Bár többnyire igaza van Puzsér Róbertnek, és akár egyet is lehet érteni vele abban, hogy nem Mészáros János Elek, az amatőr operaénekes érdemelte a Csillag Születik fődíját, legutóbbi két bejegyzésében sajnos teljesen felesleges és érthetetlen módon bocsátkozott egy egész társadalmi csoportot sértő vádaskodásba.
"Ebben az országban a fontos és a kevésbé fontos kérdésekben is a nyugdíjasok döntenek. Sajnálom a Quantumot, annak a generációnak az áldozatai, akik bármelyik kormányt megbuktatják plusz egy havi nyugdíjért, akik körömszakadtukig ragaszkodnak az ingyenes utazásukhoz, akiknek semmi se drága, csak az előjogaik. És mielőtt még kigyulladna a kommentfal a klaviatúra hisztérikus csapkodása folytán: igen, az én anyám is nyugger.
Mészáros egyébként tisztességesen szerepelt, és bár nem érdemelte meg az első helyet, túlnyomórészt pozitív emlékek kapcsolódnak hozzá. Remélem, sokat fog haknizni, és nem fog se nótázni, se operettelni!..." - írta tegnapi bejegyzésében, majd mai posztjában tovább fejtegette, mire is gondol: tizenkilencezer forinton való hőbörgésre, megnövekedett nyugdíjastömegekre, satöbbi.
Ez mind szép és jó, na de mi köze mindennek a tehetségkutató versenyben győzedelmeskedő Mészároshoz? Pontosabban: mi köze a nyugdíjasok ízlésének ahhoz, hogy ők esetleg képesek azért egy adott pártra szavazni, mert az több nyugdíjat ígér nekik?
Nyilván azt sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az idős emberek esemeseinek köszönhetően győzedelmeskedett a nép egyszerű gyermeke, míg a Quantum XXL-nek szurkoló fiatalok már megint szívtak, hála az őket elnyomó nyugdíjas rétegeknek. Én például a magam 22 évével szintén még MJE-t preferáltam leginkább a három döntős közül, pusztán azért, mert az ő előadásaiban véltem felfedezni érzést és színt, míg a tánccsoport produkciójával egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Oké, hogy együtt mozognak, progresszió, fiatalság, meg minden - de mi végre ez az egész? Látvány és monumentalitás lélek nélkül - azért ne állítsuk már be úgy, hogy a komplett negyven alatti magyarságnak az ők első helyezése lett volna a legkedvesebb.
Hogy a nézők érzelmi alapon döntenek? Hát persze. Mi a francot néznének ők, a hideg tényeket, a tízes skálán értékelt teljesítményt, a mérleg egyik és másik felét? Puzsér ott téved, hogy saját szerepét próbálja átvetíteni a tévénézőre, mintha csak tízmillió zsűritag országa lennénk, nem pedig emocionális okokból döntenénk művészeti preferenciákban.
Robi szerint a Quantum XXL sokkal inkább megérdemelte volna a fődíjat. Ez érthető. A nézők mégis inkább MJE-t ítélték a legjobbnak. Ez szintúgy. Az viszont, hogy Puzsér erre egy hosszadalmas kifakadást intéz a "pénzéhes, önző, érzéketlen" nyugdíjasokkal szemben, már teljesen indokolatlan. Mert hát ha valóban az ő hathatós segítségüknek lenne köszönhető, hogy MJE győzött, miért kell emiatt rögvest az ő egyéb tulajdonságaikra reflektálni? Meg egyáltalán: mi ez, valami monolit tömb? Van "A Nyugdíjas", akinek szívét meghatja a nehéz sorsú, ámde nagyszívű, hazafias opera- és népdalénekes, valamint emellett rendkívül fogékony a politikusok populista ígérgetésére, mindamellett pedig a BKV-n fennhangon követeli, hogy adják át neki a helyet, miközben még ráadásul ingyen is utazhat? Ezt Puzsér sem gondolhatja komolyan.
Kár volt ez a bántó vagdalkozás, mert amellett, hogy teljesen céltalan volt, még az igazságtartalma is erősen megkérdőjelezhető. Máskor kicsivel több empátia és körültekintés javallott.
