Foray Nándor blogjában ad hangot azon véleményének, miszerint eljött végre az ideje a prostitúció legalizálásának: legyen adózó, jól lekövethető szolgáltatás, kötelező gumival, ellenőrizhető stricivel, leadózott análszexszel. Merthogy a lányok is csak kis megbecsülést szeretnének a munkájuknak, és ők is olyan átlagos nők, mint a többi.
Félek, Foray kizárólag amerikai filmekből, illetve "beszélgetés egy prostituálttal" típusú beszélgetésekből tájékozódott eddig. És nem igazán tudja, miként lehetséges manapság ezt a dolgot tisztán, egyszerűen, kellő megbecsültséggel végezni. Úgy, hogy se táncosnőnek, se akármi másnak nem kell kiadniuk magukat nevezett nőknek (hanem világosan le lehet írni, hogy hármast vállalnak, anált nem, csókot igen, leszbit nem).
Persze, nyilván ez a mód nem adott mindenki számára. Van, akinek csak arra telik, hogy a tartójához közel próbálkozzon a Nyugatinál, hátha akad egy-két delikvens, akit egy közeli kapualjban, a pénztárcájából a lehető legtöbbet kihúzva, le lehessen szopni. Őket kellene talán legalizálni, üzleti tevékenység végzőjévé avanzsálni? Előírásszerűen bekísérni őket a belső udvarra, és jól a körmükre nézni, hogy van-e gumi azon a farkon, amit a kiégett negyvenes nő a szájába vesz?
Mondhatom, sikeres próbálkozás lenne.
Vagy a Corvinusra fél éve felvett egyetemista helyzetét könnyebbítenék meg azzal, hogy nyilvánossá teszik működését? Hogy nem elég neki, hogy egy óráig kell néznie a pasinak a képét, még utána adózzon is az összegből? Világítsák át minden aktus után a pináját, hogy alkalmas-e továbbra is az üzletszerű kéjelgésre?
És miből gondolja Foray azt, hogy a prostituáltak legnagyobb gondja, hogy nem válogathatják meg a partnereiket? Nem pont erről szól az egész, könyörgöm? Ez nem egy mulató, hogy a csaj előtte lecsekkolja, nem túl undorító-e az a bizonyos jelölt, akivel utána ágyba bújik. Ébresztő, a pénzért való szexuális szolgáltatás lényege, hogy a férfi azért fizet, hogy a lányt egy másodpercig ne érdekelje, hány kiló, és hogy kopaszodik-e hátul, hanem hogy térdeljen, majd pucsítson a megfelelő szögben.
Hogy a tevékenységet végzők azért sírják le a sminkjüket, mert nem az álompasijukkal szexelhetnek? Komolyan, Foray azt gondolja, hogy a prostituáltaknak annyiban kellene különbözniük az első éjszakás szerelmesektől, hogy a fiú előtte szemérmesen átnyújt a csajnak egy tízest, mire az a kezébe nyom egy számlát?
És ha már adottak a legprecízebb törvényi szabályozások, lehet majd fizetni Erzsébet-utalvánnyal is, ugye?
Az út szélén álló prostituáltakat nem lehet szabályozni. Az interneten hirdetőket nem kell. A szexuális szolgáltatást nyújtók nem akarnak törvényi szabályozottságot - egyik részük azt szeretné (valóban), hogy a futtatójuk ne verje meg őket - de ezen nem igazán lehet változtatni a legalizálással. A szerencsétlen nőn való uralkodás, és testének árulására való kényszerítés lényege ugyanis, hogy titokban történjen, és ne üsse bele az orrát a rendőrség a folyamatba. Ezt nem szabad törvényessé tenni, ezt valóban büntetni kell, már a kiinduló reláció okozta erkölcsi tarthatatlanság okán. Akit futtatnak, az a leggyakrabban szeretne ugyanis hivatalosan is futtatva lenni - mert érzi, hogy a szabadságát erősen korlátozzák, ráadásul emberszámba sem igen veszik. Ha jól átvilágítva strichelhetnének, akkor nem strichelnének, hanem minél hamarabb megszabadulnának a "gazdájuktól".
Akik meg az interneten hirdetik magukat, ők többnyire elégedettek a szexuális örömszerzés körülményeivel. Akkor állnak le vele, amikor akarnak, adottak a lehetőségeik a zaklatásmentes munkavégzésre, és jobbára olyanok látogatják őket, akik az egészet valóban szolgáltatásként kezelik.
De ők sem feltétlenül boldogok. Sőt! Szívesebben hagynának fel vele, ha nem lennének frusztráltak, kiábrándultak a szokványos munkákból, vagy csak általában kétségbeesettek a lehetőségeiket felmérvén.
Mert, bármennyire furcsa is lehet ez Foraynak, ezek a lányok sem azt válaszolták tinédzser korukban a "mi leszel, ha nagy leszel?" típusú kérdésekre, hogy kurva. Csak ennyire futotta.