Csak azért kérdezem, mert ötvenezer forintra büntették őket a Korlokálban véletlenül (bekapcsolva hagyták a mikrofont) elhangzó káromkodások ("Kivertük a Realt, bazmeg.", "Bazmeg, kiverné a Moszkva a Realt!") miatt. A Médiatanács szerint nem jelentették be előre, hogy tizenkét év alattiaknak takarodó, ők pedig félreértelmezhették az itt hallottakat.
Nem tudom, hol él a Médiahatóság, de néhány dolgot azért még hozzátennék.
1. A gyermekek 12 éves korukkra a Tilos Rádió nélkül is nagyon jól elsajátítják ezt a nyelvezetet; ha akarja az ember, ha nem.
2. Ha valaki eljut oda, hogy tizenkét éves kora előtt Tilos Rádiót hallgasson, az nagy valószínűség szerint már amúgy is eljutott arra a szintre, hogy ilyesmit ne értelmezzen félre.
3. A Tilos Rádió egyébként nem óvodásoknak készíti műsorait.
A legutóbbi Magyar Narancs vezércikkében egyébként ezt olvastam: "a halottak meg vannak halva, ezért kurvára nem érdekli őket, hol vannak eltemetve". 12-es karika sehol.
Pető Péter cikke a NOL.hu-n, "Orbán Viktor alkonya" címmel. Neki, vagy a politikájának? Félreértelmezhető?
Vagy nézzük csak Bayer Zsolt A nyilasokról című cikkét. "Nyirő nélkül szegényebb és szomorúbb lenne a világ, Szanyi nélkül pedig gazdagabb és vidámabb."
Ebben már nincs is mit félreérteni. Szóval egyes emberek nélkül gazdagabb és vidámabb lenne a világ, csupán gondolataik okán? Nem túl jó üzenet tízéves polgártársainknak.
A Médiatanács persze azt ért(elmez) és úgy, amit és ahogy csak akar.
Vajon hány 12 éven aluli hallgat Tilos Rádiót?
2012.06.01. 12:45 | hoLDen | Szólj hozzá!
Címkék: bayer zsolt magyar narancs tilos rádió médiatanács korlokál pető péter
Jobbikosnak lenni legyen közösségellenes magatartás!
2012.05.30. 12:06 | hoLDen | Szólj hozzá!
A Jobbik fővárosi frakcióvezetője, Losonczy Pál ismét elővette a melegkártyát: szerinte a közösségellenes magatartásformákat tiltó rendeletből kimaradt a "szexuális devianciát népszerűsítő" jelenség, vagyis a meleg méltóság menetének tiltása.
Bár már többen leírták, ismét elmondanám: ennyi erővel nyugodtan bekerülhet emellé az a passzus is, hogy a nemzeti radikalizmus támogatása szintén közösségellenes izgatásnak minősül. Ráadásul undorító is - legalábbis szerintem, én pedig épp annyira megtestesítem a többségi társadalom véleményét, amennyire a Jobbik Magyarországért Mozgalom is.
Csak melegednek a Blahán lévő aluljáróban, a mozgólépcsőn érkezőknek rögtön szemük elé tárul a radikáljobbosokon kívül mindenkit irritáló transzparensük, az azt nyíltan hirdető, piros-fehérbe öltözött fiatalok jelenléte, de az általuk osztogatott Barikád borzasztóan igénytelen minősége is. Újpesten szintén: gyanútlanul érkezek metrón, és mit kell látnom? Hát nem megint önmagukat jobboldalinak képzelő, valójában baloldali ideológiát képviselő legények és leányzók hirdetik devianciájukat? Ezt mihamarabb rendeleti úton kellene szankcionálni!
Merthogy Magyarország "konzervatív, keresztény ország", ezek pedig felforgatnának mindent, amit érnek. Megkérdőjelezik a tudományosan bizonyított finnugor nyelvrokonságot, az EU-ból való kilépést sürgetik, fegyveres menetekről fantáziálnak. Mik ezek, ha nem nemzet- és emberellenes izgatások? A szerencsétlen, munkától meggyötört emberek ilyen irányú provokációja igenis megengedhetetlen: kihasználják ugyanis a járókelő naivitását, egyszerűségét, és azt hitetik el vele, hogy ezek melletti kiállás egyet jelent a nemzet érdekeinek listázásával.
A melegfelvonulás nem a homoszexualitás propagálását szolgálja, kedves jobbikos felebarátaim. Azért jött létre, hogy a többségi társadalommal elfogadtassa: ugyanúgy itt élnek közöttünk, küszködnek és boldogságra törekszenek, és úgy kell elfogadni őket, ahogy vannak. Jellemzően évekkel ezelőtti képekkel jönnek erre radikálisék, bizonygatva, hogy micsoda deviáns népek jönnek ilyenkor össze, kihasználva a gyülekezési szabadság meglétét. Hát nem: ez a felvonulás nem arról szól, hogy legyünk minél extravagánsabbak, hanem hogy viseltessünk toleranciával embertársunk szexuális irányultsága iránt.
Jelenleg ugyanis ugyanolyan hátrányos helyzetben vannak, mint mondjuk két évtizeddel ezelőtt: az utcán, a kávézóban, a társadalom előtt joggal nem merik felvállalni szerelmüket, aminek kinyilvánítása egy heteroszexuális párnak evidencia. És ne jöjjenek nekem azzal, hogy "de az is gusztustalan, ha egy heteroszexuális pár csókolózik a nyílt utcán": Novák Előd és Dúró Dóra a legtöbb róluk készült videó tanúsága szerint épp így tesz a nyílt utcán, és hiába botránkoztat meg állítólag egyes karót nyelt, örömtelen véglényeket, ez egy férfit és nőt sem tart vissza attól, hogy a nyilvánosság előtt - ha visszafogott keretek között is, de - kifejezzék egymás iránti szeretetüket.
Bár érvelhetek, ahogy akarok, jobbikos körökben ez a jövőben is fő identitásképző elem marad: pfujjolni a melegekre, ahogy a csövön kifér. Pusztán a keresztény emberszeretet tanítását követve természetesen - ahogy a halálbüntetés bevezetése melletti propagandájuk során is persze.
Címkék: belföld jobbik meleg méltóság menete homoszexuálisok losonczy pál
Szét lehet-e választani egy ember alkotói és politikai tevékenységét?
2012.05.29. 23:55 | hoLDen | Szólj hozzá!
Fenti kérdés merült fel mostanság Nyirő József irodalmi munkásságával kapcsolatban, amire Kálmán Olga ma az Egyenes Beszédben rendkívül konkrét választ adott: "nem lehet; van egy istentelenül jó írónk, aki egyébként náci - ilyen nincs, mert akkor eljutunk oda, hogy fantasztikusan jó festő volt Hitler".
Na mármost: ide nem azért nem fogunk eljutni, mert Hitlert a huszadik század legkegyetlenebb háborús bűnöseként, hatmillió zsidó haláláért vádolhatjuk. Sokkal inkább azért, mert Hitler középszerű festő volt. Senki nem fogja megpróbálni képzőművészeti alkotásainak okán rehabilitálni. Írói munkássága már relevánsabb kérdés - antikváriumokban kéz alatt adják-veszik a Mein Kampfot, egyesek náci nézeteik, mások az "ismerd meg ellenséged gondolataid" felvetés okán. Mindkét csoportnak csalódnia kell - a Mein Kampf borzalmasan száraz, unalmas mű, mely épp azért készülhetett el, mert a börtönben rettenetesen unták Hitler folyamatos agitálását, és amíg harcáról inkább írt, addig sem traktálta rabtársait érdektelen eszmefuttatásaival.
De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis jelen esetben "csak" egy olyan székely íróról van szó, aki szerepet vállalt a II. világháború utolsó magyar, nyilas kormányában, de korábban Göebbels-t is fennen dicsérte. Hogy lehetséges-e ezt elkülöníteni írói életművétől? Nem hogy lehetséges, de kötelező is.
Nyirő politikai szerepvállalása ugyanis teljesen lényegtelen művei tekintetében, ahogy egyetlen irodalmi alkotást sem ítélhetünk meg az alapján, milyen ember alkotta azt meg. Érdemes ismernünk természetesen az életrajzot is, de ez alapján nem söpörhetjük félre az 1924-ben született elbeszéléseket (Kopjafák), vagy az 1933-as Uz Bence című Nyirő-regényt. Megítélhetjük viszont irodalmi jelentőségük okán: a mértékadó irodalmárok szerint pedig ezek ugyan jól megírt, de középszerű, felejthető művek. Nem tudom, még nem jutottam el oda, hogy egy Nyirő-regényt is elolvassak, ahogy szerintem a most róla ítélkezők háromnegyede szintén soha nem vett a kezébe tőle semmit. A Magyar Narancs legutóbbi számának vezércikkében épp ezt rója fel neki: mivel hogy "senki nem olvassa őt", ezért Nyirő József, mint író nem is létezik. Nos, ez épp olyan elfogadhatatlan, szélsőséges állítás, mint az, hogy Nyirő lenne a huszadik századi erdélyi irodalom letéteményese. Na de ki állított ilyet?
Ablonczy Bálint és Rajcsányi Gellért is felrótta publicisztikájában a jobboldalnak, hogy veszélyes lehet a kulturális bezárkózás illetve Nyirő, Szabó Dezső és Wass Albert felmagasztalása csupán azért, mert korábban politikai okok miatt nem lehetett őket olvasni. Ismerjük a jelenséget: a Kádár-éra tiltott jelenségeiről egyesek a rendszerváltás után automatikusan elhitték, hogy azok valójában pozitív megítélés alá kell, hogy essenek, hiszen az átkos rendszerben amit megtagadtak, az rossz nem lehet. Nos, ezen nézetrendszer létezése ellenére sem gondolom, hogy a jobboldalon bárki számára is Nyirő testesítené meg Az Írót. Még talán Pozsonyi Ádám számára sem, aki nemrég a Demokratának írott publicisztikájában méltatta a Kopjafákat, sajátos vállalhatatlan stílusával körbeöntve persze.
De miért nem érdekes Nyirő nyilas parlamenti szerepvállalása, amikor irodalmi munkásságát próbáljuk megítélni? Épp azért nem, amiért Csáth Géza kapcsán sem fontos, hogy a morfin rabjaként lelőtte feleségét, vagy Verlaine esetében, hogy szerelemféltése miatt rálőtt Rimbaud-ra. Ahogy Louis-Ferdinand Céline írói munkásságának felmérésekor is lényegtelen az antiszemitizmus vádja.
Ők úgy tudtak kiváló alkotókká válni, hogy erkölcsi magatartásuk egy adott történelmi szituációban, vagy éppen emberi helyzetben felettébb szégyenletes volt.
Ahogy Nyirő esetében sem az számít, hogy antiszemita volt-e életében, hanem hogy művei milyen esztétikai értékeket hordoznak, vagy éppen nem hordoznak. Nála valószínűsíthetően inkább utóbbi felé billen a mérce. De egyáltalán nem azért, mert a Szálasi-féle Parlamentnek is tagja maradt.