Teadélután

Balog Zoltán nagyon is igaz kijelentése (tudjátok, az "ahol minden nemzeti..." kezdetű) ugyanúgy átültethető a baloldal gondolkodásmódjára, csak éppen az ott jellemző demokráciafetisizmus szalagjával körbekötve azt a bizonyos társadalomfilozófiát. Ami a jobboldalon az úgynevezett "nemzet", az a baloldalnál a "demokrácia": megkérdőjelezhetetlen örök igazság, a létező dolgok felett álló, leválthatatlan eszmei magasság. Megítélés kérdése, hogy melyik áll közelebb (avagy távolabb) a valóságtól: egyfelől tény, hogy a nép leválthatatlan, annak akaratát békés úton nem lehet csak úgy megváltoztatni - másrészt valójában mindkét fogalom nagyon elvont, a hétköznapi élet során meg nem mutatkozó valami, mely maximum egy-egy közösség történeti kútforrásával magyarázható igazán. A jobboldal '56 szellemiségéből merítkezve vallja a nemzet törekvéseinek egységét (tehát térben és időben kiterjeszti a térben és időben nagyon is meghatározott módon megmutatkozó jelenséget), míg a baloldal '89-hez fordul, és úgy véli, ott igazából betetőződött a rendszerszintű "progresszió", elértük a lehető legjobbat, és innentől kezdve a demokráciát kell tekinteni minden dolgok kiindulópontjának.

Ezen gondolatok most éppen a Jobbik veszprémi, Magyar Élet Menetének elkeresztelt eseményéről jutottak eszembe: a jogszerűen, a demokratikus keretek között bejegyzett eseményt baloldalinak mondott csoportosulások félpályás útlezárásokkal, szegfűdobálással és köztársaságra való emlékezéssel akarták legyűrni - míg az ott megjelenő kilenc veszprémi punk egyszerűen odament a jobbikosokhoz, és közölte velük, hogy nemkívánatosak szerintük a környéken.

A két módszer tulajdonképpen azonos gondolatot tükröz, mégis a fiatalok megvalósításában akad valami tisztább báj, valami egyszerűségéből fakadóan egyenesebb beszéd: nem takaróznak itt mindenféle demokratikus eszmékkel, köztársasággal és örök békével - egyszerűen odamennek hozzájuk, lenácizzák őket, aztán a rendőrök kíséretében távoznak a helyszínről.

Amit tulajdonképpen a megjelent szervezetek, az MSZP helyi kisközössége és a nemlétező DK nemlétező veszprémi apparátusa is hasonlóképp gondol: "oda kell menni ezekhez, szétcsapni köztük, aztán megszégyenülten kódoroghatnak haza az idióta fajmagyarok". Csakhogy a baloldal ezt sunyi módon a demokrácia védelmezésének köntösébe bújtatja: azon demokráciáéba, amelynek elvével nagyon is megegyezik, hogy egy bejegyzett párt nyilvános rendezvényt szervezzen híveinek, ha közben a törvényeket tiszteletben tartják. Ahogy azt az LMP helyi szervezete is elmondta, maga után vonva Gréczy Zsolt elképedt szörnyülködését: "az LMP mindenben elhatárolódik az MSZP-től és a DK-tól, de megvédi a Jobbikot, ezzel téve szívességet a Fidesznek". Pedig ha Gréczy megfelelő szövegértéssel olvassa át az írottakat, észlelheti, hogy az ottani LMP bizony a Jobbik által terjesztett nézetek mellett sem áll ki, "csupán" a jogaiktól tartja épp olyan megfoszthatatlannak őket, mint más egyéb állampolgárokat: "A Jobbik egy jogszerűen bejegyzett párt, parlamenti és helyi önkormányzati képviselettel. Jogállami keretek között, a jogszabályokat betartva joga van nyilvános rendezvényt szervezni, függetlenül attól, hogy a pártról, annak eddigi tevékenységéről ki mit gondol. [...] Az elmúlt évek magyarországi tapasztalatai alapján a szeptember 8-ra Veszprémbe tervezettekhez hasonló demonstrációk és ellendemonstrációk nem a megoldások felé visznek. Azok csak a negatív jelenségek tüneteire reagálnak." Világos beszéd: a Jobbik most is hangoztatott eszméivel nem a problémák megoldásában, hanem a frusztrált óbégatásban érdekelt - ahogy az ellenük felvonuló antifasiszta front szintén.
Egy MSZP-től és egy DK-tól a legviccesebb hallani a "jobbikos szörnyetegről", tekintve, hogy a párt épp az ő tevékenységüknek köszönhetően született meg, ahogy a Kuruc.info is a kettősállampolgárság.hu-ból jött létre 2005-ben, a szocialisták regnálásának negyedik évében (és abból szerves módon fakadva, mondhatni: a baloldali kormányzásnak köszönhető a szélsőjobb megerősödése).

Azzal, hogy szabotálni próbáljuk a Jobbik rendezvényét, tulajdonképpen magunk járunk el a legantidemokratikusabb módon - itt éppen a demokrácia nevében, mint a baloldal húsz éves történetében oly sokszor. A jelenvaló baloldal ezt szereti, ez önidentifikációs tevékenységének ugyanannyira fontos eleme, mint a jobbikos radikálisoknak a melegfelvonulás szétverése. A baloldalnak ugyanúgy érdeke a "nácik vonulgatása", ahogy a jobbikosoknak a melegfelvonulás megrendezése: ha ezek nem történnek meg, bajba kerülnek, mert nem tudnak semmiféle építő javaslattal előállni. Kell hát a folyamatos küzdelem, a harc a "rossz" ellen - hol demokratikus, hol nemzeti köntösben.

De a punkok legalább őszinték. Ők csak simán oda akarnak csapni a látványosan felvonuló jobbikosoknak, mindenféle "betiltott egyenruhásokra és megfélemlítésre" való hivatkozás nélkül. Ahogy a Demokratikus Koalíció Veszprém városi és Veszprém megyei szervezetei szintén, csak ők ezt a megszokott gerinctelen, szenteskedő módon tudják csak kivitelezni. Nekik hivatkozniuk kell a betiltott egyenruhára (ami nyilván a betiltás miatt lesz megfélemlítő), az amúgy valós zsidózásra, illetve az ellendemonstrációval ugyanúgy terjesztett békétlenségre.
(Itt megjegyezném egyébként, hogy a Barikád által is hangoztatott vélekedés, miszerint a punkok azért viselkedtek punk módjára, mert "valaki lefizette őket", nyilvánvaló hülyeség. Ezt értenék a Jobbik háza táján is, ha értelmezni tudnának egy párbeszédet, vagy legalábbis találkoztak volna már punkokkal - így legalábbis nem gondolnák, hogy az előállítás miatt méltatlankodó punk srác a hatalmat a helyi Szolidaritással  és a DK-val azonosítja. Azt meg főképp nem vezetnék le, hogy a veszprémi fideszes önkormányzat fizet helyi lázadóknak azért, hogy egy kicsit lázadjanak - teljesen megmagyarázhatatlan indoktól vezérelten. Summa summarum: a hatalom itt a munkáját végző rendőrség volt, mely szimbiózisban él "a város vezetőségével" - az elégedetlenkedő megjegyzés pedig egy ironikus punk-gesztus volt.)

Pedig a Jobbik nem fog attól megszűnni, hogy a veszprémi Szolidaritás tülköl párat a megfélemlítéssel szemben (megjegyzem, mások számára meg mondjuk Árok Kornél baltás kiegészítője lehet riasztó) - ahogy a "nácik" sem "mennek haza", csak mert Szarvas Koppány Bendegúz ezt kiabálja Vona Gábornak.
A Jobbik létjogosultsága akkor fog megszűnni, ha az emberek nem érzékelik már olyan hangsúlyosan az általuk felvetett problémákat (aka "cigánybűnözés"): erre pedig, sajnos, még várni kell.

A Központi Nyomozó Főügyészség bizonyítottság hiányában megszüntette a nyomozást Gyurcsány Ferenccel szemben a sukorói telekcsere ügyében - kitűnő alkalom exminiszterelnökünknek az újbóli sajtóhadjáratra, vádaskodásra, a baráti sajtó beizzítására. Bizonyítottság hiánya - olvassuk, mégsem lepődünk meg azon, hogy a DK-titán és első számú udvari költője, Gréczy Zsolt bukott vádról regél, ahogy azt tették a szakdolgozat-ügy esetében is. Mert hát tény, abból sem került elő a perdöntő dokumentum, amely igazságot tehetett volna bűnösség és ártatlanság kérdésében - ez viszont a legkevésbé sem jelenti, hogy a felhozott vádak megdőltek volna, Gyurcsány pedig győztesen került volna ki a küzdelemből.

Demokratáék mégis így gondolják, így aztán néhány hete is örömmel jelentették be, hogy pert nyertek a Pécsi Újsággal, valamint a Magyar Nemzettel szemben - míg három másik cikk esetében Gyurcsányék maradtak alul, de hát ezt már nem verték úgy nagydobra DK-ék. Inkább mentek a nagy halakra, a Nemzetre és a HírTV-re, mert hát azért ezekkel a médiumokkal szemben szép számukra a győzelem. Bocsánatkérésre is szólították fel az első számú jobboldali napilapot, mondván, valótlanul kiáltottak plágiumot.

Azért van bőr a képükön ezeknek, nem igaz?

Merthogy valótlanul állította volna bárki is azt, hogy Gyurcsány egykori sógoráról másolta szőlészettel foglalkozó szakdolgozatát, nos, ezt így nem igazán lehet kijelenteni. Pusztán senki nem tudta bizonyítani a nagyon is valószínű vádakat, lévén máig nem került elő Gyurcsány munkája. Ettől még azért senki nem revideálta nézeteit a témában: a jobboldal és a liberálisok egy része valószínűleg ezután is fenntartja, hogy Gyurcsány plagizált, a galamúmiák meg ugyanúgy tartják azon vélekedésüket, hogy csúnya koncepciós eljárás áldozata volt Feri, ahogy már az elején is így gondolták. Így aztán különösen nagy nehézséget nem okozhatott nekik, hogy hosszú-hosszú cikkekben elemezzék "utólag", miért is volt már az elejétől megalapozatlan a feltevés - Szabó Zoltán DK-vitéz még egy képzeletbeli HírTV-Gyurcsány mérkőzést is szíveskedett nekünk felvázolni, melyben önkényes, saját nézeteinek megfelelő végeredményt hozott ki, a részrehajlás vádját persze a legmesszebbmenőkig visszautasítva.

Valahogy ez a helyzet most is: a több tízezer oldalas dokumentum alapján sem tudtak rábizonyítani semmit Gyurcsányra, szemben három másik személlyel (Tátrai Miklós, Császy Zsolt, Markó Andrea) - ami ismét egyértelműsíti, hogy az állam bizony a megjelölt milliárdos károkozást elszenvedte, csak éppen az ügyet nem voltak képesek Gyurcsányig visszavezetni. Ez van, ezzel nincs mit tenni - lehet, hogy aztán tényleg nem volt vétkes Gyurcsány az ügyben, lehet, hogy mégis, ezt lehetetlen megmondani.

Mégis, Gyurcsánynak a legkevésbé azt kéne ilyenkor tennie, amit szokott: fölényeskedve kioktatni, önérzetesen saját méltóságáról papolni, és mindenkit megvádolni az ellenoldalról, akit csak éppen tud. Így járt most Polt Péter főügyész is - Gyurcsány ügyesen élt a lehetőséggel, hogy politikai támadást indíthat egy olyan egyénnel szemben, aki ebbe a küzdelembe nem mehet bele - és máris lemondásra szólította fel Poltot, mondván, "nem merte vállalni a kockázatot", hogy Gyurcsány legyen a "vádlója" neki, és "tartójának", Orbán Viktornak. De ez nem elég: Gyurcsány beveti a balliberális oldal kedvelt fegyverét, és emberileg igyekszik ítélkezni a főügyész felett: "alávaló ember", mondja, aki ezek után ki tudja, hogy tud majd gyermekei, unokái szemébe nézni. A baloldal kedvelt képe ugyanis, hogy az Orbán-kormány tagjai, illetve a jelenleg hatalmat gyakorlók igazából elvtelenül, cinikusan kiszolgálnak egy mocskos rezsimet, de otthon azért el-el önti őket a pír, hogy micsoda gaztetteket kell elkövetniük. De aztán majd jönnek az érdeklődő magzatok, és az emberfiának mégis le kell sütnie a szemét, mert valaha is pozitív kontextusban ki merte ejteni a száján a Fidesz nevét.

Gyurcsány tehát ismét úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban - összevissza csapkod maga körül, egyszerre vádolja egy olyan ügy kapcsán a jelenlegi főügyészt, melyben a feljelentés megtételekor még nem is volt mostani hivatalában Polt Péter, illetve a feljelentő Schiffer András LMP-s képviselőt, aki szerinte egyre csak "lapogatja Gaudi-Nagy hátát", de ezzel természetesen csak "kompenzálni" akar - nyilván a szocializmus kiépítésében szerepet vállaló felmenők okán.

Gyurcsány már kihallgatásakor is azzal nyűgözte le közönségét, hogy az ügyészségen mindenkit megvádolt, akit csak látott, hogy egy elvtelen klientúra kiépítésében vesznek részt - politikai támadást intézett azokkal szemben, akik előtt csupán szakmailag kellett volna bizonyítania ártatlanságát - szemmel láthatólag ezen kedvenc fegyvernemének, a nemtelen vádaskodásnak az ízét máig nem felejtette. És kondítja a vészharangot, ahányszor csak teheti. Mert hiszi, hogy ő itt még tényleg tényező lehet egyszer.