Teadélután

Nézem ezeket a Nemzeti Konzultáció 2012-es plakátokat, és egyik ámulatból a másikba esem. Ha az évszám nem lenne ott a megnevezés mögött, talán gyanút is fognék, hogy két éves csipkerózsika-álomba szenderültem, és valójában már a kampányidőszak kellős közepében vagyunk.

A marketing világában, a döntések választók felé való kommunikációjában ez a kormány sosem volt igazán erős, de most valahogy mégis sikerült egy ötletes reklámot összedobniuk a legújabb Nemzeti Konzultációhoz. A gond csak az, hogy az "A minimálbért növelni kell"- és a "Nagyobb szociális biztonságot akarunk" -féle jelmondatok nem igazán állnak jól egy kétharmaddal hatalmon lévő, ciklusának még csak félidejénél tartó pártnak. Vagyis hát ezek az ígéretek mindig kecsegtetőnek, ezek a vágyak mindig erősnek mondhatóak, csakhogy jogosan merülhet fel a kérdés: akkor minek ez a körítés? Minek kiküldözgetni azt a csomó kérdőívet? Ha már előre tudják, hogy az emberek a minimálbért növelnék (és ki nem tenné?), akkor miért nem növelik egyszerűen, mellőzve ezt az újabb kérdezősködős blamát.

Ha rendszeresen figyeljük a közvélemény-kutatásokat, a Fidesz népszerűségzuhanását, és ehhez hozzátesszük az erősen kampányszerű, mindenféle nemű és életkorú emberekből összeálló dizájnt, nem túl bonyolult a válasz. Persze nincs a szavazatok visszaszerzésére irányuló populizmussal semmi baj, még a szocialista és jobbikos szavazók egy része is titkon örül ennek az egésznek: "háhh, jöjjön csak meg az az átkozott levél, olyat írok én annak a Zorbánnak, hogy azt nem teszi zsebre" - és egyesekben még akár pozitív összképet is sugallhat, hogy lám, a jóságos állam idejön, és az én nyomorommal foglalkozik, áldja meg az isten ezt a drága aranyos Viktort!

Persze mindenki tudja, hogy úgysem igazán fog ez befolyásolni semmit: majd azt mondják, hogy egy eddig bizonytalan kérdésben a megkérdezettek véleményére hallgatva döntenek, és mindenki örülhet, hogy ismét nyitottunk a közvetlen demokrácia csábító világa felé.

Jómagam ugyan még nem kaptam kézhez a kérdőívet, de az eddig írtakkal ellentétben egy dologban reménykedek mégis. Tudniillik abban, hogy rákérdeznek, szeretném-e, hogy a pályakezdők minimálbérét eltérítsék - vagy a földbe döngöljék, a képhasználat már édesmindegy. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár javaslatát hallva ugyanis meghűlt ereimben a vér, még ha rögtön hozzá is tett három uniós országot, melyekben már vígan üzemel ez a megoldás, és lám-lám, jóval több fiatal dolgozik, ráadásul még barátibb keretek között. Mert hiába, hogy ez csak a képzetlen munkaerőre vonatkozik, hiába, hogy csak ideiglenes lenne: a fiatalok migrációs kedve nem valószínű, hogy apadna, ha még ráadásba nem is lennének jogosultak a rendes minimálbérre, ha nincs valamilyen jó kis diplomájuk.

A Munka Törvénykönyvét meg amúgy is előbb fogadják el, minthogy lefutna ez a Konzultáció. De azért nagyon kedves tőlük, hogy rákérdeznek a központi elemekre.
"Örültetek volna, ha esetleg mást írunk bele a Törvénykönyvbe?"