Teadélután

Szóval jelenleg ott tartunk, hogy Derék Szegedi Csanád ki lett ebrudalva korábbi galerijéből, miután zsidóskodáson (jobbikos szleng, értsd: vérvonal + korrupció) kapták, de nem is akárhogy: a korábbi csicskás, Novák Előd baszogatásával megtoldva a szégyent. Mint elmondták, teljes tévedés, hogy Szegedi azért lett kidobva, merthogy zsidó: jóval inkább annak okán, hogy ööö, izéé, szóval ja. Negyedzsidó, vagy mi, na, félázsiai nép esetében amúgy is érthető az efféle faji kategorizáció (ha már amúgy is hasonló büntető törvénykönyvi felosztásban gondolkodnak radikálisék).

Tehát Csanád ki lett zárva, majd azután, hogy öccsének, Mártonnak elmesélte viszontagságait, utóbbi is a távozás mellett döntött - tette ezt olyan fordulatos módon, hogy bár a Jobbik-tagságáról lemondott, de a Jobbik-frakció tagja maradt. Hát mi mutatja jobban a furmányos zsi magyar gondolkodásmód meglétét, ha nem ez?
Márton belátta hát, hogy testvérét megvezették, ezért szolidaritásból lépett is, nem is - a lényeg, hogy mindenki jól járjon.

Ahogy Csanád döntése is hasonló elgondolásról árulkodik: bár a Jobbikot otthagyta, de az EP-mandátumot azért nem adta vissza. Még mit nem! Ki képviselné akkor oly nagy elánnal Brüsszelben a magyarok érdekeit? Majd Volner János, mi? Ugyan!

De ez még nem minden: Csanád fel is kereste a helyi zsidó közösség vezetőjét, Bölcs Slomót, akit ez az eset olyannyira megviselt, hogy a legtitokzatosabb, legbölcsebb rabbi, egykori mentora, Oberlander Báruh segítségét kérte. Ő majd tudni fogja, mi a teendő a kiugrott jobbikosokkal, miként kell viselkednie ezek után a megtért kurucnak, és hogyan oldhatja meg két év múlva, hogy hátország nélkül visszajuthasson biztonságosan Brüsszelbe.

Bölcs Slomó pedig nyilván feltette a mindent eldöntő kérdést: „Mit adott néked a gyűlölség? Jutottál-é véle előbbre, több lettél-é általa?" És Csanád már kezdte volna mondani, hogy másfél milla így, pluszjuttatások úgy, de aztán rájött, hogy ez nem az a perc és nem az a hely, így csak annyit rebegett: elnézést kér eddigi jobbikos tevékenységéért, mely alatt ugyan végig állította, hogy antiszemitizmusról szó sincs, most mégis rá kellett jönnie korábbi tévedésére, tékozló életmódjára.

Eddig a történet, de nyilván lesz itt még izgalmakban bővelkedő folytatás: a fészerben félájultra vert Jobbik-vezér („És én hittem a hazugságaidban, te rohadék!"), Márton által az utolsó előtti pillanatban felheccelt cigánygyerek, és még ki tudja, mi: egy a lényeg, menjen a show, és hogy történjék bárhogy, Csanád ne mondjon le arról az átkozott EP-képviselőségről.

A Szegedi-ügy titkosszolgálati akció, mely a Jobbik oligarchabizottság felállítására vonatkozó kezdeményezésére vonatkozó reakció - mondta el Vona Gábor, a Jobbik elnöke azt követően, hogy Szegedi Csanád EU-képviselőt lemondásra szólította fel, mindezt a kiszivárgott, Ambrus Zoltán megvesztegetési kísérletéről szóló felvétellel igazolva.
Adott a kérdés, hogy ha a támadások olyannyira feldühítik Simicskáékat, miért nem inkább az LMP leszalámizásával próbálkoztak meg, akik még arra sem voltak restek, hogy a Közgép telephelyén tüntessenek - de az is érdekes felvetés lenne, hogy mit kellett volna akkor tennie Szegedi Csanádnak, hogy őszinteségét megtartva a pártban maradhasson.

A HírTV által nyilvánosságra hozott, Novák Elődtől a Jobbik-elnökségnek küldött levél szerint ugyanis "bármennyire is nem szép dolog, ha korábban bevallja a származását, akkor sem EP-képviselőnek, sem a párt alelnökének nem jelölték volna". Nem szép dolog így beszélni egy olyan képviselőről, aki egy évvel korábban, az elsők között jutott képviselői helyhez, és akinek oroszlánrésze van a Jobbikhoz kötődő sajtótermékek kiadásában - valószínűleg érzik ezt a Jobbiknál is, ezért mondhatta most Szegedi, hogy őszig vár a döntés meghozatalával, hiszen jelenleg a nyári szünet miatt amúgy sem tudná visszaadni mandátumát.
"Nagy valószínűséggel EP-képviselő maradok" - mondta, majd bejelentette, hogy a Jobbikból viszont kilép, amíg nem tisztázzák helyzetét: nem lennék meglepve, ha néhány hét múlva a párt belátná, hogy jobb nekik Szegedivel, Barikáddal és EU-s képviselő hellyel, mint ezek nélkül - legyen akármennyire is az a szavazóközösség elvárása, hogy a zsidókat ne engedjék még a "nemzeti oldalra" is beszivárogni.

Az összeesküvések gyártása viszont nem meddő próbálkozás: ideje elgondolkoznia a Jobbiknak, hogy mennyire volt szerencsés döntés kizárni Endrésik Zsoltot, illetve Szegedi miatt kirobbantani az egész borsodi viszályt. Ha beleolvasunk ugyanis, hogy miket írogat Endrésik Facebook-oldalán, könnyen arra juthatunk, hogy bizony egy jól megtervezett bosszúról van szó, melyet a szélsőjobb szélsőjobb szárnya kísérel meg a Jobbikon végrehajtani, a kijelentések szerint legközelebb Szabó Gábor pártigazgató, és Vona Gábor pártelnök személyét elővéve.

Közben az is nyilvánvalóvá vált, mit jelent a Jobbik-képviselők nagy részének önnön magyarsága: egyrészt az Endrésikhez hasonló frusztrált, Szálasi-idézgetéssel bölcselkedő agressziót, másrészt a Vona Gábor Fb-posztjaira jellemző nacionalista giccset, melybe a haza képviselete legalábbis csak addig fér bele, amíg az nem keresztezi a személyes érdekeket. Így csomagolják be gondosan egyéni sérelmeiket, anyagi és társadalmi gondjukat-bajukat, melyet egy piros-fehér szalaggal átkötve igyekeznek aztán a nemzet bajává kiterjeszteni, és homályos zsidó-cigány-liberális összeesküvéseket gyártva elmélkedni szkíta múltról, szebb jövőről, kevésbé megalázó mindennapokról. Nem is csoda, ha az olyan, valóban radikális gondolatokkal bíró személyek, mint mondjuk Techet Péter, hamar ott hagyják ezt az identitászavaros, túlkompenzáló közeget, és valóban értelmes emberek társaságát igyekszenek keresni.

A Jobbiknak meg marad a Nemzeti Radikális Zrt., melyben az lesz a zsidó, akikről ők azt mondják, és az bizonyul kellőképp hazafinak, aki a Jobbik érdekeit képviseli. A képviselőik meg sorra buknak ki, de a mandátumot azért nem adják vissza: a nemzet, a párt képviselete náluk is csak addig tart, amíg az nem veszélyezteti egyéni jólétüket.

Aztán lehet menni Szálasi Ferenc-idézeteket lájkolni a Jövőnk.info-ra, vagy zászlóégetésen "hazaáruló férgezni" a Turul-bizniszt már csak magánszemélyként űző Hógolyó-Trockijt: azon ezek már nem fognak változtatni, hogy a Jobbik szavazói (is) csúnyán át lettek verve, és hogy hiába minden nyavalygás, a bajaikat csak akkor tudnák megoldani, ha végre kibékülnének saját életükkel.

"Aki az országot érintő legfontosabb döntésben részt kíván venni, az igazán megteheti, hogy előzetesen jelzi ezt a szándékot" - indokolta Orbán Viktor miniszterelnök, miért van szükség a választás előtti előzetes regisztráció intézményére. Vagyis hát indokolta volna, de inkább tartotta magát a Fidelitas-szal való egyeztetésén elmondottakhoz (kormányzati kommunikáció sikertelensége), és ezúttal sem törte magát, hogy legalább ő elmagyarázza épkézláb módon, miért dönt éppen úgy a Fidesz-KDNP, ahogy.

Ez nem igazán Orbán időszaka - először jön a hír, hogy sorra egyeztet minden Fidesz-szövetségessel, majd a megbeszélésekről egyre szivárognak ki valóban vállalhatatlan szavai, a jobboldal számára is kínos mondatai. Először az A38-on Szabó Máté ombudsman ellenforradalmárnak nevezése (pusztán azért, mert nem értett egyet a keretszámokkal), most meg a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége előtt, hogy a magyar nép fél-ázsiai származék, és igényli az erős vezetést, hiszen az úgy nem megy, hogy mindenki mondja a maga okosságát, és nem jutunk sehova. 
Jellemző ezekre a kijelentésekre, hogy ha ésszerűen végig lettek volna gondolva, és jól megválogatott szavakkal ecsetelte volna őket a miniszterelnök, akkor még talán el is gondolkodtak volna sokan a hallottak igazságán, helyesnek ítélve Orbán mondandóját. De ehelyett jöttek a durva túlzások és a képtelen hasonlatok, melyekre józan fejjel nem igazán lehetett mást mondani, mint hogy ez botrányos.

És most itt a "választójogi reform", mely szerint az egyfordulós menet előtt szükség lenne egy előzetes regisztrációra is, melyet ráadásul a választás előtt két hónappal meg kell már tenni - különben nincs szavazat, sajnálják; aki lemarad, kimarad. Különösen pikáns az egész a VOSZ-szal való megbeszélés (valójában előadás) után, melyen Orbán ígéretet tett a bürokrácia csökkentésére: ebből maradt most az, hogy aki nem fárasztja magát az előregisztrációval, az egyszerűen nem voksolhat senkire a választás során.

Na de mi is a célja ezzel a Fidesznek? Rendesen kilóg a lóláb, szinte csak dühödten oda nem vágják (igaztalanul), hogy a szocialisták mocskos módszerei miatt szükséges, hiszen azok a gazok sörért-virsliért megveszik az egyszerű népet ("vadbarmokat" - mondta állítólag egy kormánypárti képviselő), Tibi meg szervezett átjelentkezésre biztat - na nem, ezt azért nem lehet tovább. Mégsem tűrhet el az a szerencsétlen polgári párt azt, ami 2002 után történt - azt a sokkot, hogy a szabad választások után nem az jött ki eredményként, amit a jobboldaliak szerettek volna.

Félreértés ne essék, lefizetés, megvesztegetés bőven akad a választások előtt. Csinálják az MSZP-sek, csinálják a Fideszesek is, ahogy valószínűleg a többiek éppígy - erre fogni aztán, hogy valaki nem jut kormányra, hogy "nem a megfelelő döntés születik", nos, ez igazán nevetséges. Azon túl megszégyenítése a jobboldali szavazóknak is, akik tisztességes módszerekkel szeretnék leadni voksukat, és többnyire nem gondolják úgy, hogy ha máshogy nem, hát egyesek kiszűrésével kell érvényesíteni a demokráciát.

Az előregisztráció körülbelül azon a színvonalon mozog, mint a Jobbik azon felvetése, kössék iskolázottsághoz a választójogot. Vicces egyébként ezt pont tőlük hallani, akiknek szavazótábora nagy részét teszik ki a diploma (és gyakran érettségi) nélküli, vallástalan, munkanélküli húszas-harmincas férfiak - de hát nem véletlenül akarják ők is csupán általános iskolához kötni, azon egyszerű elgondolásuk alapján, hogy így majd "nem jönnek be az írástudatlan cigányok, de bejönnek az általánost elvégzett, amúgy kőegyszerű Jobbik-hívők".

Igazából talán nem is okoz majd ez sem több fáradságot, mint az eddigi, kétfordulós rendszer. Előregisztrálni, aztán szavazni, ez sem tarthat majd sokkal tovább, mint kétszer az urnák elé járulni. 
Csak hát ott az a rendkívül keserű szájíz, hogy már megint elvtelenül trükköznek, és próbálnak egyeseket megfosztani alapvető joguktól. Hogy aki nem regisztrál előre, az utána nem is mehet el szavazni. Hogy Magyarországon, ahol amúgy is mindig nagyon alacsony a választási részvétel, még inkább el akarják kedvetleníteni az embereket, ahelyett, hogy az utolsó pillanatig buzdítanának az a felelős döntés meghozatalára.

Hónapokkal a választás előtt elég sokan még nem tisztázták le magukban, akarnak-e szavazni, vagy nem, és ha igen, akkor kire. Nem véletlenül olyan magas minden egyes felmérésben a bizonytalanok tábora. Őket nem lehet úgy döntésre kényszeríteni, hogy azt mondjuk nekik: "vagy elmész, és regisztrálsz, vagy aztán nem is gondolhatod meg magad egy különösen ízléstelen kormányzati döntés okán, és mehetsz el a jelenlegiek ellen szavazni". Vagy épp a nagyon feljövő ellenzéki párt programja tölti el az embert undorral, ezért menne és szavazna a Fideszre.
Vagy mert korábban úgy látta, ezek egyikére sem érdemes, de aztán a választás előtt pár héttel mégis úgy dönt, hogy szükséges neki is beleszólnia a politika alakulásába. Ahogy én is voltam a 2010-es választások előtt.

Az előzetes regisztráció után is meg lehet venni bárki szavazatát. Utána is lehet csalni, hazug ígéretekkel elcsábítani, megvenni egy kiló kenyérért. 

És arról még nem is esett szó, hogy a vita tárgya a Fideszen belül sokkal inkább az, hogy az előzetesen regisztráltak számára kötelezővé tegyék-e a szavazást. Príma. Egyszerre benne van minden rossz ötlet a Fidesztől és az MSZP-től, akikből már annyian kiábrándultak az elmúlt húsz évben, és akik, úgy látszik, nagyon is szeretnék, ha továbbra is kettejükön múlna az egész. Vitatkoznak, acsarkodnak, de azért más már lehetőleg ne nagyon jusson a pályára. Mert így kerek a demokrácia.

Ezúttal a Jobbik helyett (persze annak egyetértő bólogatásával kísérve) a Kisgazda Polgári Szövetségpárt (igen, ez egy 2012-ben létező szervezet) vetette fel a halálbüntetés visszaállításának lehetőségét, melyre "az elmúlt évek, de különösen az elmúlt napok" ezt igazoló bűncselekményei alapján van szükség.

Kisgazdáék itt minden bizonnyal Bándy Kata brutális meggyilkolására gondolnak - halálát ízléstelenül felhasználva egy annál sokkal súlyosabb esetekben felmerülő büntetési mód felvetésére: nyilvánvaló, hogy a halálbüntetés, mint a legszigorúbbnak mondott büntetési forma, a legkirívóbb esetekben lépne az ezt szorgalmazók kívánsága szerint életbe. Van erre vonatkozó elképesztő eset is, hogyne, mely ha bebizonyosodik, ilyen szintű megtorlást kíván(na) majd meg az elvakult halálbüntetés-pártiak szemében: ez pedig Csatáry László 97 éves feltételezett náci háborús bűnös esete, aki a kassai gyűjtőtábor parancsnokaként 15700 zsidó auschwitzi deportálásában működött közre. Ha igaz. Na és mit gondoltok, hogyan interpretálta mindezt a Bándy Kata cigány gyilkosa kapcsán szintén halálbüntetést óhajtó kuruc.info? "Megkezdődött Csatáry László halálba kergetése", illetve hosszú cikkben elemezték a rendkívül ellentmondásos vádakat.

Tehát, a jelek szerint, ha sokak óhajának megfelelően bevezetnék a halálbüntetést, az egy megerőszakolás, majd meggyilkolás után lenne kimérhető az áldozatra - Kisgazdáék és a Jobbik erre gondolnak, amikor súlyos, életellenes bűncselekményekről beszélnek. Nem háborús bűnökre, nem elképesztő tömeggyilkosságokra. Remek. És ha majd bevezették végre a legitimált legyilkolást, megszűnnek végre Magyarországon is az önkényes mészárlások, soha többé nem fog egy magánember sem arra vetemedni, hogy kioltsa más életét, és beköszönt az aranykor. Vagy nem? Hát nem ezért akarják annyira bevezetni, hogy visszarettenjen mindenki, és soha többé ne gyilkoljon senki a saját beszűkült tudatának köszönhetően? Csakis az állam, jól megfontolt, igazságos szempontok alapján.

Merthogy a Jobbik kijelentette, hogy úgy látszik, nem vált be a Fidesz "3 csapás" politikája. Nincs értelme a tényleges életfogytiglaninak - lám, P. Lászlót sem hatotta meg, márpedig ő a tökéletes alany erre, akin a politika és a büntetőjog fejleményei meg kellene, hogy látsszanak. P. László pont az az ember, aki eleddig folyamatosan lopott, csalt, gyilkolt, hazudott, de most, hogy a Fidesz szigorított a Btk.-n, rögvest meghátrál, hát nem akar ő életfogytiglanit kapni. P. László épp az az ember, akit ez elképesztő mód érdekel. Sőt, ha rögvest halálbüntetést is vezetnénk be, hát nem is tudom, P. László hova lett volna nagy ijedelmében - nyilván jó útra tér, és soha többé semmilyen rémtettet nem követ el.

A halálbüntetést nem elsősorban azért nem lehet bevezetni, mert különböző nemzetközi szerződésekben deklarálva van (bár ebből a szempontból aranyos Kisgazdáék azon állítása, hogy nagyot vitáztak alkotmányozás közben, legyen-e benne halálbüntetés). A halálbüntetés a bírói tévedhetetlenség nemléte miatt nem egy legitim büntetési mód: emlékezzünk csak Kaiser Edére, aki elég sokáig móri mészárosként volt ismert a közvélemény előtt, míg aztán csak kiderült, hogy voltaképpen ártatlan. Ahogy Szántai Attilának is hosszú éveket kellett börtönben töltenie, míg végre önvédelemnek minősítették az ún. fekete sereg egyik tagjának lelövését.

Apropó, önvédelem: Kisgazdáék pont hogy ezzel érvelnek, mondván, ha már a magánember megteheti jogos önvédelemként a betörővel, miért ne tehetné ugyanezt az állam is. Csak azt az aprócska szempontot hagyják valamiért figyelmen kívül, hogy a magánszemély saját életének védelméből, akció közben teszi ezt, míg az állam utólagosan cselekedne hasonlóképp, akkor, amikor már senki nincs közvetett életveszélyben. És nem is lehet a jövőben sem nevezett elkövető által, ha a bűnöst életfogytiglanira ítélik.

"Elfogadhatatlanok azok az ellenérvek, amelyek azt kívánják bizonygatni, hogy az állam nem jogosult az emberi élet elvételére." - vetik csak úgy oda a derék kisgazdák, és erre érkezik a fenti nevetséges, önvédelmes bizonygatás. Ami felettébb érdekes, lévén én még nem hallottam azon egyetemes eszme meghaladásáról, hogy az ember jogosult lenne más ember életének elvételére; de a "Ne ölj!" parancsolatának hatályon kívül helyezése sem ért el hozzám. De annak bevezetése sem, hogy "Ne ölj, ha csak nem bosszúból, büntetésként teszed, mert akkor ölhetsz!".

Az államilag legitimált gyilkosság sokkal borzalmasabb, mint a magánszemély által elkövetett, senki által nem engedélyezett öldöklés. Elég egyszerű dolog ez - épp azért, mert az embert jogosulttá teszi az emberi élet elvételére. Márpedig ez nonszensz. A magánszemélynek ezt tudnia kell, ő mégis ennek a parancsolatnak az áthágása mellett dönt - úgy, hogy tudja, igazából nem lenne rá joga. Ha meg nem tudja, az sem számít - beszűkült tudatállapotból teszi, így már nem kérhető rajta számon semmilyen emberi elvárás. Börtönbe kell zárni.

Amúgy meg, miért is lenne egyesek szerint súlyosabb a halálbüntetés, mint az életfogytiglani börtön? Nem súlyosabb egy kicsit a szabadságtól való végleges megfosztás, mint a halálba segítés? Aki azt hiszi, hogy nagyobb büntetés valaki számára az egy percig tartó fájdalom, mint az örökös bezártságra való ítélet, az eléggé elszámította magát.

A halálbüntetés felvetése eddig jobbikos-, illetve Pozsonyi Ádám-féle futóbolondoktól volt megszokott. Most lám, itt vannak a szövetségpártiak is. Mintha nem lenne így is elég bajunk.

Köves Slomó vezető rabbi nemrég társadalmi konzultációt helyezett kilátásba a magyar társadalom és a zsidó szervezetek között - az antiszemitizmus ellen. Bevallom, már akkor furcsállottam egy kicsit a beszélgetés célját, lévén eddig azt hittem, egy-egy párbeszédnek nem szokott konkrét célja lenni, ha csak nem az eszmecsere maga. Persze, lehet egy adott gondolata mindkét félnek, melynek igazáról a konzultáció során igyekszik meggyőzni a másik felet - na de ezt többnyire nem szokás kinyilatkoztatni előtte, mi több, a két félnek saját, szabad akaratából konzultációra lépni egy előre meghatározott célból. Ugyanis:

1) Ha az antiszemitizmus elleni fellépés mindkét fél számára fontos, akkor minek kezdjenek párbeszédbe? Ha nem antiszemita sem a magyar társadalom, sem a zsidó szervezek, akkor téma lezárva, mindenki megnyugodhat, nem fog dőlni maholnap a patak vér.
2) Ha viszont a magyar társadalomban valóban felütötte fejét az antiszemitizmus, akkor nem célszerű ez ellen párbeszédbe kezdeni. Van ugyanis az emberekben egy olyan furcsa sajátosság, hogy ha valamilyen tulajdonsággal bírnak, valamiben hisznek, valamit vallanak, akkor nem indítanak konzultációt az ellen. Persze, lehet őket folyamatosan győzködni, magyarázni nekik a magyaráznivalót, de ők akkor sem fognak szervezett keretek között belemenni a játékba azzal a felkiáltással, hogy azon nyomban jó útra kell őket téríteni.

Na de mindegy is, Vona Gábor, a Jobbik pártelnöke a tőle várható módon jelezte Kövesnek, hogy ő azért itt van, ha a magyar társadalom nem is, majd ő beszélget akár Slomóval is, mondjuk egy nyilvános tévévita keretében.
Az emberfia erre már jó előre dörzsölte a tenyerét, hogy micsoda hatalmas küzdelem várható itt, magyarság és zsidóság évezredes fennállása, szkíta nyelvrokonság és Cion bölcsei, antiszemita bestialitás Schweitzerrel szemben és ellopott csirkék a hátsó kertből. Jónak ígérkezett ez, na.

Ám Köves Slomó úgy látszik, nem nyitott az antiszemitizmus elleni párbeszédre. Hiába ugrál lám Vona, senki nem akar vele beszélni, aki meg mégis, az egy rohadt mocskos fasiszta, mint Török Gábor. Úgy tűnik, Köves sem fogta fel, hogy ha már teleharsogja a sajtót antiszemitizmussal és rasszizmussal, akkor ezt a súlyos vádját vállalnia kell nemcsak Isten, Mózes és az MTI előtt, hanem Vona Gáborral szemben is. Kövesnek nem volt elég ez a két hét annak kifundálására, hogy hát bizony elég kontraproduktív dolog meghátrálni a Jobbik pártelnökével szemben, és nem menni bele egy nyilvános vitába, mely akár még érdekes eredménnyel is szolgálhat.

És tudjátok, mivel indokolta bátor elutasítását Köves? Hát a "közös axiómák hiányával" - melyeknek szerinte minden párbeszéd alapját kell képezniük. Igen érdekes tanítás ez, minden bizonnyal elkerülte figyelmemet a Tórából azon kitétel, hogy "pediglen zsidó csak azon személlyel vált szót nyilvánosan az antiszemitizmusról, akivel közös axiómákkal rendelkezik ezen téren". Nem leltem ezt, na. De naivan azt is hittem, hogy ha már közös alapelvek vannak elfogadva, akkor olyan súlyos bajok nincsenek is, össztársadalmi kerekasztal-beszélgetést kezdeményezni tehát túlzás, elég megmaradni a szokott mederben, és egyeztetni a kormány és az egyes szervezetek között, kinek éppen mennyi pénz jár, illetve kinek nem szabad részt venni az újratemetésén.

De hát akkor nem fogunk sehova jutni, ha valóban antiszemiták vagyunk, és a párbeszéd csak annyit jelent, hogy Köves Slomó elé leborulunk mindannyian, bűnbocsánatért esedezve. Bár igaz, eladható ez is párbeszédként, végül is mindkét fél megszólal a ceremónia során.

Vona Gábor ismét elnyomta a megszokott szövegét, amit a szombati Pride elleni tüntetésen Zagyva György Gyula is előadott: a szexuális élet magánügy, nincs helye az utcákon. "A heteroszexuálisok sem csinálnak belőle politikát."

1. A homoszexualitásnak, illetve a Meleg Büszkeség Menetének nem az egyneműek közötti szex a lényege, a fő mozgatórugója - ahogy jobb esetben egy heteroszexuális kapcsolat sem a szexről szól elsősorban. Aki ezt nem érti, igen sekélyes és egyben primitív elképzelésekkel rendelkezhet a párkapcsolatok mibenlétének lényegéről.

2. A heteroszexuálisok nincsenek hátrányos helyzetben, semmiféle negatív diszkrimináció nem éri őket a társadalom részéről, ergo felvonulniuk sincs miért. Ezzel szemben a homoszexuális párok kapcsolata folyamatos támadásoknak van kitéve, ahogy a fenti példa is mutatja. Summa summarum: minden korábbinál nagyobb létjogosultsága van a demonstrációjuknak.

3. Egy párkapcsolat sosem a négy falról szól. Egy heteroszexuális pár sincs, aki képes lenne kizárólag a hálószobában maradva tökéletesen megélni a párkapcsolat örömét. A homoszexuális párok ugyanígy vannak vele. Csakhogy ők a nyílt utcán sosem foghatják meg egymás kezét, nem ölelhetik át egymást, nem élhetik meg boldogságukat. Aki azt állítja, hogy a heteroszexuálisok esetében sem szívesen látja az ilyet, az pedig vagy hazudik, vagy ha nem, elhúzhat egy mély erdőbe, és magányosan leélheti életét.

Először is, szögezzük le, hogy egyáltalán nem szimpatizálok Budaházy Györggyel, véleményével és főleg módszereivel nem igazán értek egyet, szabadságharcosnak sosem tartottam. Csakhogy az a szomorú valóság, hogy szabadságharcost nem a Magyarok Nyilai, nem a Hunnia Mozgalom és nem is a Jobbik csinált belőle: azok avatták honvédő, hazafias katonává, akik terrorcselekmények megtervezésére vonatkozó homályos magyarázatokkal indokolva két éven keresztül előzetes letartóztatásban tartották, és már azóta is lassan egy éve húzzák az ügyét, mint a rétestészta.

Miközben 2006-ban rendőri segítséggel végigvertek a tüntető tömegeken, és jó pár ártatlan járókelőt bántalmaztak brutálisan, addig az ezt levezénylő Gergényi Péter rendőrtábornokot akkor kitüntették, míg az állam ellen állítólag szervezkedő Budaházyt két évre rabosították, és széles tömegek előtt egyenlőségjelet vontak közte és a terror fogalma között.

Lehet, hogy Budaházyék tényleg terveztek robbantásos akciókat kormányirodákban és politikusok otthonában. Lehet, hogy tényleg ők dobtak Molotov-koktélt Kóka János nyaralójába. Lehet, de amíg semmit nem bizonyítanak, nem éppen jogállami dolog valakit ítélet nélkül, évekig előzetes letartóztatásban tartani, majd hirtelen, mindenféle újabb fejlemény nélkül hirtelen áthelyezni házi őrizetbe. Ami megint több kérdést vet fel.

Ha Budaházyék terrorcselekedeteikkel az alkotmányos rend és a béke megbontására törtek, minek köszönhette, hogy két év után végre kiszabadult a börtönből?

Mert ha végre-valahára pont kerül az ügy végére, és bebizonyosodik Budaházyék ártatlansága, akkor bizony jelentős kártérítés illeti meg őt a jogtalan fogva tartásért is. Nem lehet egy embert mondvacsinált okokkal szabadságában korlátozni, nem lehet őt a közvélemény előtt köztörvényes bűnözőként beállítani; de az utca emberének sincs joga ahhoz, hogy azért drukkoljon egy közszereplő elítéléséért, mert nem szimpatikusak neki a nézetei.

A Kúria most felmentette Budaházyt annak vádja alól, hogy 2006 és 2007 között született írásaival elő igyekezett készíteni az alkotmányos rend erőszakos megbontását - bár az ítélet szerint a szólásszabadság határait súrolta, de ennek ellenére nem követett el törvénysértést. Marad a terrorcselekmények előkészítésének vádja, ami jelenleg addig jutott, hogy ki kell fizetnie Budaházynak 200 ezer forintot a Szabadság téri szovjet emlékmű 2006-os megrongálásáért, a vörös csillag lefeszegetéséért. Elképesztő.

Ha egyszer végre lezárul az ügy, és a terrorcselekedetek előkészítését sem tudják hitelt érdemlően bizonyítani, Budaházy számára jelentős kártérítési összeget kell eszközölni. A közzel szemben pedig minden érintett szégyellheti magát, amiért szabadságharcost gyártottak ebből a súlytalan, nagy igazságokat soha nem mondó emberből, és elősegítették ennek kapcsán is a Jobbik sikeres társadalmi megerősödését. Merthogy bár nem volt ez olyan nyomós ok a radikalizálódásra, de a 2006-os rendőrterror, az őszödi beszéd és a kormányzati szinte emelt korrupció mellett az ilyen abszurd és ködös jogi hercehurcák is sokat tettek a szélsőségek megerősödésének érdekében.