Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy az én-ehhez-nem-asszisztálok íródeákok mán nem csak teoretice, de szórul szóra bétiltatták ennen irományaikat, de akkoron mégsem kerűtt még a keráli posztra a jó Róna Péter uram, pediglen a Kovács Zoltán uram már többedjére hozakodott elő vele, hogy mán nem csak torokig ér a salak, de mi magunk vónánk es a salak, ha eztet tovább tűrjök a haduraknak.
Akkó vót, hogy dzsetleg bandukótt a bántott magyar a vásárnapi lapbó az alaptörvény televízijó feléje, de hajlott kora es keze a maga szentségtelen uradalma felije, de hiába a: szerteníz, de olvasóját nem lelé, csak a saját berkiben, de Radnóti Sándor uram neve most hallgattassék, iszen ő is csak ippeg ijedelme növekedtetésére, vagy zsugorettására falja a bötűket, nem másér. De ezen tényálladék neve most legyen smafu, iszen criticát nevezett jó uram skribál, akkó meg a kerálpárt ha törik, ha szakad, a mesének mennie kell a maga sikerországúttyán.
De mán az íródeáknak sem fogott úgy az agyveleje, dejszen próbákozott ű mindenfélével: bartusóvasgatással, kámánóga érvejivel, de ideára mán mégsem futotta, hijába ötölt-hatolt-nyolcvannyolcolt a szörnűségeken, akkó sem. Mán akkó inkább epét hányt-vetett, es arra jutott, hogy a honnak ha ű nem kell, akkó a hon rohaggyon meg, ahó köll, akkó ű pediglen Canadába fog menekűni erlájn, kertészokos uram mán régóta ajángattya ugyanes, hogy az íróuramék számára elkülönített lakóneggyed várva vár minden fődöniszkolót egy nagy partira, vagy Parti Nagyot eggy fődön iszkolásra, a sorrend most légyen másodlagos.
Sértett mesélőnk faxfórdútáva üzent es, hogy őt itten bántyák, mint újpestiánus cigánpurdét a pízt adni nem hajlandó burzsujkölkök, es ű ezt tűrni nem fogja, ű elhaggya a szép hazát, ríjjon az utánna akármennyit es.
Na de ezt megelégette mán a kerál is, bécsöngetett a menekülés naptyán a jó író uramhó, hogy ugyammá, ne haraguggyon így ennyiré, vagy ha mán mégisen, akkó abbó magyarmesét skribáljon furtonfurt, ne pediglen menekülési kéredelmet. Iszen ű olllyan jól mulat eggy-eggy píntek éccaka, mikó a fáradalmas országházbéli oligarcha-labancz disputa után kezibe kerű a partinagy hetimodorosa! Neki az úgy teccik márpedig, mint Bán Zoltán András uramnak, ippeg más okozatbó, de az akkó is aranyszabál, hoty az ertéel kettő, a partinagyértés kettő, a hahota egy.
Mán akkó partinagy uram es úgy éreszte, visszatérőben közeleg a Múzsa névre hallgató komongyorja, ki úgy heányzott neki az emúttnyócmenuszhatplusztíz esztendőben, es akit valószínleg a fészerbe bézárva hagyótt nagy haragosságiban, még valamikó az azeri világbotrány esetikor.
- Most pediglen térj haza békételenséggel, jó kerál uram - mondotta a nagy mesegyáros -, én meg majdan az élet után, de míg az irodalom előtt meglelem hazám a páratlan irományok főggyén, ahol rólad es hozzád es lesz egykéthánégykurvaanyád jó szavam, mongyuk, hogy te félázsiábó gyütté, es mesterséged címere a demó Grácia rontása.
Es a haza partinagyra derült.
Magyar rémmesék
2012.09.16. 12:30 | hoLDen | 2 komment
Címkék: Parti Nagy Lajos Kertész Ákos Radnóti Sándor Élet és Irodalom Bartus László Magyar Mesék Kovács Zoltán Róna Péter
Hogyan terjed az antiszemitizmus?
2012.09.04. 22:50 | hoLDen | 117 komment
Rendkívül érzékletes példájával szembesülhetett a magyar újságolvasó annak, miként is terjed Magyarországon az antiszemitizmus, ha a két héttel ezelőtti (augusztus 24-ei) Élet és Irodalom Páratlan Oldalának Még Páratlanabb Glosszáin átrágta magát.
Az oldalról eleve árulkodó, hogy Parti Nagy Lajos Magyar Meséi határozzák meg a jelenlegi irányvonalát, de leginkább humorérzékét: cinikusnak, ironikusnak látszani akaró megmondások sorjáznak itt hétről hétre, melyekre a szellemi üdeség, a maró gúnnyal operáló éleslátás a legkevésbé sem jellemző, az erőltetett ideológiai küzdelem, az izzadságszagú és egyben gőgös "kritikai attitűd" fenntartása annál inkább.
Így lehetséges, hogy mostanság a Podmaniczky Szilárd által szállított A XX. század története című glosszasorozaton kívül gyakorlatilag az összes itt helyet kapó írásnak az ún. "demokratikus ellenzéki" szellemiség szolgál táptalajul; annak morális kizárólagosságtudata határozza meg a szerzők kilencven százalékának beszédmódját.
Miről írjon 2012 nyarán egy inkább liberális publicista, ha krokiban/glosszában gondolkozik, és az írását mindenképpen alá kell rendelnie bizonyos odamondogatós formának? Rengeteg témajavaslat adódik mostanság: a diktatúra kiépülése, a szélsőjobboldal és a jobboldal nászi (vagy náci?) tánca, a fasiszta írók rehabilitálása, az újabb és újabb kuruckodás - ezek így mind ott vannak a talonban, az előbbi megfogalmazásoknál nem igazán összetettebb problémaértési és -kezelési mechanizmusokat feltárva a szerzők/szerkesztők oldaláról.
De az abszolút nyerő témát még nem is említettem, azt, amellyel mindig lehet könnyű népszerűséget szerezni, erkölcsi magaslatokat ácsolni a baloldalon; azt, ami - mint Gerő András e nyári tevékenységéből következtethetünk - 2012-ben sem évült el egyáltalán, sőt, éppen a jelenség állítólagos aktualizálhatósága okozza a legmélyebb gyönyörérzetet antifasiszta barátainknak. Ez pedig nem más, mint az antiszemitizmus rohamos terjedése Magyarországon, ezzel párhuzamosan egyszerre a harmincas, a negyvenes és az ötvenes évek világának ismételt kiépülése, a zsidóellenes hangulat egyre aggasztóbb legitimálása úgy a hatalom részéről, mint a jobboldali közszereplők írásai által.
A rövidecske glossza Nyári fesztivál! címmel jelent meg ba tollából, és bár valóban nem túl terjedelmes műről van szó, mégis szeretnék egy kicsit elidőzni rajta, mint egy látszólag mérhetetlen jelenség sikeres tárgyiasításának módszereit alig leplező tevékenységről a legtöbbet eláruló mint egy roppant tanulságos íráson. Íme a szöveg:
Nyári fesztivál!
"... kiabálja egy érces hang a Ferenciek tere aluljárójában, a férfi brossúrát lebegtet a kezében. Mivel nem nagyon vonzanak a fesztiválok mint olyanok - idén valóságos dömpingjüket éljük -, nem kértem a felajánlott ismertető füzetből. Otthon azért megnéztem a port.hu-n, vajon milyen nyári fesztiválok várhatóak a fővárosban. Kiderült, hogy csak a Zsidó Nyári Fesztivál van programozva a hónap végére, ám úgy tűnik, a zsidó jelző nem eladható az aluljáróban."
Ekként terjed hát a zsidóellenes közhangulat ma Magyarországon: az aluljáróban hallott kiáltozással - vagyis hát éppen hogy a nem hallottal. Ha Romsics Ignác azért minősül "funkcionális antiszemitának" Gerő András, Bojtár Endre és Tatár György szerint, mert bizonyos mondatokat nem mond, akkor evidens, hogy a társadalom is azáltal lesz zsidógyűlölő, hogy nem kiabál valamit a mozgólépcsőn, vagy hogy ha kiabál is, azt a megfelelő kontextus nélkül teszi. Hisz lehet, hogy attól még a Ferenciek terén 0-24-ben süvöltő férfi a magánéletében nem antiszemita, még akár zsidó felmenői, barátai is akadhatnak: de amikor dolgozik, akkor feltör benne az a bizonyos leküzdhetetlen rasszizmus, és úgy ítéli meg, hogy még ha Zsidó Nyári Fesztivált rendezhetnek is a fővárosban, hát akkor sem kell annyira reklámozni annak az eseménynek a milyenségét.
Az nem számít, hogy önmagában a Zsidó Nyári Fesztivál plakátjával tele volt a főváros idén ugyanúgy, ahogy tavaly is: a Stadionok metrómegállójánál épp úgy találkozhatott vele a járókelő, ahogy a Móricz Zsigmond téren vagy egyéb frekventált helyeken - csak az nem tudott a Zsidó Nyári Fesztivál hó végi megrendezéséről fővárosiként, aki egész nap nem mozdult ki lakásából. És nincs ezzel semmi baj. Nevezett esemény minden évben egy kulturálisan sokszínű, izgalmas produkciókat kínáló eseménysor, hirdetése sokkal szimpatikusabb az egyszeri kultúrember számára, mint mondjuk Budapest metróinak megszokott kitapétázása az Ulpius kiadó férckiadványaival.
De itt még csak nem is erről van szó. Az antiszemitizmus ugyanis nem csak simán úgy terjed, hogy valaki fennhangon nem mond valamit: sokkal inkább akként, hogy ez a nem mondás kiegészül a befogadó elváráshorizontjába illeszkedő, nem túl bonyolult gondolati konstrukciókkal. Ezek a sémák viszont magukban hordozzák az alapesemény megértésére tett legcsekélyebb erőfeszítés hiányát is: azaz, ha egy főrabbinak való állítólagos utcai beolvasás egy brutális antiszemita támadásként fog manifesztálódni, akkor a Ferenciek terének nyomorult rikkancsa is lehet élő példázata a rasszizmus lelkünkbe való beköltözésének. Ilyenkor nem számít, hogy nevezett férfiú nem "Nyári fesztivál!"-t kiabál, hanem "Nyári fesztiválműsor!"-t, az utolsó szótagot gyakorlatilag érthetetlenül elnyújtva - ki tudja, miféle marketingmegfontolásból.
Ilyenkor az sem lesz fontos, hogy ha már internetes utánanézés, akkor könnyűszerrel fellelhető a szeptember kilencedikéig tartott Budapest Nyári Fesztivál, melynek előtagja nem valószínű, hogy azért nem lett szintén kikiabálva, mert a budapestieknek már saját fővárosukból is elegük van, és ha csak meghallják az aluljáróban a nevét, rögvest kedvük támad az azzal kérkedő szórólapost félholtra verni.
És az sem lesz lényeges, hogy az említett érces hang gazdája szeptemberben is ugyanakkora elánnal kínálja portékáját a Ferenciek terén, csak éppen "Őszi fesztiválműsor!" felkiáltással.
Így terjed ma Magyarországon az antiszemitizmus: valaki mond valamit, amiből következtethetünk arra, hogy egy fontos dolgot elhallgat, amely már maga után vonhatja talán egy egész társadalom empátiaérzetének leépülését is. És akkor, ahogy Erdős Virág írja versében, már nincs messze, hogy bár a haza ma még bölcső, de holnapra "már vagon".
Vigyázzunk hát, mit nem kiabálunk a mozgólépcsőn!
Címkék: belföld antiszemitizmus rasszizmus ba Parti Nagy Lajos Élet és Irodalom Erdős Virág Páratlan Oldal Zsidó Nyári Fesztivál Budapest Nyári Fesztivál
Így utasítsd helyre Hugh Grant-et!
2012.07.08. 18:51 | hoLDen | Szólj hozzá!
Dear Hugh Grant,
We're a huge fan of you and we would like to have an autographed photo from you. Would you please send us one? And we would also like to let you know that Hungary isn't a dictatorship. The situation of the hungarian media is very special, but it doesn't mean that the state controls the press - a positive proof that Nepszava couldn't call Mr Orbán "Kedves Vezető" if Fidesz (the state) were ruled the media. It's evidence. For more evidence, we'll send you a leaflet about the very speacial situation in Hungary (2/3, Bekemenet, last eight years, etc.) - the viewers of Only the Wind in the Berlinale were also happy to get to know the justice of the hungarian government. And Istvan Palffy (hungarian parliamentarian, KDNP) also want to send you the word that you think you're still the british prime minister (as you were in Love Actually). But you aren't. You are just an actor! I hope you understand that we say.
Thanks in advance!
Bye,
Ferenc Kumin (international communication, Hungary)
Ha ez megvan, jöhetnek a belföldi levelek is:
Kedves Parti Nagy Lajos,
Értesültem róla, hogy az Élet és Irodalomban hetente megjelenő Magyar Mesékben ön miniszterelnökünket folyamatosan kerálnak, illetve I. Fülkefornak nevezi. Nyilván ön is tudja, hogy igazából sem királynak, sem Fülkefor néven ismert uralkodónak nem mondható Orbán Viktor. Valójában ő csak a jobbközép miniszterelnöke ennek az országnak, melynek államformája továbbra is köztársaság, amint azt az Alkotmányban is olvashatta.
Bár ön viccesnek találhatja, de szeretném azt is leszögezni, hogy "Matolcsy uramra" nem jött rá a 'feritélhetnék". Messzemenőkig visszautasítom az ön vádaskodását, miszerint "ki mint él, úgy feritél". Ez nem igaz, Magyarországon két éve kemény munka folyik, Feri meséjét szerencsére már csak egy igen szűk rétege hiszi el a társadalomnak.
Tisztelt Parti Nagy úr! Bizonyára ön is tudja, hogy két év megfeszített munkájának eredményeként jöhetett létre a végtörlesztés, az Erzsébet-utalvány és a tíz pontos akcióterv. Kérem, gondoljon ezekre is, ne csak "Matolcsy uram" jobb agyféltekéjére, illetve a "fasisztákra". Higgye el, ön is jobban fogja magát érezni.
Üdvözlettel:
Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője
Címkék: külföld belföld levél Fidesz Selmeczi Gabriella Parti Nagy Lajos Hugh Grant Kumin Ferenc
Az értelmiség viszonya a valósághoz
2012.06.18. 11:49 | hoLDen | Szólj hozzá!
A kortárs magyar értelmiség egy jól behatárolható csoportja bizony hadilábon áll a valósággal. Vagyis hát tevékenységéből fakadóan (jobbára írókból áll ez a kör) egyszerűen nincs szüksége rá, hogy felfogja, ami körülötte zajlik - láván olyan világot találnak ki műveik számára, amilyet csak akarnak. Csakhogy a mai magyar értelmiség úgy érzi, mégis képes a valóság tűpontos értelmezésére: kilép hát az Írók Boltjából és az irodalmi folyóiratokból, és elkezdi magyarázni a közéletet, a nagypolitikát és a pártok világát. Teszi ezt úgy, ahogy: egy adott paradigmába beleragadva, bizonyos hívószók mentén hadakozva, és az árokásás nemes hagyományát úgy folytatva, hogy közben maguk azt állítják, ideje lenne végre felszámolni az ország megosztására irányuló törekvéseket.
Amikor az irodalom és a politika világa ekként felborul, akkor lehetünk tanúi az olyan gyönyörű eseteknek, minthogy Nádas Péter Friderikusznak magyarázza az ATV-n, szükséges-e egy adott morális alap a miniszterelnöknek, vagy hogy Heller Ágnes nyugati lapokban válogatott jelzőkkel illeti a kétharmados Fidesz-kormányzást (autokrácia, féldiktatúra, nacionalista látszatdemokrácia, bonapartizmus, stb. stb.). Bizonyos jelszavakat ismer az értelmiség: antiszemita, fasiszta, diktatúra, sajtószabadság - majd ezekből kiindulva elindul a valóságmagyarázás rögös útján, melynek a vége minden bizonnyal nem lehet más, mint Parti Nagy Lajos ÉS-beli Magyar Mesék-sorozata.
"Mostanság Aiszkhülosz is Kálmán Olgát nézné" - efféle állatorvosi lónak is beillő kijelentésekre számíthatunk ma az Író egyes megnyilatkozásait hallgatva. Mondja ezt Parti Nagy azon műsorról, melyben felváltva beszél valamelyik LMP-s betyár és egy szakszervezeti nagyasszony az orbáni kétharmadról, néha pedig érkezik egy-egy kormányzati ember is, hogy azért a baloldali néző elégedetten dőlhessen hátra: nahát, ez az Egyenes Beszéd tényleg a kiegyensúlyozott tájékoztatásra törekszik, hiszen még a Giró-Szász is magyarázhatja időnként a magyarázhatatlant! Arra mondjuk már nincs magyarázat, az éppen aktuális jobbikos történésekről miért Schiffer Andrást vagy Fodor Gábort kérdezik.
Persze nagyon is érthető, miért: a baloldali elitnek ugyanis "Jobbik = nácik és fasiszták", a Fidesz velük kacsintgat össze titokban, így evidens, hogy Nyirő újratemetése és egy apró falucskában avatott Horthy-szobor egyenlő lesz azzal, hogy itt valami borzalom van kiépülőben. "Korábban ezt elképzelni sem tudtam volna" - mondja a Horthy-szobrokról Parti Nagy Lajos, melyet nyilván maga sem gondol komolyan. Vagy ha igen, akkor egyáltalán nem érti a huszadik századi magyar történelmet, a társadalom alakulástörténetét: akkor viszont minek áll be a politikáról nyilvánosan elmélkedők kétes társaságába? Hovatovább: hogy válhat író olyan emberből, aki nem érti azt a társadalmat, amelyben elvileg ő is él? A magyar értelmiség egyik alapvető hiányossága, hogy a valóságra teljesen vakon úgy érzi, hogy politikai véleménye mégis számottevő, fontos lesz, már maga a megnyilatkozás ténye, a megnyilatkozó kiléte azzá teszi a kijelentést.
Ez van, az írók ma is itt tartanak: keverednek ezek a huszadik századi fogalmak, mint fasizmus-nácizmus-hungarizmus-antiszemitizmus, és ezekből próbálják rekonstruálni a 21. század valóságát is, időnként ráadásul rendkívül modoros módon, ahogy azt Parti Nagy teszi a Magyar Mesékben.
Jók ezek az említett írások? Megtisztító hatásúak, nyelvileg zseniálisak? Gondolhatja ezt bárki komolyan azon írásokról, melyek legfőbb poénja a Fülkefor és a Viktor Emmándöfi szavak ismételgetése, illetve a folyamatos kerálozás, Vezérezés, illetve efféle fordulatok összerántása, hogy "mán a centrális erőtér szerént le vót rendezve a nemzeti kultúra". Olvashatatlan, rendkívül zavaros gondolatok bújnak meg ezen írások mélyén, melyek olyanok, mintha csak Parti Nagy álmainak írásba való kivetülése lenne: itt egy modoros szófordulat, ott egy hungarista, amott egy kerál, és az egészből nem áll össze semmi; az írásokat szervező értelem is olyan, hogy hol vót, hol nem vót, de inkább nem vót.
A magyar értelmiség viszont mégis kalapemelve és ujjongva laudál Parti Nagynak: Radnóti Sándor az Élet és Irodalomban, Bán Zoltán András a Magyar Narancsban lelkendezik a szerző bátorságán és zseniális nyelvi ortopédiáin, melyek szerintük nemhogy helyükön vannak, de egyenesen az "újra felépítendő köztársaság üdvét szolgálják", ráadásul még a nyelvet is fantasztikus módon újítják meg. Mely tulajdonságok tényleg igazak voltak egykor Parti Nagy verseire, de álljon meg a menet: ne kiáltsuk már ki azért ezeket a publicisztikákat magas irodalomnak, mert mi, balliberális értelmiségiek egyként drukkolunk a Fidesz bukásának. "Ez után az este után még inkább bízhatunk abban, hogy az Orbán-rendszernek már nincs sok hátra" - ujjongott Bán Zoltán András az Édes Hazám közéleti versantológia felolvasásának levezetésekor, és ez valahogy jól jellemzi azt is, miként viszonyulnak ma a mértékadó "kritikusok" Parti Nagy Lajos fülkeforrongásaihoz.
Újabban más ügyben is központba került egyébként Parti Nagy: mint mondják, a Menekültek Napjára készülő kiadványból "kicenzúrázták" az ő, illetve Makai József és Kőszeg Ferenc írásait. Azt érdemes rögtön az elején elmondani, hogy ezt a pályázatot az EU mellett a Belügyminisztérium szponzorálja, így azért nagyon nem csodálkozhatunk, hogy a BM az általa (is) kiadott anyagban nem akar olyanokat olvasni, hogy "akadálytalanul kiépülő autokrácia", vagy "hazánk nevéből kioperált Köztársaság". Ezen fel lehet horkanni, de azt hiszem, ugyanígy a Népszavában sem lehetne megírni, hogy a lap elképesztő Orbán-fóbiában szenved, és hogy mindenről csak a szélsőjobb jut eszébe: ha igaz ez, ha nem. Cenzúra emiatt még nem lesz, lám, az Élet és Irodalomban bátran megjelenhetett mindhárom írás, a helyére került tehát például Az elképzelt bőrönd című Parti Nagy-írás is.
Másrészt persze nagyfokú tájékozatlanságról vall, hogy a kiadvány készítői nem voltak tisztában már a felkéréskor, hogy nevezett szerzőktől mire számíthatnak: az utólagos felhajtás egyértelműen az ő bénázásuknak köszönhető. Viszont érdemes itt is elolvasni Parti Nagy írását: számára ugyanis a menekültek ügye egyet jelent az "indulatvak" (ez meg mit jelent?) írása miatt menekülni kényszerülő Kertész Ákossal, illetve a hétköznapi rasszizmus miatti félelmükben Kanadába emigráló cigánysággal. Bizony, Parti Nagy ezt komolyan gondolja: hogy ti. a hazai romák szörnyű üldöztetésnek vannak kitéve, rasszista-hungarista fenevadak lesnek rájuk minden bokorból, így természetes és érthető, miért próbálnak új életet kezdeni a tengerentúlon. Az a részlet sajnos kimaradt a szerzőnél, hogy Kanada jelenleg épp azért próbálja módosítani a menekülttörvényét, mert a magyar cigányok mondvacsinált okokból kimennek, ott felveszik az ezért járó összegeket, és alkalmanként még csicskákat is tartanak pluszjövedelem előállítására a pincében. Nem, Parti Nagy szerint ha menekültekről van szó, akkor a legjobb, ha mi is elképzeljük: "a szomszédunkat kergették meg viperával újnyilas fiatalemberek, mégis úgy meséljük, mi voltunk az áldozat, hiszen lehettünk volna". Elképesztő.
Kőszeg és Makai írásai mondjuk elgondolkodtatóak, és a kormányzás tényleg jól tenné, ha okulna belőlük, mert valóban sokat kell még tenni Magyarországon a menekültek befogadását és a velük való emberséges bánásmódot illetően. És Parti Nagy Lajos, bár elmondta Kálmán Olgának is (tudjátok, akit Aiszkhülosz is hallgatna), hogy nem akarta elvállalni, mert nem értett a dologhoz, de aztán mégis úgy érezte, ez egy fontos ügy, és ki kell nyilatkoztatnia, hogy Kertész Ákos és cigányok. Bár írt volna helyette is inkább egy fejezetet majdani szépirodalmi alkotásához! Bár a Magyar Mesék helyett is ezt tette volna!