Teadélután

Riasztó véleménycikk jelent meg a Magyar Hírlapban Sinkovics Ferenc tollából. Ijesztő, mert az ember még a Magyar Hírlap publicistájától sem várna ilyen fokú ordas dilettantizmust, mindent egybemosó demagógiát, több száz éve meghaladott közhelypufogtatást.

"Mai kutatóktól is tudhatjuk, hogy több elmélet is létezett akkoriban a magyarok múltját illetően, például a türk eredetelmélet is, de az akadémia a finnugor mellett döntött. A finnugor elmélet mellett, amelyet a nyelvtudomány, pontosabban korabeli nyelvészek alkottak meg, s amely kitű­nően alkalmas volt egyébként arra, hogy egyrészt nyugati rokonsághoz, történetesen a finnekhez kapcsolja a magyarokat, másfelől pedig leterelje őket igaz múltjuk megismeréséről" - írja Sinkovics, és mintha csak egy, a Magyar Szigeten "előadást" tartó, Warrior-pólós hagyományőrzőt hallanánk, nem egy jobboldali lap állítólag iskolázott újságíróját. Nézzük akkor a tényeket.

A finnugor nyelvrokonság, ahogy nevében is benne van, a nyelvünk múltjáról kíván tájékoztatást adni, nem pedig népünk genealógiájáról. A magyar nyelv finnugor eredetének semmi köze ahhoz, hogy genetilailag bizonyítható-e a török néppel való keveredésünk, lévén előbbi hatezer éves múltra tekint vissza, és már négyezer évvel ezelőtt elváltunk a finnugor nyelvcsalád finn-permi ágától. De már az obi-ugoroknak is búcsút intettünk 2500 éve - az pedig, hogy a honfoglalás környékén a magyarság sem népszokásaiban, sem testfelépítésében nem hasonlított korábbi társaira, természetes dolog, hiszen elégséges idő telt el közben az életmód megváltoztatásához.

Azonban a nyelv olyan dolog, ami őrzi korábbi sajátosságait évezredek után is: teszi ezt nem azonos hangzású szavak révén (akkor a magyar rokon nyelv lehetne az angollal és a némettel is, mondjuk a ház - house - haus szavak kapcsán), hanem megegyező hangtani változásokon keresztül: a rokon nyelvekben az ugyanazt a fogalmat jelölő szavak vizsgálatán keresztül eljuthatunk arra a megállapításra, hogy adott hangok a másik nyelvben ugyanolyan hangtani változáson mentek keresztül (például a finnugor nyelvekben megtalálható p a magyarban f lett).
Számos nyelvtipológiai módszer létezik még a nyelvek rokonításának kivitelezéséhez (például a toldalékolási rendszer azonossága), ám ezek egyikének sincs semmi köze biológiai tényezőkhöz. Annyi ezer év után az lenne szokatlan, ha a különböző népek még mindig ugyanúgy néznének ki, ugyanazokkal a szokásokkal bírnának: ezzel szemben a finnek szőkék lettek és kékszeműek; a hantik és a manysik viszont ferdevágású szemmel rendelkeznek mára. A nyelvrokonság egyáltalán nem egyezik a népek rokonságával.

Sinkovics állításával szemben kizárólag az alternatív nyelvészkedésen lovagolt mindig is a politika, ahogy teszi azt ma is a Jobbik nevű parlamenti párt képében.
Amit az MTA "választásának" nevez a szerző, az hosszú évszázadok fáradalmas kutatómunkájának eredménye, melynek első komoly sikere nem a 19. század végére tehető, hanem 1770-re, Sajnovics János Demonstratio - Idioma ungarorum et lapponum idem esse című munkájának megjelenésére. Ez ugyan még sok téves szórokonítást tartalmazott, de a finnugor nyelvészetet sikeresen megalapozta - és, hogy precízek legyünk, a politika támogatását csak olyannyira élvezte, hogy az első magyar fordítás is 1994-ben (!!!) jelent meg belőle.

Ezek után Reguly Antal foglalkozott a kérdéssel, aki nyelvészeti és néprajzi gyűjtőútjai során térképezte fel az obi-ugor népeket, hogy aztán munkája betegsége miatt befejezetlen maradjon. A 19. század végére akadtak neves követői: Budenz József és Hunfalvy Pál, akiket itt Sinkovics nemes egyszerűséggel a névtelenség homályában hagy, csak amolyan "korabeli nyelvészekként" emlegetve őket. Különösen vicces ez annak fényében, hogy néhány sorral lejjebb velük szemben lesz igaza két mai hagyományőrző kutatónak, egy antropológusnak és egy humánbiológusnak, akik nyelvészeti kérdésekben épp akkora kompetenciával rendelkeznek, mint a kedves publicista.

Tehát a politika volt, ami már a 19. század végén is rátelepedett a kérdésre, ami érzelmi ügyet akart csinálni egy tudományos vitából, és ami az ésszerű, logikus magyarázatok helyett mindig is a magyarság öntudatosságára apellált. Ennek "köszönhető", hogy Budenzet és Hunfalvyt hazafiatlansággal igyekeztek vádolni, és velük szemben a ringbe küldték az amúgy kiváló orientalista Vámbéry Ármint, aki kezdeti elkötelezettsége ellenére később sértettségből is a finnugor nyelvrokonság ellen szólalt fel - körülbelül azon a színvonalon, melyen nemrég Gerő András igyekezett Romsics Ignácot antiszemitának nevezni. Nem is volt csoda, hogy az "ugor-török háború" során Budenzék fölényes győzelmet arattak, még ha a velük szemben álló Vámbéry valóban tudományosabb magyarázatokkal próbálkozott (legalábbis a mai eredetkutatásokhoz képest tudományosnak nevezhetőkkel).

És bár már Szinnyei József is elmondta a 20. század hajnalán, hogy a nyelvrokonság nem egyenlő a népek rokonságával, és a török népekkel való genetikai rokonság akár lehetséges is, az alternatív nyelvészeket ez máig nem nyugtatta meg. Azóta ugyanúgy kísérleteznek megannyi nyelvvel rokonságba keverni minket: mindegy is, hogy melyikkel (sumér, etruszk, dravida, szkíta, stb.), a lényeg, hogy ne a finnugor legyen az. Hiába, hogy mindmáig a finnugor nyelvrokonság az egyedül bizonyított tudományos módszerekkel, ők csak kutakodnának, hátha még rádöbbenhetnek elképesztő őssejtkutatások segítségével a japán-magyar rokonságra, hátha tudják bizonyítani olyan szintű nyelvészeti módszerek segítségéével a sumér múltat, amilyennek a segítségével Arisztotelész is kihozható magyar származásúnak, Harisnyás Tót Illés néven.

És amikor a finnugor nyelvészek veszik a fáradságot, hogy egyenként cáfolják a dilettánsok összes mondvacsinált, idétlen, összefüggéstelen érvét, akkor utóbbiak sértetten húzódnak vissza: "de hát mi csak a teóriákat igyekeztük feltérképezni". Aha.

Az alternatív nyelvészkedők azóta is politikai indokokkal igyekeznek számunkra "jobb" nyelvrokonokat találni, azóta is egy máig bizonyítatlan Trefort Ágoston-idézeten rugózva vélik megdőltnek az egész bizonyított nyelvrokonságot, és azóta is próbálják elméletnek beállítani azt, ami logikusan meg van magyarázva. Márpedig tudományos kérdésekben nincs demokrácia, ez nem bekiabálásos alapon működik, akármilyen szomorú is ez egyesek számára: ahogy a relativitáselméletről, úgy a nyelvrokonságról sem sms-ben beérkezett szavazatok fognak dönteni. Jó lenne, ha ezt végre felfognák a Sinkovics-félék is, és nem ócska demagógiával, szánalmas hangulatkeltéssel mosnának egybe IMF-delegációt, lovasíjászokat, izotópos kormeghatározást és nyelvrokonságot.