A francia elnökválasztás első fordulója után a francián kívüli sajtó számára a legérdekesebb fejleményt Marine Le Pen, illetve a Nemzeti Front (Front Nationale) harmadik helye, 18 százaléka jelenti. Új erőre kapott a szélsőjobb, ez még keménykezű apja, Jean-Marie Le Pen 2002-es legendás tizenhét százalékánál is jobb eredménynek számít. Minek köszönhető a fiatal, negyvenes éveinek közepén járó hölgy sikere, mi az, ami elhozhatja néhány éven belül egy új, radikálisabb hangot megütő erő felemelkedését Franciaországban?
Marine Le Pen minden populizmusával együtt is sokkal mérsékeltebb irányt képvisel, mint apja, így sikerrel szólította meg azon csalódott francia tömegeket, akik ugyan kevésbé hajlanak a szélsőséges megoldásokra, de úgy gondolják, nem mehet tovább, ami az V. Köztársaság elmúlt éveit jellemezte, és a jobboldal jelentős megújulásra szorul.
Ez az ifjabb Le Pen, és a Nemzeti Front stratégiája is ma: újraszervezni a meggyengült jobboldalt, egy karakteres, szenvedélyes női vezető segítségével sikeresen nyitni a korábban a Nemzeti Frontot elutasító konzervatív szavazók irányába is, ugyanakkor rendkívül antikapitalista, a rendszert maximálisan elutasító, oligarchák ellen tiltakozó politikájával a jobboldalon kívül is sokakat elhódítani az új erő frontvonalai mögé.
A Jobbikkal való összevetés nem veszett fejsze nyele még akkor sem, ha a nyugati szélsőjobb teljesen más irányt is képvisel, mint magyar társuk: amire rájött a Nemzeti Front, azt itthon is próbálgatja a Jobbik egyre inkább népszerűvé tenni az emberek számára. A dolog pikantériáját még inkább kiemeli, hogy a hazánkban jelenleg folyó államfőválasztás során a Jobbik Morvai Krisztinát jelölte ismét, tehát a kvázi magyar Marine Le Pen-t: Morvai mind kiállásában, mind retorikájában igencsak hajaz francia kolleginájára. Ott márpedig úgy látszik, vevők erre a fajta temperamentumos nacionalizmusra az emberek, hát miért ne lennének Európa ezen csücskén?
Marine Le Pen sikerét az adja, hogy egyrészt képes egy fiatal, erős Franciaország képét megjeleníteni, amely bár kétségtelenül épít hagyományaira és a francia jellegre, mégis képes erőt sugározni, és egy pozitívabb jövőképet közvetíteni a szavazók számára.
Na de mi is ez a másfajta perspektíva? Kissé leegyszerűsítő, de a valósághoz közel álló szempontrendszer alapján mindezt a bevándorló-probléma, a kiszipolyozó bankok, az uniformizálódó és a kisembert semmibevevő globalizáció számlájára írhatjuk, mellyel szemben az egyenlőséget mindig is fontosnak tartó francia nép szívesen háborodik fel, illetve egyetért "mindenki elszegényedett, kivéve ők, a kiváltságosok"-féle dühöngés jogosságával.
Az új nyugat-európai szélsőjobb egyébként már teljesen más képet fest, mint évtizedekkel ezelőtti önmaga: egy Izrael-barát, iszlámellenes és euroszkeptikus oldal van feltörekvőben, mely most Marine Le Pen-nek köszönhetően valószínűleg sikeresen fogja megnyerni magának a Nemzeti Front-tal addig nem szimpatizáló rétegeket is.
Ráadásul a jobboldali elnökök után Franciaország némiképp besokallt a konzervatív vezetőktől: ezt a nem túl izgalmas, program tekintetében zsákbamacskát áruló François Hollande első fordulós győzelme mutatja, míg második helyen Nicolas Sarkozy érkezik alig három százalékkal lemaradva, így ők ketten jutottak tovább az elnökválasztás második fordulójába.
Jean-Luc Mélenchon sikerét emelik még ki többen, aki a szélsőbal zászlaját emeli magasba, illetve vicces módon még trockista jelölt is akad Nathalie Arthaud képében, ám ez már tényleg a futottak még kategória.
A szexi új szélsőjobb viszont nem valószínű, hogy gesztust fog gyakorolni a jelenlegi jobbos elnök, Sarkozy felé, hiszen mint már mondtam, szándéka a jobboldal leépítése és egy jóval előnyösebb pozíció kiharcolása - tehát minden esély megvan arra, hogy Marine Le Pen hívei nem fognak egy az egyben átszavazni Sarko-ra, sokkal inkább választják majd a baloldal jelöltjét, ezzel is kinyilvánítva negatív véleményüket a mostani elnökről és arról, amit politikájáról gondolnak.
Alábbi videó is jól mutatja ezt: akármikor tesz említést Sarkozyről Le Pen, mindegyre dühös fújolás a felelet, arra pedig, hogy a radikális szavazók a jelenlegi helyzet konzerválására szavazzanak, nincs sok esély.
