"Nem szeretem a 'náci' kifejezést. Se a nácizást, se a fasisztázást, se a komcsizást. Szerintem ezek helyettesítik azt, hogy elemezzük és értelmezzük, hogy voltaképpen miről van szó."
/Heller Ágnes - ATV, Civil a pályán, 2012. május 1./
Heller, a hazug - e címmel írta a Magyar Nemzet mai vezércikkét Torkos Matild, melynek gyakorlata épp azt a nagyon rossz tendenciáját emeli ki a közbeszédnek, melyből való kiszakadás mindannyiunk legelemibb érdeke lenne.
Ez pedig a szavakkal való megbélyegzés kérdése, mely a filozófusasszony Berliner Zeitungnak adott interjújára is jellemző: ebben Heller fundamentalistának és fasisztának bélyegzi a Fideszt, ahogy korábban beszélt már bonapartizmusról, autokráciáról, féldiktatúráról, miegyébről. Ez a fajta folyamatos megnevezési kényszer főleg annak fényében furcsa, hogy az ATV Civil a pályán című műsorának május elsejei adásában éppen ennek káros voltáról értekezett Heller. Bár korábbi, Európai Parlamentben előadott beszéde után is azzal védekezett, hogy szavait félrefordították ("senkit nem lőttek meg" helyett állítása szerint arra gondolt, hogy "senkit nem lőttek le"). Ennyi félreértés viszont már tényleg sok lenne: valószínűbb, hogy külföldön valamiért tényleg úgy érzi Heller Ágnes, hogy ki kell nyilatkoztatnia a jelenlegi magyar kormány politikai hitvallásáról (ezzel összefüggésben pedig az ország államformájáról).
Nem tisztem, hogy Heller Ágnest kiigazítsam, ahogy az sem áll szándékomban, hogy Torkos Matild jó szándékát kérdőjelezzem meg. Viszont a vezérezésnek épp annyi értelme van, mint a hazugozásnak, a fasisztázásnak, vagy éppen a liberálisra maszkírozott kriptokommunistázásnak.
Merthogy a XXI. században már túl kellene lépni ezen a fajta szavakkal való lefegyverzési módszeren - ahogy a kiváló filozófusnő sem lesz kriptokommunista attól még, hogy rendszeresen felületesen ítél a Fidesz-kormány lépéseiről - ahogy az is más kérdés, hogy a német lapok az ő véleményére kíváncsiak ezzel kapcsolatban. Ez van, a másik oldalnak akkor megkettőzött erővel kell álláspontját képviselnie, de demokráciában nincs értelme mást véleménye miatt megbélyegezni és kitolni a legitim gondolatformálók köréből. Hellernek joga van fasisztáznia német lapokban, ha ezek ezt akarják hallani, Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkárnak pedig joga van ezt kiigazítania egy másik német lapban - nincs ezzel semmi gond, maximum pár szűklátókörű germán hazánk állapotain fog aggodalmaskodni, az értelmesebbje meg majd tájékozódik, mielőtt szólásra nyitná száját.
Heller Ágnes filozófus ugyan, de szakterülete sokkal inkább az arisztotelészi etika, vagy mondjuk a leibnizi metafizika - politikai kérdésekben a civil társadalom egy tagjaként szól csak, ami szerintem igenis örvendetes, még ha több dologban is vitába lehet szállni vele. A demokrácia ellensége ugyanis nem a szélsőséges vélemény, hanem a közöny - ahogy Pozsonyi Ádámnak joga van királyságról álmodozni, Thürmer Gyulának is kommunizmusról, úgy Heller Ágnes is nyugodtan hangot adhat azon vélekedésének, hogy itt diktatúra van kialakulóban. Nem ítéletet kell emiatt hozni róla, hanem megcáfolni állításait, ütköztetni az érveket, és végül talán őt is meggyőzni némileg saját igazunkról.
A kommunistázás, fasisztázás, hazugozás viszont sehova nem vezet, és ha az utca embere azt látja, hogy az újságíró, a filozófus és a politikus is bőszen helyez mindenkit véleménye miatt valamilyen szűk skatulyába, akkor ő is feljogosítva érezheti magát, hogy ezt tegye a hétköznapokban. Amivel pedig egyértelműen szembetalálkozhatunk nap, mint nap - kommentek, tüntetéseken feltűnő szlogenek, magánbeszélgetések során.
Egyet visszalépni, felülről szemlélni a dolgokat - ebből baj nem származhat. És akkor talán túl is láthatunk annál, mint ami elsőre evidensnek tűnik. Például Heller Ágnes, az ELTE-BTK professor emeritusa is felismerheti, hogy az egyetemi hallgatók nagy része állításával szemben nem szélsőjobboldali eszméket vall. Ha ugyanis a bölcsészkar fiataljaival szóba elegyedik, öt perc után rájöhet, hogy azért mégsem olyan egyértelmű az az arány.
Ahogy Heller Ágnes közeli ismerősei is tisztában vannak vele, hogy a filozófushölgy nem liberálisnak maszkírozott kriptokommunista, akik pedig már váltottak két szót Orbán Viktorral, azok készségesen ismerik el, hogy nincsenek a miniszterelnöknek diktatórikus hajlamai.
Megismerni, nem ítélkezni. Ez máris jó kiindulópont lehet!
Az írástudók felelőssége
2012.05.11. 02:10 | hoLDen | Szólj hozzá!
Címkék: atv belföld heller ágnes
Juhász Oszkár - a polgármesterek polgármestere
2012.04.20. 23:43 | hoLDen | Szólj hozzá!
Juhász Oszkár, Gyöngyöspata tavaly megválasztott jobbikos polgármestere a Londoni Magyar Magvetőknek tartott bő két órás előadást az általa irányított faluban egykor dúló etnikai konfliktusokról, harcostársakról, ellenségről, liberális tévelygőkről és füvön élő, belpesti lépcsőházakban tenyésztett LMP-sekről. Zsideszről, farkasgeciről és hasonlókról itt sajnos nem esik szó, szemben az ATV által nemrég kiszivárogtatott magánbeszélgetésével - ez utóbbinak nyilvánosságra hozatala egyébként tényleg rejtély, a Jobbik is rögtön lecsapott erre a részletre, Mirkóczki Ádám szóvivő a deviancia reklámozásának betiltására vonatkozó tervezet után újabb, a magyar embereknek fájó problémát vethetett fel a sajtóban.
Viszont beszél Oszi az iráni rokonságról is, melyre valamiért szerinte "az ottaniak még mindig emlékeznek" (ezt cáfolja Ablonczy Bálint, a Heti Válasz újságírója a lap 2012/12-es számában, a Turán és Tungsram című cikkben) - az iráni Kom városával egyébként nemrég kötött testvérvárosi szövetséget Gyöngyöspata.
A közönség (közösség) pedig kedélyesen nevetgélve, illetve Eszes Tamásra rákérdezve hallgatja a tanórát egy liberálisok által sújtott magyar településről - Juhász meg kétségkívül az összes témából igencsak felkészült, beszámolója kiterjed még az iráni siíta lakosságra, a Soros Alapítvány karitatív tevékenységére, de arra is, mennyi mindenben hasonlít ő Szent Lászlóra.
Juhász Oszkár mostanság ismét a figyelem középpontjába került, a neki tulajdonított tavalyi felvételen kevésbé cizellált módon vetít előre polgárháborút, beáramló külföldi erősítést (csak nem az irániak?), de még a Zsidesz rendőri túlereje is szóba kerül.
Az ATV természetesen rögtön e köré is szervezte műsorstruktúráját (neeem, dehogy is, jobbikos politikus természetesen most sem mehet a stúdió közelébe), az Egyenes Beszédben Tarjányi Juhász biztonságszakértő lesújtva ki is jelentette, hogy ezek mellett a kijelentések mellett "nem mehet el sem a titkosszolgálat, sem az ügyészség", hiszen "borzasztó, hogy idáig jutottunk 2012-ben".
Ha a mostanság dívó tendenciákat nézzük, valószínűleg itt is lesz feljelentés, akár csak Baráth Zsolt hírhedt tiszaeszlározása kapcsán - szerintem egyébként ezeket jelentősen túlbecsüli a nagyközönség, legalábbis inkább tűnnek néhány elszállt radikáljobbos politikus kommentelők szintjén történő ideologizálásának, hagymázas világmagyarázatának, melyről ők baráti körben terjesztenek ábrándos látomásokat (persze polgármesterként ez így már durva, de akkor még nem volt az, ami mondjuk azért mégsem mentség). Ebben az esetben Kiss Ádámmal értek egyet: "Így aztán a Juhász Oszkár napokban nyilvánosságra került hangfelvételében sem látok sok különöset. 3-4 atyafi jól megszakérti a világot, amiről egyébként látszik, hogy hát úgymond kevés gőzük van. De ők azért hozzáértenek a hadművészethez, a rendészethez, a világpolitikához, meg még egy felkelés megszervezéséhez is. Jó nagyokat tódítanak, kicsit fenyegetőznek, kicsit zsidóznak, kicsit cigányoznak." A homoszexualitás reklámozásának igényelt tiltása például szerintem ezeknél sokkal fajsúlyosabb és veszélyesebb felvetés, és jelenkorunkra is jóval inkább kíván közvetlen befolyással lenni, mint Juhász harcos eszményképének felemlegetése, vagy a 130 éve eltűnt Solymosi Eszterről történő nyíltan zsidózó megemlékezés. (Amúgy most komolyan, az a Jobbik, aki folyamatosan hatmillió ember hatvan évvel ezelőtti halálát próbálja relativizálni, milyen alapon lovagol 130 évvel az eset után egyetlen leány odaveszésén?).
Köszöntjük tehát ismét Juhász Oszkárt a celebek csillagokkal kikövezett, fényességes világában.