Teadélután

Nehéz kívülről megítélni, végül igazságos ítélet született-e a 2009 elején meggyilkolt Marian Cozma, illetve megsebesített sportolótársainak, Ivan Pesicnek és Zarko Sesumnak ügyében. Annyi biztos, hogy a súlyosabb, helyi szinten (Veszprémben) meghozott ítéletet a Győrí Ítélőtábla enyhítette: az első- és másodrendű vádlott, Raffael Sándor és Németh Győző tényleges életfogytiglani helyett 18-18 évet, a harmadrendű vádlott, Sztojka Iván 8 év letöltendőt kapott a 20 helyett - vagyis ahol ténylegesen nem voltak kitéve a lokális szintű közfelháborodásnak, ott kevésbé szigorú ítéletet hoztak, hivatkozva az akarategység meglétének valószínűsíthető hiányára. Mit jelent ez azon túl, hogy sokak - igencsak érthető - meglátása szerint eljogászkodtak egy rendkívül súlyos ügyet? Azt, hogy a bíróság enyhítő körülménynek vette, hogy a vádlottak nem azért mentek oda, hogy egy adott személyt megöljenek, hanem csak éppen belebotlottak, bedühödtek, és önkontroll híján megrugdosták, egyikük pedig még a kését is belemártotta - viszont állítólag nem lehet bizonyítani, hogy a két másik támadó tudott erről, lévén háttal álltak a sértettnek.
Ha rajtam múlna, ez persze súlyosbító körülmény lenne, illetve a felemlegetett indulati jelleg is - hogy egyes emberek csak úgy hirtelen dühükben megölnek egy embert, az sokkal felháborítóbb és veszélyesebb a társadalomra, mintsem ha előre megtervezték volna egy ellenség kiiktatását. A más ítéletekkel való összevetést viszont nem tartom szerencsésnek - ez külső szemmel felettébb jogos és igazolt érvelésnek tűnhet, de a bíróságok dolga minden egyes esetben megvizsgálni az összes tényezőt, és ez alapján hozni valami körülbelül jogos ítéletet.
Nem könnyű dolog, az tény. És az sem szerencsés, ha ennek során jelen van hátulról egy igen erősen befolyásoló közeg, amely elvárja a legsúlyosabb ítélet meghozatalát egy számára fájó ügyben. Emiatt is ki kell jelenteni, hogy a jogszolgáltatás szempontjából szerencsésebb volt a győri táblára való áthelyezés, az viszont kevésbé, hogy a döntés után Navracsics Tibor igazságügyi miniszter levélben kérte a Kúria elnökét arra, vizsgálják felül az esetenként túl enyhe, társadalmi felháborodással járó ítéleteket. Már ezt a hírt rendkívüli értetlenséggel fogadtam: egy kormánypárti politikus befolyásolni próbálja az igazságszolgáltatást külső tényezőre hivatkozva? Amennyire szimpatikus a szándék, ha pusztán az egyéni igazságérzet működését nézzük, ugyanannyira el kell ismerni, hogy demokráciában ez egy megengedhetetlen lépés. Navracsics nagy tudású, az írott jogot sejthetőleg betéve ismerő ember, így nem tudok másra gondolni, mint hogy veszprémi származásának okán próbált jelen ügyben nyomást gyakorolni az ítélkezésre - melyet Darák Péter Kúria-elnök az általam is felhozott okokra hivatkozva szigorúan visszautasított.
Magánemberként az ember ökölbe szorult kézzel érthet egyet Thürmer Gyula felháborodásával - mert hát valóban elképesztő, hogy bizonyos csoportok késsel a zsebükben mennek bulizni, nyilván azzal is számolva, hogy esetleg szórakozásból valakivel szemben használhatják is fegyverüket. És sajnos tényleg lényeges szempont e tekintetben, hogy az elkövetők cigányok voltak - hasonló bűncselekményeket többnyire ugyanis ők követnek el, és nem hogy nem alaptalan, de egyértelmű, hogy miért a cigányok azok, akiktől felmérések alapján a magyarok a leginkább félnek. Tehát precedensértékű ítélet is születhetett volna, melynek hatására a hasonló elképzelésektől vezérelten lézengő társaik (természetesen nem az egész cigányság) végre visszább vennének, és talán egyszer fel is hagynának a magyar emberek folyamatos terrorizálásával. Mert ha nem akarjuk elhárítani a közösségükről a felelősséget - mondván, ők úgysem képesek a józan belátásra -, akkor ki kell jelentenünk, hogy most már leginkább rajtuk múlik minden. Vagy változtatnak azon, amiket Forgács István is súlyos problémának nevez, vagy még erősebb lesz a Jobbik az ő rendfenntartó szerveivel együtt, és építve a nép érthető akarategységére, erőnek erejével fogja visszaszorítani a békére vágyó polgárság megfélemlítését.
Nem vitás tehát, hogy én is szigorúbb ítéletre számítottam - de a kiábrándító enyhítés után nem nyugodtam volna akkor sem meg, ha Navracsics Tibor felszólítására hozzák meg a várt döntéseket. A jövőre nézve meg reméljük a legjobbakat.
 

Kis 21. századi abszurd: a magyar törvényhozás elítéli a kommunista jelkép használatáért Fratanolo Jánost, a Munkáspárt 2006 tiszteletbeli elnökét, aki emiatt egészen Strasbourgig szalad, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán jelentse fel hazáját, majd szurkoltasson ki velük 6500 eurós kártérítést az államtól a személyiségi jogaiban sértett Fratanolo részére.
Hát itt tartanak ma a kommunisták: nem elég, hogy különböző szervezetekre oszlanak (először össze is tévesztettem fenti pártot a Thürmer-féle Magyar Kommunista Munkáspárttal), de ráadásul még a bűnös Nyugattal kell is megvédetniük előző századból itt ragadt szimbólumukat.
A Mandiner mai bejegyzésében következetesen kifejti, amit én is gondolok a témáról: szerintem mindegyik jelkép tiltása értelmetlen, mert bár tényleg a dicstelen múltat idézhetik fel az emberekben, de erre ugyanúgy képes mondjuk az, ha valaki elénekli az Internacionálét, ha Becsület napja feliratú pólóban megy ki az utcára, vagy csupán ha megjelentet egy könyvet Torkig vagyok a holokauszttal! címmel.
Sajnos azonban ma nem erre halad a történelem menete, így marad a fájó jelképek felesleges tiltása - akkor viszont ne kampányolhassanak a kommunisták se vörös csillaggal, illetve ha elítélik őket érte, ne rohanjanak már pont ők a Nyugatnál panaszkodni.
"A konzervatív, klerikális ideológiát képviselő kormánypárt a Horthy-rendszer hagyományait követve, a demokratikus köztársaság alapelveit elutasítva, a munkások és alkalmazottak szociális jogait háttérbe szorítva akarja hatalmát biztosítani." - írja a Munkáspárt 2006 honlapján, ami különösen vicces azt tekintve, hogy egy 2004. május elsejei pécsi szakszervezeti rendezvényen viselte Fratanolo a vörös csillagot, emiatt pedig 2007-ben indult ellene a büntetőeljárás. Azaz: a szocialista-liberális közös kormányzás alatt, az önkényuralmi jelképek tiltása pedig 1993-ra datálható, tehát szintén nem a jelenlegi kormánypárt akarja segítségével a Horthy-rendszer hagyományait feleleveníteni, csupán érvényesítenék a fennálló jogrendszert.
A kabinet nem ért egyet az ítélettel - jelentette be nagyon helyesen Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, mely ügy nem hiszem, hogy kevésbé lenne tagállami hatáskörbe sorolható, mint mondjuk a magyar állampolgárság felvétele miatt a szlováktól megfosztó szlovák rendelkezés.
Amúgy meg a horogkeresztnek, az ötágú vörös csillagnak, a sarló-kalapácsnak és az összes többinek a történelem szemétdombján van a helye, az azokat magukon hordó idiótákat törvényileg szankcionálni pedig felesleges, ágyúval a verébre lövöldöző mentalitást mutat. Jobb lenne, ha ezen a téren is érvényesülne a szólás- és véleményszabadság, a derék magyar munkáspárt-tagok pedig elhúznának az általuk bálványozott Észak-Koreába, és egy nyilvános kivégzés során észhez térnének, mit is bálványoznak ők akkora lendülettel.