Őszintén bevallom: még mindig le vagyok nyűgözve Rogán Antal legutóbbi performanszától. Egy kis irigység is bujkál persze bennem (hogy ez nem nekem jutott eszembe!), de az alaphangot mégis a tisztelettel vegyes elragadtatás kell jellemezze. A belvárosi polgármester ugyanis az összes kortárs avantgárd művész színvonalát meghaladva rikkanccsal ellátott szobrot állíttatott a Blikk nevű bulvárlapnak - ezzel pedig végképp beírta magát Magyarország XXI. századi történetébe, mint az a politikus, aki elképesztő cinizmussal intett be a korszellemnek.
Hogy Rogán Antal ezt akaratán kívül tette, hovatovább alkotását nem társadalomkritikának szánta, mit sem változtat a végeredményen. Egyébként sem az a fontos egy-egy mű befogadása során, hogy a szerző mit is gondolt annak elkészítésekor. Marcel Duchamp sem tudhatta, hogy ő művész lesz már attól, hogy kihajítja a hasznavehetetlen pisszoárját, de Tristan Tzara sem hihette, hogy bárki is komolyan fogja venni azon tézisét, miszerint bármiféle vers is úgy születik, hogy találomra összedobáljuk egy random újságcikk szavait. És mégis: az utókor felismerte fenti személyeket, mint az őket körülvevő világról valami újat állító zseniket, és lám - anélkül bekerültek az irodalomkönyvekbe, hogy ahhoz a mindenkori kormányzat erőfeszítései szükségesek lettek volna.
Egy napon az V. kerület első emberéről is el fogja mindenki ismerni, hogy bravúrosat alkotott. Akkor azt is be fogják látni, hogy ezt épp neki és épp így kellett meglépnie: ha egy alig ismert értelmiségi teszi, az alkotás híre biztosan nem jutott volna el ennyi mindenkihez. Talán bekerült volna róla egy fotó az Élet és Irodalom Páratlan Oldalára, esetleg L. Simon László rajongó hangvételű kritikát fogalmaz hozzá legújabb esszékötetében, de a corpus delicti a Belvárosban akkor sem lett volna elhelyezve örök időkre.
Rogán Antal képes volt arra, hogy a kormánypárt, a Fidesz frakcióvezetőjeként egyszerre hozza zavarba a jobboldali publicistákat, a baloldali szavazókat valamint az átlagmagyart: a kedélyek ilyen mértékű felkorbácsolására pedig még Bartos Cs. István sem volt képes soha, pedig ő aztán igyekszik végre rendesen felkavarni az állóvizet.
A polgármester mostani akcióját a Magyar Nemzet szerkesztősége legszívesebben a porba alázná, lesújtana rá villámló dörgedelmeivel - de ezt nem tehetik, mert az elkövető nemcsak hogy nem szocialista, de ráadásul a Fidesz-frakció jelenlegi vezetője is. Ha egy MSZP-s politikus állított volna rikkancs-szobrot a Blikknek, rögvest rávetették volna magukat a sztorira, és addig nem eresztik, amíg az utolsó bőrt le nem nyúzzák róla - de ezt most nem tehetik, hiába, ilyen a dolgok természete, mondaná erre a machiavellista bölcs, Lánczi András.
De igazán a baloldali szavazó és az egyszerű honpolgár sem fakadhat ki, hiszen a Blikk lényegében az ő lapjuk - statisztikáim ugyan nincsenek, de eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy bulvárt jobbára baloldali érzelmű személyek olvasnak, vásárolnak. Pénztárosi pályafutásom is csak olyan eseteket rögzített mindezidáig, amikor a Népszabadság / Népszava kombó Blikk / Bors megvásárlásával lett párosítva - egyetlen egy alkalom sem rémlik, amikor valaki jobboldalinak mondott lapot (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Heti Válasz, Demokrata) egy bulvárújság beszerzésével színesített volna - ellenpélda viszont bőven akad.
Továbbá érdemes megjegyezni, hogy a Blikk és a Bors még mindig a legeladottabb lapok közé tartoznak - minden negyven bulvárfogyasztóra jut egy vásárló, aki közéleti / kulturális lapot vesz magának, és míg egy politikai napilapból elfogy két példány estére, addig a Blikknek már tizenegy órakor se híre, se hamva. Mert ez kell az embereknek.
A korszellem pedig igenis azt diktálja, hogy minden sarokra egy-egy Blikkről készült műemléket illenék állítani. Ugyan már, minek hazudunk mi itt magunknak Bethlenről, Bibóról, Hamvasról, mikor a társadalom négyötöde azt sem tudja, kikről van szó - ellenben a Blikket az is olvassa, aki nem, fogyasztja boldog-boldogtalan, híven reprezentálja napjaink kultúrafogyasztási színvonalát. A kelet-európai kisállamok nyomorúsága? Ugyan már, mi ez ahhoz képest, mikor Jimmy fia könnyekben tör ki az X-faktor-béli mentorok kemény ítéletének hallatán?! Magyar sorsfordulók? Hát persze, amikor kiderül, hogy Liptai Claudia mégis szereti Gesztesi Károlyt! Ezek számítanak, kizárólag ezek érdeklik a huszonegyedik században a magyarságot! Dehogy Károlyi Mihály vagy Tormay Cécile, ez csak egy hangos kisebbség állítólagos élet-halál küzdelme - a XX. század rég elbukott, talán soha nem is létezett, ki tudja.
Az viszont biztos, hogy 2012-ben a leghelyesebb, amit tehetünk, ha minden utcán és téren az emberek arcába toljuk, amit ők előtte öt perccel korábban önszántukból tartottak oda - felháborodni ezen, ugyan már, végső soron mi is a jelentősége egy emlékműnek, egy szobornak, összehasonlítva az ember életével, minden egyes nyomorult napjával? Vagy most azt játsszuk, hogy körbevesszük magunkat mindenféle hatalmas gondolkodóval, elismert tudóssal és költővel, miközben azt sem tudjuk, kikről van szó, de nem is nagyon érdekel minket - csak az, hogy miféle edzéstervet dolgozott ki magának a börtönben Damu Roland? Hát mit bohóckodunk mi itt művészettel és tudománnyal, vallással és filozófiával?
Meg hogy a kormány számára nem fontos a kultúra? Ugyan már. Számunkra sem az.
Blikk-szobrokat minden utcasarokra!
2012.10.12. 05:07 | hoLDen | 3 komment
Címkék: belföld szobor rikkancs Népszabadság Budapest Rogán Antal Blikk L Simon László Marcel Duchamp Hamvas Béla Népszava Lánczi András Bibó István Belváros Liptai Claudia Gesztesi Károly Zámbó Árpy Damu Roland Bartos Cs. István Tristan Tzara Bors
A kormány lépett Azerbajdzsán ügyében
2012.10.10. 02:06 | hoLDen | 35 komment
Végre. Már hetek óta vártunk erre a bejelentésre, de megérte. Végre a kormány tisztára mosta becsületünket, és igazolta a korábban igazolhatatlannak gondolt lépését. A döntés pedig mindannyiunk számára azonnal látható, pozitív hozadékok tömkelegét fogja kínálni.
Tegnap ugyanis Szijjártó Péter bejelentette: 90 fős delegációval megérkezett Magyarországra Azerbajdzsán gazdaságfejlesztési minisztere, és megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások az azonos munkaterületen dolgozó magyar cégek vezetőivel. Az elsősorban az építőiparban (Azerbajdzsán keresi a komoly referenciával jelentkező magyar cégeket, wehehe) célul kitűzött megállapodáson felül egy fontos lépésben is döntés született a két fél között: felsőoktatási ösztöndíj-csereprogram indul meg a két ország közt, melynek keretében sok nagyreményű azeri fiatal tanulhatja majd Budapesten azt, amit egy ilyen nemzethez tartozó fiatalnak tanulnia hazafias kötelesség.
Ez az a pillanat, amikor megbomlik tér-idő kontinuum, hasadni kezd a valóság, az árnyékvilág átadja helyét a mémgyárak által ontott entitások virágzásának, az órák visszafelé kezdenek kakukkolni és a Hírcsárda szerkesztői bejelentik, hogy valójában ők irányítják a világot.
MAGYARORSZÁG MÉG TÖBB ÖSZTÖNDÍJAS AZERI IDECSÁBÍTÁSÁNAK SZÁNDÉKÁRÓL DÖNTÖTT, HOGY AZ A...
Ha még kollégista lennék, ebben a pillanatban dezertálnék egy másik kontinensre - na, nem Ázsiába, inkább valamerre nyugatabbra, oda, ahol a józan ész és a normalitás látszatának a látszatára talán valamicskét még adnak, de legalább is nem importálnak egy kollégiumi gyilkosság után még több fiatalt a gyilkos nációjából, még akkor sem, ha előítéletesnek lenni csúnya dolog.
G. Fodor Gábor pedig már fogalmazza is blogbejegyzését: "Van egy erkölcstelenség. A liberálisok találták fel. Rasszizmus a neve. Most is élnek vele. Akik élnek vele, mindig is élni fognak vele. A válságban különleges megoldások kellenek. Férfias, szokatlan megoldások. Új módszerek. Félelmet nem ismerőek. Izgalmasak. Ettől szép a világ, hisz ahogy Krasznahorkai is mondta: telikakurvaélet."
Címkék: külföld belföld építőipar Szijjártó Péter Azerbajdzsán G. Fodor Gábor baltás gyilkos ösztöndíj-program Krasznahorkai László
Levél "Tóth Lucának"!
2012.10.08. 16:41 | hoLDen | 6 komment
Kedves "Tóth Luca"!
Elég nagy tévedésben vagy. Felsorolsz egy jó csomó embert, az LMP szimpatikus képviselőit, majd nyilvánosan, névtelenül megvádolod őket azzal, hogy a párt "népies - MDF-utód szárnyának" képzelik magukat, és folyamatosan próbálják ellehetetleníteni a másik, "jóval szerethetőbb oldalt".
Nem, "Luca". Itt ti vagytok azok, akik folyamatosan fúrjátok a másik oldalt, akik folyamatosan szívjátok a fogatokat, hogy az értelmesebbje ellenzi a "demokratikus ellenzék" néven futó bohózatba való bekapcsolódást, akik szeretnétek végre lesüllyedni az SZDSZ szintjére, és bolsevik-náci kategóriákra osztani a magyar társadalmat, ahol ti lehettek a "folyton bántott, belvárosi libsinek csúfolt szegény belvárosi libsik".
Hogy mi van a veszprémi LMP-vel? Ők tartoznának inkább a Jobbikba, azért, mert amikor a Jobbik egy legitim felvonulást tartott Veszprémben, a veszprémi LMP-s képviselők kijelentették, hogy ez ellen felvonulni a feszültség tovább való szítását jelenti (és - ahogy írták - a jobbikos tüntetés is erre jó csak), értelme pedig annyi van, mint a Magyar Narancsnak kéthetente vezércikket írnia a "növekvő antiszemitizmusról"?
Ki illene inkább a Jobbikba? Gerstmár Ferenc, Zelenák Adrián? Ismered egyáltalán őket, beszéltél valaha velük? Mert az úgy könnyű volt, megfogalmaztatni a szóvivőkkel egy elhatárolódást tőlük, Scheiring oldalán meg nácizni vadul, de azt azért bevallhatod, Veszprémben soha életedben nem jártál, nem hogy még szavaztál volna is ott, ahogy például én tettem. És akkor nem a te kis SZDSZ-es álmodra szavaztam, hanem a veszprémiek víziójára, mely akkor még úgy tűnt, az egész pártra jellemző.
Tényleg sokat lehetett remélni tőletek. Schiffer a következetességével, egyenességével és a szekértábor-logika folyamatos meghaladásával maga volt az LMP-ben rejlő lehetőségek megtestesítője; a többiek pedig igyekeztek elhitetni magukról, hogy valóban ügyek, és nem klikkek mentén igyekeznek majd politizálni. Ezért jutottatok be ti, nem pedig újra az SZDSZ nevű, évtizedekkel ezelőtt leszerepelt csoportosulás.
"Luca"! Nem lesz valaki attól még sem náci, sem jobbikos, hogy képes felnőttként gondolkodni, sőt, népi meg konzervatív sem csak azért, mert nem hajlandó besorolni Bajnai mögé, és a politizálást kizárólag önállóan tartja elképzelhetőnek.
Sajnos ti álltok nyerésre. Miféle "fúrásról" beszélsz itt, kérem tisztelettel? Schiffert már sikerült kiszorítani a frakcióvezetői posztról, láthatólag a szóvivők is a ti irányotokba mennének, most meg látványosan is nekimész ismét a választók előtt még némi reputációval rendelkező képviselőknek, olyan gyermeteg vádakkal ráadásul, hogy "fúrják a többieket a háttérben", mintha ehhez nekünk, választóknak bármi közünk lenne, mintha egy kicsit is érdekelne minket.
Megsúgom neked, hogy az sem izgatja túlzottan a felelősségteljes szavazót, hogy Rogán fúrja-e Lázárt, Lázár Navracsicsot, Szegedi a borsodi Jobbikot vagy Gyurcsány Ferenc az egész magyar társadalmat.
Minket csak az érdekel, hogy egy párt konzekvens, érthető, elfogadható programmal álljon elő, és arra annak tudatában szavazhassunk, hogy nem kell már jó előre attól félnünk, miként is leszünk átverve, hogyan is vész el kézen-közön az ideál, és lesz belőletek is ugyanaz, mint annyi széplelkű fiatalból korábban.
Jelenleg pedig itt van előttünk Scheiring Gábor a latin-amerikai baloldallal és Hugo Chavezzel, valamint Schiffer András annak ígéretével, hogy valóban "lehet más". Akinek itt abba kéne végre hagynia az egészet, az az olykor-olykor már a szélsőbal felé tendáló Scheiring, a se hús se hal Jávor Benedek, illetve a II. kerületben leszerepelt és a trendi szövegeken túl nagyjából semmifél tartalmat nem közvetítő Karácsony Gergő.
Nekünk ugyanis nincs szükség az általad menőbbnek, okosabbnak, písz- és píszíkompatibilisebbnek tartott szárny nácizására, komcsizására, folyamatosan az elmúlt húsz évet újrateremtő gondolkodásmódjára.
Akárki is vagy, gondold át ezt az egészet még egyszer. És kapcsold ki már végre azt a nyomorult Karsay Dorottya-számot, disszidálóstól - szomorú vasárnapostól, ahogy van.
Címkék: belföld Jobbik Schiffer András LMP Gyurcsány Ferenc SZDSZ Lehet Más a Politika Bajnai Gordon Jávor Benedek Scheiring Gábor Karsay Dorottya Karácsony Gergely Tóth Luca
A köztévé védelmében
2012.10.08. 03:00 | hoLDen | Szólj hozzá!
Puzsér Róbert azt írja Facebook-oldalán, hogy a köztévé ma ugyanazon a gyenge, ízléstelen és értékelhetetlen színvonalon sugározza műsorait, adását, mint az elmúlt húsz évben - hogy ezek a csatornák továbbra sem akarnak mások lenni, " ". Mint mondja, korábban azt hitte, majd a kormányváltással eljön a "minőségi tévéjátékok és színházi közvetítések" ideje, és végre ezek " ".
Abban egyetértek, hogy mind az MTV-nél, mind a Dunánál nem következett be különösebb változás: ugyanazon elvek alapján történik a műsorszolgáltatás, mint az MSZP-SZDSZ kormányzás idején. Valóban, ugyanúgy a váltakozó színvonalú telenovellák kerülnek adásba délelőtt és kora délután, az idősebb korosztály igényeit kiszolgálva, és valóban, a saját gyártású kvízműsorok és sorozatok továbbra is elviszik a főműsoridőt, mindezzel kísérletet téve a kevésbé igényes tartalom nézettségének feltornászására.
Viszont az M1, az M2 és a Duna Tv is lehetőséget ad mindenki számára a kulturális, szellemi értékek megismerésére, ismeretterjesztő műsorok és filmklasszikusok megtekintésére - sokszor ugyan valóban kevésbé nézett sávokban, de jó párszor olyan időpontban is, amikor még egy tizenegykor ágyba bújó ember is kényelmesen meg tudja tekinteni a vágyott programot (a nézett kontra nem nézett sávok összevetése amúgy is kereskedelmi gondolkozásról tanúskodik, valamint kiküszöbölhetőek immár digitális tévé segítségével - korábban videóra való felvétellel -, épp ezért érthetetlen Puzsérnak ezen vádja is).
Nézzük csak a mai, hétfői, október nyolcadikai programkínálatot említett csatornákon!
A Dunán 7:40-kor egy fél órás francia-német-osztrák ismeretterjesztő sorozat látható a Dunáról, a folyó mentén élő népekről, a Fekete-tengerig kanyargó vízfolyamot szegélyező történelmi városokról.
Utána kulturális magazin, Kultikon néven. "Alkotók, művészek és ígéretes fiatal tehetségek. Életre keltett kulturális tradíció és velünk lélegző kortárs műalkotások". Nem hangzik rosszul.
Híradó, aztán székelyföldi magazin. Közbeszéd, politikai háttérműsor, a jobboldali sajtótermékek "egyenlegjavító programját" (a Matolcsy-féle legújabb csomagot nevezik így) ekként felvezetve: "Drágább készpénzfelvétel, segélyplafon és elhalasztott tanári béremelés".
10:30-kor dokufilm egy árvaházról, utána közéleti szereplőkkel tartott beszélgetés. Délben vers, majd parlamenti közvetítés. Délután: Duna anzix, sport, elmaradt restitúció.
Nyolckor tévésorozat a Mednyánszky családról (Ruttkai Évával és Bessenyei Ferenccel), kilenc után dokufilm Pálfi Géza teológiatanár egykori megfigyeléséről, éjfélkor koncert az A38-ról.
Duna World, napi ínyencségek: ismeretterjesztő film az első magyar mobiltelefon-kapcsolatról, képzőművészeti magazin (KorTárs), háromkor ifjúsági filmsorozat A templomos lovagok kincse címmel, utána ism. sor. Temesi Ferencről, dokumentumfilm eltűnt magyar katonákról, történelmi magazin Kádár tolmácsa címmel, este dokumentumfilm, magazin, Lamantin Jazz Fesztivál, A nap vendége címmel egy építész bemutatása.
M1: nemzetiségi magazinok, vidékek krónikája, este magazinműsorok. M2: szintén, megspékelve arborétumokkal, magyar rockkal, Mindentudás Egyetemével.
Az MTV-n naponta akad 4-5 lebilincselő műsor, a Dunán pár kivétellel csak ilyet adnak. Persze, elfelejtett Wass Albertről regélhet most, az újságosnál tornyosuló Wass-kötetek korában Takaró Mihály irodalomtörténész, de a lényeg nem is ez. A fontos, hogy ezeken a csatornákon igenis láthatóak Ibsen-drámák, Ingmar Bergman-filmek, kortárs ázsiai anime-remekművek (nemrég például A szentjánosbogarak sírja). Hétvégente az MTV-n is előkerülnek az izgalmas művészfilmek, a Dunán hétköznap is adnak Égető Esztert, Zenthe Ferenc-vígjátékot, Nem félünk a farkastól-t (ezt most vettem észre, meg is fogom nézni, zseniális lélektani dráma Elizabeth Taylor-ral és Richard Burton-nel kedden este fél tízkor).
A köztévéket szokás minden kormány alatt mindkét oldalról támadni - többnyire politikai indíttatásból (pedig elfogulatlan, izgalmas közéleti tárgyú beszélgetős műsor korábban éppen az M1-en volt látható, A la carte címmel), most, úgy tűnik, kulturális oldalról. Onnan, ahol a legkevésbé sem igazságos, ilyen színes és igényes kínálat mellett. Én bátran javaslom mindenkinek, hogy nézze eztán is a Dunát és az M2-tőt, ritkábban, de olykor pedig az M1-et is, mert tényleg jóval értékesebb műsorokat fog kapni ott, mint a kereskedelmi csatornákon.