Teadélután

Az elejétől tudni lehetett, hogy ez így nem fog menni. Hogy bár a színházi világot is jórészt a politika mozgatja, de ennyire arcátlanul nem lehet a kettőt keverni, mert akkor a szerencsétlen színész szívja meg, járhat gyomorideggel a munkába a kellékes, az intézményre meg a lassú elszigetelés/elszigetelődés vár, főként, ha még maga is alááll a reá hulló kritikáknak.

Az nagyon is érthető, ha egy társulat egy olyan előadás bemutatására készül, mely "feltehetően vitákat fog kiváltani", egyúttal rengeteg érdeklődőt csalogathat be a műsorra. Nemhogy negatívumnak nem minősül ilyenkor, ha a darab politikailag inkorrekt módon mutat rá valami fontos dologra - ez egyenesen kívánatos olykor.
De az Újszínháztól most kizárólag az minősülne ésszerű taktikának, ha meghúznák magukat, ha Jókai Mór és Németh László legkiválóbb darabjai mellett Csurka Istvántól is csak a zsidózásmentes abszurdokat mutatnák be - hogy bizonyítsák a kételkedőknek, mennyire igaztalanul vádaskodtak, egyúttal némiképp mentsék is az elővigyázatlan főpolgármestert, aki a kinevezéskor talán komolyan hitt benne, hogy Magyarországon a magyar dráma nem talál otthonra - miközben mind az Újpest Színház, mind a Turay Ida Színház, mind a Budaörsi Játékszín folyamatosan készül a népiesnek mondott szerzők műveivel, és más egyéb helyeken is felbukkannak időnként hasonló előadások - elég csak a nemrég a Karinthy Frigyes által bemutatott Csurka-darabra gondolnunk, vagy a vidéki színházak között körülnéznünk.

Hogy Csurka István egykori darabjait senki nem akarta évekig játszani, pusztán a szerző politikai szerepvállalása miatt, ez persze rendkívül igazságtalan - döntsön a darabok érvényessége, esztétikai minősége, de semmi esetre sem az alkotó világnézete, mely az adott drámákban nem is jelenik meg.

Ez azonban A hatodik koporsóról nem mondható el. Nem jönnék most azzal, hogy felülről, alulról és átlósan nézve is antiszemita műről van szó - mert ez a fogalom erősen devalválódott az utóbbi évek során, és használata is csak arra jó, hogy besoroljunk az MSZP-Népszava-Magyar Narancs tengelybe, "Csurka feljön a pokolból"- és "újnáci színház = trágyadomb"-féle ízléstelen, gyűlölködő rigmusokat kántáljunk. 

A hatodik koporsóval nem az a baj, hogy a jelenleg elfogadott beszédmódra nemet mondva hirdet egy olyan "igazságot", a "történelemhamisítók bukását", melynek elfogadása kényelmetlen lenne számunkra. A hatodik koporsó sokkal inkább egy elfogult, egyoldalú, sablonos vicc, mely a századszor is felmelegített "zsidók összeülnek, hogy csak a saját érdekeiktől vezérelten felszabdalják a Nagy Magyar Birodalmat" - összeesküvés-elméletre épül, ráadásul azt is a legkomolytalanabb módon tárja elénk, efféle párbeszédekkel megtűzdelve:

A darab lényege a következő: Baruch, Rothschild és Schiff, a kor "pénzemberei" összeülnek, és a Clemenceau-Wilson páros háta mögött eldöntik, hogy az egyébként jelentéktelen Benesre hivatkozva szétszabdalják az országot, Erdélyt a románoknak adják, mindezt pedig csupán a saját meggazdagodásukat szem előtt tartva. A mű fő tanulsága pedig ez: a bolsevizmus jellegét tekintve zsidó dolog volt. Nem "a végével van a baj", ahogy Tarlós István az ATV-ben állította, hanem az egésszel - ha már a zsidó összeesküvésről való, 2012-ben történő fantáziálást "neccesnek" nevezzük. Ami nemcsak igazságtalan, de rendkívül posványszagú, egyben fárasztó is - aki a huszonegyedik században még mindig ebben hisz, arra a rendkívül beszűkült gondolkodásmód a jellemző. Ebből fakadóan nem a "világot irányító zsidó összeesküvés" dühödt reakcióját kellene várnia Dörneréknek, hanem a gondolkodó emberek szánakozó tekintetét, valamint a jobboldali polgárok dühös elutasítását, mondván, őket ne azonosítsák be az efféle szellemi színvonaltalansággal (ahogy egyébként a Magyar Nemzetben Pethő Tibor tavaly fel is szólalt Dörner kinevezése ellen).

A mű magjából persze még mindig nem következik, hogy minden zsidó bolsevista lenne, és Csurka nyugodt szívvel nyilatkozhatja a Heti Válasznak egyik utolsó interjújában, hogy nem antiszemita, és ha valakit "üt, azt csak annak cselekedetei miatt teszi". Ez még logikus is lehet - azonban a jelenlegi közhangulatban, az Újszínház helyzetében Dörner György a leghelyesebben akkor járna el, ha meghúzná magát, és jó hosszú ideig elfelejtené a zsidózás beizzítását színházában. Főként, hogy rendkívül szakmaiatlan alapon jutott hozzá a közintézményhez, és hogy az "azért írom, hogy Új Színház, mert a liberális erkölcsrendészek így nevezték el"-féle pályázatát Márta István beadványa kenterbe verte.

Ha Dörner Györgynek jelen helyzetben fontosabb lenne a provokációnál hazája, nemzete, illetve az a fajta irányvonal, melynek hátországaként kíván működni, akkor bizony nem tenné meg "az évad meghatározó előadásának" A hatodik koporsót - még Csurka István politikai életműve iránti tiszteletből sem.
Nem, mert nem várja el a saját oldalától, hogy megértően nézze végig újra és újra a "Magyar Fruzsina artikulálatlan módon hörög a tüntetésen"- és "a tömeg kifütyüli a toleranciát hirdető Fábry Sándor"-féle színjátékot. Mert nem kívánja hazájának, hogy megint fél Európa miatta legyen hangos, hogy nyugati körökben sajnálkozva nézzenek össze, hogy "ezek a magyarok még mindig itt tartanak".
Mert nem kérdéses, ebben utóbbiaknak igazuk lenne - ha egy államilag támogatott színház 2012-ben itt tart, az csak sajnálatosnak mondható.