Köves Slomó vezető rabbi nemrég társadalmi konzultációt helyezett kilátásba a magyar társadalom és a zsidó szervezetek között - az antiszemitizmus ellen. Bevallom, már akkor furcsállottam egy kicsit a beszélgetés célját, lévén eddig azt hittem, egy-egy párbeszédnek nem szokott konkrét célja lenni, ha csak nem az eszmecsere maga. Persze, lehet egy adott gondolata mindkét félnek, melynek igazáról a konzultáció során igyekszik meggyőzni a másik felet - na de ezt többnyire nem szokás kinyilatkoztatni előtte, mi több, a két félnek saját, szabad akaratából konzultációra lépni egy előre meghatározott célból. Ugyanis:
1) Ha az antiszemitizmus elleni fellépés mindkét fél számára fontos, akkor minek kezdjenek párbeszédbe? Ha nem antiszemita sem a magyar társadalom, sem a zsidó szervezek, akkor téma lezárva, mindenki megnyugodhat, nem fog dőlni maholnap a patak vér.
2) Ha viszont a magyar társadalomban valóban felütötte fejét az antiszemitizmus, akkor nem célszerű ez ellen párbeszédbe kezdeni. Van ugyanis az emberekben egy olyan furcsa sajátosság, hogy ha valamilyen tulajdonsággal bírnak, valamiben hisznek, valamit vallanak, akkor nem indítanak konzultációt az ellen. Persze, lehet őket folyamatosan győzködni, magyarázni nekik a magyaráznivalót, de ők akkor sem fognak szervezett keretek között belemenni a játékba azzal a felkiáltással, hogy azon nyomban jó útra kell őket téríteni.
Na de mindegy is, Vona Gábor, a Jobbik pártelnöke a tőle várható módon jelezte Kövesnek, hogy ő azért itt van, ha a magyar társadalom nem is, majd ő beszélget akár Slomóval is, mondjuk egy nyilvános tévévita keretében.
Az emberfia erre már jó előre dörzsölte a tenyerét, hogy micsoda hatalmas küzdelem várható itt, magyarság és zsidóság évezredes fennállása, szkíta nyelvrokonság és Cion bölcsei, antiszemita bestialitás Schweitzerrel szemben és ellopott csirkék a hátsó kertből. Jónak ígérkezett ez, na.
Ám Köves Slomó úgy látszik, nem nyitott az antiszemitizmus elleni párbeszédre. Hiába ugrál lám Vona, senki nem akar vele beszélni, aki meg mégis, az egy rohadt mocskos fasiszta, mint Török Gábor. Úgy tűnik, Köves sem fogta fel, hogy ha már teleharsogja a sajtót antiszemitizmussal és rasszizmussal, akkor ezt a súlyos vádját vállalnia kell nemcsak Isten, Mózes és az MTI előtt, hanem Vona Gáborral szemben is. Kövesnek nem volt elég ez a két hét annak kifundálására, hogy hát bizony elég kontraproduktív dolog meghátrálni a Jobbik pártelnökével szemben, és nem menni bele egy nyilvános vitába, mely akár még érdekes eredménnyel is szolgálhat.
És tudjátok, mivel indokolta bátor elutasítását Köves? Hát a "közös axiómák hiányával" - melyeknek szerinte minden párbeszéd alapját kell képezniük. Igen érdekes tanítás ez, minden bizonnyal elkerülte figyelmemet a Tórából azon kitétel, hogy "pediglen zsidó csak azon személlyel vált szót nyilvánosan az antiszemitizmusról, akivel közös axiómákkal rendelkezik ezen téren". Nem leltem ezt, na. De naivan azt is hittem, hogy ha már közös alapelvek vannak elfogadva, akkor olyan súlyos bajok nincsenek is, össztársadalmi kerekasztal-beszélgetést kezdeményezni tehát túlzás, elég megmaradni a szokott mederben, és egyeztetni a kormány és az egyes szervezetek között, kinek éppen mennyi pénz jár, illetve kinek nem szabad részt venni az újratemetésén.
De hát akkor nem fogunk sehova jutni, ha valóban antiszemiták vagyunk, és a párbeszéd csak annyit jelent, hogy Köves Slomó elé leborulunk mindannyian, bűnbocsánatért esedezve. Bár igaz, eladható ez is párbeszédként, végül is mindkét fél megszólal a ceremónia során.