Te, és azt hallottad, hogy az iPhone5-re könnyedén telepíthető a V for Vendetta: The Vigilante legújabb verziója? És a csúcstechnológiának köszönhetően már éjjel-nappal lehet gémelni a cuccon töltés nélkül, bizony, ez már a technikai fejlődés legmagasabb fokozata.
És igen, rohadt jó a játék, az új iPhone-nal együtt már a jóságnak azt a színvonalát képviselik, aminek hatására az ember automatikusan menő lesz, mert értitek, ha valakinek iPhone-ja van, arra a többiek is úgy fognak tekinteni, mint egy iPhone-nal rendelkező személyre. A gémtől meg csak királyabb leszel: ez az anonymous-os vérbosszú dolog ma nagyon adja, de komolyan.
Meg most üzent a nemzetközi szervezet is, azt mondták, ne merje őket senki terroristáknak nevezni, meg hogy mivel a rendőrség letartóztatta a magyar hackereket, ezért holnap számíthatunk a robbantgatásaikra. Persze csak netes akciókról van szó, nem valóságos bombázásról, mármint abban a valóságban bekövetkezőről, amiben mi is élünk itt, a Mammut2-ben.
De mekkora arcok már ezek az Anonymous-osok, nem? A Harcosok Klubja szövegét egy az egyben elnyomni igen csak faszántos dolog, és nagyon igazuk van, az emberek ma már csak fogyasztók, a hatalom meg bassza meg! Csak szívatni tudják a kisembert, aztán csodálkoznak, ha a fagyi visszanyal? Megnézhetik majd magukat, amikor majd nemcsak lefagy a honlapjuk, meg vicces feliratok jelennek meg rajta, hanem az egész internetes adatbázisuk semmisül meg. Kurva jó, mint egy kémes-titkosügynökös játék alapsztorija, bazmeg!
De kíváncsi vagyok tényleg, mit terveznek honlapra, akarom mondani holnapra. Tuti egész nap fenn leszek a neten az új iPhone5-ösömön, mert ez ilyet is tud, hát nem elképesztő zsírság? Nem egy Nokia, annyi biztos, meg abban mi az extra, hogy az ember csak esemesezgetésre meg telefonálásra használja a mobilját? Ez a huszonegyedik század, ébresztő!
Ez a vérbosszú-dolog meg tényleg nagyon ott van! Mert mi nem hagyjuk magunkat! Mi vagyunk apu ökölbe szorult keze! Ne szórakozz azzal, aki a boltban megveszi az általad forgalmazott cuccokat! Ne húzd ki a gyufát nálunk, mert nekünk iPhone5-ünk van, és ezért is rohadtul menőbbek vagyunk nálad.
Szóval, várom, mi lesz ez a nagy durranás. Majd twittelem is, hehe, aztán jöhetnek a followerek meg a retweetek! Rohadt nagy állatság ez a modern technológia, ami lehetővé teszi, hogy bosszút álljunk névtelenül a szemét kormányokon meg sünökön, és azok ne tudjanak mit tenni ellenünk.
Mert mi Anonymous vagyunk, és légiót alkotunk, mint a pondrók, hehe. Meg persze klánokat, de ez már egy másik történet.
V for Vendetta az iPhone5-ön
2012.09.28. 20:06 | hoLDen | Szólj hozzá!
Címkék: külföld terror belföld vendetta bosszú Anonymous iPhone iPhone5 V for Vendetta Harcosok Klubja
Tersánszky J. Jenő és Gelléri Andor Endre, mint kommunista írók?
2012.09.28. 15:33 | hoLDen | Szólj hozzá!
Kommunistátlanítást említ az FN.hu, olyan írók kapcsán, melyek a kommunizmus iránt nemhogy elköteleződve nem voltak, de az ellen többször hangosan fel is szólaltak.
"Inkább megyek a zúzdába Balzackkal, mint az élvonalba Darvassal" - mondta állítólag Tersánszky Józsi Jenő (amit Szerencsés Károly történész idéz is tőle Véna című kötetében), aki, amikor felszólították, hogy írjon végre rendes szocialista realista műveket, ezt azzal hárította el, hogy "a fogpasztareklám nem az én műfajom".
Hogy miként lesz a zsidómentő, az ötvenes években az irodalmi életből kiszorított Tersánszky kommunista, ugyanolyan rejtély, mint ugyanez a holokauszt során kivégzett Gelléri Andor Endre és Pesti Barnabás esetében. "Baloldali író", mondják Gellériről, mintha bármiféle relevanciája is lenne egy kiváló író műveinek elbírálásakor, hogy milyen politikai beállítottságú volt - főként, hogy Gelléri novellái a legkevésbé sem mondhatóak propagandisztikus műveknek, hacsak a szociális érzékenység fontosságának hangsúlyozását nem tekintjük annak.
Hogy a kommunizmus valódi természetét felismerő Camus az első pillanatban kivonta magát a gyilkos ideológia köréből, és onnantól kezdve nácizmust váltó őrülettel szemben is ugyanúgy szigorúan a humanitás pártján maradt, náluk nem lesz fontos, lévén "az eldugott, névtelen kőbányai térfelületre szánt elnevezés alanya így is kakukktojás, hiszen a francia kommunista párt tagja volt". Gyalázatos uszítás, amit az FN.hu ezzel a címadással és ezekkel a megfogalmazásokkal megvalósít, csak azért, hogy újra a szokott stílusban, a megosztottság gyermeteg szintjén folyjon tovább a köz eseményeinek kommentálása. Ahogy az a számukra leginkább otthonos légkör megteremtését teszi lehetővé.
Hogy miért kell a szellem élvonalába tartozók helyére a hit hirdetőinek kerülnie, persze sejteni vélem a mostani kurzus (és a minden kulturális kérdésben kiskirályként uralkodó, valójában nem sok társadalmi legitimitással rendelkező szellempárt hatalmi pozíciójának) ismeretében. Fájó dolog ez, főként, hogy az így lekerülő írók valóban mindig az emberségességet szem előtt tartva írták műveiket, szerepeltek a közéletben. Camus beemelése a névadók körébe mindazonáltal örömteli.
Címkék: belföld kommunizmus kommunisták írók utcanevek Fidesz KDNP Gelléri Andor Endre Tersánszky Józsi Jenő FN.hu Albert Camus Pesti Barnabás Szerencsés Károly
A Vidámpark emlékére
2012.09.28. 14:51 | hoLDen | Szólj hozzá!
Úgy tűnik, ez a november negyedike már csak ilyen dátum marad: most forradalmunk után egy fontos kulturális színhelyünk legyalulása van soron. Szomorú.
Címkék: belföld Vidámpark .Budapest november 4. A tanú
Forma és tartalom - Van-e értelme a történelem idegen nyelven való oktatásának?
2012.09.25. 16:45 | hoLDen | 2 komment
Hoffmann Rózsa napokban tett bejelentése, mely szerint ezentúl a történelmet csak magyar nyelven lehet tanítani a középiskolákban, nagy felzúdulást keltett - az Alternatíva és a Véleményvezér is külön bejegyzést szentelt a témának, melyben a tantárgy angolul, franciául és németül való tanításának megtartása mellett érvelnek - ezek a két tannyelvű képzéseken túl valószínűleg a nemzetiségi iskolákra is vonatkozhatnak, de utóbbiakban bizonytalan vagyok, valamint azt sem hinném, hogy az ilyen helyeken jó ötlet lenne bármely tantárgy kizárólag magyar nyelven való oktathatóságának bevezetése.
Azonban az Alternatíva a két tannyelvű iskolák idegen nyelvű történelem oktatása mellett azzal az indokolással érvel, hogy ezek egyrészt az immár nagy múltra visszatekintő "elitképzés" hagyományait igyekeznek ápolni, másrészt komplexebb ismeretek megszerzését teszik lehetővé saját múltunk, illetve az egyetemes történettudomány megismerésének tekintetében.
Nos, érdemes itt áttekinteni, miként zajlik egy olyan két tannyelvű gimnáziumban, mint ahová én is jártam, a történelem idegen nyelven (jelen esetben franciául) való oktatása. Mint mára a középfokú tanintézmények nagy részében, nálunk is öt évfolyam elvégzése után lehetett eljutni az érettségiig: az első (csúnyán mondva nulladik) év az erőteljes nyelvi képzésről szólt, ami itt heti több mint húsz franciaórát jelentett, megspékelve némi matematikával, magyar nyelv és irodalommal, testneveléssel. Történelem az első évben semmilyen nyelven nem volt tartva. A második évtől franciául oktatták a tárgyat, az utolsó két évben pedig el lehetett menni fakultációra is, mely emelt szintű képzést, illetve magyar nyelven való tanulást jelentett.
Erőteljesen elfogult vagyok tehát a tárgyban, lévén a második év végén sikítva menekültem a nagyobb óraszámú, jóval átfogóbb ismereteket lehetővé tevő történelem fakultációra, pusztán azért, hogy végre a saját anyanyelvemen tanulhassam a tárgyat. Tizedikben és tizenegyedikben lehetőségem sem volt a magyar nyelvű történelemoktatásra, pusztán azért, mert francia szakra jelentkeztem - nyilván tudatában voltam előtte is a képzés milyenségének, de egyfelől egy tizennégy éves gyerek még nem képes pontos véleményt alkotni róla, milyen is lehet egy alaptantárgy idegen nyelven való oktatása, másrészt rendkívül szegényes a választék a középiskolai humán szakok tekintetében - harmadrészt meg ugyan ez egy fontos szegmense volt a képzésnek, de azért csak emiatt nem lett volna okom más szak után áhítozni.
Az Alternatíva blogon a Tóth Csaba által olyannyira magasztalt "elitképzés" nálunk (és nincs okom arra gondolni, hogy máshol mást, hiszen az egyik legszínvonalasabb két tannyelvű gimnáziumba jártam) azt jelentette, hogy a francia alapszókincs elsajátítása után a legkézenfekvőbb igékkel összeraktunk néhány egyszerű mondatot, melyek mindegyike tartalmazott egy-egy történelmi szakszót, mondjuk azt, hogy "la Bulle d'Or", ami meglepő módon Aranybullát jelent, vagy egy afféle franciásítást, mint Szent Istvány királyunk esetében az "Étienne Le Premier".
A történelem idegen nyelven való oktatása ugyanis nem szélesebb fokú ismeretszerzést tesz lehetővé, hanem egy sokkal behatároltabb történelemelsajátítást, a legalapvetőbb (és épp ezért idegen nyelven nem átadható) tények, szempontok és motivációk hiányát, egy a minimálisra leredukált képzést, mely kizárólag a nyelvi tudás fejlesztésére megy rá.
A történelem idegen nyelven való tanulása, legyen ez bármilyen meglepő, nem jelent egyet a történelmi plusz a célnyelvi tudás megszerzésével, és a legegyszerűbb történeti folyamatok (ahogy Tóth is írja, az "események és jelenségek kihalászása, [...] többé-kevésbé katonás sorba rendezve történő előadása") felvázolásán túl nem vállalkozik, mert nem is vállalkozhat többre:
Amikor azt mondjuk (és mostanában elég sokan is mondták, például Ungváry Krisztián és Gerő András - ez esetben elég nagy igazságtartalommal), hogy a történelem jelentős hányadában a nyelvről szól, akkor ezt szó szerint kell értenünk. Tehát nem kaphatjuk meg a legteljesebb, legabsztraktabb képet sem a saját történelmünkről, sem más népek múltjáról, ha nem anyanyelvünkön sajátítjuk el ezen ismereteket. Egy olyan tudományban, mely valóban jóval inkább szól egyfajta identitásadásról (illetve különböző identitások megszerezhetőségének lehetőségéről), illetve a precíz és önnön folyamatainak tudatában lévő gondolkodásra való felkészítésről, egyszerűen nem lehet pontos ismereteket szereznünk, ha egy idegen nyelven próbálkozunk az elsajátítással - főként, ha azt az idegen nyelvet addig egyáltalán nem is tanultuk.
Hogy a történelmet eddig lehetett középiskolákban, két tannyelvű képzések keretében idegen nyelven oktatni, az a tantárgy valós értékeinek negligálásával egyenlő - azt állították ugyanis ezzel, hogy a történelem megismerésénél nem fontos, azt milyen nyelven tesszük, sőt, ha nem a sajátunkon fogunk bele, akkor még teljesebb élményben is lehet részünk. Pedig ez nem igaz. Ami a reáltantárgyak tekintetében releváns álláspont lehet, az a történelemhez hasonló humán tudományok terén egyszerűen nem működik - legfőképp a nyelvi behatároltság okán, tehát azért, mert más nyelven nem vagyunk képesek rendkívül fontos részletek, összefüggések, érzetek és képzetek megértésére.
Az eddig elmondottakból pedig következik, hogy valóban nem részesülhetünk ugyanabban a "magyarságélményben" az idegen nyelven való tanulás során - csak éppen nem a szó pejoratív, hanem sokkal általánosabb értelmében. Mert hiába találunk angol megfelelőt a honfoglalásra, netán franciát a fehérterrorra, ettől még nem fogjuk ugyanazt a tudást elsajátítani, amit a magyar nyelven tanulók igen.
Általános iskola után pedig nem véletlenül kezdődik elölről a legtöbb tárgy, így a történelem oktatása sem - így nem indulhatunk ki abból, hogy a nyolcadikos gyerek már mindent tud Árpád-háztól Kádár-rendszerig, és vígan lehet erre építeni a különböző szakszavak sulykolásával. Sem arra, hogy ha alapszinten elmagyarázzuk az események egymásra következését, akkor már pontos képünk is lesz arról, miben is áll az emberiség több ezer éves története.
Tehát, akárhogy is, az csak támogatandó, ha a tarthatatlanul működő két tannyelvű oktatás átszervezésével lehetővé teszik, hogy az olyan, valós ismeretszerzést más nyelven is lehetővé tevő tárgyak mellett, mint amilyen a matematika vagy a földrajz (illetve nagyon fontos szubjektumként még a célnyelvi civilizáció), a történelmet mindenki tanulhatja eztán a saját anyanyelvén.
Címkék: oktatás magyar francia történelem német angol belföld Hoffmann Rózsa középiskolák gimnáziumok Gerő András Ungváry Krisztián humántárgyak reáltárgyak két tannyelvű oktatás
Árkot ásni nem kell félnetek
2012.09.24. 08:50 | hoLDen | 1 komment
Lángh Júlia polgári engedetlenségre buzdít a Galamus.hu-n, Papp László Tamás pedig a Hvg.hu oldalon ért egyet: "tagadja meg mindenki a szolgálatot", ne küldje vissza senki a levelet, amelyben adatok közlésére kérnek minket, hogy aztán adott esetben polgári védelmi feladatok ellátására legyünk kötelezhetőek.
Mint ismeretes, a kiküldött levélben kért adatok be nem szolgáltatásáért komoly büntetésben részesülhetünk - a szóban forgó feladatok (árvíz esetén homokzsáktöltés, -pakolás, akármi) elvégzésére pedig mindenki köteles, kivéve a nyugdíjasok, a gyerekek, a rabbik és a terhes nők, stb., stb.
Kovács Zoltán erről így ír az Élet és Irodalom vezércikkében: "ez a rendelkezés látszólag a jogok és kötelességek jótékony egységét hangoztatja. [ti. a katasztrófavédelem joga és kötelessége - a szerk.] Valószínűleg sokan csak jól hangzó, ám senkit semmire sem kötelező soroknak gondolhatják, de előkészít egy későbbi rendelkezést, amelyik már nem olyan vidám."
Ugyanezen fordulatot használja a Hvg.hu is: "ezt valószínűleg sokan csak jól hangzó, de senkit semmire nem kötelező szlogennek gondolták, amíg levelet nem kaptak az önkormányzattól, amelyből megtudhatták: őket is polgári védelmi kötelezettség terheli."
Hogy tényleg sokan vélték-e így, nem tudom, de nevezett úriemberek mentalitásukból fakadóan biztosan: azon elvből kiindulva, hogy "jogok és kötelességek jótékony egységéből" a jogok, azok valóban jogok, tehát elmaradásuk esetén üvöltve kérhetőek számon, de a kötelességek, azok "csak valami jól hangzó, semmire nem kötelező dolgok".
Kíváncsi vagyok, ha a szólásszabadságra vonatkozó jogról állítaná valaki, hogy "jól hangzik, de semmire nem jogosít fel", ahhoz mit szólna Kovács Zoltán - vagy mondjuk mekkora egyszemélyes polgári engedetlenséget valósítana meg Lángh Júlia, aki a nyugdíjkorhatár elérésének okán amúgy sem köteles polgári védelmi szolgálatra.
Hogy az adatküldésre szólító levél túlzottan fenyegetőző-e, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ha kötelezettségről van szó, azt kötelezettségnek is kell tekinteni, tehát szükséges legalább minimális szinten tudatosítani az emberekben, hogy most éppen nem egy azonnal kidobandó PR-anyagról van szó, és abból kiindulva feladatuk lehet később egy esetlegesen végrehajtandó mentési folyamat során.
Hogy egyszerűbben is meg lehetett volna oldani ezt, engedélyezve a katasztrófavédelemnek a hozzáférést személyes adatainkhoz, az lehetséges, ám így viszont az ez alól mentesülőket nehezen lehetett volna kiszűrni. Hogy így túl sok hatalmat adunk egy-egy polgármester kezébe? Talán, bár azt azért kevéssé hiszem, hogy a XXI. században lehetősége lenne egy településvezetőnek szolgálatra behívnia bármilyen lakost, holmi mondvacsinált katasztrófára hivatkozván.
Nyilván nem egy mindennapos kötelezettségeket ránk testáló rendelkezésről van szó, de akkor is lehet értelme a lakosság ilyetén szisztémájú összeírásának - az ezen való látványos tiltakozás pedig, finoman szólva is, rendkívül gyerekes. Meg aztán abban Lángh Júlia is biztos lehet, hogy az erkölcs nem áll azok oldalán, akik nem hajlandóak árvíz esetén segíteni a mentésben - még ha közben folyamatosan mantrázzák is magukban, hogy ezzel valójában Orbán Viktornak tesznek rosszat.