Teadélután

"Na, legalább ezen is túl vagyunk" - sóhajtott fel hangosan Bajnai Gordon és a Haza és Haladás stábja, majd kitették az utolsó pontot a 2006 ősze és a politikai felelősség című cikk végére, és elégedetten hátradőltek, mint kik jól végezték dolgukat. Hiszen megírták végre a hetek óta várt publicisztikát, melyben 2006 őszének történéseit tárgyilagosan elemzik, a lehető legnagyobb hatékonyságra törekedve - hogy meg is szólítsanak néhány ún. kiábrándult jobboldali szavazót, de azért az ősgyurcsányistákat se veszítsék el; hogy Balavány Györgynek is vessenek valamit, de azért Dési Jánosnak se kelljen úgy éreznie: végleg elárulta őt az összefogás szíve és lelke.

A mindenkori jó kormányzást segítő szakpolitikai blog hat évvel a történések után merészen kijelentette: mindenki hibázott. Politika is, rendőrség is, tüntetők is. Bal- és jobboldal, Gyurcsány és Orbán, szélsőjobb és Fidesz, kicsi és nagy, komcsi és fasiszta - egyszóval, mi mindannyian. Ide is egy kicsi, oda is egy kicsi - ahogy az egy objektív elemzőtől, egy politológustól elvárható például. Aztán rágja meg mindenki jól a nagy semmit, vitatkozzunk róla, dicsérjük a merészséget, szidjuk az elégtelenséget, akármit - tematizálódjon a közélet, szépen szólva.

Persze, a legnagyobb félreértése a dolgoknak, hogy Bajnainak magára kellene vennie bármiféle felelősséget - ez épp akkora aránytévesztés, mint őt és Gyurcsányt a negyvenéves szocialista diktatúra üzemeltetésével megvádolni.
Mert tény, ott voltak ők is - ahogy mi ugyanúgy, hogy ilyen stílusosan, Bajnai-módra fejezzem ki magamat.

Az Együtt 2014 fő arcának épp csak annyira szükséges magyarázkodnia 2006 őszéért, mint mondjuk Szócska Miklósnak Ramil Safarov kiadatásáért, vagy Németh Lászlónénak a Médiatanács döntéseiért. Felesleges. Értelmetlen. Ha még egy kicsi kis realitás is szorult a magyar közéletbe, remélem, soha nem is fogják úgy érezni, hogy a szavazók ezt várják tőlük.

Abban nyilván megegyezhetünk, hogy ha Bajnai Gordon ezt valóban, őszintén így gondolná, akkor legkésőbb 2009-ben, miniszterelnöki kinevezésekor tett is volna valamit a jogsértettek megsegítéséért és kárpótlásáért - és nem akkor írt volna tanulmányt, amikor már semmi nem múlik rajta - cselekedett volna a maga idejében, nem megkésve igyekszik szép beszéddel mindkét oldalnak dobni valamilyen gumicsontot.

De főleg nem kezdett volna el külső szemlélőt, tárgyilagos tudósítót játszani, és kijelenteni, hogy a szélsőjobb garázdálkodását az akkori ellenzék tette lehetővé, "kiengedve őket a politikai karanténból". Mert ha így, akkor aztán tényleg vitatkozhatunk rajta, ki járult hozzá jobban mondjuk a Jobbik 2010-es, földcsuszamlásszerű befutásához: az MSZP vagy a Fidesz, a Balatonőszödön súlyos igazságokat bevalló Gyurcsány Ferenc, vagy éppen a vereséget feldolgozni nehezen képes Orbán Viktor.
Mert lehet, hogy az akkori jobboldali ellenzék sem viselkedett a legfelelősségteljesebben, de a morális válság kirobbantásának oroszlánrészét akkor is Gyurcsány Ferenc és pártja kénytelen elvinni: kezdve a tavaszi választásokig való gátlástalan hazudozással és annak a párt belső körei előtti pökhendi odavetésével; folytatva a rendőrség garázdálkodásának jóváhagyásával és vezetőjének későbbi kitüntetésével; befejezvén a szétvert békés tüntetők csőcselékszámba vevésével és a szintén elpáholt ellenzéki képviselő lemártíriuszozásával: az MSZP-SZDSZ koalíció garantálta, hogy a politikai felelősséget egykönnyen senki ne kenhesse el, ha a történések józan bemutatására vállalkozik. Bajnai mégis képes volt rá. Talán mégsem fog így annyira haragudni az a Vadai Ágnes sem, aki pár héttel ezelőtt még azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, 2006 őszének Vadai-féle interpretációja szerint "a csőcselék nekitámadt a rendőröknek".

De mondom, tulajdonképpen most teljesen lényegtelen, mit mond 2006 kapcsán Bajnai - semmiféle hatáskörrel nem rendelkezik az áldozatok kárpótlására, meg amúgy sem következik ilyesmi abból a szövegből, ami annyit állít: "hibás mindenki - ismerjük be, gyerekek, aztán éljünk tovább boldogan-bűnösen, lesz, ami lesz".
És persze, mint mondtam, neki azért mégsem kell vezekelnie egykori fejlesztéspolitikai kormánybiztosként a fősodor eseményeiért.

Az írásnak jóval inkább célja a jobbos szavazók becsatornázása - de talán ennél is inkább az LMP politikusainak megnyerése az ellenzéki együttműködésben való részvételre.
A kongresszus előtt álló kis párt képviselőinek ugyanis már megalakulásuk óta fontos volt az egykori tüntetőverések demokráciaellenességének beismerése és az azért való valódi felelősségvállalás: többek között ezért is ódzkodnak annyira az MSZP-től és a Demokratikus Koalíciótól, és ez jelentette számukra az egyik fő akadályt a Bajnai-tengely felé fordulás meglépésére.

A szombati LMP-s döntéshozatal előtt tehát véletlenül a legjobbkor lett közzétéve az írás: a legutolsó pillanatban, mintegy fő impulzusként hatva a baloldali egybeborulást támogató és az inkább afelé hajló zöldpolitikusok vélekedésére: "látjátok, már a Bajnai is elismerte, amit mi mindig is mondtunk, adjunk hát neki egy esélyt".

Hogy lássuk, ebben valóban ügyesen sakkoztak a progresszívak, érdemes csak megnéznünk Scheiring Gábor és az egykori képviselőnő, Kaufer Virág Facebook-oldalát: "példaértékű bátorság" és "értékelendő önkritika", lenyőgöző!

Tehát, bár még nem tudni a hétvégén esedékes kongresszus kimenetelét, azért annyit elöljáróban leszögeznék: a taktikus megfontolásokra állítólag abszolút nem hajló Bajnai Gordon véletlenül ismét ügyesen keverte a lapokat. Csak győzzük kapkodni a fejünket!