Teadélután

"Szopni fogsz, ha a Millával tartasz // Elhiszed, hogy a Bajnai megvált? // Ha ezt megeszed köcsög, ütött az órád"

Fenti, erőltetett rímpárral dolgozó, rendkívül esetlen sorokat a Szopni fogsz című "dalában" fogalmazza meg Dopeman, alias Pityinger László - majd utána betér az ATV-be Kálmán Olgához, és ekként fejezi ki magát: "a millásokat olyan szabadelvűeknek tartom, akik addig liberálisok, amíg nekik tetszik". Valamint: "próbálják magukat pozicionálni középre, és ezzel megfelelni bizonyos társadalmi köröknek".

A rapper tényleg egész hasonlóképpen működik, mint a társadalma - csak éppen nem abban az értelemben, ahogy ő gondolja. Az a kettősség, amely az ő megszólalásaiból ordít, nagyon jól jellemzi ugyanis a magyarok többségét is. Ahogy Dopeman vedlik vissza alpári, nihilista, buta prolivá, mikor azt gondolja, hogy művészi produktumot tesz le az asztalra - úgy alakul át az egyszerű honpolgár is rasszista, agresszív, vérengző fenevaddá, ha éppen kommentelni támad kedve, teszem azt, a Mandiner valamelyik bejegyzése alatt.
Miként Dopeman átváltozik egy gondolkodó, megfontolt és az összefüggéseket felismerő politikus alkattá, ha éppen a Népszabadság bloggere interjúvolja, úgy az utca embere is igyekszik összeszedett választ adni, amikor éppen kamerát tolnak a képébe, vagy mikor olyan ember kéri ki véleményét, aki előtt való jó benyomás fontos számára.

A magyar ember, ha oldottabb hangulatba kerül, nem rest a világ képébe hányni, hogy "a liberálisok hazug férgek", de ha éppen úgy ítéli meg, hogy válaszától teszik függővé intellektuális szintjének belövését, rögvest efféle bölcselkedő gondolatokat fogalmaz meg: "az egykori SZDSZ-t alkotó liberális kör a maga véleményét fogadta el kizárólag mérvadónak, ezzel is mutatva, hogy valójában nem tartották sokra a vélemény és a szólás szabadságát".

A magyar ember csatak részegen előszeretettel fejtegeti, hogy "a nők csak arra jók, hogy szopassák őket" - de ha elmúlik a másnaposság és úgy adódik a helyzet, akkor a családon belüli erőszak elleni tüntetésen így fogalmaz: "nem szabad a nőket verni, bármennyire is kínozzák lelkileg a férfit".

Dopeman buta, csőlátású, durva, cinikus és mindent elutasító vadember. Valamint megfontolt, érzékeny, a megoldásra fókuszáló és az éppen adódó helyzetet felmérni képes családapa. Épp, mint mi mindannyian.

Hogy nem szeretjük, az magától értetődő. Miért töltene el minket túlzott örömmel annak megfigyelése, miként is viselkedünk a mindennapokban? Legyenek előttünk hősök, akik sumák módon zengik a fennkölt szólamokat, tengessék bár maguk is a porban világukat. De ez utóbbiról ne értesítsenek bennünket. Nem a magunk életére vagyunk kíváncsiak.

"Orbán Viktor rendszerét a Demokratikus Koalíció és a Magyar Szocialista Párt nélkül nem lehet leváltani."
/Vadai Ágnes/

Egyre zseniálisabb fordulatokat vesz ez a demokratikus ellenzéki összefogásnak nevezett bohózat: kezdődött ezúttal azzal, hogy a múltra nemet mondó Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért mozgalom október 23-ai tüntetésére egy egykori országgyűlési, SZDSZ-es képviselőt (Tamás Gáspár Miklóst), illetve egy volt miniszterelnököt hívott meg; folytatódott azzal, hogy az LMP identitásvesztésben- és mindenáron való hatalomra kerülésben érintett része mozgolódni kezdett; majd betetőzött Gyurcsány Ferenc Milla elleni kirohanásaival és utóbbi szervezet weboldalának címlapján Bajnai Gordon leoligarcházásának kiemelt helyen közlésével. Nem érdemes azonban elmenni a Juhász Péter (Milla), Vadai Ágnes (DK) és Szanyi Tibor (MSZP) részvételével az ATV-ben leadott vita mellett sem, mely nem kevesebbre vállalkozott, minthogy az október 23-ával kapcsolatos "ki kinek a tüntetésére mehet el és milyen zászlókat vihet oda?"-féle sorskérdést végre a maga teljességében tárgyalja ki.

Ha már fenti három személy ott volt, nem maradhatott el az ellenzéki összefogás kérdése sem, mely jelenleg azt jelenti, hogy az MSZP összefog az MSZP-ből kivált DK-val és az MSZP egykori miniszterelnökével, Bajnai Gordonnal - ehhez pedig csatlakozna egy Facebook-csoport, egy mérhetetlen támogatottságú, programnélküli mozgalom (Szolidaritás), egy szintén egy százalék körül sem lévő, elképesztő programmal előálló párt, illetve talán egy parlamenti ellenzéki párt is, melynek ehhez azért annyira nem fűlne foga (nem is vettek részt az említett óriási jelentőségű vitában).

Az ATV-ben aztán már nem nagyon igyekeztek titkolni, miféle összefogásról is beszélünk itt: megjelent egy jelenlegi és egy egykori MSZP-s politikus (utóbbiak is csak azért váltak ki, hogy Gyurcsány Ferenc egy politikai csoport vezetője lehessen, illetve hogy újra tudják alkotni a két éve az országgyűlésből kiesett SZDSZ-t), valamint az említett Facebook-csoport vezér-adminja, akik aztán kétszázadszor is lefolytatták azt a vitát, hogy érdemes-e az MSZP-nek újra összeállnia, illetve lehetséges-e a jövőben, hogy pártnak nem minősülő szervezetek a szocialistákat támogassák majd választások során.

Várható módon persze röpködtek az erős állítások: Vadai Ágnes például kijelentette, hogy az MSZP mellett a DK nélkül sem képzelhető el baloldali győzelem - miközben mindenki tudja, hogy a Gyurcsány-pártot öt százalék alatt mérik, és ha mégsem sikerül másfél év alatt valami minimális összefogódzkodást kicsikarniuk, akkor úgy repülnek a Parlamentből, mint annak a rendje - éhségsztrájk ide, Avas-lakótelep oda.
Juhász Péter a szexepiljévé vált összeráncolt szemöldöke mellett mondandójával is igyekezett feldobni hallgatóságát: közölte Vadaival, hogy vele szemben ő demokrata, és azért hívták meg tüntetésükre Bajnait, hogy ott a tömeg őt demokratikus módon elfogadhassa miniszterelnök-jelöltjének, miként a csoport-egyesület-szövetkezet fél éve Dopeman-t is megválasztotta a saját alternatív köztársasági elnökének, a demokratikus választás minden egyes követelményét szem előtt tartva.
De a legmulatságosabb talán a nép egyszerű gyermeke, Szanyi Tibor volt, aki felháborodottan kérte ki magának az elmúlt tíz-mínuszkét év pocskondiázását, hiszen "az elmúlt ezer évben nem volt nyolc olyan egybefüggő év, amikor az ország ekkorát fejlődött volna". Igen, ezt így - persze, "biztos voltak hibái Mátyás királynak, Szent Istvánnak", illetve, teszi hozzá gondolatban, Gyurcsány Ferencnek is - de hát ami volt, elmúlt, nézzük a dolgok pozitív oldalát, elvégre "épültek hidak" is, vagy mifene.

Érdemes lenne mégis inkább 2014 tavaszáig minden egyes ébredés után elismételnünk magunkban a következő tényállást: három ellenzéki, számításba jövő párt van jelenleg - az MSZP, a Jobbik és az LMP. Persze, összefoghat a Jesz az MDF-fel, a Milla a 4K!-val és Fodor Gábor is Bajnai Gordonnal, de amíg nem hoznak létre egy legalább öt százalékon mért pártot, addig senkinek nem igazán érdemes az ország jövőjét építenie rájuk. Főleg, hogy ők is mind csak azért szorgalmazzák az egészet, hogy 2014-ben kormányra, vagy legalább a Parlamentbe kerülhessenek - mivel jelenleg erre semmiféle lehetőségük nem mutatkozik.