Teadélután

"Nem szeretem a 'náci' kifejezést. Se a nácizást, se a fasisztázást, se a komcsizást. Szerintem ezek helyettesítik azt, hogy elemezzük és értelmezzük, hogy voltaképpen miről van szó."
/Heller Ágnes - ATV, Civil a pályán, 2012. május 1./

Heller, a hazug - e címmel írta a Magyar Nemzet mai vezércikkét Torkos Matild, melynek gyakorlata épp azt a nagyon rossz tendenciáját emeli ki a közbeszédnek, melyből való kiszakadás mindannyiunk legelemibb érdeke lenne.
Ez pedig a szavakkal való megbélyegzés kérdése, mely a filozófusasszony Berliner Zeitungnak adott interjújára is jellemző: ebben Heller fundamentalistának és fasisztának bélyegzi a Fideszt, ahogy korábban beszélt már bonapartizmusról, autokráciáról, féldiktatúráról, miegyébről. Ez a fajta folyamatos megnevezési kényszer főleg annak fényében furcsa, hogy az ATV Civil a pályán című műsorának május elsejei adásában éppen ennek káros voltáról értekezett Heller. Bár korábbi, Európai Parlamentben előadott beszéde után is azzal védekezett, hogy szavait félrefordították ("senkit nem lőttek meg" helyett állítása szerint arra gondolt, hogy "senkit nem lőttek le"). Ennyi félreértés viszont már tényleg sok lenne: valószínűbb, hogy külföldön valamiért tényleg úgy érzi Heller Ágnes, hogy ki kell nyilatkoztatnia a jelenlegi magyar kormány politikai hitvallásáról (ezzel összefüggésben pedig az ország államformájáról).
Nem tisztem, hogy Heller Ágnest kiigazítsam, ahogy az sem áll szándékomban, hogy Torkos Matild jó szándékát kérdőjelezzem meg. Viszont a vezérezésnek épp annyi értelme van, mint a hazugozásnak, a fasisztázásnak, vagy éppen a liberálisra maszkírozott kriptokommunistázásnak.
Merthogy a XXI. században már túl kellene lépni ezen a fajta szavakkal való lefegyverzési módszeren - ahogy a kiváló filozófusnő sem lesz kriptokommunista attól még, hogy rendszeresen felületesen ítél a Fidesz-kormány lépéseiről - ahogy az is más kérdés, hogy a német lapok az ő véleményére kíváncsiak ezzel kapcsolatban. Ez van, a másik oldalnak akkor megkettőzött erővel kell álláspontját képviselnie, de demokráciában nincs értelme mást véleménye miatt megbélyegezni és kitolni a legitim gondolatformálók köréből. Hellernek joga van fasisztáznia német lapokban, ha ezek ezt akarják hallani, Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkárnak pedig joga van ezt kiigazítania egy másik német lapban - nincs ezzel semmi gond, maximum pár szűklátókörű germán hazánk állapotain fog aggodalmaskodni, az értelmesebbje meg majd tájékozódik, mielőtt szólásra nyitná száját.
Heller Ágnes filozófus ugyan, de szakterülete sokkal inkább az arisztotelészi etika, vagy mondjuk a leibnizi metafizika - politikai kérdésekben a civil társadalom egy tagjaként szól csak, ami szerintem igenis örvendetes, még ha több dologban is vitába lehet szállni vele. A demokrácia ellensége ugyanis nem a szélsőséges vélemény, hanem a közöny - ahogy Pozsonyi Ádámnak joga van királyságról álmodozni, Thürmer Gyulának is kommunizmusról, úgy Heller Ágnes is nyugodtan hangot adhat azon vélekedésének, hogy itt diktatúra van kialakulóban. Nem ítéletet kell emiatt hozni róla, hanem megcáfolni állításait, ütköztetni az érveket, és végül talán őt is meggyőzni némileg saját igazunkról.
A kommunistázás, fasisztázás, hazugozás viszont sehova nem vezet, és ha az utca embere azt látja, hogy az újságíró, a filozófus és a politikus is bőszen helyez mindenkit véleménye miatt valamilyen szűk skatulyába, akkor ő is feljogosítva érezheti magát, hogy ezt tegye a hétköznapokban. Amivel pedig egyértelműen szembetalálkozhatunk nap, mint nap - kommentek, tüntetéseken feltűnő szlogenek, magánbeszélgetések során.
Egyet visszalépni, felülről szemlélni a dolgokat - ebből baj nem származhat. És akkor talán túl is láthatunk annál, mint ami elsőre evidensnek tűnik. Például Heller Ágnes, az ELTE-BTK professor emeritusa is felismerheti, hogy az egyetemi hallgatók nagy része állításával szemben nem szélsőjobboldali eszméket vall. Ha ugyanis a bölcsészkar fiataljaival szóba elegyedik, öt perc után rájöhet, hogy azért mégsem olyan egyértelmű az az arány.
Ahogy Heller Ágnes közeli ismerősei is tisztában vannak vele, hogy a filozófushölgy nem liberálisnak maszkírozott kriptokommunista, akik pedig már váltottak két szót Orbán Viktorral, azok készségesen ismerik el, hogy nincsenek a miniszterelnöknek diktatórikus hajlamai.
Megismerni, nem ítélkezni. Ez máris jó kiindulópont lehet!