Írta: Nyulassy B. Kázmér
Hiába, a Dörmögő Antiszemita is csak addig jó hazafi, amíg fel lehet mutatni a nemzetellenes lila köddel szemben, de amint a Bátor Beruházó kettesben marad vele a nagy büdösben, már utóbbinak sem fűlene a foga az egészhez. Mindhiába, hiszen az elhatározás már kikiáltatott még az Óperenciás-tengeren is túl, és már a költségvetésben nyír ő, a fáradhatatlan Kulturális Nemzetvezető, minden magyarok legmagyarabbika-borja, turulba született öntudata.
A jegyek ugyan nem fogynak, az előadások a kutyát nem érdeklik, kritikák nem véletlenül nem születnek. Nem szívesen matat hiszen jóérzésű emberfi a salakban, aggassanak bár rá szépséges nemzetiszín pántlikát, töltsék meg mélymagyar mondanivalóval a kokojzapálinkával már amúgy is megtelt méretes huszárgyomrokat.
Ami ugye van itt az uraknak mind. És pénz is akad dögivel – igaz-e, államtitkár uram, igaz-e, ex-kultúrminiszter uram? Valamivel a lázadozó bendőt is meg kell tömni, és ezüst terem itt bőséggel, no hiszen, várjuk meg, mi lesz belőle, mi lesz belőlünk, nem igaz?
Pedig egyszerű ez, mint a Wass Albert-összes: a fasiszta fasiszta marad, az áruló pedig áruló. Ennyi az egész, teccikérteni? Lehet itt játszani a színházasdit, meg bemutatni Márai- és Németh László-darabokat, a szarból akkor sem lesz nemhogy posztmodern világdráma, de még szalonképes színjátszás sem.
Persze, lehet itt sírni-ríni, zsidó világösszeesküvést okolni meg liberális hazaárulókat, a szemétre akkor sem lesz senki kíváncsi, én sem, sajnálom, vagyis mégsem, az antifasizmusért nem vagyok hajlandó bocsánatot kérni. Nácikért pénzt kiadni meg aztán semmiképp. Vagy most kiért, Gregor Bernadettért?
Értéktelen vacak volt ez az előadás(?) is.
Az utolsó 100 komment: