Teadélután

(Részlet egy fővárosi polgármester képzeletbeli életrajzából)

Aznap a zuglói honatya már az ébresztőóra első csörgésére riadtan ült fel ágyában. Fél hatot mutatott a vekker, feleségének is csak egy óra múlva kellett ébrednie, így volt egy kis ideje eltöprengenie az aznap rá váró nehéz feladatokon.

Néhány fekvőtámasz lenyomására szüksége is volt, hogy gyorsan levezesse az ébredés óta eltelt pár percben felgyülemlett energiatöbbletet, majd csendben a nappali felé vette az irányt, hogy a számítógépe elé telepedve győződhessen meg arról, amit már fél éve nem akart elhinni.

Vadul-türelmetlenül kattintgatott az Internet Explorer feliratú kis ikonra, de hiába, az még nem akart betölteni, a gép még nem állt készen minden adat közlésére. A polgármester nyugtalanul fészkelődött székében: aggódott, mi van akkor, ha épp most nem találja meg őket - ha valami véletlen folytán már elveszett a bizonyíték a kibertér ködös útvesztőjében.

Mire végre sikerült felcsatlakoznia a világhálóra, úgy döntött, hogy elsőként is a nagyobb falatra veti rá magát: gyorsan bepötyögte hát az ősellenség honlapjának címét, majd rákeresett az őt már több hónapja izgalomban tartó cikk kommentjeire. Nem kellett csalódnia: az ezres tüntetés híre alatt még mindig ott állt a corpus delicti, a szörnyű igazolása annak, hogy egyesek semmitől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy egy kerület első emberét gyanúba hozzák mindenféle koholt vádak összegereblyézésével. "Szemét, aljas mentalitás" - olvasta verejtékezve a kemény sorokat, majd gyorsan rátért a "zeusz" nevű felhasználó életveszélyes fenyegetésére: "őrült fitnyiszes [...] gerinctelen művel, annak véget kell vetni".

A honatya elgondolkodott. Iskolaéveiből még felrémlett neki, hogy Zeusz valami görög istenség lehetett - de azt már nem volt képes összerakni, hogyan kapcsolódik egy hellén mitológiai alak a magyar baloldal bármiféle irányzatához is. Mert, addig rendben van, hogy ezzel is valamiféle különállását próbálja jelezni az illető a "reakciós világtól" - na, de miért pont egy másik nép istenének bőrébe bújva teszi ezt?
Néhány percnyi fárasztó morfondírozás után arra jutott, hogy ennek a görög válsággal kell összefüggésben lennie, ám váratlanul megszakította töprengését a felesége, aki nagy ásítozások közepette bukkant fel a lépcsőfordulóban.

- Hát te meg miért keltél fel hajnalok hajnalán? - kérdezte a nej mit sem sejtve, ám ekkor tekintete a fehéren villódzó monitorra siklott, és rögtön minden világossá vált számára. Jelentőségteljes pillantást vetett férjére:

- Tehát eljött a nagy nap.

- Igen, életem. Ma elmegyek a kapitányságra.

- Jól meggondoltad te ezt? Tudod, hogy milyen borzasztó érzés rettegésben élni: mi van, ha ez a zeusz vagy ki tisztában van vele, hol lakunk, és előbb áll rajtunk kegyetlen bosszút, mintsem hogy a rendőrség nyomára bukkanhatna?

- Ne aggódj egy percig sem - láthatod, attól az elempés füves nyikhajtól is felesleges volt megrémülnünk, hiszen csak egy újabb blogbejegyzéssel reagált a feljelentésre.

- Akkor hát, tedd, amiért megválasztottak téged. Ne hagyd, hogy ilyen semmirekellők packázzanak veled. Jól tudod, hogy választóid melletted állnak: ők is már hónapok óta aggódva kérdezgetik, hogy mikor emeljük már fel szavunk ez ellen a tűrhetetlen eljárás ellen. Jelentsd fel végre azokat az átkozott kommentelőket, tegyünk már meg legalább egy kis lépést az igazság győzedelmeskedésének érdekében. Ezt nem hagyhatjuk annyiban!

Férje a biztató szavak hallatán megtelt belül valami édeskés melegséggel - úgy érezte, immár tényleg övé az egész világ. Kilépett hát az ajtón, és elindult a rendőrség felé, hogy megtegye azt, amit már fél éve meg kellett volna tennie.