Hoffmann Rózsa napokban tett bejelentése, mely szerint ezentúl a történelmet csak magyar nyelven lehet tanítani a középiskolákban, nagy felzúdulást keltett - az Alternatíva és a Véleményvezér is külön bejegyzést szentelt a témának, melyben a tantárgy angolul, franciául és németül való tanításának megtartása mellett érvelnek - ezek a két tannyelvű képzéseken túl valószínűleg a nemzetiségi iskolákra is vonatkozhatnak, de utóbbiakban bizonytalan vagyok, valamint azt sem hinném, hogy az ilyen helyeken jó ötlet lenne bármely tantárgy kizárólag magyar nyelven való oktathatóságának bevezetése.
Azonban az Alternatíva a két tannyelvű iskolák idegen nyelvű történelem oktatása mellett azzal az indokolással érvel, hogy ezek egyrészt az immár nagy múltra visszatekintő "elitképzés" hagyományait igyekeznek ápolni, másrészt komplexebb ismeretek megszerzését teszik lehetővé saját múltunk, illetve az egyetemes történettudomány megismerésének tekintetében.
Nos, érdemes itt áttekinteni, miként zajlik egy olyan két tannyelvű gimnáziumban, mint ahová én is jártam, a történelem idegen nyelven (jelen esetben franciául) való oktatása. Mint mára a középfokú tanintézmények nagy részében, nálunk is öt évfolyam elvégzése után lehetett eljutni az érettségiig: az első (csúnyán mondva nulladik) év az erőteljes nyelvi képzésről szólt, ami itt heti több mint húsz franciaórát jelentett, megspékelve némi matematikával, magyar nyelv és irodalommal, testneveléssel. Történelem az első évben semmilyen nyelven nem volt tartva. A második évtől franciául oktatták a tárgyat, az utolsó két évben pedig el lehetett menni fakultációra is, mely emelt szintű képzést, illetve magyar nyelven való tanulást jelentett.
Erőteljesen elfogult vagyok tehát a tárgyban, lévén a második év végén sikítva menekültem a nagyobb óraszámú, jóval átfogóbb ismereteket lehetővé tevő történelem fakultációra, pusztán azért, hogy végre a saját anyanyelvemen tanulhassam a tárgyat. Tizedikben és tizenegyedikben lehetőségem sem volt a magyar nyelvű történelemoktatásra, pusztán azért, mert francia szakra jelentkeztem - nyilván tudatában voltam előtte is a képzés milyenségének, de egyfelől egy tizennégy éves gyerek még nem képes pontos véleményt alkotni róla, milyen is lehet egy alaptantárgy idegen nyelven való oktatása, másrészt rendkívül szegényes a választék a középiskolai humán szakok tekintetében - harmadrészt meg ugyan ez egy fontos szegmense volt a képzésnek, de azért csak emiatt nem lett volna okom más szak után áhítozni.
Az Alternatíva blogon a Tóth Csaba által olyannyira magasztalt "elitképzés" nálunk (és nincs okom arra gondolni, hogy máshol mást, hiszen az egyik legszínvonalasabb két tannyelvű gimnáziumba jártam) azt jelentette, hogy a francia alapszókincs elsajátítása után a legkézenfekvőbb igékkel összeraktunk néhány egyszerű mondatot, melyek mindegyike tartalmazott egy-egy történelmi szakszót, mondjuk azt, hogy "la Bulle d'Or", ami meglepő módon Aranybullát jelent, vagy egy afféle franciásítást, mint Szent Istvány királyunk esetében az "Étienne Le Premier".
A történelem idegen nyelven való oktatása ugyanis nem szélesebb fokú ismeretszerzést tesz lehetővé, hanem egy sokkal behatároltabb történelemelsajátítást, a legalapvetőbb (és épp ezért idegen nyelven nem átadható) tények, szempontok és motivációk hiányát, egy a minimálisra leredukált képzést, mely kizárólag a nyelvi tudás fejlesztésére megy rá.
A történelem idegen nyelven való tanulása, legyen ez bármilyen meglepő, nem jelent egyet a történelmi plusz a célnyelvi tudás megszerzésével, és a legegyszerűbb történeti folyamatok (ahogy Tóth is írja, az "események és jelenségek kihalászása, [...] többé-kevésbé katonás sorba rendezve történő előadása") felvázolásán túl nem vállalkozik, mert nem is vállalkozhat többre:
Amikor azt mondjuk (és mostanában elég sokan is mondták, például Ungváry Krisztián és Gerő András - ez esetben elég nagy igazságtartalommal), hogy a történelem jelentős hányadában a nyelvről szól, akkor ezt szó szerint kell értenünk. Tehát nem kaphatjuk meg a legteljesebb, legabsztraktabb képet sem a saját történelmünkről, sem más népek múltjáról, ha nem anyanyelvünkön sajátítjuk el ezen ismereteket. Egy olyan tudományban, mely valóban jóval inkább szól egyfajta identitásadásról (illetve különböző identitások megszerezhetőségének lehetőségéről), illetve a precíz és önnön folyamatainak tudatában lévő gondolkodásra való felkészítésről, egyszerűen nem lehet pontos ismereteket szereznünk, ha egy idegen nyelven próbálkozunk az elsajátítással - főként, ha azt az idegen nyelvet addig egyáltalán nem is tanultuk.
Hogy a történelmet eddig lehetett középiskolákban, két tannyelvű képzések keretében idegen nyelven oktatni, az a tantárgy valós értékeinek negligálásával egyenlő - azt állították ugyanis ezzel, hogy a történelem megismerésénél nem fontos, azt milyen nyelven tesszük, sőt, ha nem a sajátunkon fogunk bele, akkor még teljesebb élményben is lehet részünk. Pedig ez nem igaz. Ami a reáltantárgyak tekintetében releváns álláspont lehet, az a történelemhez hasonló humán tudományok terén egyszerűen nem működik - legfőképp a nyelvi behatároltság okán, tehát azért, mert más nyelven nem vagyunk képesek rendkívül fontos részletek, összefüggések, érzetek és képzetek megértésére.
Az eddig elmondottakból pedig következik, hogy valóban nem részesülhetünk ugyanabban a "magyarságélményben" az idegen nyelven való tanulás során - csak éppen nem a szó pejoratív, hanem sokkal általánosabb értelmében. Mert hiába találunk angol megfelelőt a honfoglalásra, netán franciát a fehérterrorra, ettől még nem fogjuk ugyanazt a tudást elsajátítani, amit a magyar nyelven tanulók igen.
Általános iskola után pedig nem véletlenül kezdődik elölről a legtöbb tárgy, így a történelem oktatása sem - így nem indulhatunk ki abból, hogy a nyolcadikos gyerek már mindent tud Árpád-háztól Kádár-rendszerig, és vígan lehet erre építeni a különböző szakszavak sulykolásával. Sem arra, hogy ha alapszinten elmagyarázzuk az események egymásra következését, akkor már pontos képünk is lesz arról, miben is áll az emberiség több ezer éves története.
Tehát, akárhogy is, az csak támogatandó, ha a tarthatatlanul működő két tannyelvű oktatás átszervezésével lehetővé teszik, hogy az olyan, valós ismeretszerzést más nyelven is lehetővé tevő tárgyak mellett, mint amilyen a matematika vagy a földrajz (illetve nagyon fontos szubjektumként még a célnyelvi civilizáció), a történelmet mindenki tanulhatja eztán a saját anyanyelvén.
Forma és tartalom - Van-e értelme a történelem idegen nyelven való oktatásának?
2012.09.25. 16:45 | hoLDen | 2 komment
Címkék: oktatás magyar francia történelem német angol belföld Hoffmann Rózsa középiskolák gimnáziumok Gerő András Ungváry Krisztián humántárgyak reáltárgyak két tannyelvű oktatás
A bejegyzés trackback címe:
https://teadelutan.blog.hu/api/trackback/id/tr254802320
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2012.09.25. 19:38:51
Ez egy praktikus, és nagyon fontos érv. Sajnos azonban magyar nyelven is rémes színvonalú a történelem tanítása. Tehát a fő probléma nem maga a nyelv, hanem a képzés színvonaltalansága.
evata 2012.10.20. 22:21:38
holDennek:
Mélységesen sajnálom, hogy az általad végzett iskolában ilyen silány képzést biztosítottak, s hogy így a történelem teljesen élvezhetetlen és felesleges tantárgynak tűnt. Eszedbe jutott-e a blog megírása előtt, hogy a tiéd lehet egy rossz példa, esetleg a francia nyelv+történelem + te hármasának találkozása egy szerencsétlen találkozás volt? Ebből az esetből nem én vonnék le olyan messzemenő következtetéseket, mint:
"más nyelven nem vagyunk(!) képesek rendkívül fontos részletek, összefüggések, érzetek és képzetek megértésére". 32 éve tanítok nyelvet, de ilyen csak akkor fordul elő, ha a tudás nem megfelelő. A hatalmas nyelvi input és az átlagosnál magasbb szintű szókincs megszerzése mellett a két tannyelven tanuló diák elég hamar eljut a célnyelven történő gondolkodásig, és az , hogy "összeeszkábáltatok egy-két értelmes mondatot" meg egyenesen felháborít. Aki olvassa az általad leírtakat, azt hiszi, hogy tényleg ez folyik pl.egy angol nyelvi történelem órán. ( éve az életemet tettem fel, hogy általános iskolásoknak tanítsam angolul az egyetemes történelmet (a nemzeti történelem szinte mindenhol legalább egy évtizede magyar nyelven folyik!), s bátran állíthatom, hogy ') lehetséges ") értelme van 3) nem csorbul az ismeretszerzés lehetősége.
Még egy mondatodat kiemelném:
"olyan valós (?) ismeretszerzést más nyelven is lehetővé tevő tárgyak mellett, mint amilyen a matematika vagy a földrajz, a történelmet mindenki tanulja ezután a saját anyanyelvén. " Mitől nem teszi lehetővé a történelem idegen nyelven való tanulása a valós ismeretszerzést? A lényeg pont azon lenne, hogy a nyelvet a tartalmon keresztül tanítjuk, s a nyelvelsajátítással együtt egy másik tudományterület tartalma válik elsajátíthatóvá. Persze ehhez a kettőnek együtt kell fejlődnie, s nem árt a fejlesztést nagyon körültekintően megtervezni, nem úgy, ahogy a jelek szerint a te iskoládban tették.
Sajnálom hogy ilyen rossz tapasztalataid voltak. A természettudományos tantárgyak tanításával nekem az a bajom, hogy igazából nem kap a diák disputa-képes szókincset és jártasságot, ha a "nyitvatermő-zárvatermő", netán a kémiai elemek, vagy az Ohm-törvények terén szuper angolul vagy spanyolul. Hol fogja használni? Még egy nyelvvizsgához sem segíti hozzá.
Szóval, én nem hangolnám a közvéleményt az egyetlen olyan tantárgy idegen nyelven történő tanítása ellen, ahol a leghasználhatóbb szókincset szerzi a diák, ahol vita, érvelés, összefüggés-keresés közben olyan kognitív előnyökre tehet szert, amelyekre más tartalmakon keresztül nem.
A színvonal egységesítésével, megkövetelésével egyetértek.
Én szeretem tanítani a történelmet angolul (is), s a tanítványaim is élvezik az órákat. Persze nem megy ez mindenkinek, hiszen, ha belegondolunk, hatalmas feladat . 5-8. osztályig kb. 3-4 fő morzsolódik le átlagosan (idén pl. egy sem). Senki nem bánt senkit, nincs hiszti, nincs megaláztatás, egyszerűen megbeszéljük, hogy a másik 5 órás csoportban folytatja az órát.
Mélységesen sajnálom, hogy az általad végzett iskolában ilyen silány képzést biztosítottak, s hogy így a történelem teljesen élvezhetetlen és felesleges tantárgynak tűnt. Eszedbe jutott-e a blog megírása előtt, hogy a tiéd lehet egy rossz példa, esetleg a francia nyelv+történelem + te hármasának találkozása egy szerencsétlen találkozás volt? Ebből az esetből nem én vonnék le olyan messzemenő következtetéseket, mint:
"más nyelven nem vagyunk(!) képesek rendkívül fontos részletek, összefüggések, érzetek és képzetek megértésére". 32 éve tanítok nyelvet, de ilyen csak akkor fordul elő, ha a tudás nem megfelelő. A hatalmas nyelvi input és az átlagosnál magasbb szintű szókincs megszerzése mellett a két tannyelven tanuló diák elég hamar eljut a célnyelven történő gondolkodásig, és az , hogy "összeeszkábáltatok egy-két értelmes mondatot" meg egyenesen felháborít. Aki olvassa az általad leírtakat, azt hiszi, hogy tényleg ez folyik pl.egy angol nyelvi történelem órán. ( éve az életemet tettem fel, hogy általános iskolásoknak tanítsam angolul az egyetemes történelmet (a nemzeti történelem szinte mindenhol legalább egy évtizede magyar nyelven folyik!), s bátran állíthatom, hogy ') lehetséges ") értelme van 3) nem csorbul az ismeretszerzés lehetősége.
Még egy mondatodat kiemelném:
"olyan valós (?) ismeretszerzést más nyelven is lehetővé tevő tárgyak mellett, mint amilyen a matematika vagy a földrajz, a történelmet mindenki tanulja ezután a saját anyanyelvén. " Mitől nem teszi lehetővé a történelem idegen nyelven való tanulása a valós ismeretszerzést? A lényeg pont azon lenne, hogy a nyelvet a tartalmon keresztül tanítjuk, s a nyelvelsajátítással együtt egy másik tudományterület tartalma válik elsajátíthatóvá. Persze ehhez a kettőnek együtt kell fejlődnie, s nem árt a fejlesztést nagyon körültekintően megtervezni, nem úgy, ahogy a jelek szerint a te iskoládban tették.
Sajnálom hogy ilyen rossz tapasztalataid voltak. A természettudományos tantárgyak tanításával nekem az a bajom, hogy igazából nem kap a diák disputa-képes szókincset és jártasságot, ha a "nyitvatermő-zárvatermő", netán a kémiai elemek, vagy az Ohm-törvények terén szuper angolul vagy spanyolul. Hol fogja használni? Még egy nyelvvizsgához sem segíti hozzá.
Szóval, én nem hangolnám a közvéleményt az egyetlen olyan tantárgy idegen nyelven történő tanítása ellen, ahol a leghasználhatóbb szókincset szerzi a diák, ahol vita, érvelés, összefüggés-keresés közben olyan kognitív előnyökre tehet szert, amelyekre más tartalmakon keresztül nem.
A színvonal egységesítésével, megkövetelésével egyetértek.
Én szeretem tanítani a történelmet angolul (is), s a tanítványaim is élvezik az órákat. Persze nem megy ez mindenkinek, hiszen, ha belegondolunk, hatalmas feladat . 5-8. osztályig kb. 3-4 fő morzsolódik le átlagosan (idén pl. egy sem). Senki nem bánt senkit, nincs hiszti, nincs megaláztatás, egyszerűen megbeszéljük, hogy a másik 5 órás csoportban folytatja az órát.