Teadélután

Nézem ezeket a Nemzeti Konzultáció 2012-es plakátokat, és egyik ámulatból a másikba esem. Ha az évszám nem lenne ott a megnevezés mögött, talán gyanút is fognék, hogy két éves csipkerózsika-álomba szenderültem, és valójában már a kampányidőszak kellős közepében vagyunk.

A marketing világában, a döntések választók felé való kommunikációjában ez a kormány sosem volt igazán erős, de most valahogy mégis sikerült egy ötletes reklámot összedobniuk a legújabb Nemzeti Konzultációhoz. A gond csak az, hogy az "A minimálbért növelni kell"- és a "Nagyobb szociális biztonságot akarunk" -féle jelmondatok nem igazán állnak jól egy kétharmaddal hatalmon lévő, ciklusának még csak félidejénél tartó pártnak. Vagyis hát ezek az ígéretek mindig kecsegtetőnek, ezek a vágyak mindig erősnek mondhatóak, csakhogy jogosan merülhet fel a kérdés: akkor minek ez a körítés? Minek kiküldözgetni azt a csomó kérdőívet? Ha már előre tudják, hogy az emberek a minimálbért növelnék (és ki nem tenné?), akkor miért nem növelik egyszerűen, mellőzve ezt az újabb kérdezősködős blamát.

Ha rendszeresen figyeljük a közvélemény-kutatásokat, a Fidesz népszerűségzuhanását, és ehhez hozzátesszük az erősen kampányszerű, mindenféle nemű és életkorú emberekből összeálló dizájnt, nem túl bonyolult a válasz. Persze nincs a szavazatok visszaszerzésére irányuló populizmussal semmi baj, még a szocialista és jobbikos szavazók egy része is titkon örül ennek az egésznek: "háhh, jöjjön csak meg az az átkozott levél, olyat írok én annak a Zorbánnak, hogy azt nem teszi zsebre" - és egyesekben még akár pozitív összképet is sugallhat, hogy lám, a jóságos állam idejön, és az én nyomorommal foglalkozik, áldja meg az isten ezt a drága aranyos Viktort!

Persze mindenki tudja, hogy úgysem igazán fog ez befolyásolni semmit: majd azt mondják, hogy egy eddig bizonytalan kérdésben a megkérdezettek véleményére hallgatva döntenek, és mindenki örülhet, hogy ismét nyitottunk a közvetlen demokrácia csábító világa felé.

Jómagam ugyan még nem kaptam kézhez a kérdőívet, de az eddig írtakkal ellentétben egy dologban reménykedek mégis. Tudniillik abban, hogy rákérdeznek, szeretném-e, hogy a pályakezdők minimálbérét eltérítsék - vagy a földbe döngöljék, a képhasználat már édesmindegy. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár javaslatát hallva ugyanis meghűlt ereimben a vér, még ha rögtön hozzá is tett három uniós országot, melyekben már vígan üzemel ez a megoldás, és lám-lám, jóval több fiatal dolgozik, ráadásul még barátibb keretek között. Mert hiába, hogy ez csak a képzetlen munkaerőre vonatkozik, hiába, hogy csak ideiglenes lenne: a fiatalok migrációs kedve nem valószínű, hogy apadna, ha még ráadásba nem is lennének jogosultak a rendes minimálbérre, ha nincs valamilyen jó kis diplomájuk.

A Munka Törvénykönyvét meg amúgy is előbb fogadják el, minthogy lefutna ez a Konzultáció. De azért nagyon kedves tőlük, hogy rákérdeznek a központi elemekre.
"Örültetek volna, ha esetleg mást írunk bele a Törvénykönyvbe?"
 

"Éppen elég volt már az MSZP-ből, meg általában a baloldalból. A Jobbik nevű tagozatukra sincs semmi szükség." - írja Csermely Péter a Magyar Nemzet mai vezércikkében. A kormánypártok szavazótábora meg elégedetten mosolyog. Hát igen, a Jobbik az egyívású az MSZP-vel - egy alomból jönnek, egyazon tábort szólítják meg, gyakorlatilag csak azért vannak ketten, mert ők még nem ismerték fel, hogy tulajdonképpen együtt kellene haladniuk az úton a lehető legtöbb gondolkodni lusta ember megszólítása felé.


Na de várjunk csak... Nem úgy volt, hogy a Jobbik a Fidesz szélsőséges, 2.0-ás változata? Azé a Fideszé, amely tulajdonképpen már elrongyolódott, és ugyanazt képviseli, mint az MSZP: az elmúlt húsz évben törtető nomenklatúrát, akiknek csak az egymással való látszólagos harc a fontos, de a pénztár valójában egy, és a büfében jót mosolyog egymásra Gyurcsány és Orbán, a két populista flótás.


De ne örüljenek az ökobetyárok sem: az LMP lényegében egy zöldbe öltöztetett SZDSZ, akik a civileknek mondott baloldaliak megszólításával igyekeznek ugyanazt tenni, mint az összes Parlamenten kívüli kezdeményezés Szolidaritástól 4K-n át a Milláig bezárólag.
Nincs tehát könnyű dolgunk. Itt ez a sok párt, és mind ugyanazt akarják tőlünk - hát hol a választás? Persze, tudjuk jól, választásról beszélni is nevetséges, hiszen húsz éve is csak valamiféle rendszerváltásnak hazudott módszerváltás történt itt.


Lényegében bőven benne vagyunk még a gulyáskommunizmusnak nevezett szálasista fasizmusban, ezért is lopakodik befelé a legvidámabb tekintélyelvűség kultusza Horthy-szobrokon keresztül: de hiába, még mindig ünnepeljük századik születésnapját a kommunizmusnak. Meg persze Wass Albert, Nyirő József és Szabó Dezső is bekerültek a NAT-ba, ők pedig mindhárman elvakult neonáci zsidógyűlölő brigantik voltak - egy ilyen korban, amikor Egerben lebüdöszsidózzák Székhelyit, nincs is ezen mit csodálkozni. Meg azon sem, hogy a Fidesz tulajdonképpen antiszemita párt, akárcsak az ő zsebtagozatuk, a nácifasisztarasszistaantiszemitacigánygyűlölőpuristaturanistahungarista Jobbik. És akkor az MSZP-ről még egy szót sem ejtettünk: emlékezzünk csak a 2004-ben a Terror Háza előtt zsidó áldozatokon heherésző Zuschlagra, aztán mondjuk, hogy nem zsidóellenes pártról van szó.


Nem csodálkozunk hát, ha a villamosra felszállva csupa reakciós munkást látunk, akik Warrior-feliratos pulcsijukban lehelik a párás ablaküvegre rovásírásban a fenntartható fejlődés és az Elhatárolódó Hód közös egyezményes jelét. Ilyen cudar világot élünk mi.
De nem kell soká várnunk, hogy e sok egyforma gazember után végre valóban eljöjjön közénk a megváltó. Neeeem, ezúttal nem Bajnai Gordonról van szó. Az új idők hőse ugyanis nem más, mint a nihilizmusba hajló Közöny úr, aki végre megérteti velünk, hogy itt mindenki ugyanazt fújja, mióta világ a világ.
 

Réthelyi Miklós lemondott a Nemzeti Erőforrás Minisztérium éléről, helyét Balog Zoltán vette át, aki rögvest át is nevezte az intézményt Emberi Erőforrások Minisztériumává. Utóbbi eddig a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerepét töltötte be.
Korábban is tudni lehetett, hogy Réthelyi két évre tervezi mandátumát, és ciklusfelezőnél néminemű kormányátalakítás fog bekövetkezni. Mint mondják, a politikai kormányzás ideje jön el, tehát a jelenlévő "szakemberek" helyére is hivatásos, harcedzett politikusok kerülnek, akik még inkább érteni fognak a szervezési, stratégiai kérdésekhez.
Bár még nem látni a végeredményt, azt most el lehet mondani, hogy a retorika nem túl bizalomgerjesztő: eddig is szokás volt - bár kissé demagóg, de valamicske igazságot tartalmazó módon - némi dilettantizmust felfedezni a kormányzás több területén is (és itt még nem is csak a Fliegauf-premieren szétosztott szórólapokra gondolok, sokkal nagyobb problémák voltak Dörner-kinevezéstől Gyöngyöspata-botrányon át egészen az ad-hoc gazdaságpolitikai lépésekig). Kérdéses, az ún. "hivatásos politikusok" jobban képesek lesznek-e felfuttatni a vezetést: hogy Balog Zoltán miként fogja majd össze az idáig is "csúcsminisztériumnak" nevezett, rendkívül rétegzett (sport, egészségügy, munkaügy, stb.) intézményt, illetve milyen átalakítások érkeznek még addig, és pozitívan jövünk-e majd ki az egészből. Mondják, hogy Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár pozíciója is meginogni látszik, illetve hogy a frakcióvezetői poszton is változás várható (talán Rogán lesz a befutó).
Az mindenesetre tény, hogy mind Réthelyi, mind Szőcs nem tűnt eddig túlságosan jelentős miniszternek - Réthelyi kapcsán legtöbben csak az Alföldi melletti (egyébként abszolút jogos) kiállásra asszociálnak, míg Szőcs Géza is megmaradt a nem túl sok mindenhez hozzáférő miniszter szerepkörében, aki anno felemelte a szavát az időközben csak néhány méterrel arrébb kerülő József Attila-szobor elmozdítása ellen.
Jobb lett volna tehát egy úgymond hatékonyabb szakemberi működés, mert az eddigiek fényében nem sokat veszíthetünk azzal, hogy még egy pár államtitkári posztot vesz át hivatásos politikus.



 

Az Index hétfő délelőtt készített videójából két dolog világosan látszik:
- A kormánypárti képviselőknek fogalmuk sincs azon törvénytervezetről, melyet egy hét múlva valószínűleg fenntartás nélkül szavaznak meg mindannyian.
- Egyes fideszes képviselők továbbvinni látszanak azon dicső bolsevik népnevelés hagyományát, melynek keretében ők a kis elefántcsonttornyukból igyekeznek kioktatni minket, mire érdemes költenünk.
Utóbbi nem újkeletű jelenség a 2010-es választások óta: már a chipsadó is népegészségügyi termékadóként lett eladva, a dohányzás feltételeinek szigorítását is többen indokolták hasonló retorikával, de valószínűleg a bevezetendő internetadóra is talál majd valaki hasonlóan bölcs magyarázatot.
Na már most: lehet hivatkozni az irdatlan lyukra a költségvetésben, lehet magyarázni az államadósság sosem látott mértékét, de ne próbáljuk már megmondani, ki hogyan éljen, milyen káros szokásokat folytasson, milyen egyesek szerint felesleges dolgokra pazarolja el a pénzét.
Láthattunk már efféle okoskodásra példát: az MSZP hasonló indokokat igyekezett csatasorba állítani a vizitdíj szükségességének miértjéről: annyian járnak programszerűen naponta a rendelőbe, miközben semmi bajuk - na majd most kétszer is meggondolják, mivel töltsék a drága idejüket.
Azt javaslom, a népnevelő hülyeségeket hagyjuk meg a jobbikos erkölcsrendészetnek, és ne igyekezzünk túlszárnyalni sem az egykori marxistákat demagógiában.
De ha már itt tartunk: úgyis sok a nulla hozzáértéssel rendelkező, fogalmatlan politikus a Parlamentben - hála istennek már csak két év, és a hozzá nem értő semmirevalók fele eltűnik a zsírosbödön közeléből. Na, egy kis demagógiát azért csak belénk vertetek ma is!