Teadélután

Tisztában vannak-e azzal a görögök, jelen helyzetben milyen rendkívül súlyos következményei lehetnek tetteiknek?

Hogy a politikusaik nincsenek, arról mér rég meggyőződhetett Európa és az Unió nagyobbik része. A gazdasági körülményekre fittyet hányó nepotizmus és ebből fakadó dilettantizmus jellemezte az utóbbi években a hellén kormányzást, aminek a gazdaság és a társadalom erodálódása lett a következmény, illetve Lukasz Papademosz képében egy uniós biztos (Európai Központi Bank volt igazgatója) került a miniszterelnöki posztra.

Mindhiába: a most májusban tartott választás eredménytelennek bizonyult, és a győztes párt, a konzervatív Új Demokrácia nem volt képes koalíciót alkotni az ő unióbarát politikáját (ti. a pénzügyi mentőcsomag elfogadása) egyáltalán nem akceptáló szocialista Paszokkal - új választást kellett tehát kiírni. Ez fog megtörténni most vasárnap, és szinte garantálható, hogy a múltkorihoz hasonló arányok fognak megismétlődni: győz az Új Demokrácia, vagy akár a radikálbalos Sziriza, és megint nem akar majd senki együttműködni senkivel, ami gyakorlatilag  egyet jelent a görög államcsőddel, az eurozóna elhagyásával, és akár a közös valuta és az EU szétesésével is.

Jó kis felelősség, nem igaz? Amiről - a korábbi kérdésre visszatérve - tényleg nem annyira szerencsétlen görögök tehetnek, mintsem korrupt, a költségvetési adatokat meghamisító, elképesztő hiányt és adósságot felhalmozó politikusaik, akik még most, a szakadék szélén táncolva is azzal vannak elfoglalva, hogy az egységkormány "tipikus szocialista megoldás, tüzet akarnak a vízzel keresztezni" (Sziriza-álláspont), illetve hát itt vannak ezek a médiakedvenc neonáci arany hajnalosok, akiknek izomagyú képviselői számára az jelenti a legésszerűbb válságkezelést, hogy egy televíziós adásban össze-vissza pofozzák a radikálbalos képviselőasszonyt, illetve felállíttatják az újságírókat, mikor vezérük, az elmebeteg Dr. Moreau-utánzat érkezik a terembe.

Közben a patikákból már gyakorlatilag lehetetlen orvosi vényre gyógyszert szerezni (ki kell fizetni mindenképpen a beszerzési árat, ha van egyáltalán raktáron a szükséges szerből), a munkanélküliség húsz százalékra duzzadt, és a legújabb hírek szerint átlag napi egymilliárd eurót vonnak ki betétesek a bankokból.

Mi történik, ha most sem tud egy épkézláb kormány felállni? Megint ki kell írni egy új választást, aminek esetén szinte száz százalék az államcsőd, hiszen bérekre, nyugdíjakra, gyógyszerekre július közepéig maradt pénze az államnak. Fejük felett görög vélekedések szerint Damoklész kardjaként lebeg az uniós mentőcsomag, melyet az Új Demokrácián kívül szinte egy nagyobb párt sem szándékozik elfogadni, és még talán ők is újratárgyalnának belőle egy-két pontot. Ugyan a francia államfő, Francois Hollande nemrég úgy nyilatkozott, hogy ez nem is olyan elképzelhetetlen, de az EU jelenlegi motorját alkotó németeknek és az IMF-vezető Christine Lagarde-nak erről egészen más elképzelései vannak: a segélycsomagot úgy kell elfogadni, ahogy van, és a görögök amúgy is fogják be a pofájukat, hiszen még adózni sem képesek most, mikor a haláltáncot járja államuk.

Ezen is jól látszik, hogy bár az állampolgárokat szolidaritásra és kitartásra szólítják fel több helyről is, az uniós vezetők sem túlságosan megértőek már a hellénekkel, és a megannyi válságstratégia ellenére ők sem tudják, mi fog történni a vasárnapi választások után. Márpedig az eurozónára is behatással lehet a görög csőd: az egész övezetben korlátozhatják a pénzfelvételt, visszatérhetnek a schengeni előtti állapotok, és akár a teljes euroövezet szétesésével is járhat, ha a görögök visszatérnek a megoldást szintén nemigen jelentő drachmához.

Itt tartunk most. Holnap választanak a görögök. Tőlük kaptuk mindannyian a demokráciát. Most ők is fogják elvenni tőlünk.