Úgy látszik, a nyári hőség a Terror Házával kapcsolatba hozható valamennyi személy agyára ment: előbb Gerő András "intézett kirohanást" szakmainak mondott érvekkel összefűzött írásában Romsics Ignáccal szemben, most pedig Schmidt Mária érezte úgy, hogy Matolcsy György után neki is közleményben kell reagálnia egy szakmabélivel készített Heti Válasz-interjúra - rögvest kétszer.

Mind az internetes nyilatkozatra, mind a nevezett lapban közölt levélre jellemző, hogy Schmidt Mária súlyos szereptévesztésben van: úgy gondolja, hogy neki beleszólása van abba, a Heti Válasz kivel készít interjút, illetve hogy az azt lebonyolító újságírónak (jelen esetben Stumpf Andrásnak) mire kell rákérdeznie.

"A Heti Választ számos rendezvényünkön médiapartnerünk is volt. Abszurd, hogy az interjú készítője nem reagált az erkölcsiséget érintő megjegyzésre, majd az interjú így megjelenhetett. A Heti Válasz munkatársai nem ismerték fel, hogy így önmagukat is besorolták az erkölcstelenséggel cimboráló kategóriába, hiszen egy erkölcstelen intézmény partnerei volt éveken keresztül.' - írja Schmidt közleményében, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy hát mit nem merészelt tenni ez a fránya újság, és annak munkatársa: nem kérdezett vissza egy olyan választ hallva, amely nem tetszett Schmidt Máriának és a Terror Házának, mintha csak a lap felé elvárás lenne a mélyen tisztelt főigazgató asszonynak való megfelelés, az ő szája ízének tetsző lapszerkesztés. Mert a HV felelős szerkesztője még esetleg számon kérhetné Stumpfon, hogy mire kérdezett rá, és mire nem, de a tőle független Terror Háza Múzeum főigazgatója, még ha többször együtt is működtek, akkor sem.

Ez még hagyján egyébként, ha igaz lenne, de az, aki veszi a fáradságot az interjú elolvasására, egész mást kell tapasztaljon: a kérdező tereli a szót a Terror Házára a "S önről mit feltételezzünk, amikor a Terror Házáról a vita hevében olyan ízléstelenséget ír le, hogy az épület a <<legtöbb áldozatát 2002 után szedte>>?" kérdéssel, melyre válaszul Ungváry kifejti, hogy csak humoros próbált lenni, de elnézést kér mindazoktól, akiket megbántott - viszont a múzeummal kapcsolatos szakmai kritikáját fenntartja. Erre Stumpf rákérdez, hogy miben is áll ez a kritika, aztán arra, hogy miért baj, ha a bűnösök a szégyenfalon vannak, majd a Holokauszt Emlékközpont TH melletti szerepvállalására, végül egy átvezetéssel arra, hogy az nem szégyen-e, hogy Biszkuval és Mátsikkal szemben meg sem indul az eljárás. Vagyis konkrétan négy kérdés vonatkozik a Terror Házára, és közben Stumpf mindannyiszor következetesen rákérdez arra, miért illeti Ungváry kritikával a Terror Házát.
Ezek után Schmidt azon panasza, hogy a kérdező nem erőltette még tovább és tovább a témát, elég nevetséges, az meg, hogy Stumpf újságírói kvalitásait kérdőjelezi meg, illetve azt akár csak feltételezi is, hogy Stumpf
igyekszik átsiklani valami kifejtésre váró részleten, kínos kérdésen, egyenesen vérlázító.

Ahogy az a gyakorlat is, hogy a Terror Háza képviseletében Schmidt magánszemélyre, egy történészre torpedózik, és azt meri neki felróni, hogy ők sosem kritizálták az egyén tevékenységét, akkor meg az hogy merészeli ezt tenni a múzeummal szemben. Nos, elárulnék egy apró titkot Schmidt Máriának: mivel ő egy közintézmény igazgatója, így köteles tűrni mindenféle történészi kritikát a múzeumával szemben, ahogy ő pedig nem indíthat támadást magánszemély ellen, kihasználva az intézet adta széleskörű kereteket. Hogy Ungváry Krisztián miként próbálná magát nemzeti intézménnyé avatni, az kérdéses, főleg, hogy éppen Schmidt Mária teszi ugyanezt - illetve az sem világos, miként értelmezi kirohanásnak Schmidt azt, hogy Ungváry válaszol egy újságírói kérdésre. Még ha egy publicisztikában menne neki a Terror Házának, legalább állna a vád, de könyörgöm, Ungváry csak válaszolt egy kérdésre, ráadásul következetesen eddigi véleményéhez, mindezt pedig csupán tárgyilagosan kifejtve. Erre jött Schmidt - a szó szoros értelmében vett - kirohanása, ráadásul valami elképesztően provinciális érvelésmóddal megtámogatva.

De a legmulatságosabb talán a Heti Válasznak írott levele: ebben azon túl, hogy szintén felrója Stumpfnak, mit is kérdez ő interjúalanyától, egyenesen azzal az abszurd nyitánnyal borzolja az olvasó kedélyét, hogy Ungváryt megpróbálja megfosztani a demokratikus társalgásba való bevonhatóság lehetőségétől (amivel egyébként éppen ő vádolta Ungváryt internetes közleményében, mondván, Ungvárynak fáj az ellenvélemény megléte).
"Stumpf András a Gerő - Romsics-vita farvizén, a Csatáry László versus Mátsik György-ügy kapcsán szólította meg a hazai történészszakma "keretlegényeként" működő Ungváry Krisztiánt. Nem tudom, miért tette. A hazugság, a gyűlölködés, a morális gátlástalanság elleni küzdelem legjobb fegyvere, ha nem adunk neki teret. "Ne beszélj róla!" - mondja Morgan Freeman amerikai színész a rasszizmus kapcsán faggatózó újságírónak. Ugyanezt mondom a Heti Válasznak kis pontosítással: "Ne beszélj vele!""

Hogy micsoda????!!!!

Vagyis Schmidt Mária azon felül, hogy megszabná egy újságírónak, kivel is készíthet interjút, itt jókora csapást mér saját elmúlt tízéves munkásságára is: mert ha a gyűlölködéssel és morális gátlástalansággal szembeni legjobb fegyver a hallgatás, akkor bizony a Terror Háza megnyitásának sem volt semmi értelme.
Meg mi az, hogy Schmidt Mária megszabná egy újságírónak, kivel készíthet interjút, kivel beszélhet, kitől mit kérdezhet?

Ennyire arcátlan, etikátlan és gátlástalan talán még Gerő András sem volt, pedig bolsevik mentalitással az ő írása is rendesen meg volt verve. Szégyen.