helyzet van" - harsogják bölcs megmondóemberek; "nem lehet a jogállami viszonyokban gondolkozva készülni a váltásra" - mondják, mintegy ezzel indokolva, miért nem szabad megengedni most, hogy a demokratikus játékszabályoknak megfelelően különböző alternatívák mérettessenek meg a választások során.
Pedig nincs nemzeti konszenzus, dehogy: ahogy most a tulajdonképpeni jobboldal nem áll a hisztérikusan kormányváltást követelők oldalán, úgy korábban a baloldal sem köteleződött el a Fidesz pártján, pusztán csak minden addigi megmérettetéshez képest még inkább elbizonytalanodtak abban, helyes irányba indultak-e el a hatalomgyakorlás éveiben.

Helyzet viszont nincs, változás pedig mindaddig nem is lesz, amíg ez a kártékony logika vissza nem szorul az új szereplők javára: előrelépés hiszen csak fokozatosan mehet majd végbe, nem pedig egyik napról a másikra. Nincs azonnali gyógyír minden bajunkra - ezt kellene már mindenkinek belátnia egyszer és mindenkorra.

· 3 trackback

Címkék: választások jobboldal demokrácia belföld baloldal kormányváltás Fidesz-KDNP Együtt 2014 kétosztatúság

Vérrel, verítékkel, választójogi törvénnyel

2012.11.14. 17:45 | Lakner Dávid | 10 komment

"Az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga"
/Madách Imre - Az ember tragédiája/

Kezdjük rögtön az untig ismert frázissal, melynek ismételgetése olyan nagyívű lépéseknek is magyarázatául próbál szolgálni, mint amilyen a teljesen különböző ellenzéki pártok egy akolba terelése: "a kormány a maga képére szabta az új választójogi törvényt". Ami egyrészt nem teljesen igaz, hiszen maximum is csak megpróbálja a maga szempontjai alapján kialakítani; másrészt abban sincs semmi, ha így tesznek: kétharmadjuk van, hatalmat akarnak, hiábavaló lenne hát tőlük elvárni, hogy az ellenzéknek próbáljanak kedvezni, vagy akár csak lépéseket tegyenek az egyenlő, nemes küzdelem feltételeinek megteremtésének irányába.

Tehát nem lenne min csodálkozni a szavazókörzetek új határainak kialakításakor, a jobb felé lejtő kerületek megszervezésekor, a nagyobb és becsatornázottabb pártok pozitív kiinduló helyzetbe hozásakor: ugyan a tisztességhez és a nagyvonalúsághoz ezeknek sincs semmi köze, na de mégis csak érthető: vesztettek ők már választást Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc ellen is, jogos hát, hogy alapvetően nem bíznak a sors és a jó kormányzás erejében, főként, ha ez utóbbinak is eléggé híján vannak a mostani, második ciklusuk során.

Na de itt még csak nem is erről van szó: a Fidesz ugyanis láthatóan semmi jelét nem adja annak, hogy tudná, mi válna a következő választások során az ő előnyére. Így marad a blöffszerű döntések meghozatala, a hetente változó szabályok Alaptörvénybe rögzítése, valamint az éppen tetszhalott állapotban fetrengő ellenzék lépéseihez való igazodás, a látványos próbálkozás azok éppen aktuális következő lépésének meghiúsítására.

Így lehetséges az, hogy a jelenlegi kormánypárt és szövetségese egy gyakorlatilag indokolhatatlan, minden egyes elemére szebbnél szebben, demokratikusabbnál demokratikusabbnak hangzó magyarázatokkal szolgáló, ám valójában a kilógó lóláb sártól csöpögő valós mozgatórugói szerint megalapozott választójogi törvényt tett le az asztalra, melynek jövő heti, zárószavazáson való sikeressége már most borítékolható, illetve az ellenzék akkortól datálható, megerősödő, és, tegyük hozzá, indokolt lármázása szintúgy.

Arról már mindannyian megbizonyosodhattunk, hogy az új törvény szellemiségét meghatározó előzetes regisztráció ötletét sajnos nem fogják elvetni - sőt, amikor már azt láthattuk, hogy ennek érdekében Lázár Jánosék akár a lakossági nyilvántartást is készek lennének megsemmisíteni, inkább úgy döntöttünk, hogy nem hozzuk fel többet az Egyesült Államokkal kapcsolatban ellenvetésként, hogy hát ott még sincs ilyen nyilvántartás, nálunk meg van, akkor meg mégis mire fel ez a fene nagy párhuzam, kérem.

Viszont az alaphelyzet maradt: az előzetes feliratkozás gyakorlatilag tényleg csak arra jó, hogy a demokratikus alapelveket, a minden nagykorú állampolgár egyenlő szavazati jogának kritériumát sértse, valamint hogy egy gyenge kísérletet tegyen arra, hogy a korábban bizonytalan szavazókat kizárja a versenyből - még ha tizenöt nappal a választások előttig lehet regisztrálni, akkor is.
Mégis különösen undorító volt a tudatos választás fontosságának hangoztatása mellett az a fajta gyanúsítgatás, mely abból indult ki, hogy mindazok, akiknek fáj a jogállamiság ilyen durva lebontása, azok valójában csak a megvásárolható szavazatokat féltik - de most eljött a vigadalom vége, többé nincs babgulyásért a fülkébe csábított vidéki paraszt, a jó világnak egyszer és mindenkorra bealkonyult. Mert hát valóban, így, hogy a korábbi kétfordulós rendszert leváltja egy 1+1 fordulós, már tényleg nem lehet majd lefizetni senkit ugyanúgy két alkalommal; és igen, egyáltalán nem feltételezzük, hogy a populista módszerekkel folyamatosan élő másik nagy párt, a Fidesz ne hagyatkozott volna korábban szintén ilyen alantas módszerekre.

Jött aztán, hogy mi lesz azokkal, akik nem tudnak, vagy nem akarnak a regisztrációs időszakban ellátogatni a polgármesteri hivatalba, ők képesek lesznek-e otthonról, esetleg levélben feliratkozni, ahogy utóbbi például a külföldön élő állampolgárok számára lehetővé válik; de nem, ebben is csak annyi módosulás történt, hogy a hazulról kimozdulni képtelenekhez házhoz mehet a jegyző, illetve interneten is lehet talán majd regisztrálni - ám ez még mindig nem változtat azok helyzetén, akiknek a lakásukban nincs netes kapcsolat, és ahhoz, hogy regisztráljanak, mondjuk a szomszéd faluba kell majd átruccanniuk, ráadásul munkaidő alatt. Az ő számukra talán segítség lehet a kormányablakok, és így a kiterjesztett nyitva tartás bevetése; ám még erre is azt mondhatjuk, hogy sok hűhó semmiért, felesleges hajcihő generálása egy senkinek az érdekében nem álló eljárás lebonyolításának kedvéért.

Az alapvetően érdektelenek leszorítására szolgál továbbá az az új szabályozás is, hogy kereskedelmi tévékben és internetes hírportálokon nem lehet majd politikai hirdetéseket elhelyezni: így a néző az RTL Klubon nem, az MTV-n viszont ugyanúgy találkozhat majd pártreklámokkal; valamint, ahogy Balogh Ákos Gergely rámutat a Mandineren, a Facebook és a Google szolgálhat egyeseknek reklámfelületül, ám az Index és az Origo megint csak nem.
Ennek így szintén semmi értelme, a kormánypártiaknak nyilván az lehetett a fejében, hogy ha ezzel akár csak néhány ezer-tízezer bizonytalan szavazót vonhatnak ki a Bajnaiék kampányának való bedőlés alól, azzal már jól jártak - viszont itt is olyan egyértelmű, hogy a változások semmiféle praktikus célt nem szolgálnak, hogy az az összes fideszes - kádéenpés politikusnak csak szégyenére válhat.

Szintén az Együtt 2014 megalakulására kívánnak reagálni azzal, hogy egyesületek választáson való indulását mégsem teszik lehetővé; továbbá nyilván az utóbbi hetekben bizakodni kezdő kisebb tényezők ellehetetlenítésének kedvéért döntöttek úgy, hogy a kétszáz ajánlás helyett szerezzen a jövőben mindenki inkább ötszázat, és csak utána indulhasson a választásokon - ha egyáltalán sikerül ennyit összegyűjtenie.

Változás még, hogy a kampányidőszak lerövidült ötven napra, illetve megmaradt az utolsó két napban a teljesen felesleges kampánycsend intézménye - valamint az utolsó héten közvélemény-kutatások eredményeit sem lehet majd nyilvánosságra hozni, nehogy így is befolyásolva lehessen a regisztrációs próbán túlesett, ám a legutolsó pillanatig hezitáló választópolgár döntését.

A Fidesz-KDNP által jelenleg elfogadásra kínált választójogi törvény nem mutat mást, csak bizonytalanságot, spontaneitást és az egyes érdekeket szolgáló, ám a fő eszményt nem kiiktató lépések terén mutatott teljes tudatlanságot - a kormánypárt nem volt képes létrehozni egy bizakodásra okot adó, a XXI. század megváltozott szabályaihoz és a digitális valósághoz illeszkedő választójogi törvényt, így összeeszkábált a saját képzelt előnyszerzéséül alapként szolgáló, ám valójában semmiféle hosszútávú célt önmaga előtt nem látó szabályrendszert. Így csak maguk alatt vágják a fát.

· 2 trackback

Címkék: választás belföld választójogi törvény Fidesz Bajnai Gordon Mandiner Fidesz-KDNP Együtt 2014 Balogh Ákos Gergely

Civil Összefogás Bajnaiért

2012.11.10. 11:02 | Lakner Dávid | Szólj hozzá!

Nem tudom, a Magyar Vizsla 2005 novemberi, illetve 2006 januári száma mennyiben járulhatott hozzá az MSZP hat évvel ezelőtti választási győzelméhez - az viszont biztos, hogy csak javukra válhatott a bulvárjellegű kampánykiadvány két, széles körben terjesztett száma, melyben aztán tényleg csúcsra volt járatva a szociális demagógia, a túlzásba vitt populizmus és a "Gyurcsány milliós karórája" jellegű színes-szagos bulváráradat.

Aki ezt a két kiadványt a kezébe vette, bizony könnyedén arra az elhatározásra juthatott, hogy ha addig bizonytalankodott is szavazatát illetően, a buta propaganda láttán mégis inkább a támadott oldalra fogja leadni a voksát - nehogy már meg próbálják neki mondani, kire kell szavazni, főleg ne ilyen gyermeteg és olcsó trükkökkel, legyen a feladó akár Horváth Éva, akár Orbán Viktor.

Nos, a Fidesz nem tanult a múltból, és 2010-es kormányra kerülése után neki is látott a mindenki számára kipostázandó kampányanyagok összeállításának, a politikai programok plakátokon keresztül való kommunikálásának, megszerettetésének. Az eredmény a szociális konzultációk terén hatalmas bukta lett (a második kérdőívre már a lakosság egytizede sem válaszolt), míg az embereket teljesen hülyének néző IMF-ellenes hirdetésekkel csak saját megtépázott renoméjukat rombolták tovább. Azok ugyanis, akik vannak annyira érdeklődőek, hogy tisztában voltak az IMF-fel való tárgyalások menetével, bizony arra is rájöttek mostanra, hogy a kormány csak az időhúzásra és Simor András jegybankelnök lemondásának kivárására játszik rá, és egyáltalán nem szándékozik bármiféle egyezségre jutni a Valutaalappal, sem mire a levelek lehullanak, sem jövő év elejére.

A demagóg néphülyítés nemes hagyományának folytatására most bejelentkezett a Civil Összefogás Fórum is: a Békemenetet is életre hívó szervezet közölte, "megdöbbenéssel értesült arról", hogy Bajnai Gordon, aki "a múlt embere", vissza szándékozik térni a nagypolitikába - miközben "nemrég még az ország gazdasági tönkretételében" is szerepet vállalt. Ezért hát kiküldenek minden egyes (!!!) háztartásba egy ismeretterjesztő kiadványt, melyben pontról pontra leírják, mit is követett el a társadalom ellen 2010 előtt a Gyurcsány-Bajnai tandem.

Adódik a kérdés, milyen célcsoportnak szánja Csizmadia László és Fricz Tamás összeállítását: a Békemenet közönségének, annak elvi támogatóinak? Nyilván ők eleve így gondolkodnak Bajnai kormányzásáról, szóval velük felesleges még postai úton is tudatni az igazságot. Az Együtt 2014 híveivel? Nekik aztán mondhatják, csak még inkább meg lesznek győződve arról, hogy a nemtelen támadásnak kitett egykori kormányfő és egyesülete jelentheti a reményt Magyarország számára.
Akkor a bizonytalanoknak? Talán ez lehet a CÖF célja: minél több kétségek közt őrlődő állampolgár meggyőzése, "jó útra terelése". Csakhogy rossz fegyvert választottak: az embereket a nagypolitika ismételt zaklatásának kitevő propagandaanyagokkal csak Bajnaiék felé fogják sodorni, mind a (ki)oktató kiadványok jellegéből fakadóan ellenszenves hangvétellel, mind az összeállítás nyilvánvaló céljával: azzal, hogy látványosan elmagyarázzák a "tudatlanoknak", hogy miért volt rossz számukra Bajnai kormányzása.

Mindezt ráadásul az a Fricz Tamás vezényli le, aki a választási regisztrációt magyarázandó még azt írta, "nem vagyunk gőgicsélő kisbabák, akikről gondoskodni kell", "felnőtt állampolgárok vagyunk", akiktől elvárható a tudatos döntés, a megfontolt cselekvés. Akkor viszont minek a negatív kampány? Most hirtelen mégis fontossá váltak a "kevéssé öntudatos" polgárok? Mert nyilván a történéseket figyelemmel kísérők már képesek voltak véleményt alkotni a Bajnai-kormány milyenségéről, Bajnai korábbi szerepvállalásairól - a többiek szavazata meg úgysem fontos, minek hát nekik kampányolni?

Míg a Békemenetre azt mondom, hogy rendkívül ciki megnevezése ellenére is akkor szükség, igény volt rá, és amúgy is, miért ne mutassa meg a kormányt támogató tömeg, hogy még mindig nagy számban áll ki Orbán Viktor mögött - addig a vonulást brandesítő plakátrengeteg és a mostani lépés csak ismét azt mutatja, hogy a társadalmat, ha kell, a legszánalmasabb propagandával akarja meggyőzni az úgynevezett jobboldal ugyanúgy, és hogy itt is csak addig lesz fontos a választó, amíg a szavazatáért meg kell küzdeni, ha lejárató kampányokkal, hát azokkal.

A kormányoldal utóbb azzal is próbálta magyarázni az előzetes feliratkozás intézményét, hogy így majd legalább nem árasztják el pártanyagok választás előtt azokat, akik ilyenekre amúgy sem kíváncsiak - ők mégis napi levelezésbe kezdtek a lakossággal, most pedig még Bajnai-ellenes színes magazinokkal is tovább fárasztják az ilyesmire soha nem vevő jó népet.

Talán ideje lenne végre tényleg felnőtt állampolgárokként tekintenünk egymásra.

· 1 trackback

Címkék: belföld Orbán Viktor Gyurcsány Ferenc Bajnai Gordon Békemenet Fidesz-KDNP CÖF Együtt 2014 Civil Összefogás Fórum Fricz Tamás Csizmadia László Szociális Konzultáció Magyar Vizsla

Mire várunk még?!

2012.11.02. 01:53 | Lakner Dávid | 232 komment

Van egy helyzet. Az a helyzet, hogy a jelenlegi kormányzat a jobboldali szavazókat már elég régóta nem tudja képviselni. A Fidesz-KDNP koalíció állítása szerint válságban próbálja a kikötő felé kormányozni az országot - és ehhez képest, mint mondják, gazdaságilag jól is teljesítünk -, és ezért nem lehet rajtuk számon kérni az olyan megszorító intézkedéseket, melyeket Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter csomagjai fémjeleznek. A pedagógusok ne rendeljenek bruttó százötvenezrük mellé konyakot, a közmunkát vállalók örüljenek, hogy egyáltalán kapnak valamicske pénzt.
Rendben van, ez a fajta külső, gazdasági lejtmenet, melyből mi egyszer kimaradunk ("Magyarország szerencsére nem elszenvedője az EU válságának"), máskor ugyanúgy részét képezzük, ez legitim magyarázata lehet az újabb és újabb adóknak, fizetéscsökkenésnek és a többinek. Az is egyértelmű persze, hogy 2014-es megválasztása esetén a jelenlegi hatalom folytatná a válságos idők hullámainak meglovaglását, a nehéz idők rettenthetetlen harcosának szerepében tetszelegve: ez a fajta kormányzásmagyarázat mindig is kedvence volt az éppen regnáló hatalomnak.

Na de itt már sajnos rég nem csak ennyiről van szó: a 2012 második felére konszolidációt ígért kormánypárt ugyanis immár hétről hétre, napról napra hoz magyarázhatatlan döntéseket, kelt felesleges feszültséget és fogad el értelmetlen törvényeket. A legtűrhetetlenebb mégis az: a Fidesz-KDNP feláldozta a moráletikai megfontolásokat úgy a hatalomban maradás, mint a gazdasági előnyszerzés kétes oltárán és elképesztőbbnél elképesztőbb húzásokkal bizonyította: van az a pénz, amiért bármeddig képesek elmenni, akármilyen ordító erkölcstelenséghez képesek felszegett fejjel asszisztálni.

Az idei nyár kijózanító lehetett mindazok számára, akik még bármilyen változásban reménykedtek, illetve akik a Fidesz-KDNP becsületesebb tagjaiban bíztak: az igazságügyi miniszter, Navracsics Tibor feje felett átnyúlva átadtak Azerbajdzsánnak egy börtönbéli gyilkost, mindezt csupán azért, hogy a keleti ország Magyarországon fektessen be, idehozza tőkéjét. Abban reménykedtek, hogy nem fog túl nagy port felkavarni döntésük, de az újdonsült ázsiai partner mégis hozzásegítette őket a nyilvánosság erejéhez: rögvest államfői amnesztiában részesítették Ramil Szafarovot, akit aztán hazájában hősként is ünnepeltek, visszamenőlegesen megkapta apanázsát, királyi jutalom lett osztályrésze. Az örménygyilkos azerivel való ilyetén bánásmód mégsem okozott túl nagy feszültséget a kormány számára: rövid látszatfelháborodás után bejelentették, hogy sokat ígérő üzletet kötnek Azerbajdzsánnal; miként most kínai üzletembereket is hozzá kívánják segíteni a letelepedési engedély és az állampolgárság megszerzéséhez, mindezért hetvenmillió forintot kérve államkötvény-vásárlás formájában.
A botrány után senki nem mondott le, Navracsics Tibor ugyanúgy a helyén maradt, mint a külügyminiszter Martonyi János. A megszerzett pozíciók itt már mindenkinek fontosabbak, mint a becsület visszaszerzése. Változást már felesleges tőlük várnunk.

A teljesen indokolatlan választási regisztráció bevezetésének híre újabb kedélyeket korbácsolt fel: a kormány itt is igyekezett a vízbe veszést elkerülve kormányozni a már rég léket kapott hajót, hiába: nem sikerült egy épkézláb magyarázatot sem találniuk, mi szükség van a választói jog ilyen durva korlátozására. A nemzeti konzultációkkal az állampolgárokat félévente zaklató kormányzat még azt is indokként találta hozni, hogy így az emberek megóvhatóak a pártok kínos zaklatásától választás idején, de odáig sem voltak restek elmenni, hogy egyenesen a lakcímnyilvántartás megsemmisítését vizionálják, csak hogy végre valahogyan kikecmeregjenek az általuk megásott méteres szakadékból. A nyilvántartás eltörlése és az ország kaotikus állapotba sodrása sem lett volna nagy ár azért, hogy a döntő pillanatban némi előnyhöz juttassák magukat a korábban bizonytalan szavazók választásból való kizárásával.

A játékgépeket gyakorlatilag egyik napról a másikra betiltották, mindenféle hamis humánetikai indokokra és semmitmondó nemzetbiztonsági szükségszerűségre hivatkozva: közben szinte egy perc alatt tettek munkanélkülivé minden addig ebből élő magyar állampolgárt. Akik két hónappal ezelőttig biztos munkahellyel rendelkeztek egy-egy játékteremben, mára új állás után kellett nézzenek.
A trafiktörvény elfogadásával a Fidesz-KDNP ismét bizonyította, hogy a gazdasági élet átrendezésének során a társadalom gyermekként való kezelése sem olyan elfogadhatatlan: lehetővé teszik hát jövő júliustól a dohányosok számára, hogy ha cigarettához akarnak jutni, adott esetben fél-egy órát kelljen gyalogolniuk, és oda ráadásul be se vihessék az éppen velük lévő, kiskorú, mondjuk kétéves gyermeküket.

A Fidesz-KDNP napról napra bizonyítja, hogy pillanatnyi érdekeiktől vezérelten már nem tartanak fontosnak semmiféle elvi-eszmei alapot, és hogy semmi sem túl drága számukra, ha egy számukra kedvező lépést igyekszenek keresztülverni a társadalmon. A Fidesz-KDNP már rég nem képviseli a jobboldali szavazókat - jóval inkább azt a nyugdíjas réteget, melynek kék plakátkampányban is üzenget, és akinek ugyanúgy igyekszik a kegyeibe férkőzni, miként egykor azt az MSZP-SZDSZ is tette kormányzása során.

De nem képviseli a "kiábrándult jobboldali szavazókat" Bajnai Gordon sem. Nem vevő a valóban konzervatív(-liberális) réteg az álcivil, egykori MSZP-s vezérkart, volt munkásőröket és leszerepelt szocialista politikusokat átmentő "elitváltásra"; ahogy a millás bohóckodással sem fognak megnyerni maguknak egyetlen valódi jobbos szavazót sem.
Bajnai valójában nem képvisel semmit és senkit, csak mindig jókor van jó helyen: az ország felvirágoztatása viszont eddig sem szerepelt elsődleges céljai között, miként a magyar valóság is csak akkor kezdi el érdekelni, amikor a legnagyobb az esélye a hatalomba való bekerülésre. Valóban nem politikus, hiszen a legkisebb látszatát sem igyekszik kelteni annak, hogy fogékony lenne a köz alakulására, annak formálására: amint bizonyossá válik, hogy ellenzékben lehet csak, visszavonul a pénzvilágba, és csak akkor tér vissza, mikor az ellenzék legnagyobb reménységeként tekint már rá Kuncze Gábor, Gyurcsány Ferenc és Kónya Péter egyaránt.

A jobboldali szavazóknak nagyon régóta nincs pártja Magyarországon. Mire várunk még?! Tényleg azt gondoljuk, hogy bennünket Bajnai Gordonnak, Juhász Péternek vagy bármilyen baloldali szereplőnek kellene megszólítania? Komolyan hagyjuk őket abban a hitben élni, hogy ha lenne pártunk, az szerepet vállalna az ő nevetséges játszmáikban? És tényleg asszisztálunk ahhoz, hogy a rég leszerepelt MSZP-SZDSZ kör térjen vissza, és vegyen rá bizonytalan embereket a melléjük való felsorakozásra: olyanokat, akik igazából egy jobboldali alternatívához vonzódnának?

Elmondhatjuk még százszor, ezerszer kissé cinikus felhanggal, hogy "igen, kell egy jobboldali párt", aztán várhatjuk a csodát, hiába. Jobboldali pártot ugyanis nekünk kellene elsősorban szerveznünk, nem pedig valami jótevő idegennek, sem a baloldali megmondóembereknek.
Vajon csak pillanatnyi érdekeink, biztos megélhetésünk fog minket vezetni a következő hónapokban, években? Hagyjuk elszállni a történelmi pillanatot, hagyjuk, hogy Bajnai és csapata biztonságban kezdjen bele a bizonytalan szavazók és a csalódottak felszipkázásába, vagy élünk a lehetőséggel, és bizonyítjuk, hogy a jobboldali választóknak is lesz hova szavazniuk 2014-ben?

Mi lesz már?!

· 5 trackback

Címkék: választási regisztráció játékgépek Bajnai Gordon Milla trafiktörvény Navracsics Tibor Fidesz-KDNP választási feliratkozás azeri gyilkos Együtt 2014

Nem gyűjtőpárt kell

2012.10.29. 20:11 | Lakner Dávid | Szólj hozzá!

N. Kósa Judit szerint Bajnai Gordon "ki merte mondani, hogy a taktikázás ideje lejárt", az Együtt 2014 mozgalom meghirdetésével végre eljött az összefogás ideje, aminek közvetlen következménye lehet az Orbán-kormány 2014-es leváltása. Mint írja, "a hideg számítgatás ideje lejárt, ez nem matekpélda, és nem pszichológiai feladvány, miszerint a szavazófülke magányában az elkóborolt bárány is majd ránk szavaz" - mindezzel pedig az új közép kikiáltásának szükségességét próbálta magyarázni a Népszabadság publicistája.

Ahogy október 23-án, az 1956-os forradalom ünnepén aktuálpolitizáló beszédet tartó Bajnai mondta, ők nem csak a liberálisokat és a baloldaliakat akarják megszakadni, hanem a Fidesz-KDNP kormányzásában csalódott jobboldali szavazókat is, illetve mindenkit, aki nem a szélsőségek mentén képzeli el Magyarország vezetésének jó útra terelését.
Világos beszéd. Bajnai Gordon gyűjtőpártot kíván létrehozni, abba minden létező eszmét bepasszírozni, a szavazatmaximalizálás jegyében mindenkinek a csatlakozását szükségesnek tartva ennek eléréséért.

Ám a helyzet mégsem ilyen egyszerű. Az a Bajnai Gordon ugyanis, akiről szokás úton-útfélen elmondani, hogy nem ragaszkodik mániákusan a hatalomhoz - nos, ez a Bajnai Gordon csak akkor volt hajlandó visszatérni a közéletbe, amikor a legnagyobb esélyét látta a kormányba való bekerülésnek, a miniszterelnöki poszt megszerzésének.
Hogy a 2010-es kiszállása azt jelezte volna, hogy ez a szerény ember hajlandó lemondani az irányításról, csendben meghúzódva a pénzemberek szürke világában? Könyörgöm, hiszen a Fidesz-KDNP győzelmét még gondterheltebb pislogással sem tudta volna megakadályozni - háttérbe vonulása éppen azt jelezte, hogy nem kíván ellenzékbe kerülni, nem akarja idejét felesleges közéleti pepecselésre pazarolni - ha egyszer tovább építgetheti vagyonát az Egyesült Államokban, még gazdagabban visszatérve a majdani megváltó egyesület vezéreként.

Akik ma úgy érzik, Bajnai, karöltve néhány demagóg szervezettel majd megszólíthatják a pártnélküliek tömegeit, azok még mindig az elmúlt húsz év csapdájában vergődnek: azt képzelik, az állampolgároknak valamiféle tömegpárt kell, ami magába foglal minden irányzatot, így semmiféle identitást nem mutat: mindenki találhat benne egy kicsi kis részt, ami tetszik neki, de összességében senki nem vallhatja magáénak azt, amit az új egyesület/párt képvisel. Akik ezt támogatják, azok valóban egy anti-Orbán felemelkedéséhez kívánnak asszisztálni, egy a Fideszhez hasonló felépítésű, de liberális kiindulópontú pártszövetség létrejöttét szeretnék elősegíteni. Egy olyan szervezetét, melynek megalkotása során maga a jelenlegi miniszterelnök is elvesztett mindent, ami korábban az övé volt: a hitelességét, az egyenességét, a személyiségét: azt a tudatot, hogy képvisel valami meghatározott eszmét, melynek kormányzása iránt a végsőkig eltökéltséget hajlandó mutatni. Összehozott hát egy olyan néppártot, melyet máig mérgez a se ilyen - se olyan mentalitás, az elvtelen politikai méricskélés, az a fajta machiavellista érdekelvűség, melyet mostanság Lánczi András és G. Fodor Gábor nyíltan a felocsúdni képtelen tömeg arcába köpköd.

A megoldás nem itt van. A kilábalást nem egy olyan üzletember fogja elindítani, aki teljesen üresnek mondható -  aki nem csak visszatérésével taktikázik, de minden egyes korábbi lépésével szintúgy: azt is mondhatnánk, hogy az oligarchisztikus vonásokat mutató ex-kormányfő képviseli mindazt, amit Machiavelli hirdetett, és amit Láncziék szerint Orbán is olyan jól elsajátított az évek során.
Bajnai Gordon teljesen üres: mindenki azt lát bele, amit akar. Ki az européer diplomatát, ki a szenvedélyes hazafit, megint más pedig a megfontolt kapitalista gazdaságpolitikust - Bajnai pedig nem kertel, fel is szólít mindenkit, hogy nyugodtan gondoljanak róla, ami csak jól esik.
Bizony, mint Orbán Viktor: egyik nap feltölt Facebook-ra egy vidám, legényes danolászást Nemcsák Károllyal, másnap meg már Kertész Imrével készült közös képeit osztja meg a rajongóival. Egyszer turul-szobrot avat, máskor Cézanne-kiállítás előtt mond ünnepélyes beszédet. Itthon kuruckodik, Angela Merkel előtt elismeri az uniós föderáció szükségességét. 
Orbán Viktor személyisége mára teljesen feloldódott a hatalomért való harc során - ennek felismerése pedig korábbi híveinek legkeservesebb csalódását jelentené. Orbán Viktor ugyanis korábban képviselt valamit. Hitt valamiben. Volt koncepciója, volt identitása, elkötelezett volt valami mellett. Ma már nem az. A korábbi Orbán Viktort elveszítettük. Ennek belátása pedig alapjaiban rengetné meg ma azt a jobboldalt, amely egy évtized leforgásával végérvényesen elkötelezte magát a jelenlegi miniszterelnök mellett - és amely oldal számára a riasztó eszmélés ideje egyre közeleg. Akinél ez az azeri botránynál és a keleti nyitás meghirdetésénél nem jött el, annak holnap annál fájóbban fog bekövetkezni - hogy minek a hatására, abba talán jobb bele sem gondolni.

Bajnai Gordonnal ebből a szempontból nincs probléma: ő sosem képviselt semmit, eddig is magán viselte a szürke nemhogy ötven, de ötszázötven árnyalatát - ő abszolút képes egységet hirdetni, közepet képviselni, gyűjtőpártot gründolni.

Csakhogy talán ideje lenne legalább a tudatosabb választópolgároknak elgondolkodniuk azon, hogy ez az út meddig bizonyul még járhatónak. Be kellene látni, hogy vannak a választási győzelemnél sokkal fontosabb ideák is: a hitelesség fenntartása, a valami mellett való elköteleződés, a célok büszkén való vállalása és hirdetése. Ha ez meglenne, a választók előbb-utóbb úgy is jönnének - már ha a valóban tudatos választást lehetővé tennék számukra: ha megadnák számukra a választás lehetőségét.

Ma nemcsak a magyar Parlamentben, de az országban magában sem létezik hiteles baloldali, liberális, konzervatív-liberális és konzervatív párt. A cél ezek megalapítása és az ügyük mellett való elköteleződés lenne. 
Ökopolitikai párt, ha kisebb-nagyobb zökkenőkkel is, de egyelőre létezik - ahogy nemzeti radikális oldal is. 2010 ünnep lehetett azok számára, akik a tudatosságot mindennél előrébb tartják: bekerült az országgyűlésbe két olyan párt, melyek elkötelezték magukat valami mellett, és a saját hitük mentén kívánták elérni az embereket, meggyőzni őket igazukról. 
Sajnos az ezzel járó végtelen lehetőségeket az LMP nem tudta kihasználni - a Jobbik pedig hiába maradt hiteles, ha egyúttal be is zárták magukat saját ideológiájuk fogságába: a társadalom egyelőre nem radikalizálható tovább, hála a körülmények szerencsés együttállásának. Ez nem túl szerencsés helyzet annak a Jobbiknak, melynek csak egy a 2006-osra jellemző, nem túl vidám eseménysor hozhatná meg a győzelmet - ami viszont az országnak egyáltalán nem érdeke.

A fenntartható fejlődés mellett való elköteleződés, az ökoszociális gondolatok felemelése, a környezet megóvásának fontos feladata annál inkább. Csak hogy az LMP ezt mintha elfelejtette volna: egyre inkább hagyja magát a Bajnai-Gyurcsány-Kuncze tandem halálos ölelésébe sodródni, végleg felőrölve ezáltal is az egyetlen, még valamennyire hiteles, nem radikális pártot. Létrejönne ezáltal vagy egy liberális alaphangú gyűjtőpárt - erre törekszik Bajnai, maga mellett tudva Oszkó Pétert, Szigetvári Viktort, Balázs Pétert és a többieket -, vagy ha 2014-ig nem nő nagyobbra az Együtt 2014 az MSZP-nél, akkor bizony egy szocialista jellegű tömörülés. 
Az MSZP így is, úgy is benn lesz az egységfrontban - jelenleg azért megy a küzdelem, hogy ki határozza meg a gyűjtőpárt jellegét, ki diktálhasson a választások idején, ki dönthessen az irány milyenségéről.

Ez mindazonáltal ugyanaz a pólus lesz majd, ami 2010 előtt is volt: baloldali-liberális, annak legrosszabb paneleit magán hordozva: a kérdés jelenleg az, melyek legyenek a fő törekvések, a fő sajátosságok, az irányadó hangsúlyok és a legjellegzetesebb elfogultságok. Ha az MSZP-é lesz a vezetés, akkor a nyugdíjak, a szociális demagógia és a szakszervezetek körül fog forogni minden; ha a liberálisoké, akkor a fő súlypontokat az antifasizmus, a globalizáció és a modernizáció fogja jelenteni. Jobbnál jobb lehetőségek, teszem hozzá.

Az LMP-hez egyik eshetőség sem áll igazán közel - de náluk is vannak egypáran sajnos, akiknél nem ez a legfontosabb, hanem a mindenáron való pánikolás, a kormányváltást üvöltve hirdető Radnóti Sándornak és a 168 Órának való megfelelés: az önfeladás és az Orbán-ellenes hisztéria betetőzése.

A kétosztatúság újbóli megteremtése zajlik most, azaz a háromosztatúságé: hiszen mára a Jobbik valóban harmadik erőként funkcionál, és egyre közelebb kerül annak eléréséhez, hogy a másik kettő pólus lejáratódásával ő vehesse át egymaga a hatalmat. 
Aki tehát a baloldal egységbe terelését szorgalmazza, megspékelve ráadásul a csalódott jobboldaliakkal, az ahhoz járul hozzá, hogy a bennük való csalatkozás esete után a Jobbik kerülhessen hatalomra. Hiába nem gondolja ezt így Lakner Zoltán, Babarczy Eszter, Radnóti Sándor, Ungváry Rudolf és akárki más - ezt készítik elő, vezesse őket bármilyen jó szándék is.

Ahhoz, hogy a rendkívül elfajzott politikai közbeszéd megváltozzon, először is valódi identitással rendelkező pártoknak kellene létrejönniük: olyanoknak, melyeket nem a frusztráltság, hanem a tiszta elköteleződés vezérel, és melyek nem szégyellenek majd bárkivel is megegyező ügyet képviselni, ha úgy adódik. Az ügyek, és nem a szekértáborok mentén való politizálás kora jöhetne végre el. Ehhez szükség lenne egy valóban liberális pártra, mondjuk Fodor Gábor vezetésével; egy ténylegesen szocialista oldalra, Szanyi Tibor irányításával; a Schiffer András (és nem Jávor Benedek) mögött felsorakozó zöldekre; Vona Gáborra és a Jobbikra; konzervatív-liberálisokra, élükön egy Sólyom Lászlóhoz hasonló kaliberrel és egy igazi jobboldali-konzervatív pártra (mondanám, hogy Orbán Viktorral, de félek, ő ennyivel már nem tudna megelégedni). 

Arra van szükség, hogy minden ember megtalálhassa végre számítását. Hogy ne megremegő kézzel kelljen behúzni azt a nyomorult ikszet, hanem büszkén, szabadon és felvállalva identitásunk minden egyes szegmensét. Ezt nem fogja elősegíteni egy baloldali tömegpárt - jóval inkább további huszonöt évre jegeli a megvalósulásának lehetőségét. A jobboldaliaknak meg eszük ágában sem lesz sem liberális, sem szocialista felütésű néppártra szavazni - akkor már inkább a saját eszmei kereteiket mutató, de azt a maga teljességében nem képviselő Fidesz-KDNP-t választják.

Ebben a két és fél évtizedben tehát igaza volt Bajnainak. Minden másban téved.

Címkék: belföld liberális baloldali jobboldali Jobbik MSZP LMP Orbán Viktor Bajnai Gordon Fidesz-KDNP Együtt 2014 N. Kósa Judit

Családon belüli vagy feleség ellen irányuló?

2012.09.12. 02:51 | hoLDen | 1 komment

560264_10152083516510234_147824888_n.jpg


Rendkívül hatásos kép terjedt el a családon belüli erőszak hétfő éjszakai parlamenti tárgysorozatba vétele után. Az üzenet egyértelmű, még ha cinikusan azt is mondhatnánk, hogy a dohányzást nem, a fizikai erőszakot viszont a jog erőteljesen szankcionálja. De itt most a családon belüli erőszak külön büntetőjogi kategóriává való tétele a kérdés, melynek a kormánypárt általi elutasítása mellé, ahogy az kell, a fideszes Varga István gondosan oda is csomagolta azt az elképesztő kaliberű ostobaságadagot ("talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak"), amely még inkább lehetetlenné tette, hogy a kérdésről épeszű vita induljon meg az angolul domestic violence néven egy csoportba sorolt esetek külön jogi tényállásba sorolásának kapcsán.

Egy, a fenti illusztrációból, illetve a legtöbb megszólalásból fakadó félreértést rögtön el is oszlatnék: a családon belüli erőszak nem egyenlő a feleség bántalmazásával - illetve nem csupán ez tartozik bele az említett kategóriába, bármilyen hangosan is róják fel jelen esetben az éjszakai ülés során meglévő férfitöbbséget, illetve az "asszony verve jó"-féle nagyon eredeti megmondásokat. A legszűkebb közösségeken belül uralkodó hatalmi szituációk ennél jóval összetettebb: egy, a feleség arcán elcsattant pofon pedig nem ott kezdődik, hogy a férj részegen kitántorog a kocsmából. Nem, sokkal inkább ott, hogy a mostani családapa még tizenkét évesen hazatér az iskolából, és remegve vallja be anyjának, hogy egyest kapott a legutóbbi dolgozatára. "Na, várj csak, mit fogsz ezért kapni apádtól" - sablonválasz, sablonverés. Tudja ezt, az ő anyját is meglegyinti a zord családfő, ha éppen elsózza az ételt, ha túl sokat pöröl, esetleg kissé lepcses a szája.
A gyerek szomorúan fogadkozik, hogy majd ő másképp, ő majd szülőként bizonyít - aztán kirepül a fészekből, családot alapít, érett férfiúvá válik. És hát azért egy komoly atya mégsem mehet el szó nélkül porontya neveletlensége, lustasága mellett.

Vagy nem is vesz feleségül senkit. Inkább gyermekkori sérelmeit a párkapcsolataiban éli meg, napról napra más nőket hitegetve azzal, mennyire is körülöttük forog a világegyetem, miért csak ők a méltóak arra, hogy egy jóképű fiatalember küzdjön a kegyeikért. A nemrég még bakfiskorban járó leányzó szóhoz sem jut a lovagiasság ilyen elsöprő erejű hatásától, korunk dzsentlmenjének hihetetlen sármjától. Két héttel később pedig attól, hogy hány évtizedet is képes előre eldönteni egy egyszerű kék csík. Az apa? Már valahol Nagy-Britanniában, abortuszról pedig szó sem lehet, nem olyan neveltetést kapott az ifjú hölgy, meg aztán amúgy sem túl nőies eljárásról lenne szó. Megszületik hát a kis Lacika, hát nem tiszta apja a kölök?
Rohadna meg az a tetű apád is ott, ahol van, egy akasztani való féreg az az ember! Mi, még te véded, na ne aggódj, felőle akár éhen is dögölhetnél, épp annyira érdekled őt! Takarodj a szobádba, mi ez a kupleráj már megint, mi vagyok én, a cseléded, durr, egy pofon.

Inkább nem is hagyja el megesett barátnőjét az a felelőtlen férfiember. Nem teheti, nem ezt tanították neki otthon, meg hát aki az ágyban legény, az a szülőszobában is legyen az - létrejön hát a frigy, elégedett a leendő nagymama is, "legalább nem csonka családban kell felnőnie annak a szerencsétlennek". Persze, harmonikus háttérrel rendelkezőben szintén nem - az apa iszik, az anya ordibál, az iskolában meg a focista cigánygyerek rendez rajta célba köpési maratont, látva az ellenállás hiányát, a másik félelmét bárminemű nyílt konfliktus kiprovokálásától. "Hát miért nem véded meg magad?" - mondaná az egyszerű apa, ha nem éppen azzal töltené minden idejét, hogy a feleségétől ától cettig végighallgassa a "te nem vagy jó semmire, akkor bezzeg meg tudtál kúrni, most még a farkad sem áll föl, milyen ember vagy te, havi százötvennel kitörölhetjük a seggünket, nem lett belőled semmi, a gyerek két hónapja ugyanabban a szakadt cipőben jár, annak a ribancnak a seggére meg rá ne nézz többet, mert én országos patáliát rendezek akkor!"-féle nagymonológot.

De talán ezeket mégsem mondja az a tisztes fehérnép. Inkább csak otthon marad a gyerekkel, és örül, hogy az első pár évben nem kell azon aggódnia, ki vigyázzon addig a kicsire, amíg ő próbálná megkeresni azt a pénzt, amit ugyanúgy betehetne a családi kasszába. Aztán meg már hol dolgozzon? Kellene egy diploma, de hát kinek van ideje harmincöt évesen az iskolapadban ülnie? A rántott csirke sem fog magától a tányérba repülni.
Nem igaz, asszony? Vagy én főzőcskézzek este hatkor, mikor végre fáradtan hazaesem a munkából? Hogy te egyszer talán megkeresd a minimálbért? Ezért kockáztassam én a középvezetői állásom? Hát hülye vagy te? A gyerek nevelése már nem elég izgalmas? Pedig abba sem szakadsz bele, nézd meg, már megint hogy néz ki a nadrágja. A koszos edények meg a mosogatóban. Van erre nekem időm? Kezdj már magaddal valamit, ne csak azzal az idióta Erikával telefonálgass, azt is én fizetem, nézd meg! Aztán egyszer tényleg feldühítesz, kapsz egy pár nyaklevest, és még én leszek a szemétláda. Mintha nem érdemelnéd meg!

Megerőszakolni egy huszonnyolc éves nőt más büntetőjogi kategória, mint egy nyolcévessel tenni ugyanezt. Megölni egy romát, "megdöglötök, büdös cigányok!" felkiáltással nem ugyanaz a tényállás, mint az "add már ide a tárcád, te nyomorult!" üvöltése mellett tenni ugyanezt.
A terhes feleségedet félájultra verni pedig nem ugyanazon erkölcsi, és ebből szükségszerűen következve jogi kategória alá esik, mint a söntésbeli kötekedővel tenni ugyanezt.

Mint a fenti esetekből is kiviláglik, a családon belüli erőszak igen sokrétűen van jelen társadalmunkban, mely felett való néma továbblépés nem abból fakad, hogy élvezetes hallgatni a szomszédék perpatvarát. Fakad viszont a társadalmi közönyből, a "mi közöm nekem hozzá?" mentalitásból, a "még csak az hiányzik, hogy ebbe is belekeveredjek" életelvből. Abból, ami a rossz szocializációs mintáknak köszönhetően tökéletesen kifejlődött a legtöbb emberben, abból, ami a "csak magadra számíthatsz, mások gondjait magadra nem veheted" állításból eredve szép lassan bevetté vált a populáció nagy részének gondolkodásmódjában.

Büntessük hát azonosképpen a feleségét verő férfit, a gyermekét naponta pofozó asszonyt, a másikat napról napra szavak szintjén porig alázó házastársat? Nem egyszerű kérdés, számos érv szól mellette, ahogy ellene is. Viszont, ha eljutunk addig a következtetésig, hogy a személyes hatalommal való korlátlan visszaélés, a másik ember alávetett jellegének kihasználása nagyobb bűn, mint a pusztán az adott időben való fizikai felülkerekedést mutató agresszió, és hogy a menekülés lehetőségének hiányával való visszaélés borzasztóbb, mint a támadásból rövid időn belül kijutó fél ellencsapásának (feljelentés) felmérésének ellenére elkövetett erőszak, akkor nem gondolhatjuk azt, hogy a családon belüli erőszakot a jognak ne kellene különbözőképpen kezelnie, ahogy azt egyébként az erkölcs is teszi.

Mert, gondoljon bárki bármit, az a férfi, aki megveri feleségét, nagyobb megvetés tárgya lesz ismerősei körében, mint aki ugyanezt a felesége szeretőjével teszi.

· 1 trackback

Címkék: jog vita erkölcs családon belüli erőszak domestic violence Parlament Fidesz-KDNP Varga István domestic violance

Köpönyegforgatás

2012.09.02. 03:53 | hoLDen | 2 komment

Bár az új köznevelési törvény több érdekes részt is tartalmaz, mégsem ezekre térnék most ki, és még csak nem is Hoffmann Rózsa államtitkár azon, nevetségességükön túl a magyar nyelv szabályainak is ellentmondó mondataira, mint például amilyen az „innentől fogva a pedagógus olyan köztiszteletben örvendő [sic!) ember, akit bántani, szidalmazni nem szabad”. Még csak nem is azon elmélkednék most, hogy az iskola voltaképpen tényleg templom-e, és ha igen, miért is kötelező a gyermekeknek minden nap eljárniuk oda a 21. században - nem, most egészen másról lesz szó.

Hoffmann Rózsa ugyanis bejelentette, hogy ő támogatná az iskolai egyenköpeny újbóli bevezetését - márpedig jól tudjuk, hogy a jelenlegi oktatási államtitkár azon személyek egyike, akik hogy ha támogatásukról biztosítanak valamit, akkor az be is lesz vezetve, történjen akármi - a Rózsa volt, a Rózsa marad.

Mint Hoffmann elmondta, az iskolai köpeny nagyon is jó dolog, mert "eltünteti a meglévő egzisztenciális különbségeket", azontúl a szülőknek is könnyebbséget jelentene, hiszen nem kell túl sok pénzt ráfordítani.

Nem tudom, Hoffmann Rózsa hol nőtt fel, de ahol én iskolába jártam, ott egyáltalán nem jelentett alapvető nehézséget iskolakezdéskor a szülők számára a ruházkodás - járt továbbra is abban a gyerek, mint nyáron, mint korábban mindig. Bár Hoffmann szerint számára nagy segítség volt, hogy a köpeny eltakarta "nyolc éve nyűtt blúzát", vele szemben a legtöbb iskolakezdőnek bizony nincs nyolc éve hordott felsője, tekintve, hogy az első osztályt jobbára hat-hét évesen kezdik el a gyerekek. Ilyenkor a legritkább esetben fordul elő, hogy valaki olyan felsőt hordjon, ami  már születésekor is jó volt rá - de ha megengedőbbek vagyunk, és arra gondolunk, hogy Hoffmann Rózsára négy éves korában adtak fel egy blúzt, akkor is ki kell jelentenünk, hogy az bizony már nem lehetett jó rá tizenkét éves korában.

De ne is szaladjunk ennyire előre, hiszen az nyilvánvaló, hogy egy tizenkét éves gyerekre nem lehet ráadni semmiféle köpenyt, ennek még az elgondolása is abszurdba hajlik - minden bizonnyal az alsó tagozatosokra vonatkozna a ruha kötelező viselete - és most felrémlik bennem is pályafutásom az elsőbében, amikor is egy éven át kellett ilyen inget viselni iskolaidőben - bizony, teljesen felesleges módon, pusztán az osztályfőnök szeszélyes hóbortjának okán. Nem takart az el az égegyadta világon semmit, ahogy nem is maradt rajtunk tanórák után - merthogy alsó tagozatban bizony van délutáni szünet is, van játszótéri fogócska-bújócska, jelenés az ebédlőben, satöbbi, satöbbi. Eközben végig az a fránya köpeny nem maradhat ott a gyerkőcön, annál az egyszerű oknál fogva, hogy köpenyben nem lehet csúszdázni, illetve libikókázni.

Hogy a köpeny eltörölné az egzisztenciális különbségeket, az önmagában is egy ordas nagy tévedés - még ha azt mondanánk, "eltakarja", valamivel közelebb állnánk a valósághoz, de még így sem látjuk rendszerszinten a problémát: az, hogy a gyermek milyen családi háttérből érkezik, nem csak a felső milyenségén látszik, hanem annál sokkal egyszerűbb, az első osztályos gyermekeknek is könnyedén szemet szúró dolgokon: azon, ki vásárol gyakran a büfében, kinek egy háromcipzáros monstrum a tolltartója és kinek egy kopottas vászondarab, ki jár délutánonként zeneiskolába és kiért megy azért délután a nagyobbik testvére, mert a szülők nem tudnak elszakadni az egész napos munkából.

Egy nyomorult köpeny nem fogja elhozni a nagy egyenlőség korát - már csak azért sem, mert az emberek soha nem lesznek olyan értelemben egyenlőek, hogy gazdagok-szegények, atomtudósok-hajléktalanok megegyező társadalmi szerepet foglalhassanak el. Egyenlőség létezik (és léteznie kell) a törvény előtt, a szabadságjogok terén - de szociális értelemben sosem lesz egyenlőség, bármennyire is próbálják ezt zászlajukra tűzni különféle utópiáktól megzavart, ideológiai tévutakon járó idealisták.

Hogy viszont jelenleg nem az előző bekezdésben taglalt érveléssel fog előhozakodni Pozsonyi Ádám (aki máskor nagyon is szívesen fejteget hasonlókat), annak oka, hogy a jelenlegi jobboldali-keresztény kurzus állt elő efféle, semmilyen valódi észérvvel meg nem támogatott javaslattal. De ez megint egy másik téma.

A köpeny ráadásul hiába mondható olyan értelemben olcsónak, hogy mondjuk nem harmincezer forinttól számítjuk a bolti árát (szemben Hoffmann Rózsa jelenlegi ruhatárával), hanem 2800-3600 Ft-ért be is szerezhetünk egyet - ha ez az árfekvés még egy jobb módú családnak is jelentős érvágás lehet tanévkezdés idején. Mert, mint korábban említettem, új felsőt a legritkább esetben vesznek augusztus végén a nebulónak - tankönyveket, tolltartót, ceruzákat, füzeteket, tornacipőt, kék nadrágot, hurkapálcikát, színes papírlapokat, filctollat, temperát, félfamentes anyámkínját annál inkább. Bizony, ezek még a gazdagabb családoknak sem bizonyulnak egy könnyű menetnek, és hát ingyen azért mégsem dobálják őket az ember után - manapság már az új tankönyvet sem, ezért kell a szerencsétlen gyereknek könyvtári példányt kiutalni ingyenes tankönyv címén, melynek birtoklása szintén nem minősül túlzottan menőnek az osztályelitben.

Könnyedén kiszámítható, hogy jó tíz-húszezer forintot rááldoz a szülő iskolás gyermekére tanévkezdéskor, mely összeg csak megsokszorozódik több tanuló ifjonc esetén - ezek mellett azt mondani, hogy "sokat megtakarít a szülő az egyenköpennyel", legalábbis cinikus pofátlanság.

De ha ingyen a kölykök után is dobnák a ruhát (ugyan már), akkor sem lenne semmi értelme bevezetésének. Nem takar el semmit; nem mentesít semmi alól; nem következik belőle, hogy minden gyermek egyenlő rangú tagja lesz az osztályközösségnek.
Mert bizony, a pufók csemetéket, a szemüveges-fogszabályzós kislánykákat, az osztályelsőket eztán is ki fogják közösíteni. Megnyugodhat Hoffmann Rózsa, a másik szüleinek anyagi helyzete továbbra sem fog sokakat érdekelni - leszámítva a viccben szereplő, nem túl valószerű óvodásokat. De hát csak nem efféle tréfákból nyeri valóságismeretét a jelenlegi oktatási államtitkár!

Címkék: belföld iskola általános iskola alsó tagozat oktatási államtitkár köznevelési törvény Hoffmann Rózsa Fidesz-KDNP iskolai köpeny

A keleti fordulat erkölcsi bukása

2012.09.02. 02:05 | hoLDen | Szólj hozzá!

Törökország, Oroszország, Azerbajdzsán. A három keleti ország mindegyike otthagyta sáros lábnyomát a magyar történelemben - az első kettőtől a legfőbb jótétemény akkor ért minket, amikor több évtized (illetve másfél évszázad) után végre elhagyták hazánkat, míg utóbbi "csak" csúnyán átvert minket, amikor azt állította (valószínűleg olyasfajta cinikus röhögéssel bajsza alatt, mint amilyet a kínai miniszterelnök is hallatott A diktátorban, miközben Kínát demokráciának nevezte), "Ramil Sahib Safarov a legsúlyosabb büntetést kapja hazájában", amennyiben Magyarország kiadja neki a 2004-ben örmény társát lemészárló baltás gyilkost. Az eset ugyanis a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kollégiumában történt.

Ezzel újabb fordulatot vett a kiadatások tragikomikus sora - eddig többnyire azért nyújtottak be hasonló kérvényt több oldalról, hogy 1) vagy elítélhessék az idegen országban bűncselekményt elkövetett személyt, akit hazájában nem büntettek emiatt (Francis Ciarán Tobin ír gázoló esete), 2) hazájában ítéljék el a személyt, aki idegen országba menekült az igazságszolgáltatás elől (lásd: az Ausztráliába szökött Charles Zentai ügye).
Olyanról viszont eddig nem nagyon hallottunk, hogy egy adott országban elkövetett gyilkossága miatt ülő személyt (aki a börtönben még rá is támadt az egyik őrre) kiadjanak hazájának, ráadásul pusztán gazdasági ígéretekre válaszolva mindezzel. Azt rebesgetik ugyanis, hogy Azerbajdzsán kilátásba helyezte: nagy mennyiségben fognak magyar államkötvényeket vásárolni, amennyiben Safarovot kiadják Azerbajdzsánnak. Mint mondták, nem kell félnünk, odaát is példás büntetésben fogják részesíteni az örmény társára támadó azerit - a KIM meg úgy látszik, el is hitte (vagy csak el akarta hinni), hogy tényleg azért olyan fontos Azerbajdzsánnak az egész, hogy ottani börtönben raboskodhasson hazájuk fia - nem pedig azért, hogy kegyelemben részesíthessék szóban forgó személyt, majd rögvest őrnaggyá léptessék elő.

Örményország és Azerbajdzsán között hosszú időre visszanyúló hidegháború zajlik, melyben a már említett Törökország utóbbit támogatja - hogyisne, volt már ott is örmény népirtás, kellőképpen bizonyították, mennyire elkötelezettek a témában.

Magyarországon ellenben évszázadok óta jelentős örmény kisebbség él - az asszimilálódott örménység mind kulturálisan, mind katonailag sokat tett hazánkért, magyar közkatonaként részt vettek ütközeteinkben, még két örmény származású magyar szabadságharcos vértanúnk is van 1848/49-ből: Kiss Ernő és Lázár Vilmos. Trianont szintúgy különösen megsínylette a magyarországi örmény kisebbség, ahogy a '45 után fokozatosan kiépülő szovjet diktatúrát szintén. Mégis megmaradtak, és a rendszerváltás után kissé meg is tudtak erősödni, bár számuk (nekik is) jelentősen megcsappant az évtizedek során.

A kormány mostani döntésével, gazdaságpolitikai megfontolások alapján, előbbiek méltóságát, anyaországuk tisztességét sértette meg, míg a számára tulajdonképpen soha semmi konkrétat nem tett Azerbajdzsán felé gesztust gyakorolt - hogy ők rögtön első lépéseikkel hülyét csináljanak belőlünk. Ellenben az örmény miniszterelnök máris bejelentette, hogy minden diplomáciai kapcsolatot megszakítanak velünk, Örményországban pedig dühükben magyar zászlót tapostak ottani fiatalok. Ez utóbbiért egyébként örmény állampolgárok sem győztek bocsánatot kérni Facebookon, ahol magyarok szintén sajnálatukat fejezik ki a történtek miatt. A két ország állampolgárai tehát ismét bizonyították, hogy mikroszinten képesek eztán is kifejezi azt, amelyre hosszú-hosszú (közös) történelmük megtanította őket.

Érdemes kicsit belegondolni abba is, kik azok, akik mindeddig hangoztatták a keleti nyitás politikáját, és racionálisan, történelmünk felől megítélve miféle haszonnal kecsegtethet mindez. Bizony, a Jobbik kardoskodik évek óta az azeriek-törökök-oroszok (újbóli) érdekszférájába való kerülés mellett, melynek kapcsán, ha ők komolyan gondolják, hogy egyenrangú felek lehetünk valaha is, hát a legszelídebben is csak annyit mondhatunk, hogy nemzeti radikáliséknak a maradék eszük is elment.
De minimum érdekes az is, hogy csupán a pénz miatt hajlandóak megfeledkezi évezredes múltunkról a dicső hazafiak, és képesek lennének ilyen erkölcstelen, autoriter hatalmakkal mosolyogva üzekedni - miközben tragédiák sorát "köszönhetjük" nekik. A Jobbik ezúttal is kimutatta foga fehérjét, amikor a hazánkért korábban mér tényleg tett örményekkel szemben Azerbajdzsán mellett foglalt állást - elvtelen, gazdasági okok miatt, melyek amennyire légből kapottak, annyira valószerűtlenek. Persze, tőlük mit várna az ember, minthogy az alaposan átmosott, vértől csatakos pénzből építenék fel saját kis fellegvárukat, melyet néha azonosítanak a nemzettel, rejtély, miért. De az is rendkívül kacagtató, mennyire cinikus módon képesek adott esethez igazítani saját értékrendjüket: ha a vörös csillagot viselőt mentik fel nemzetközileg, akkor rögvest elhatárolódnak Brüsszeltől-Nyugattól-globalizmustól, de ha éppen ők hivatkozhatnak nemzetközi egyezményekre, hát nem restek azonmód így is cselekedni. A Fidesz butácska szóvivőjével karöltve.

Hogy a Fidesz valóban elhitte, hogy ez a politika valóban vihet minket valahova, az azt mutatja, hogy az elmúlt ezer éves történelmünkből - a hangzatos, nemzeti ünnepek alkalmából előadott szólamok ellenére - semmit sem tanultak. Azt, hogy nekünk - hatalmi megfontolások így vagy úgy - mindenképpen a Nyugat oldalán a helyünk, mára elég könnyű belátni - de ha valakinek ez nem ennyire egyszerű, hát elég csak a legalapvetőbb morális elvárásokra gondolnia - és nem kiadnia egy baltás gyilkost hazájának, ahol aztán hősként ünnepelhetik.

Nem, nem kérünk Azerbajdzsán pénzéből, nem kérünk Azerbajdzsán segítségéből, nem kérünk Azerbajdzsán jópofizásából. Az örmények már bizonyítottak, nekik viszont minden egyes nap köszönettel tartozunk hazánkért tett erőfeszítéseikért.
A keleti fordulat politikája most bizonyította végképp, hogy nem lehet pusztán gazdasági jellegű - bizony nekünk is rendesen be kell mocskolnunk magunkat, hogy az ottani, fényesen csillogó aranyrögökhöz férhessünk. Erre viszont nem bólinthatunk rá!

Címkék: külföld belföld örmények Jobbik Oroszország KIM Törökország Azerbajdzsán Fidesz-KDNP keleti nyitás Örményország Ramil Sahib Safarov azeri baltás gyilkos

Kim Lane Scheppele, az összehasonlító elnyomástan nagymestere

2012.07.08. 20:19 | hoLDen | Szólj hozzá!

Kim Lane Scheppele, az amerikai Princeton egyetem jogászprofesszora most a román helyzet kapcsán aggódik - vagy retteg, mondhatnánk némi rosszindulatú felhanggal, ha csak a mostanában dívó tendenciákat nézzük.

"Románia az új Magyarország?" - teszi fel a költői kérdést Scheppele, és már ezzel magas labdát ad az egyszeri bloggernek, lévén a kérdés mögött megbújó argumentáció körülbelül annyit mond, hogy "mindkét országban megpróbálják lebontani a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerét" (mely iránt olyannyira aggódnak két éve egyesek, hogy már a kifejezést sem bírják rendesen megjegyezni, holmi "fékeket és egyensúlyokat" emlegetve folyton-folyvást).

De nyugodtan írhatná azt is Scheppele a Paul Krugman blogjában megjelent írásában, hogy Románia az új Magyarország, mert már ott is Victornak hívják a miniszterelnököt. Nem lenne akkor sem hiányosabb az érvrendszere - merthogy "a jogállamiság szövetének lebontása" körülbelül annyi konkrét értelemmel bír, mint Göncz Kinga szocialista EP-képviselő tanácsa: ne csak a jog betűjét, hanem annak szellemét is tartsuk be pontosan.

Mégis, Scheppele akkurátusan kifejti, hova is jutott néhány hónap alatt a hatalom élén Ponta, illetve a Szociálliberális Unió (USL): leváltották a Parlament ellenzéki házelnökeit, az ombudsmant, 2007 után ismét sikerült elérni, hogy referendummal dönthessenek Traian Basescu államfő leváltásáról (aki az utóbbi hetekben sokat kritizálta a kormány tevékenységét, azt alkotmányellenesnek beállítva), valamint kivonták az alkotmánybírák feladatköréből a parlamenti határozatok alkotmányosságának vizsgálatát. Azon kívül az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács rögtön azután feloszlatásra került, hogy megállapították a miniszterelnök doktorijáról, hogy annak nagy részét egy az egyben máshonnan vette át, tehát doktoriját azonnali hatállyal vissza kell venni. Bár Ponta korábban leszögezte, hogy a plágiumgyanú bizonyítása esetén lemond, láthatóan a jelen helyzetben erre már nem lesz szüksége.

Tudható az is, hogy Basescu államfő a korábban kormányzó PDL jobbközép párt támogatását élvezi, így a jelenlegi szociálliberális koalíciónak kifejezetten jól jönne, ha sikerülne őt végre tényleg megbuktatni - ami az előzetes felmérések alapján meg is fog valósulni ezúttal.

Tehát Scheppele mindezeket szépen végigveszi, majd levonja a tanulságot: Magyarország így is sokkal rosszabb helyzetben van, hiszen Orbán Viktor már több, mint húsz éve a Fidesz élén áll. Hovatovább: neki nem is kell ingatag koalíciót egyengetnie a választások felé. Ráadásul Orbán új alkotmányt is írt - hogy ez hogyan járult hozzá a demokratikus viszonyok csorbításához, arra Scheppele itt nem tér ki.

Lehet, hogy az én gondolkodásbéli deficitem csupán, de egy demokratikus választások után kormányra jutott párt tevékenységét összehasonlítani egy puccsal a hatalomra került pártszövetség tevékenységével, nos, ezt rendkívül ízléstelennek tartom. Főként úgy, hogy nálunk az államfőnek a plágium bebizonyosodása után le kellett mondania; és úgy, hogy a román helyzettel szemben nálunk egy döntés alkotmányellenes voltát nem lehetett bizonyítást érdemlően kétségbe vonni, vagy ha igen, azt az Alkotmánybíróság annak rendje és módja szerint meg is semmisítette, még ha csak formai okokból is.

Bár a legutóbbi helyhatósági választásokon az USL fölényes győzelmet aratott, azt azért mégsem kellene elfelejteni, hogy jelenleg ügyvivő kormányként vezetik országukat, és az őszi választásokig nem tudnak maguk mögött egy olyan biztos választói legitimitást, mint amilyennel itthon a Fidesz-KDNP két éve rendelkezik.
Azt sem mondanám a helyzet súlyosságát fokozó körülménynek, hogy Orbán húsz éve szilárdan egyben tartja pártját, mint ahogy azzal sem dobálóznék, hogy Magyarországon azért rosszabb a demokrácia állapota, mert a miniszterelnök jobboldali. Nem inkább az adhat okot több aggodalomra, hogy Ponta és kormánya semmiféle választói legitimitással nem rendelkezve formálja saját kényére-kedvére az ország alkotmányos berendezkedését, valamint iktatja ki a rendszerből a neki nem tetsző szereplőket?
De azt se írjuk már a borzasztóbb kormányzás számlájára, hogy az "ellenzék totális zűrzavarban van" - mert ezt aztán tényleg csak magának köszönheti itthon a balliberális oldal, illetve annak, hogy két év ellenzéki lét után még mindig csak az ideológiai máztól várja el önnön népszerűségének növekedését: attól, hogy nem hajlandóak előbújni a történelemkönyvekből, és újra és újra fasisztának, antiszemitának bélyegzik a kormányzó erőket.

Mert azzal tényleg nem lehet választást nyerni, hogy épkézláb alternatíva felvázolása helyett az a legfőbb gondunk, hogy melyik diktátorhoz lenne a leghumorosabb és legdurvább hasonlítanunk Orbán Viktort.

Egyszóval, Románia attól még nem lesz az új Magyarország, hogy a miniszterelnököt ott is Viktornak hívják. Az aggodalmaskodás scheppeli metodikájának meghonosítása helyett pedig a kedves ellenzék jobban tenné, ha végre felvázolná, miként is virágoztatnák fel Magyarországot.

Címkék: fékek és ellensúlyok Orbán Viktor Magyarország Románia Victor Ponta Kim Lane Scheppele Fidesz-KDNP USL Szociálliberális Unió

süti beállítások módosítása