Teadélután

Konzervatív-liberális közéleti-kulturális teadélután. holden.teadelutan@gmail.com

Friss topikok

Címkék

.Budapest (1) 1920 július 4 (1) 1956 (2) 1956. október 23. (1) 2006 (1) 2006 ősz (1) 2006 ősze (1) 2014 (2) 4K! (2) Ablonczy Balázs (1) abortusz (1) abortusztabletta (2) abszurd (1) abszurditás (1) Aczél Endre (1) Áder János (2) áder jános (2) adózás (1) aggodalom (1) Alaptörvény (5) Albert Camus (3) Alfahír (1) alfa szövetség (1) Alföldi Róbert (1) alkohol (1) alkotmány (4) Alkotmánybíróság (5) alkotmánymódosítás (4) alkotmányos szellemiség (1) alkotmányozás (2) államalapítás (1) államellenes bűncselekmények (1) államfő (1) alsó tagozat (1) általános iskola (1) aluljáró (1) aluljárók (2) Amerikai Egyesült Államok (2) Amerikai História X (1) Anders Breivik (1) Andrassew Iván (1) angol (1) Ángyán József (1) anonymous (1) Anonymous (1) antiszemitizmus (5) arabok (1) aranyérem (1) Arany Hajnal (1) Arisztotelész (1) artmozi (1) árvízvédelem (1) átmeneti segély (1) ATV (6) atv (2) augusztus 20. (1) Aurora (1) autonómiatüntetés (1) autoritás (1) avatara (1) Azerbajdzsán (4) azeri baltás gyilkos (1) azeri gyilkos (1) Az ellenállás melankóliája (1) Az Est (1) A hatodik koporsó (1) A la Carte (1) A muszlimok ártatlansága (1) A sötét lovag - Felemelkedés (1) A tanú (1) A Város Mindenkié (1) ba (1) Babarczy Eszter (1) bácsfi diána (1) Bajkó-Sokoray István (1) Bajnai Gordon (14) Balatonszárszó (1) Balavány György (4) Balogh Ákos Gergely (2) Balogh József (1) Balog Zoltán (2) balog zoltán (1) baloldal (4) baloldali (1) baltás gyilkos (1) Bándy Kata (1) Bánffy Miklós (1) Barabás Richárd (1) Barátok közt (1) Barikád (2) barikád (1) Bartos Cs. István (1) Bartus László (2) Batman (1) bayer zsolt (1) Bayer Zsolt (7) Bede Márton (1) bejegyzett élettársi kapcsolat (1) békemenet (1) Békemenet (1) Békés Bálint (1) Békés Márton (1) belföld (129) belföld. (1) belpolitika (5) Belváros (1) Bencsik János (1) Béres Zsuzsa (1) Berlinale (1) besúgók (1) Bibó István (1) Biszku Béla (2) Blaski József (1) Blikk (2) Blind Myself (1) blogbejegyzés (1) Bojtár Endre (2) Bokros Lajos (1) bolgár györgy (1) Borókai Gábor (1) Bors (1) börtönbüntetés (1) bosszú (1) Böszörményi Nagy Gergely (1) Btk. (1) Budaházy György (1) budai gyula (1) Budapest (1) Budapest Nyári Fesztivál (1) Budenz József (1) Budpest (1) Burzum (1) Buzna Viktor (1) Christopher Stevens (1) CIA (1) cigány (5) cigánygyilkosságok (1) cigányság (1) cigaretta (2) Civil a pályán (1) Civil kaszinó (1) Civil Összefogás Fórum (3) Coca-Cola (1) CÖF (1) Corvinus (1) cozma ítélet (1) cozma per (1) Cristian Mungiu (1) Csak a szél (1) családfogalom (1) családi dráma (1) családon belüli erőszak (2) Családvédelmi törvény (1) Csatáry László (4) Csáth Géza (1) Csatt (1) csillag születik (1) csipszadó (1) Csizmadia László (1) Csontos János (1) csontos jános (1) csoóri sándor (1) Csurka István (1) Czakó Gábor (1) czomba sándor (1) Damu Roland (1) Dániel Péter (2) dániel péter (2) David Lynch (1) Debreceni Egyetem (1) Debreczeni József (1) Dél-Korea (1) demagógia (1) demokrácia (1) Demokratikus Charta (1) demokratikus ellenzék (1) Demokratikus Koalíció (10) demokratikus koalíció (3) demonstráció (1) Dennis Dugan (1) Denver (1) Derzsi János (1) Dési János (2) Deutsch Tamás (1) diktátor (1) DK (6) dohánykoncesszió (4) dohányosok (1) dohányzás (1) domestic violance (1) domestic violence (1) Dopeman (2) Dörner György (3) Dorosz Dávid (1) dr. Helmeczy László (1) drachma (1) dráma (1) drog (1) Duna Tv (1) Duna World (1) edelény (1) édes hazám (1) Edmund Burke (1) Edward Snowden (1) Efraim Zuroff (1) egészség (1) egyenes beszéd (1) Egyesült Államok (1) egyetem (1) egyetemek (2) egyetemfoglalás (1) Egymillióan a magyar sajtószabadságért (1) Egymillióan a sajtószabadságért (1) egységesülés (1) Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (1) Együtt 2014 (8) elcsatolt (1) élettársi kapcsolat (1) Élet és Irodalom (6) Élet Menete (1) élet menete (1) elfogadás (1) elhatárolódás (1) ellenzéki összefogás (1) elnökválasztás (1) előítélet (1) előregisztráció (1) előzetes feliratkozás (1) előzetes regisztráció (3) elrettentő képek (1) élsport (1) ELTE (1) ELTE-BTK (1) ELTE BTK HÖK (2) elutasítás (1) emlékmű (1) Emmi (1) Endrésik Zsolt (1) endrésik zsolt (1) energiaitalok (1) Eörsi Mátyás (1) építőipar (1) érdekelvűség (1) erdély (1) Erdély (1) erdélyi magyarság (1) Erdős Virág (1) erdős virág (1) erkölcs (2) Érpatak (1) érpataki modell (1) érték (1) értékelvűség (1) értelmiség (1) Ertsey Katalin (2) Esterházy Péter (1) Észak-Korea (1) etika (1) euró (1) Európa (1) Európai Egyesült Államok (1) Európai Filmdíj (1) Európai Unió (4) Facebook (1) Farkasházy Tivadar (2) Farkas Attila Márton (1) Farkas Mihály (1) fasizmus (1) Fedél Nélkül (1) fékek és ellensúlyok (1) feljelentés (1) félkarú rabló (1) felmentés (1) felsőoktatás (5) fer (1) ferenciek tere (1) Fidesz (33) fidesz (4) Fidesz-KDNP (17) fidesz frakció (1) fidesz kdnp (1) film (6) filmdráma (1) filmszínház (1) filozófia (1) filozófus (1) filozófuspályázatok (1) finnugor nyelvrokonság (1) Fliegauf Bence (1) FN.hu (1) foglalkoztatást helyettesítő segély (1) Földes András (1) Földi Bence (1) Fónay Jenő (1) főrabbi (1) Foray Nándor (1) Forgács István (1) forgács istván (1) forradalom és szabadságharc (1) francia (1) franciaország (1) Francis Ciarán Tobin (1) françois hollande (1) fratanolo janos (1) Fricz Tamás (3) Füles (1) G. Fodor Gábor (2) Galamus (3) Garbai Ádám (1) Gárdonyi Géza (1) Gázai övezet (1) gazdaság (1) gazdaságpolitika (1) Gázos (1) Gelléri Andor Endre (2) genetika (1) Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1) Gergényi Péter (1) Gerő András (3) Gesztesi Károly (1) Gimes Miklós (1) gimnáziumok (1) Gintli Tibor (1) Giró-Szász András (1) gonosz (1) Görögország (2) Gréczy Zsolt (2) Guido Westerwelle (1) Gulyás Gergely (1) gyermeknevelés (1) gyilkosság (1) gyömrő (1) Gyöngyösi Márton (3) gyöngyöspata (1) György Péter (1) Gyulay Zsolt (1) gyülekezési szabadság (1) gyűlölet-bűncselekmény (1) gyűlöletbeszéd (1) Gyurcsány Ferenc (11) gyurcsány ferenc (3) Gyurta Dániel (1) háború (1) háborús bűnös (1) hackercsoport (1) Hadházy Ákos (2) HaHa (2) hajléktalanok (2) hajléktalanság (1) hajléktalanság kriminalizálása (1) halálbüntetés (1) Halász János (1) Hallgatói Hálózat (2) hallgatói önkormányzat (1) hallgatói szerződés (4) hallgatók (1) Hamvas Béla (2) Harangozó Tamás (1) Harcosok Klubja (1) határon túli magyarok (1) Haza és Haladás (1) házelnök (1) heller ágnes (2) Henry James (1) heteroszexualitás (2) Heti Válasz (4) hétköznapi élet (1) HírTV (2) hírtv (1) Hoffmann Rózsa (6) hóhelyzet (1) homoszexuálisok (1) homoszexualitás (2) HÖOK (1) horkay hörcher ferenc (1) horror (1) Horthy-kultusz (1) Horthy-rendszer (1) Horthy-szobor (2) Horthy Miklós (3) horthy miklós (2) horthy rendszer (1) horthy szobor (1) Hugh Grant (1) humántárgyak (1) Hunfalvy Pál (1) Huth Gergely (1) HVG (3) Hvg.hu (1) idegenforgalmi adó (1) ideológia (3) ifj. Lomnici Zoltán (1) Ifjú Demokraták (1) igazgatók (1) Immanuel Kant (2) Index (2) index (1) információs önrendelkezési jog (1) iPhone (1) iPhone5 (1) Irán (1) irodalom (1) írók (1) iskola (2) iskolai köpeny (1) István király (1) iszlámellenesség (1) iszlamizálódás (1) ítélet (1) Izrael (2) izraelita (1) jáksó lászló (1) James Holmes (1) játékgép (1) játékgépek (1) játékterem (1) Jávor Benedek (3) jean marie le pen (1) jegybank (1) jegybankelnök (1) Jelenits István (1) Jesz (2) Jeszenszky Géza (1) Jobbik (32) jobbik (5) Jobbklikk (1) jobboldal (6) jobboldali (1) jog (2) John Rawls (1) Jókai Mór (1) Jólét és szabadság (1) juhász oszkár (1) Juhász Péter (3) Kádár János (1) Kálmán C. György (2) Kálmán Olga (3) kálmán olga (1) Kaltenbach Jenő (1) kampány (1) Karácsony Gergely (4) Karinthy Frigyes (1) Károlyi Mihály (1) Kárpátia (1) Karsay Dorottya (1) Karvalits Ferenc (1) kaszinó (1) katasztrófavédelem (1) Kaufer Virág (1) KDNP (2) kdnp (1) kelet (1) keleti nyitás (3) Kemal Atatürk (1) kemény istván (1) kenó (1) Képviselő Vágta (1) Kerék-Bárczy Szabolcs (1) kereki (2) Kerényi Imre (1) kereszténydemokrata (1) keretszámok (1) Kertész Ákos (1) Kertész Imre (1) kétharmad (1) kétosztatúság (1) két tannyelvű oktatás (1) KIM (1) Kim Dzsong Un (1) Kim Lane Scheppele (1) Kína (2) Kínai Kálmán és Trágár Tóni (1) kínai kiállítás (1) kínai tárlat (1) Kisgazda Polgári Szövetségpárt (1) Klebelsberg Iskolafenntartó Központ (1) klubrádió (1) koalíció (1) Kocsis Máté (1) kocsma (1) kóla (1) komédia (1) komment (1) kommentelők (2) kommunista (2) kommunisták (1) kommunista diktatúra (1) kommunizmus (3) konzervativizmus (1) Konzervatórium (1) konzultáció (1) Kopácsi Sándor (1) korlokál (1) kormány (1) kormánybírálatok. (1) kormányváltás (1) Kőszeg (1) Kós Károly (1) Kovács Zoltán (2) Kövér László (3) Köves Slomó (2) közélet (1) Közép-Európa (1) középiskolák (1) közérdekű adatközlés (1) Közgép (1) köznevelési törvény (1) közoktatás (1) Központi Nyomozó Főügyészség (2) köztársasági elnök (1) Krasznahorkai László (1) Kubatov-lista (1) Kubatov Gábor (1) külföld (19) kultúra (5) kulturális műsorok (1) kultúrkörök (1) kultúrpolitika (1) Kumin Ferenc (1) kúria (1) kuruc.info (1) Kuruc.info (2) Kurultaj (1) l. simon lászló (1) L. Simon László (1) Laborc Sándor (2) Lánczi András (5) Lángh Júlia (1) Lázár János (2) Lehet Más A Politika (1) Lehet Más a Politika (3) Lendvai Ildikó (1) levél (1) Lezsák Sándor (1) liberális (1) Liptai Claudia (1) Liu Kongxi (1) lmp (1) LMP (20) londoni magyar magvetők (1) losonczy pál (1) lottó (1) Ludassy Mária (1) lukasz papademosz (1) Lupo (1) lutri (1) L Simon László (1) M1 (1) M2 (1) magánélet (1) magazinműsorok (1) magyar (3) Magyarok Nyilai (1) magyarország (2) Magyarország (3) magyarság (1) Magyar Élet Menete (1) Magyar Fruzsina (1) Magyar Hírlap (3) Magyar Írószövetség (1) magyar kommunista munkáspárt (1) Magyar Mesék (1) Magyar Motoros Menet (1) magyar narancs (2) Magyar Narancs (4) Magyar Nemzet (6) Magyar Nemzeti Bank (1) Magyar Szocialista Párt (1) Magyar Vizsla (1) Maléter Pál (1) Mandiner (4) Mansfeld László (1) Mansfeld Péter (3) Mány Erzsébet (1) Márai Sándor (1) Marcel Duchamp (1) Margaret Thatcher (1) marian cozma (1) marine le pen (1) Marlon Wayans (1) Marosvásárhely (1) marslakók (1) Márta István (1) Maruzsa Zoltán (1) másság (1) matematikus (1) Matolcsy György (2) Mátsik György (3) mazsihisz (1) MDF (1) Mécs Imre (1) média (2) médiatanács (2) Medvigy Endre (1) melegfelvonulás (1) Meleg Büszkeség Menete (1) meleg méltóság menete (1) Mesterházy Attila (1) mestyán ádám (1) mészáros jános elek (1) Mihancsik Zsófia (1) Mika Tivadar Mulató (1) Milla (4) Mindszenty Andrea (1) MNB (1) Molnár Csaba (2) molnár csaba (1) monetáris politika (1) Monty Python (1) Móricz Zsigmond (1) motorosok (1) motoros felvonulás (1) mozi (1) Mr Oizo (1) MSZP (18) mszp (1) MSZP-SZDSZ (1) MTI (2) mti (1) MTV (2) MTVA (1) munkáspárt 2006 (1) munka törvénykönyve (1) muszlimok (2) művészmozi (1) N. Kósa Judit (1) náci (2) nagykövet (1) nagytőkések (1) Nagy Imre (1) NANE Egyesület (1) napraforgoblog (1) nat (1) navracsics tibor (2) Navracsics Tibor (4) Neelie Kroes (1) német (1) Németország (1) német gyerekhíradó (1) Nemzetbiztonsági Hivatal (1) Nemzetbiztonsági Ügynökség (1) nemzetegyesítés (1) nemzeti dohánybolt (1) Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. (1) Nemzeti Érzelmű Motorosok (2) nemzeti front (1) nemzeti identitás (1) Nemzeti Könyvtár (1) nemzeti konzultáció 2012 (1) nemzeti média és hírközlési hatóság (1) nemzeti radikalizmus (1) Nemzeti Színház (1) nemzetpolitika (1) Nem félünk a farkastól (1) népegészségügyi termékadó (1) Népszabadság (3) Népszava (4) Niccoló Macchiavelli (1) Nick Thorpe (1) nicolas sarkozy (1) nmhh (1) Norvégia (1) Novák Előd (4) november 4. (1) NSA (1) nyaraló (1) nyelvészet (1) nyílt levél (1) nyirő józsef (3) Nyirő József (2) nyugat (1) nyugdíjasok (1) Odeon-Lloyd (1) oktatás (3) oktatási államtitkár (1) október 23. (1) oláh cigány (1) oligarcha (1) Olimpia (1) orbán ottó (1) orbán viktor (2) Orbán Viktor (22) Ordosz műhely (1) örmények (1) Örményország (1) örömszerzés (1) orosz (2) Oroszország (3) Orosz Mihály Zoltán (1) Országgyűlés (1) Örülünk Vincent (1) Oscar-díj (1) Oslo (1) őszödi beszéd (1) Osztolykán Ágnes (1) ösztöndíj-program (1) pacem in utero (1) Palesztina (1) Pál Ferenc (1) Papcsák Ferenc (1) Papp László Tamás (1) Parajelenségek (1) Parajelenségek 4 (1) Paranormal Activity (1) Paranormal Activity 4 (1) Páratlan Oldal (1) Párbeszéd Magyarországért (1) Párbeszéd Magyarországért Párt (1) párkapcsolat (1) Parlament (3) pártalakítás (1) pártalapítás (1) pártállam (1) pártállami múlt (1) parti nagy lajos (1) Parti Nagy Lajos (4) pártok (1) pártpolitika (1) Paszok (1) Paul Lendvai (3) Pécsi Tudományegyetem (1) pénznyerés (1) pénznyerő automata (1) per (1) Pesti Barnabás (1) pető péter (1) Petrás János (1) petri györgy (1) Pindroch Tamás (1) Pityinger László (1) plágium (1) Pogonyi Szabolcs (1) polgárháború (1) polgári védelmi szolgálat (1) polgármester (1) Polgár Tamás (1) politika (1) politikai korrektség (1) Polt Péter (2) Pomogáts Béla (1) Pongrátz Gergely (1) populizmus (1) Portik Tamás (3) Pörzse Sándor (1) Pozsgay Imre (1) Pozsonyi Ádám (2) Pride (1) Prohászka Ottokár (1) prostituált (1) pszichedelikumok (1) punk (2) punkok (1) Pussy Riot (3) Puzsér Róbert (2) puzsér róbert (1) quantum xxl (1) Quentin Dupieux (1) radikáljobb (1) Radnóti Sándor (1) Radu Jude (1) Ramil Sahib Safarov (1) rap (1) rasszizmus (2) reáltárgyak (1) Recep Tayyip Erdogan (1) Reguly Antal (1) rejtély (1) rendszeres szociális segély (1) rendszerváltás (1) részösztöndíj (1) réthelyi miklós (1) rezsicsökkentés (2) Ribling Tamás (1) rikkancs (1) RMDSZ (3) Rogán Antal (2) röghöz kötés (1) roma (5) románia (1) Románia (5) romániai magyarság (1) román film (1) Romsics Ignác (1) Rónai Egon (1) Róna Péter (1) rongálás (1) Ron Werber (2) Rostás Árpád (1) Rózsa Misi (1) rozs szabolcs (1) ru 486 (1) S. Terézia (1) Sabater (1) Sajnovics János (1) sajtószabadság (2) Salát Gergely (1) Salkaházi Sára (1) Samuel Beckett (1) Schein Gábor (1) schein gábor (1) Scheiring Gábor (3) Schiffer András (8) Schmitt Pál (1) schmitt pál (1) Schmuck Andor (1) schweitzer józsef (3) segély (1) Selmeczi Gabriella (1) sértegetés (1) Seszták Ágnes (2) Setét Jenő (1) Simor András (1) Sinkovics Ferenc (1) Sólyom László (2) Stier Gábor (1) Stohl András (1) Strabag (1) Stumpf András (1) Sukoró (1) szabadság (2) Szabó Anett (1) szabó dezső (1) Szabó Gábor (1) Szabó Máté (1) Szabó Tímea (1) Szabó Zoltán (1) Szájer József (1) Szajlai Csaba (1) szakdolgozat (3) szalai annamária (1) szálinger balázs (1) Szaniszló Ferenc (2) Szanyi Tibor (2) szappanopera (1) szárszói találkozó (1) Szarvas Koppány Bendegúz (1) Szávay István (1) Századvég (1) SZDSZ (2) Szegedi Csanád (2) Szegedi Márton (1) Szegedi Tudományegyetem (1) székelyföld (1) szélsőjobb (1) Szemerédi Endre (1) Szentesi Zöldi László (1) Szent Ágoston (1) Szent István (1) szépirodalom (3) Szépművészeti Múzeum (1) szerencsejáték (1) Szerencsés Károly (1) szex (1) Szijjártó Péter (1) szilágyi ákos (1) Szilágyi Ákos (1) Szilágyi Áron (1) Szilágyi György (1) Szilvásy György (1) Szily László (2) színház (3) Sziriza (1) szobor (2) Szociális Konzultáció (1) szocializmus (1) Szociálliberális Unió (2) szőcs géza (1) szólásszabadság (2) Szolidaritás (2) szórakozóhely (1) Szűrös Mátyás (1) szuverenitás (1) Tallián Miklós (1) támadás (1) Táncsics-díj (2) Táncsics Mihály-díj (1) tandíj (2) tankönyv (1) Tarlós István (2) társadalom (1) tehetségkutató (1) tekintély (1) telekomadó (1) Temesi József (1) térey jános (1) természetfeletti jelenségek (1) terror (1) terrorizmus (1) Tersánszky Józsi Jenő (2) területek (1) théophile delcassé (1) Thomas Hobbes (1) thriller (2) tilos rádió (1) tiltás (1) Tisza István (1) titkosszolgálat (1) titok (1) Tokaji Írótábor (1) Tőkéczki László (1) Tőkés László (1) Tomcat (1) tömeggyilkosság (2) Torkos Matild (1) Tormay Cécile (3) Törökország (2) történelem (1) történész (1) történetírás (1) tőrvívó (1) tóth krisztina (1) Tóth Luca (1) trafik (4) trafikpályázat (2) trafikpályázatok (1) trafiktörvény (3) trafikügy (2) Traian (1) Traian Băsescu (1) Traian Basescu (2) Tranzit Fesztivál (1) trianon (2) Tristan Tzara (1) tudatmódosító szerek (1) tüntetés (1) tüntetések (1) turul (1) Tusványos (1) ügynöklista (1) ügynökök (1) újratemetés (1) újságírás (2) újságíró (1) újságírók (2) Újszínház (2) Új Demokrácia (1) új pártok (1) Ungváry Krisztián (4) USL (2) úszó (1) utcanevek (1) Vadai Ágnes (2) vádaskodás (1) Vágó Gábor (2) Vágó István (1) választás (4) választási feliratkozás (1) választási regisztráció (1) választások (1) választójog (1) választójogi törvény (1) Vámbéry Ármin (1) Váncsa István (1) Varga Béla (1) Varga István (1) Varg Vikernes (1) Vári György (1) városliget (1) Vásárhelyi Mária (1) véleményszabadság (1) vendetta (1) verbális erőszak (1) vérfertőzés (1) vers (1) versailles (1) Veszprém (1) Victor Ponta (5) Vidámpark (1) videó (1) Vidnyánszky Attila (1) Vígszínház (1) vita (1) vitaműsor (1) Viviane Reding (1) Vlagyimir Putyin (1) vona gábor (1) Vona Gábor (8) vörös csillag (1) V for Vendetta (1) Wass Albert (3) wass albert (1) Witold Gombrowicz (1) Wittner Mária (1) Wrong (1) XX. század (1) Zagyva György Gyula (3) Zámbó Árpy (1) Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat (1) Zsebők Csaba (1) zsidó (3) Zsidó Nyári Fesztivál (1) zsidó szervezetek (1) Zsiga Marcell (1) zsűritag (1) Zugló (1) Címkefelhő

Sajnálom Mihancsik Zsófiát

2012.12.24. 03:24 | Lakner Dávid | 17 komment

Sajnálom elsősorban azért Mihancsik Zsófiát, mert életét annyira áthatja a közélet, hogy egy számára ismeretlen újságíró iránti heves érzelmeit érzi kötelességének megvallani karácsony előtt – bár tulajdonképpen ez az év többi napján is sajnálatra méltó dolognak minősül.

Sajnálom őt, mert a személyeskedésen túl nem képes értelmes válaszokat adni egy konkrét kérdésre, valamint a kettős mérce jegyében magának vindikálja a jogot arra, hogy a körülmények hatalmából kifolyólag saját és társa felelősségét kisebbítse, míg a másik emberét egy másik helyzetben ugyanakkor erősen kihangsúlyozza. Sajnálom őt, mert a kettős mérce jegyében magának fenntartja a jogot, hogy ne a fekete és fehér szembenállásában gondolkodjék múltjáról, míg a rendszerváltás után jöttektől ezt eltagadja akkor is, ha magára nézvést továbbra sem tartja kötelező érvényűnek.

Sajnálom őt, mert a valódi autokrácia kiszolgálóiként játszották Aczél Endrével és a többiekkel a szabadság merész tágítóit, miközben szemernyit sem tettek a fennálló állapotok megszűnéséért, hovatovább képesek voltak tökéletesen belesimulni az adott szisztéma kereteibe. Sajnálom azért is, mert évtizedek fáradságos munkájával el tudta magával hitetni, hogy kisebb bűn egy valódi diktatúra fennállásához asszisztálni, mint a demokratikus viszonyok közt adott esetben elköteleződni egy politikai szereplő mellett, hinni annak igazában.

Sajnálom Mihancsikot azért is, mert saját, Magyar Televízió- és Magyar Rádió-béli munkájától a rendszerváltás előtt nem tudták eltántorítani az akkori lehetetlen viszonyok sem; míg 2006 után is mindenféle szégyenérzet nélkül szerkesztette a Friderikusz Most című műsort, és adott médiafelületet Gyurcsány Ferencnek a kimosakodáshoz azok után, hogy a rendőreivel veretett meg ártatlan tüntetőket.

Sajnálom Mihancsik Zsófiát, mert nem képes disztingválni úgy felelősség kérdésében, mint a médiaviszonyok tekintetében: bátran mossa hát egybe a teljes mai jobboldali sajtópalettát a köztévével, a lehető legapróbb különbséget sem látva aközött, amit Stumpf András és Pozsonyi Ádám ír egy-egy publicisztikájában, tökéletesen eltörölve a határokat aztán Bencsik András és Ablonczy Bálint között éppúgy. Sajnálom Mihancsikot, mert azt sem tudja, miről beszél.

Sajnálom, hogy a lehetőségei egyre csak szűkültek a demokráciában, és hogy a két évtized alatt odáig jutott, hogy egy alig látogatott kádertemetőt szerkesztgethet, illetve másokat próbálhat kirekeszteni saját kis honlapocskájáról. Sajnálom, hogy a sajtószabadság letéteményeseként a maga oldalán tiltja a kommentelést, míg a hozzászólásokat engedőkön számon kéri a kommentelők stílusát, mintegy egybeolvasztva a bejegyzések íróit azok hozzászólóival. Sajnálom, hogy annyira nem képes beleolvasni csak a Mandiner blogbejegyzéseibe, hogy rájöjjön, kormánypropagandát itt nehezen kérhet számon – és sajnálom, hogy a pártosság hangoztatásán túl azért nem rest (ha csak idézet formájában is, de) beolvasni a kritikus bejegyzések ("megmondós stílus") miatt is.

Sajnálom, hogy olyanoknak rója fel a hírek torzítását, akik a legkiegyensúlyozottabban igyekeznek tájékoztatni az olvasóközönséget, és akik minden oldalról szemléznek véleményeket, odafigyelve még a Galamus-csoport tagjainak bejegyzéseire is. Azt is sajnálom, hogy kész akár hazudozni is, és a diáktüntetések bagatellizálásával vádolni egy olyan oldalt, akiknek szerkesztői közül többen is részt vettek a szóban forgó tüntetéseken, a legpontosabban tájékoztatva az olvasókat a történésekről (tudom, mert magam is ott voltam).

Egy szóval: sajnálom, hogy Mihancsik Zsófia a rendszerváltás után huszonkét évvel is csak tények ferdítésére és mások kirekesztésére áll készen, ahogy azt a dicső szocializmus médiaviszonyaiból olyan jól elleshette. Sajnálom, hogy a kilencvenes évek elején csalódni volt kénytelen az általa a "világosság politikusának" nevezett Orbán Viktorban, és eztán (igaz, jó érzékkel) felfedezte magának az árokásás nemtelen lehetőségét, valamint a kettős mérce mindenkori alkalmazhatóságát.

Sajnálom Mihancsikot, mert kiégett, mert csak csúsztatásra képes, és mert nagy múltjával csak egy begyepesedett gondolkodásmódról napról napra tanúbizonyságot tevő portál szerkesztéséig vitte. Ezt valószínűleg én is nehezen viselném. Kívánom mindenesetre, hogy karácsony idején Mihancsik Zsófia életébe is vigyen valamely szerette boldogságot, hogy kicsit ki tudjon lépni a fárasztó gyűlölködés mókuskerekéből, és kipihenje a mostani év megerőltető küzdelmeit is.

Áldott, békés karácsonyt, kedves Mihancsik Zsófia!

· 1 trackback

Címkék: jobboldal belföld Orbán Viktor Gyurcsány Ferenc Mandiner Galamus Balogh Ákos Gergely Aczél Endre Mihancsik Zsófia

A bejegyzés trackback címe:

https://teadelutan.blog.hu/api/trackback/id/tr224979591

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Sajnálom Mihancsik Zsófiát 2012.12.24. 09:03:01

Két évtized alatt odáig jutott, hogy egy alig látogatott kádertemetőt szerkesztgethet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fonó 2012.12.24. 12:58:28

Elolvastam a cikket a Galamuson, nem is tudtam h az undorító kefés álcivil magyar vizslához is adta a nevét. Igaza van M Zsófiának, korrekt idézeteket sorol, tényeket, a tead írása zsigeri túlzó, sértegető. öngól.
Mi ez a kádártemetőzés, szűrös, csintalan, martonyi, stumpf pintér, pozsgai..........nem kellene, gáz, kontraproduktív, uncsi

jennings1 2012.12.24. 13:08:26

Én pedig hadd sajnáljam a szerzőt...
Hadd sajnáljam azért, mert a - valószínűleg elsősorban korából fakadó - "tudatlansága" (amely itt a dolgok nem ismerete értelemben használandó) miatt alapvetően nem képes értelmezni se a Mihancsik írta cikket, se a Mihancsik-jelenséget. E tudatlanság jegyében ugyanis már a második bekezdés hamis: nem összevethető a puha diktatúra végtelennek tűnő időszaka a rendszerváltást követő, és 2010-ig tartó demokratikus korszakkal. A második bekezdésben hangsúlyosan használt "kettős mérce" kifejezés könnyen berögzülő politikai hívószó, ami alkalmas - a maga politikai kontextusában, és azon kívül is - arra, hogy érvelés kényszere nélkül foglaljon valaki állást bizonyos kérdésekben, és minősítsen, úgy csinálva, mintha azonos dolgot kellene összehasonlítani. De mi van akkor, ha a két dolog valójában nem mérhető össze? Ha a csalás (a kettős mérce hangoztatása) éppen abban van, hogy miközben az egyik körte és a másik alma, mégis úgy teszünk, mintha a kettő ugyanaz a gyümölcs lenne? Én úgy gondolom, hogy ahol két nem összevethető dologról van szó, ott két mércét kell alkalmazni: egyet az almára és egyet a körtére, és ahol az összehasonlítás megtörténhet, az az eggyel felettük álló kategória: a gyümölcs. De akkor és ott, el kell végezni a valódi elemzést, összehasonlítást. A szerző azonban megmarad a politiko-vulgár szinten A "kettős mérce" kifejezés kiválóan használható arra a célra, hogy az olvasót egyből a kívánt irányba orientálja, megspórolva neki a gondolkodást, és helyette érzelmi alapra helyezni a befogadását (hisz mennyire nem szép kettős mércét alkalmazni).
Harmadik bekezdés: a Kádár-korszakot diktatúraként, egy idő után puha diktatúraként szokás emlegetni, a szövegben azonban "valódi autokrácia" szerepel . Apró csúsztatás ez, aminek olvastán persze felteszi magában az ember a kérdést: miért? Egy szöveg minden szava gondos mérlegelés után kerül a helyére (én például az imént az első mondatba azt írtam: "valódi autokráciává" finomul - és utána javítottam a jóval objektívebb "valódi autokrácia" szerepel-re). A "valódi autokrácia" kifejezés két dolog miatt kerülhet elő: az egyik, hogy ha Mihancsik használta volna korunkra az autokrácia megnevezést, a jelző segítségével jelezni lehessen, hogy szerző véleménye szerint ez nem az, a másik pedig, hogy kisebbítse Mihancsik, valamint kor- és szaktársai tevékenységének jelentőségét. Azért egy autokrácia lazább dolog, mint egy diktatúra, még ha puha is. Ne csúsztatgassunk! Diktatúra volt, puha diktatúra. A szerző fentebb említett tudatlanságából fakad, hogy nem tudja helyén kezelni azt a tényt (mert tény, rádióhallgatók, tévénézők sok százezres, milliós tábora volt rá tanú), hogy Mihancsik, Aczél (hogy csak az általa említetteket nevezzem néven, de még voltak jó páran) a "szabadság merész tágítói" voltak. Nemcsak "játszották" ezt, ahogy a szöveg sugallja, hanem a maguk eszközeivel valóban azok voltak. De nem elég, hogy a szerző a "tudatlansága" miatt nem tudja a helyén és értékén kezelni ezt, a mondat másik felében, egy látványos csúsztatással (" miközben szemernyit sem tettek a fennálló állapotok megszűnéséért, hovatovább képesek voltak tökéletesen belesimulni az adott szisztéma kereteibe.") lényegében hazudik. Hiszen éppen a korlátok tágításával "tettek" a korszak merészebb újságírói, rádiósai és tévései a fennálló állapotok megszűnéséért. A tökéletes belesimulást eltiltások, fegyelmik, prémium megvonások, főnöki raportok színesítették. (Különösen furcsa ez az egész bekezdés annak fényében, hogy Mihancsik egy nagyon alapos, és a korszakot, az akkori értelmiségi létet, dilemmákat nagyon jól leíró, és megértésre nagyon ajánlható terjedelmes részt szentel ennek a kérdésnek, határozottan megkülönböztetve magát a valóban cselekvő demokratikus ellenzéktől.)
Ha az előbb hiányoltam a diktatúra megnevezés használatát, hát a bekezdés másik felében előkerül, sőt, már "valódi diktatúra" jelzős szerkezettel. És nem véletlenül. Ha az előbb a "valódi autokráciánál" kétségeink lettek volna, hogy a két alkalmazási lehetőség közül melyik volt az ok (l. fentebb), most kiderül. Akkor, amikor arról van szó, hogy Mihancsik "el tudta magával hitetni, hogy kisebb bűn egy valódi diktatúra fennállásához asszisztálni", ami a mondat egészének ismeretében arra utal, hogy Mihancsik bűnös az asszisztálásban, már rögtön valódi diktatúráról van szó. Körte vagy alma? Autokrácia vagy diktatúra? Ha esetleg pozitív a konnnotáció, akkor inkább az egyik, ha szándékoltan negatív a sugalmazás, akkor a másik? A vicces az, hogy ez az igazi kettős mérce, hiszen a "gyümölcs", legyen bár autokráciában akár csak kicsit is pozitív, vagy diktatúrában bűnös, ugyanaz a személy: Mihancsik.
Nem folytatom ilyen részletességgel, mert a cikk tökéletes példája a "hitbéliségnek.", lehetne mondatról mondatra elemezni, hogy hogy csúszkálnak állítások, gondolatok, hogy dolgozik a szerző a karaktergyilkosságon. A valóság értéséhez azonban kell a kontextus. Én azt láttam/olvastam, hogy 1. Aczél közzétett egy talán szösszenetnek nevezhető tizenvalahány soros írást Fiúk címmel és kezdettel. Miért? Mert publicista, és eszébe jutott valami. A szerdai lánchídi diáktüntetés-fórum és az 1986-os lánchídi diáktüntetés között vont párhuzamot, mert mindkét esetben történt rendőri intézkedés. És kritikus párhuzamot vont a Kádár-korszak és a ma politikusai között. Máskor is volt diáktüntetés 1986 óta (pl. Bokros-féle tandíj ellen), de nem került rendőri intézkedésre sor. 2. BÁG közzétett egy, az eredeti Aczél íráshoz képest nagy terjedelmű írást. Miért? Mert írással foglalkozik és eszébe jutott valami. Szíven ütötte Aczél egy mondata "utoljára 1986-ban, a „lánchídi csatában” vittek el rendőrök középiskolásokat és egyetemistákat". Úgy érezte, pontosítania kell, hiszen azóta máskor is elvittek a rendőrök egyetemistákat. Ha itt megáll, akkor max. annyi történik, hogy korrigál egy publicisztikában szerepló állítást, és képet kapunk arról, hogy inkább faktuálisan szemléli a világot, mint jelképileg, és kész. Ha BÁG csendben marad, akkor Aczél írása úgy tűnik el az információs kavalkádban, hogy a Galamus olvasóin kívül ma senki nem ismerné. De írt. Miért? Mert Aczél írása nagyon az elevenébe vágott. Annyira, hogy kötelességének érezte, hogy a 2006-os tüntetések brutalitása mellett (amelyek attól, hogy voltak egyetemista érintettjei, nem válik diáktüntetéssé, ahogy BÁG finoman sugallja, mint ahogy az 1986-os vagy a 2012-es az volt) felidézze az 1986-os rendőri beavatkozás brutalitását , a végére gondosan elhelyezve az orientáló mondatot: "Ezt a népi demokratikus eljárást kell összevetni a rendőrség szerdai magatartásával." Persze ez késő bánat, eb gondolat, mert addigra az interneten élőben nyomon követhető közvetítés láttán nagyon sokakban merült fel, ha nem is ugyanaz a gondolat, mint Aczélban, de ahhoz nagyon hasonló. Hogy békés, a jogaikat jogszerűen gyakorló fiatalokkal szemben fellép a rendőrség. Nem a népi demokráciáé, hanem a demokráciáé. Ha itt abbahagyja az írást, akkor max a Mandiner közönsége megállapítja, hogy milyen görény volt a népi demokrácia rendőrsége, meg a népi demokrácia. De BÁG folytatja. Mert Aczél annyira az elevenébe talált, hogy még hozzá csap egy bekezdést Aczél személyéről. Ez egy manapság divatos karaktergyilkossághoz kevés, de a szerző "hiteltelenítéséhez" elegendő. Ha itt abbahagyja az írást, akkor még mindig senki nem tudna róla, max Aczél reagál a Facebookon. De BÁG nem tudja abbahagyni: befejezésül odabiggyeszt egy bekezdést a Galamusnak. Imígyen: "Az a Galamus dolga, hogy olyan ember publikál náluk, aki egy diktatúra monopolhelyzetben lévő állami televíziójának főszerkesztőjeként hamisította és hallgatta el a híreket (amit láthatóan azóta meg is bocsátott magának). Az is az ő dolguk, hogy ezt hogyan egyeztetik össze a sajtószabadság iránti érzékenységükkel. De az igazán elvárható, hogy az efféle, többszörösen hazug írások legalább a szerkesztői rostán fennakadjanak." Ez három teljesen felesleges és sok szempontból ostoba mondat. Külön-külön is azok, szövegszerű összefüggésükben pedig aztán végképp. Tessék végiggondolni! 3. Ha ez a három mondat nincs, akkor nem jelenik meg Mihancsik írása a Galamuson. De mivel megszólíttatott, hát válaszolt. Hosszút. Nekem úgy tűnik, hogy egy része tele van tényekkel és konkrétumokkal. Másik része elgondolkodtató és vitára késztető állításokkal. Amikről én mit se tudnék, ha: 4. nem jelenik meg ez az írás. Ami viszont semmi konkrét ügyben nem reagál Mihancsik írására, amit nagyon-nagyon sajnálok. Mert akkor miért íródott meg? Hiszen ami szerepel benne, azt bármelyik egyszerű hétköznap is le tudta volna írni a szerző. Hiszen amit leír, azt a Mandiner vagy a Teadélután törzsolvasói enélkül az írás nélkül is így gondolják-hiszik Mihancsikról. Aki meg nem ebbe a szellemi körbe tartozik, azt konkrétumok nélkül nehéz lesz elgondolkodtatni.
És még valami. Ahogy BÁG sem volt képes befejezni az írását, úgy itt is elkélt volna a szerkesztői segítség, Akkor talán nem marad ott az az álságos, őszintétlen, a szavakat kiüresítő utolsó mondat: "Áldott, békés karácsonyt, kedves Mihancsik Zsófia!"

Lakner Dávid 2012.12.24. 14:24:48

@jennings1: Mihancsik írására reagáltam, amikor arról írtam: nem látja a fától az erdőt, a maga szemében a gerendát sem képes észrevenni, de máséban rögvest hajlandó rávilágítani a szálka jelenlétére.
Koromból adódóan nem tapasztalhattam meg személyesen Mihancsik és Aczél áldásos "szabadságtágító" tevékenységét, illetve nem ismerhetem a magam bőrén keresztül a betagozódás szükségszerűségét? Meglehet, de ezt inkább pozitív dolognak tartom, ahogy azt is, hogy nem kellett játszanom a nagy ellenállót az után, hogy egy rendszer médiavilágában voltam befolyásos ember.
Persze, illetlenség elvárni Aczéltól a felmondást, hisz szavai szerint "Pozsgay és Szűrös sem tett így", de azért hadd vegyem rossz néven, hogy ezek után ők maguk ítélnek meg másokat egy demokratikus világ kiegyensúlyozott sajtójában vállalt szerepükért.
Valóban nem adtam egyébként tételes választ Balogh Ákos életének egyes eseményeire vonatkozva, de ez nem is volt célom. És talán az én írásom sem születik meg, ha nincs MZS cikkében az a bekezdés a "jobboldali csinovnyikokra, Orbán diktatúrájának puhítóira" vonatkozólag. Mert ezen látszik a legjobban, Mihancsik mennyire nem érti, miről beszél.
Összemossa a Magyar Hírlap és a Mandiner tevékenységét? A Heti Válaszét és a Demokratáét? Elment az esze, kérem? Ne is haragudjon, de sokkal nagyobb hibának tartom, ha egy újságíró a saját korának világát ismeri ennyire félre - nyilván ő is a korából fakadóan, ha már pszichologizálunk.
Mihancsik kéri számon a pártosságot Balogh Ákoson? Az ő elfogult, vonalas és fröcsögő honlapja mellett? Azt a Mandinert ekézi, amely a legkiegyensúlyozottabb mai közéleti oldalként működik? Amely a sajtószabadságra rendkívül érzékeny, szemben azzal a Galamussal, mely még a kommentelést sem engedi?
A kettős mérce pedig ez esetben nem hívószó, hanem maga a rideg valóság - Mihancsik ugyanis saját baráti körére nézvést nem tartja kötelező érvényűnek azt, amit a jobboldali sajtótól elvár.
Aczél pedig nem arról írt, hogy "nahát, '86-ban vittek el utoljára diákokat a Lánchídról", hanem egyértelműen azt állította: azóta nem vittek el rendőrök egyszer sem diákokat. Ez a hazugság, nem pedig az, hogy Aczél nem volt egy hű de nagy ellenálló.
A fogalmi tisztázásokra vonatkozólag pedig: a szocialista rezsim ugyanúgy nevezhető diktatúrának, puha diktatúrának, illetve Kádár János abszolút hatalma okán autoriter rendszernek is.

jennings1 2012.12.24. 16:55:06

@Lakner Dávid: azt gondolom, nagy különbség van a párt által fizetett (megélhetési) pártosság és a gondolati úton létrejövő pártosság között. Mihancsik is ezzel foglalkozik írása lényegi részében, és egész életútja, az, hogy soha, egyetlen rezsimnek, legyen az MSZMP, MDF, MSZP, SZDSZ vagy Fidesz fémjelezte nem volt kegyeltje vagy kedveltje számomra hitelesíti is. Véleménye van, amivel lehet és kell is vitatkozni. Ezt a vitatkozást továbbra is hiányolom az írásból. Mert ez így, kicsit viccesen, számomra, kívülálló számára tűnik fröcskölődőnek, amely jelzőt a Galamusra szokás használni. Az, hogy te, bocsánat a tegezésért, de öregebb vagyok, nem éltél abban az időszakban, nem ment fel attól, hogy a társadalomban élő, írással foglalkozó emberként ne ismerd meg annak a kornak a rendszerét, működését. Már csak azért sem, mert ha nem ismered, akkor a saját korodban sem leszel képes ráismerni arra, hogyha annak működési elvei esetleg ismét jelentkeznek. Már pedig jelentkeznek, még a demokrácia viszonyai között is, és éppen te mondasz rá kiváló példát, amikor Mihancsik szemére hányod, hogy összemossa a Magyar Hírlap és a Mandiner vagy a Heti Válasz és a Demokrata tevékenységét. Én magam sem gondolnám, hogy ezek a kiadványok egy demokratikus világ "kiegyensúlyozott" sajtótermékei lennének. Nagyon árulkodó, hogy magad sem írod le a legfontosabb szót ezekkel kapcsolatban: hogy függetlenek lennének. Ezek a sajtótermékek számomra pontosan ugyanolyanok, mint a 80-as évek magyar sajtópalettája: mindegyiknek alapvetően egy irányba kellett húznia, de mindegyik egy kicsit (olvasótábora függvényében) más lehetett. Ma a Magyar Hírlap durván szélre húz, a Magyar Nemzet a kormány hivatalos álláspontját képviseli és terjeszti 80-85 %-ban, a Heti Válasz meg finoman egyensúlyoz, de azért nagyon nem merészkedik messzire, mint a valaha volt Új Tükör című hetilap, Fekete Sándor szerkesztésében. A Heti Válasz szerkesztői is, szerzői is legalább annyira bátornak érzik magukat egy-egy "kilógó", kritikus írás megjelenése után, mint anno az Új Tükör készítői. Ahogy az olvasók is körülbelül ugyanúgy reagálnak az ilyenekre, mint a nyolcvanas évek olvasói. És ahogy a hatalom képviselői is hasonlóképpen könyvelték/könyvelik el magukban, hogy na, hát azért van itt kritikus hang. Nem Mihancsik az tehát, aki nem érti - koránál fogva - saját korának sajtótermékeit, hanem te, aki azt hiszed, hogy ezek külön-külön értendő sajtótermékek, de húsz-harminc év távlatából, ahogy ma a szocialista tömegtájékoztatás címszó alatt egybe mosódik az Új Tükör és a Pálfy G. szerkesztette Magyar Ifjúság, az akkori Népszabadság és Magyar Nemzet, ugyanúgy mosódik egybe társadalmi és kommunikációs szempontból az általad sorolt sajtótermékek halmaza is. Vicces módon, 20-30 év múlva majd Stumpf Andrásról lehet ugyanazt mondani, amit ma a 80-as évek Mihancsikjára, hogy tágítgatta a rendszer korlátait. Amúgy én nem gondolom, hogy a kommentelésnek bármilyen lényegi köze lenne a sajtószabadsághoz, megfordítom: a sajtószabadságnak nem alapkövetelménye, hogy egy internetes felület kommentelést biztosítson. A szocializmus is tele volt olvasói levelekkel, de ettől még nem volt sajtószabadság. Végig tekintve a Mandinert olvasók kommentjein, amelyek a Mihancsik írásra érkeztek, sok minden jut az ember eszébe, csak a sajtószabadság nem. Féktelen indulatok, mocskosságok, szexizmus, becsületsértés, fixa ideák, félinformációk, elemi gyűlölet. És ez nem csak most és erre az írásra érkezett kommentekre igaz. Időnként az az érzésem, hogy ezek a szemlézések nem arra valók, mint aminek látszanak. Nem a másik nézetének a közzététele a szándék, hanem egyfajta koncul odavetés, amire rávetődhetnek a hívek, és ami fenntartja a falka tagjaiban a morgást, az agressziót. A sajtóterméktől én ugyanis megint csak az érvelést, vitatkozást várnám el. Ha olyan fontosnak tartják, hogy szemlézik, akkor írjanak róla. A kommentek 90 %-a ugyanis a megértésre törekvés, a vitatkozás stb. halvány nyomát se mutatja. Azt írod, írásod azért keletkezett, mert Mihancsik "jobboldali csinovnyikokra, Orbán diktatúrájának puhítóira" vonatkozóan írt egy bekezdést. Egészen pontosan, csak az idézőjel miatt, Mihancsik egyenesen mandineres csinovnyikokról ír. Én nem tudom, hogy a 2010-es kormányváltást követően hány mandineres szerző vállalt minisztériumi, közigazgatási állást, de ha jól tudom, ha nem is csak mandineres szerzők, de többen lettek hivatalnokok különböző helyeken, azaz lettek csinovnyikok. Nem teljesen értem, hogy ez a tény miért váltott ki benned indulatokat. Előfordul, hogy az ember feladja értelmiségi létét, és vállalja a hatalom szolgálatát. Kint és bent lenni egyszerre persze nem lehet, de ez felnőtt emberek szabad döntése. Ahogy az is, hogy ilyen emberek írásait Mihancsik nem akarja közölni. A másik komolyabb tétel. Mihancsik nem Orbán diktatúrájának puhítóiról szól. Karcosabban fogalmaz: olyan ember írását nem közölné, aki "nap mint nap segít Orbánnak, hogy a nehezen elért szabadságot visszavághassa a puha diktatúrában megszokott viszonyok közé." Ezzel a gondolattal viszont nem foglalkoztál érdemben, azon túl, hogy írásra késztetett. Már pedig Mihancsik éppen a fentebb már leírt rálátás miatt nem tesz különbséget jobboldali és jobboldali sajtótermék között, mert mindegy, hogy melyikbe ír valaki, ugyanannak a gépezetnek egy kis csavarja. Aczél ügyben valószínűleg kettőnk között van az igazság. Aczél valóban azt írja, hogy "utoljára", ami nem igaz. De érteni érthető, ami mondatának a lényege. Ha kekeckedünk, akkor persze mondhatjuk rá, hogy hazugság. Most nincs hozzá erőm , hogy kiderítsem, volt-e középiskolás letartóztatottja is a 2006-os tüntetéseknek . Ha nem volt, abban a pillanatban viszont Aczél mond igazat, és BÁG hazudik. Aczél ugyanis középiskolásokat és egyetemistákat említ az "utoljára" viszonylatban, BÁG viszont már csak egyetemistákról értekezik. Talán ez is jelzi számodra, hogy mennyire nem ez a lényeg a mondanivaló szempontjából. Befejezésül, fogalmi tisztázásilag. Orbán Viktor abszolút hatalma okán akkor mondhatjuk, hogy autoriter rendszerben élünk, sőt, tovább víve a gondolatodat: puha diktatúrának, diktatúrának is mondhatjuk a NER-t. Vagy mégsem?

Gargantua 2012.12.24. 18:45:13

Jennings1 dicséretes önmérséklettel és értelemmel bírál, ez már-már avítt stílusnak tetszik a neten. Ma rövidebben és markánsabban fogalmaznak, kábé így: a Mandiner és a MH kommentelői közül sokan (fájóan sokan) nem érvelnek, hanem nácimód hörögnek és fröcsögnek. Ezt én nem hiányolom a galamuson.

A szerző is megenged magának olyasmit, ami a fenti kommentekben visszatérő mantra: "Gyurcsány Ferenc... a rendőreivel veretett meg ártatlan tüntetőket." - Nos, ez a sommás állítás Debreczeni 2006-ról szóló könyve után már perképes.

És ha már a stílusnál tartunk, Mihancsik biztos le nem írna ilyet: "...vádolni egy olyan oldalt, AKIKNEK szerkesztői..."

Hell István 2012.12.24. 19:57:57

Odáig olvastam, hogy Gyurcsány Ferenc [...] a rendőreivel veretett szét ártatlan tüntetőket. Egyrészt Gyurcsány Ferenc sem ártatlan, sem bűnös tüntetőket nem veretett szét, másrészt Orbán véres puccskísérletének résztvevőit, az utcai terroristákat mégsem nevezném ártatlan tüntetőknek. A rendőrségnek akkor is, ma is feladata (volt) az alkotmányos rend védelme, és ennek - sok hibával ugyan, de - végül eleget tettek.

kvasztics47 2012.12.24. 20:05:21

@fonó: Ez a Lakner Dávid nem egy barom állat?

Hell István 2012.12.24. 20:22:53

@kvasztics47: Nem. Lakner Dávid csak gyakorolja élete nagy tévedését...

szájhúzó kutya · http://szajhuzokutya.blog.hu 2012.12.25. 10:36:48

Mihancsikovával egy percig is komolyan foglalkozni, pláne reagálni nem túl elegáns, de legalább tök felesleges! Mióta tehetség, stílus és persze olvasottság is számít a médiában nem csak a káder lap, egyre marginálisabb, egyre lecsúszottabb, egyre gyűlölködőbb! Pedig a két kezét össze kéne tenni a pufajkás demokratának, ha a mandiner nem szemlézné rendszeresen az agyrémeiket a kutya nem olvasná a galambdúcot!

szájhúzó kutya · http://szajhuzokutya.blog.hu 2012.12.25. 10:53:33

De a legjobb a bárisnyától:

"(Most szólok: Kelemen László, a galamus.hu tervezője, programozója és egyszemélyi webes működtetője harminc éve foglalkozik. Öt hónapra szerintem a mondott nettó feléért elvállalja az orbanviktor.hu üzemeltetését. És ha összejön a bolt, nem ám eltitkoljuk! Csupa nagybetűvel kiírjuk a nyitó oldalunkra!)"

30 éve!!!!!!!!
Ehhez képest olyan ótvar az oldaluk, hogy bármilyen ingyenes sablonnal jobban járnának, de hát úgy látom van ott felesleges pénz még elherdálni!

fonó 2012.12.25. 17:40:00

MZs mindíg elemző alapos tényfeltáró újságíró volt, éveket áldoz 1-1 témának. Soha senkitől századvég-nézőpont-országimázs-szerü állami milliárdokból nem kapott. A galamust kevesen olvassák mert nem könnyű zsigeri húrokon játszik amihez elég hazaáruló-komcsi-bolsi-idegenszivű stb horog és már be is kapta és hörög. Elemezni gondolkodni mindíg sokkal fáradtságosabb.

margitt 2012.12.26. 05:56:00

@Lakner Dávid:

Mit jelent bárminő áldásos (avagy áldatlan) tevékenységet a magad bőrén _ k e r e s z t ü l _ nem érezhetni? Bőrlégző hogy vagy-e, kisecsém?

[jennings1]-nek pedig (y) ^2

CSENDES 2012.12.26. 09:05:02

"Átjárok" ide is olvasgatni, mert érdekel a jobb oldal véleménye is.
Mindig megdöbbent, hogy a különböző oldalak portáljain az ellen oldal "véleménye"-ként megszólaló kommentelők száma meghaladja a szimpatizánsokat, no nem véleménynyilvánítás okán, hanem egy kis mocskolódásért.

Egy kicsit több tárgyszerűség, s kevesebb gyűlölet ránk férne.

Lakner Dávid 2012.12.26. 19:02:45

@jennings1: Nem feltétlenül gondolati úton létrejövő pártosság az, hogy az ember az egypártrendszer televíziójában és rádiójában vállal fontos szerepet. És szerintem a jelenléttel legitimálni egy diktatórikus rendszert sokkal elítélendőbb, mint demokráciában egy párt mellett kiállni. Ehhez képest jön Mihancsik Zsófia, aki szerint egy demokrácia köztévéjében vagy jobboldali médiumában szerepet vállalni bűn, de a diktatúra tévéjében való szereplés a körülményekből adódó, számon nem kérhető dolog. Jön Parti Nagy Lajos, aki demokrácia idején nem átallja darabjait letiltani a közrádióban, de a valódi diktatúra idején inkább csendben marad, nehogy neki is Petri Györggyel együtt le kelljen mennie szamizdatba. Jönnek a demokraták, akik a szocializmus idején vezető szerepet játszottak a sajtó irányításában, de a valódi demokrácia idején folyamatosan diktatúrát kiáltanak, mert tudják, hogy most ezt szabadon megtehetik.
Egyébként félreért engem, én nem a nyolcvanas évek viszonyainak nem ismerését tartom pozitívumnak, hanem az abból való kimaradást - azt, hogy távolról tudom szemlélni, és biztosra venni, hogy az akkori rossz reflexek nem fognak visszajönni az én tevékenységemben.
Akik viszont a régi rendszerben is olyan jól feltalálták magukat, azok nem a remek helyzetfelismerő képességüket örökítették át, hanem a kádári manírokat és szokásokat - akik például úgy féltik nagy hangon a demokráciát, hogy közben egy demokratikus úton megválasztott pártot tiltanának be, azok velem nem fogják elhitetni, hogy a jogállam hatalmas tisztelői.
A jobboldali sajtótermékek összemosása pártosság szempontjából egyesek számára tetszetős lehet, de azt még önnek is látja, hogy ez nem egy mindenre és mindenkire ráhúzható séma. Máskülönben nem hallgatna olyan látványosan például a Mandinerről az "egyfelé húzás emlegetésekor". Másrészt belpolitikai szempontok alapján meghatározni egy napi- vagy hetilapot szintén felesleges dolog - már csak azért is, mert akkor megfeledkezünk a Magyar Nemzet kiváló külpolitikai rovatáról vagy éppen a Heti Válasz sokszínű publicisztikáiról. Másrészt ne is haragudjon, de az ön által felhozottak ugyanúgy ráhúzhatóak a baloldali lapokra is baloldali kormányzás idején. Vagy a részint az MSZP által birtokolt Népszabadságról ne mondhatnánk, hogy feszegetik a balos korlátokat? A Közgép-hirdetés idején MSZP-támadásoknak kitett Népszava lenne a független? Ne vicceljünk már.
Egyébként minden sajtóterméknek a tulajdonosának kell megfelelnie, javaslom, keresse itt a korlátokat.
A "koncul odavetés" szubjektív vélemény, valószínűleg abból fakad, hogy ön is tudja, milyen reakciókat válthat ki egy nagyon más oldalról közelítő szöveg a törzsolvasókból - a kommentelők terelgetését meg nehogy már a szerkesztőktől várja el. Menjen oda, generáljon értelmes vitát, ha nagyon bosszantja, amit lát.
Az meg, hogy ki milyen gépezetnek a csavarja: én is írtam már a Mandinerre, a Magyar Nemzetbe és a Heti Válaszba is. Tessék nyugodtan előkeresni akár csak egy írást is tőlem bármelyik sajtótermékből, vagy éppen erről a blogról, amelyben segítettem Orbánnak, "hogy a nehezen elért szabadságot visszavághassa a puha diktatúrában megszokott viszonyok közé."

Lakner Dávid 2012.12.26. 19:04:45

@Lakner Dávid: jav.: "de azt még ön is látja, hogy ez nem egy mindenre és mindenkire ráhúzható séma"

Lakner Dávid 2012.12.26. 19:07:54

@Lakner Dávid: A szabadságot pedig nem nehezen elérték, hanem a gazdaságilag fenntarthatatlan rendszer összeomlásának köszönhetően ajándékba kapták. Nem kell túlbecsülni senkinek sem a szerepét.

jennings1 2012.12.28. 02:30:12

@Lakner Dávid: a gondolati úton létrejövő pártosságot NEM a diktatúra időszakára vonatkozóan írtam, hanem a jelenünkre, és elsősorban a Mihancsik-BÁG közti különbségre vonatkozóan. Mihancsik ugyanis olyan gyémánt keménységgel és függetlenséggel "pártos", hogy még az az oldal sem szereti, amelyik szekértolójának tartani szokták. Ez a függetlenség elérhető legmagasabb csúcsa, azt hiszem tiszteletet érdemel. A diktatúra időszakát és a 2010-ig tartott demokráciáét nem lehet összevetni. Kétségkívül, mindenki maga dönthetett arról, hogy szamizdatban publikáló ellenzéki lesz, - minden tiszteletem az övék, mert a nagyon kevés bátrak közé tartoztak, - vagy kitalál valamilyen modus vivendit, és megpróbál együtt élni a puha diktatúrával. Lehetett úgy, mint Mihancsik, párton kívül, a rádión belül a kultúra területére korlátozva önmagát, és lehetett úgy, mint Pálfy G., párton belül, és "üldöztetése" idején hol a Magyar Ifjúság főszerkesztő-helyettesi, hol a Népszava főszerkesztői székében szenvedve, rendszeres képernyős jelenléttel sújtva. Ha őket vetem össze, az azonos időszakban, nem alkalmazok "kettős mércét". Sokakat említhetnék mindkét "oldalról". Nehezményezés tárgya, hogy Parti Nagy Lajos letiltotta műveit a demokrácia időszakában., bezzeg a diktatúra idején nem tette ezt.. Parti Nagy lényegében pályakezdő volt a nyolcvanas években, ráadásul költőként (2 kötetet publikált, ami költőileg szép teljesítmény, rendszer kiszolgálásilag elhanyagolható.) Viszont pont akkor lett az Írószövetség titkára, amikor a legkritikusabb vitákat folytatta a szervezet a fennálló hatalommal 1987-88-ban. Amúgy a kicsit idősebb, de szintén költő Döbrentei Kornélon, vagy a - csupán a nyolcvanas években - öt (!) kötettel jelentkező Jókai Annán miért nem kéretik számon az, hogy nemhogy csendben nem voltak, hanem kimondottan "hangoskodtak" publikációikkal? (Amúgy meg Jókai Anna volt az Írószövetség alelnöke akkor, amikor Parti Nagy titkároskodott ottan, csak hogy színezzem a képet, és még bonyolultabbá tegyem.)
Abban én nem lennék annyira biztos, hogy attól még, hogy valaki nem élt a nyolcvanas években, biztosan mentes tud maradni az akkori rossz reflexektől "tevékenységileg". Bizonnyal feltűnt, hogy hozzászólásaimban elég határozott vonalat húztam 2010-nél. Én úgy gondolom, hogy a 2010-es választásokat követően nem beszélhetünk demokráciáról. Számomra nincs demokrácia ott, ahol visszamenőleges törvényhozás van. Számomra nem demokrácia az, ahol a többség, a hatalmánál fogva lebontja a hatalma ellenőrzésére szolgáló intézményeket. Nem demokrácia az, ahol törvényhozási fifikából egyéni képviselői indítványként nyújtanak be egy Médiatörvényt. Nincs demokrácia ott, ahol egyre inkább tetten érhető a nepotizmus. És nem demokrácia az, ahol a lojalitás előbbre való a szakértelemnél.
Én bizony úgy gondolom, hogy te már nem egy demokrácia médianyilvánosságában tevékenykedsz, és a munkásságodban megjelentek a nyolcvanas évek rossz reflexei. Mondok egy példát: írtál egy cikket a Mandinerre december 11-én A diáktüntetés után címmel. Te is tudod, én is tudom, az olvasóid is tudják, hogy nem csupán a csökkentés terve volt az, ami miatt "eldurrant" a diákok agya. Hanem az, hogy ezt annak a pártnak a kormánya jelenti be, amelyik 2008-ban népszavazást kezdeményezett a tandíj ellen. Magyarul a hazugság volt az, az emberek becsapása, ami miatt - többek között - a diákok megindultak. Ez a szó: hazugság, ez a szó: népszavazás, sőt, ez a szó: Fidesz - gondosan NEM szerepel a cikkedben. (Viszont gondosan, névvel, rövidítéssel szerepel az összes többi párt neve.) Ami nincs leírva, az nincs is - ezt gondolta a szocialista sajtóirányítás is. 2012. decemberében, a diáktüntetésről nem lehet, szakmailag pedig nem szabad úgy írni, hogy a cikkben nem szerepel a tandíj elleni népszavazás, az meg már szinte nevetséges, hogy a Fideszre pedig csak mint "pártra" hivatkozol imígyen: "cinikus és képmutató döntések egy olyan párttól, amelyik eddig mindig látványosan ellenezte a tandíj bevezetését." Körülírtad, mint a szocialista sajtó...