Pacem In Utero (Békét az anyaméhben), Alfa Szövetség, KDNP. Csupa-csupa szimpatikus tömörülés, melyek soraiból most olyan mérvadó személyiségek szólalnak fel abortuszügyben, mint prof. dr. Jobbágyi Gábor polgári jogász, dr. Csókay András idegsebész, dr. Téglásy Imre Álszent-, izé, akarom mondani Alfa-elnök, Nagy Kálmán kereszténydemokrata politikus, Harrach Péter kereszténydemokrata-vezér és John Smeaton magzatvédő elnök. Csupa-csupa hiteles személy, már több gyermeket is a világra hoztak, és borzasztóan felháborítja őket, hogy most egy olyan pirulát szándékoznak bevezetni az országban, melynek káros hatásairól még semmit sem tudunk, de valószínűsíthetően hányást és rosszullétet is okozhat, sőt, Kanadában és Ausztráliában már be is tiltották a negatív tapasztalatok mián, legalábbis a keresztények szerint.
Bizony-bizony, a sok jólelkű hívő férfiember most éjt nappallá téve aggódik, hogy "haláltablettát" kellett bizonyos nemzetközi kötelezettség miatt regisztrálni hazánkban, pedig hát mindannyian tudjuk, hogy aki ezt beveszi, az rögvest elhalálozik, és sokkal veszélyesebb módja ez a magzatelhajtásnak, mint ha műtét segítségével másznak bele a nő méhébe. Igen, két tabletta bevétele sokkal brutálisabb és borzalmasabb módja a kis csöppség elvetetésének, mint a jól megszokott szike hűs érintése. Neeem, szó sincs itt az abortusz alapvető ellenzéséről, pusztán szakpolitikai kifogások akadnak ez ellen a modern kori vajákosság ellen, bár azt azért tegyük hozzá, hogy ezzel egy frissen megfogant, a pocakban integető kis maszatot teszünk el láb alól bestiális módszerekkel, bizony, meg hát az Alaptörvény cikkelyét is érdemes akkor már idézni a magzati élet védelméről; de nem, szó sincs itt másról, csupán az abortusztabletta veszedelmes következményeiről.
Amik már a rendes abortusz alatt is fennállnak, tudjuk jól, okos idegsebészek és pantomimművészek már milliónyi tanulmányt írtak az abortusz pszichológiai behatásairól: a nő elveteti gyermekét, aztán hazamegy, depresszióba esik, a ház ráomlik, ráadásul a Pokol ki tudja melyik bugyrában is bérelt helye van. Okos férfiemberek ezt már oly szakszerűen elmagyarázták ezeknek az ostoba, felelőtlen, érzéketlen, gyerekgyilkos nőstényeknek, és akkor nézze meg az ember, még mindig vannak, akiknek sikerül igénybe venniük ezt a jelenleg sajnos legális szolgáltatást: legyenek átkozottak hetedíziglen! Mit képzelnek, ezért tépte ki őket a férfiak oldalbordájából Isten, hogy aztán lustaságból, gonoszságból, anyagias megfontolásból eltávolítsák szerencsétlen pocaklakókat a méhükből, ha úgy tartja úri kedvük? Hát nem tudják, hogy azok odabenn lelkesen várják a megszületést, vidáman hányják a bukfenceket és bökdösnek picike ujjaikkal, amit csak érnek - hát van szívük ezeknek az őket lemészárló nőknek?
De eltértünk a tárgytól, bocsánat, csak hát oly felháborító az egész. Na de nem ez a lényeg - az abortusztabletta öl, butít és a nyomorba dönt. Szerencsére tudják ezt okos KDNP-s férfiak és legények, ALFA-hímek és magzatban lubickoló békés reumatológusok (prof. dr. habil. Menschen emeritusok), és közbeléptek, mielőtt még egyszerűbbnek tűnő, ám valójában sokkal idegtépőbb módszerekkel sikerült volna végrehajtani azt az átkozott, egyelőre be nem tiltható öldöklést.
Amit azért választanak a nők, mert gonoszak. Mert eleve isteni megoldásnak tartják az abortuszt. Szívükben ördögi vággyal rontanak be a klinikára, és ráparancsolnak a jámbor doktor úrra, hogy tépje csak ki húsukat, vérüket, jövőjüket. Hiába mesélik el ott nekik, hogy ez bizony nagyon veszélyes dolog, hogy utána akár meddők is lehetnek, játszanak le nekik erről filmeket - ők hajthatatlanak maradnak sátáni szándékukban. A legjobb lenne az ilyenekre véres csillagot tűzni a műtét után - hadd tudják meg a járókelők is, milyen borzalmas, szívtelen asszonyok is ők, bélyegezzék csak meg őket a metrón, ne csak a klinika körül tüntető békés keresztényekkel kelljen szembenézniük.
Hiába, nemes lelkük van ezeknek a derék keresztény férfiembereknek.
Frissítés: Péntek Orsolya és Matalin Dóra írásai itt és itt olvashatóak. Ha már eddig csak hímneműeket hallhattunk.
