A Norvégiában jelenleg kiszabható legmagasabb büntetést rótták ki a tavaly nyáron hetvenhét embert meggyillkoló Anders Breivikre - ami jelen esetben huszonegy év börtönt jelent. Ez minősül (többek közt) Norvégiában is az életfogytiglani börtönbüntetésnek. Mint ismeretes, a tettes elfogása után hónapokon keresztül arról folyt a vita, beszámíthatónak minősül-e Breivik, ami itt nagyon is lényeges kérdés volt - ha nem, akkor ugyanis élete végéig pszichiátriai gyógykezelés alá helyezhették volna.

Persze, a tudomány jelen állása szerint Breivik beszámítható, ami hivatalosan annyit tesz: "tudja, mit cselekszik", a valóságban viszont nem jelent többet annál, minthogy "képes beazonosítani saját cselekedeteit, rendelkezik a megfelelő kognitív képességekkel". Azonban Breivik a pszichológia felől nézve is személyiségzavarosnak mondható, hiszen érzelmi empátiája folyamatosan zérónak mondható, azaz Anders Breivik - immár - gyakorlott pszichopata. Mit jelent mindez? Az empátiáért felelős agyi áramkör zavara váltja ki egyes emberekből azon érzelmi reakció hiányát, hogy ha elveszik valakinek az életét, azzal kirekesztik magukat az emberi működés keretei közül - ha pedig tömeggyilkosságot követnek el, azzal ez a feloldhatatlannak tűnő érzet (önként való kilépés a humánum belső működéséből) meg kell semmisítse a külső létezés lehetségességét is - azaz a bűnösnek öngyilkosságot kell elkövetnie, mert nem tehet másként. Hogy Breivik nem így cselekedett, hovatovább büszke tettére, az éppen hogy azt mutatja: nem minősül emberi mértékkel mérve beszámíthatónak, még egyszerűbben mondva: azért nem épelméjű, mert kognitíve képes felismerni, mit is cselekedett.

Persze, erre jön rá az ideológiai máz, tehát az az indoklási alap, amelynek köszönhetően Breivik felül tud kerekedni saját borzalmas tettén - mondhatni, a modern kori Raszkolnyikov, köszönhetően világnézeti összetettségének (kavarodottságának), ki tudja magát vonni az önmagában vett gyilkosság jelentése alól. Azaz: Breivik képes úgy értékelni, hogy ő Utoya szigetén nem értelmetlen módon lemészárolt rengeteg fiatalt, akik csupán egy nyári táborban vettek részt - ehelyett huszonegyedik századi harcosként próbált "védekezni a multikulturalizmus, illetve a tömeges bevándorlás" ellen. Ebben az esetben viszont a korábban elismert kognitív képességek kérdőjeleződnek meg: azzal, hogy nem azon célszemélyeket támadta meg, akik logikusan következnének (egyébként rendkívül logikátlan) érvrendszeréből, bizonyította, hogy nem képes a legalapvetőbb következetességre sem egy emberi ésszel felfoghatatlan bűneset kivitelezése során: tehát, még ha képes is külsődlegesen beazonosítani saját cselekedeteit, illetve abbéli látszólagos motivációit, mégis a leginkább a borderline személyiségzavar jeleit hordozza magán: ez pedig egyet jelent azzal, hogy nem képes felmérni tettének valódi súlyát, az abból fakadóan rá nézve elkerülhetetlen összeomlást, illetve nem tudja előrejelezni azt sem, mely cselekedetek fognak hozzájárulni szándékának eléréséhez. Újra bebizonyítva: Anders Breivik azért nem beszámítható, mert nem ölte meg magát rögtön a gyilkosságok után.
Ahogy egyébként a Columbine iskolai mészárlás után cselekedtek 1999-ben az elkövetők: tizenkét ember halálát okozta, majd a legvégén magát is fejbe lőtte a két tizenéves elkövető. Ők nem kerestek eszmei indokot a gyilkosságokhoz, ezért hát világosan látták azokat a saját jelentőségükben, emberi/társadalmi valójukban - így meg kellett ölniük magukat is. Ahogy azt Breiviknek is tennie kellett volna, ha nem talált volna ideológiai magyarázatot iszlámellenességében, a szélsőjobb ölelésében - ha ebből le tudna vetkőzni, akkor nézhetne szembe az értelmetlen öldöklésével, és értené meg, hogy ezek után ő sem élhet már tovább. Ekkor bizonyulna Breivik beszámíthatónak.

De ezen túlmenően érdemes kicsit elgondolkodnunk a norvég "igazságszolgáltatás" impotenciáján is: Sitkei Levente hozza példaként az 1993-ban elítélt Varg Vikernest, aki metálzenészként ölte meg saját társát, egy korábbi konfliktust zárva le ily brutális módon. Bár ő is hordozza magán a Breivikre jellemző viselkedésmintákat - társadalomellenesség, fajelmélet, xenofóbia -, a gyilkosságot nem ideológiai okokból követte el: ő önvédelemként könyvelte el magában azt, hogy az éjszaka közepén felkereste otthonában korábbi barátját, és felelősségre vonta, miért is híreszteli az úton-útfélen, hogy el akarja tenni Vikernest láb alól. Ezek után viszont utóbbi volt az, aki először támadólag lépett fel: a meggyilkolt Øystein "Euronymous" Aarseth a lakásba hátrált, Vikernes elmondása alapján "fegyverért rohant", így megvolt a kellő belső motiváció arra, hogy a Burzum név alatt lemezeket kiadó Vikernes legyen az, aki először csapást mér a másikra. Azaz ő az életösztönre hivatkozva vonta ki magát a másik életének kioltását jelentő tett alól: arról győzte meg magát, hogy nem volt más választása, csak egyikük maradhatott életben, és hogy erről tulajdonképpen a másik fél döntött így.
Varg Vikernest szintén huszonegy évre ítélték. Mégis annak ellenére szabadulhatott tizenhat év után, hogy közben egyszer meg is szökött a börtönből (egy lopott autóban kapták el jelentős mennyiségű fegyverrel a csomagtartóban), és rabsága alatt folyamatosan hangoztatta társadalomellenes, destruktív nézeteit. Mégis távozhatott, jó magaviseletre (?) hivatkozva.
Bár korábban nem volt ideológiai magyarázata tettének, ne legyenek kétségeink afelől, hogy ha úgy hozná számára az élet, újra képes lenne ölni, immár a Breivik-féle indokolással megtámogatva.

Mégsem ez a lényeges, hanem hogy Vikernes egy gyilkosság után a jogerős ítéletnél öt évvel korábban szabadult, miközben a szökésért elvileg még hozzá is csaptak büntetéséhez több mint egy évet. És ez utóbbi meneküléséről se legyenek romantikus elképzeléseink: a norvég metálzenész nem alagutat fúrt magának cellájában, hanem szabadon eltávozhatott egy rövid időre fogságából - csak aztán éppen nem érkezett vissza.
Vegyünk egy nagy levegőt, és ismételjük el magunkban: igen, Norvégiában egy gyilkos szabadon kisétálhat a börtönből, azzal a kikötéssel, hogy azért záros határidőn belül térjen vissza a büntetés-végrehajtási intézetbe.

Hovatovább, Varg Vikernes a börtönben kapott egy szintetizátort is, melyen ez idő alatt két albumot is komponált - ezek ugyanúgy a nagyközönség elé kerülhettek, ahogy a népekről alkotott különféle okfejtései is.
És ha már korábban cellát említettem, érdemes azt is szemrevételezni, miféle helyen raboskodott a zenész: így nézett ki lakhelye, mely kollégiumi szobának inkább volt tekinthető, mintsem börtönbéli helyiségnek.

Anders Breivik a tömeggyilkosságért ugyanannyit kapott, mint Varg Vikernes az egyrendbeli emberölésért (plusz nála be volt számítva némi templomgyújtogatás is). Most azt mondják, ez a büntetés később meghosszabbítható lesz, ha az elkövető továbbra is "veszélyt jelenthet a társadalomra". Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Varg Vikernes talán nem jelentett veszélyt rá? Mit kell tennie Breiviknek, hogy azt jelentsen? A világsajtót bejáró közleményében egy évvel szabadulása előtt kijelentenie: alig várja, hogy újra gyilkolhasson?

Hogy Norvégiában nem voltak képesek egy ilyen borzalmas cselekedet után adott esetben módosítani a törvényeken, vagy emberiségellenes cselekedet alá vonni a tavalyi tömeggyilkosságot, az mindennél többet árul el jogszolgáltatásuk impotenciájáról. Huszonegy év börtön ezért az emberi ésszel felfoghatatlan gonosztettért? Ártatlan gyermekek lemészárlásáért? És a híradások alapján, bár internethozzáférést nem fog kapni, de offline elérhetővé teszik számára a Wikipédiát, illetve nyugodtan írhatja és közzéteheti eztán is elborulásait - nehogy bárki is azt higgye, hogy akár huszonegy évre is kizárhatja életéből Anders Breiviket.

Életfogytiglani börtönt Breiviknek, az egyetlen elfogadható ítéletet, akárhogyan is!