A Központi Nyomozó Főügyészség bizonyítottság hiányában megszüntette a nyomozást Gyurcsány Ferenccel szemben a sukorói telekcsere ügyében - kitűnő alkalom exminiszterelnökünknek az újbóli sajtóhadjáratra, vádaskodásra, a baráti sajtó beizzítására. Bizonyítottság hiánya - olvassuk, mégsem lepődünk meg azon, hogy a DK-titán és első számú udvari költője, Gréczy Zsolt bukott vádról regél, ahogy azt tették a szakdolgozat-ügy esetében is. Mert hát tény, abból sem került elő a perdöntő dokumentum, amely igazságot tehetett volna bűnösség és ártatlanság kérdésében - ez viszont a legkevésbé sem jelenti, hogy a felhozott vádak megdőltek volna, Gyurcsány pedig győztesen került volna ki a küzdelemből.
Demokratáék mégis így gondolják, így aztán néhány hete is örömmel jelentették be, hogy pert nyertek a Pécsi Újsággal, valamint a Magyar Nemzettel szemben - míg három másik cikk esetében Gyurcsányék maradtak alul, de hát ezt már nem verték úgy nagydobra DK-ék. Inkább mentek a nagy halakra, a Nemzetre és a HírTV-re, mert hát azért ezekkel a médiumokkal szemben szép számukra a győzelem. Bocsánatkérésre is szólították fel az első számú jobboldali napilapot, mondván, valótlanul kiáltottak plágiumot.
Azért van bőr a képükön ezeknek, nem igaz?
Merthogy valótlanul állította volna bárki is azt, hogy Gyurcsány egykori sógoráról másolta szőlészettel foglalkozó szakdolgozatát, nos, ezt így nem igazán lehet kijelenteni. Pusztán senki nem tudta bizonyítani a nagyon is valószínű vádakat, lévén máig nem került elő Gyurcsány munkája. Ettől még azért senki nem revideálta nézeteit a témában: a jobboldal és a liberálisok egy része valószínűleg ezután is fenntartja, hogy Gyurcsány plagizált, a galamúmiák meg ugyanúgy tartják azon vélekedésüket, hogy csúnya koncepciós eljárás áldozata volt Feri, ahogy már az elején is így gondolták. Így aztán különösen nagy nehézséget nem okozhatott nekik, hogy hosszú-hosszú cikkekben elemezzék "utólag", miért is volt már az elejétől megalapozatlan a feltevés - Szabó Zoltán DK-vitéz még egy képzeletbeli HírTV-Gyurcsány mérkőzést is szíveskedett nekünk felvázolni, melyben önkényes, saját nézeteinek megfelelő végeredményt hozott ki, a részrehajlás vádját persze a legmesszebbmenőkig visszautasítva.
Valahogy ez a helyzet most is: a több tízezer oldalas dokumentum alapján sem tudtak rábizonyítani semmit Gyurcsányra, szemben három másik személlyel (Tátrai Miklós, Császy Zsolt, Markó Andrea) - ami ismét egyértelműsíti, hogy az állam bizony a megjelölt milliárdos károkozást elszenvedte, csak éppen az ügyet nem voltak képesek Gyurcsányig visszavezetni. Ez van, ezzel nincs mit tenni - lehet, hogy aztán tényleg nem volt vétkes Gyurcsány az ügyben, lehet, hogy mégis, ezt lehetetlen megmondani.
Mégis, Gyurcsánynak a legkevésbé azt kéne ilyenkor tennie, amit szokott: fölényeskedve kioktatni, önérzetesen saját méltóságáról papolni, és mindenkit megvádolni az ellenoldalról, akit csak éppen tud. Így járt most Polt Péter főügyész is - Gyurcsány ügyesen élt a lehetőséggel, hogy politikai támadást indíthat egy olyan egyénnel szemben, aki ebbe a küzdelembe nem mehet bele - és máris lemondásra szólította fel Poltot, mondván, "nem merte vállalni a kockázatot", hogy Gyurcsány legyen a "vádlója" neki, és "tartójának", Orbán Viktornak. De ez nem elég: Gyurcsány beveti a balliberális oldal kedvelt fegyverét, és emberileg igyekszik ítélkezni a főügyész felett: "alávaló ember", mondja, aki ezek után ki tudja, hogy tud majd gyermekei, unokái szemébe nézni. A baloldal kedvelt képe ugyanis, hogy az Orbán-kormány tagjai, illetve a jelenleg hatalmat gyakorlók igazából elvtelenül, cinikusan kiszolgálnak egy mocskos rezsimet, de otthon azért el-el önti őket a pír, hogy micsoda gaztetteket kell elkövetniük. De aztán majd jönnek az érdeklődő magzatok, és az emberfiának mégis le kell sütnie a szemét, mert valaha is pozitív kontextusban ki merte ejteni a száján a Fidesz nevét.
Gyurcsány tehát ismét úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban - összevissza csapkod maga körül, egyszerre vádolja egy olyan ügy kapcsán a jelenlegi főügyészt, melyben a feljelentés megtételekor még nem is volt mostani hivatalában Polt Péter, illetve a feljelentő Schiffer András LMP-s képviselőt, aki szerinte egyre csak "lapogatja Gaudi-Nagy hátát", de ezzel természetesen csak "kompenzálni" akar - nyilván a szocializmus kiépítésében szerepet vállaló felmenők okán.
Gyurcsány már kihallgatásakor is azzal nyűgözte le közönségét, hogy az ügyészségen mindenkit megvádolt, akit csak látott, hogy egy elvtelen klientúra kiépítésében vesznek részt - politikai támadást intézett azokkal szemben, akik előtt csupán szakmailag kellett volna bizonyítania ártatlanságát - szemmel láthatólag ezen kedvenc fegyvernemének, a nemtelen vádaskodásnak az ízét máig nem felejtette. És kondítja a vészharangot, ahányszor csak teheti. Mert hiszi, hogy ő itt még tényleg tényező lehet egyszer.
Gyurcsány és a vádaskodás íze
2012.07.20. 17:25 | hoLDen | 156 komment
Címkék: szakdolgozat belföld Schiffer András Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíció Polt Péter Sukoró Gréczy Zsolt Központi Nyomozó Főügyészség Szabó Zoltán
Ne ölj!
2012.07.16. 18:15 | hoLDen | 312 komment
Ezúttal a Jobbik helyett (persze annak egyetértő bólogatásával kísérve) a Kisgazda Polgári Szövetségpárt (igen, ez egy 2012-ben létező szervezet) vetette fel a halálbüntetés visszaállításának lehetőségét, melyre "az elmúlt évek, de különösen az elmúlt napok" ezt igazoló bűncselekményei alapján van szükség.
Kisgazdáék itt minden bizonnyal Bándy Kata brutális meggyilkolására gondolnak - halálát ízléstelenül felhasználva egy annál sokkal súlyosabb esetekben felmerülő büntetési mód felvetésére: nyilvánvaló, hogy a halálbüntetés, mint a legszigorúbbnak mondott büntetési forma, a legkirívóbb esetekben lépne az ezt szorgalmazók kívánsága szerint életbe. Van erre vonatkozó elképesztő eset is, hogyne, mely ha bebizonyosodik, ilyen szintű megtorlást kíván(na) majd meg az elvakult halálbüntetés-pártiak szemében: ez pedig Csatáry László 97 éves feltételezett náci háborús bűnös esete, aki a kassai gyűjtőtábor parancsnokaként 15700 zsidó auschwitzi deportálásában működött közre. Ha igaz. Na és mit gondoltok, hogyan interpretálta mindezt a Bándy Kata cigány gyilkosa kapcsán szintén halálbüntetést óhajtó kuruc.info? "Megkezdődött Csatáry László halálba kergetése", illetve hosszú cikkben elemezték a rendkívül ellentmondásos vádakat.
Tehát, a jelek szerint, ha sokak óhajának megfelelően bevezetnék a halálbüntetést, az egy megerőszakolás, majd meggyilkolás után lenne kimérhető az áldozatra - Kisgazdáék és a Jobbik erre gondolnak, amikor súlyos, életellenes bűncselekményekről beszélnek. Nem háborús bűnökre, nem elképesztő tömeggyilkosságokra. Remek. És ha majd bevezették végre a legitimált legyilkolást, megszűnnek végre Magyarországon is az önkényes mészárlások, soha többé nem fog egy magánember sem arra vetemedni, hogy kioltsa más életét, és beköszönt az aranykor. Vagy nem? Hát nem ezért akarják annyira bevezetni, hogy visszarettenjen mindenki, és soha többé ne gyilkoljon senki a saját beszűkült tudatának köszönhetően? Csakis az állam, jól megfontolt, igazságos szempontok alapján.
Merthogy a Jobbik kijelentette, hogy úgy látszik, nem vált be a Fidesz "3 csapás" politikája. Nincs értelme a tényleges életfogytiglaninak - lám, P. Lászlót sem hatotta meg, márpedig ő a tökéletes alany erre, akin a politika és a büntetőjog fejleményei meg kellene, hogy látsszanak. P. László pont az az ember, aki eleddig folyamatosan lopott, csalt, gyilkolt, hazudott, de most, hogy a Fidesz szigorított a Btk.-n, rögvest meghátrál, hát nem akar ő életfogytiglanit kapni. P. László épp az az ember, akit ez elképesztő mód érdekel. Sőt, ha rögvest halálbüntetést is vezetnénk be, hát nem is tudom, P. László hova lett volna nagy ijedelmében - nyilván jó útra tér, és soha többé semmilyen rémtettet nem követ el.
A halálbüntetést nem elsősorban azért nem lehet bevezetni, mert különböző nemzetközi szerződésekben deklarálva van (bár ebből a szempontból aranyos Kisgazdáék azon állítása, hogy nagyot vitáztak alkotmányozás közben, legyen-e benne halálbüntetés). A halálbüntetés a bírói tévedhetetlenség nemléte miatt nem egy legitim büntetési mód: emlékezzünk csak Kaiser Edére, aki elég sokáig móri mészárosként volt ismert a közvélemény előtt, míg aztán csak kiderült, hogy voltaképpen ártatlan. Ahogy Szántai Attilának is hosszú éveket kellett börtönben töltenie, míg végre önvédelemnek minősítették az ún. fekete sereg egyik tagjának lelövését.
Apropó, önvédelem: Kisgazdáék pont hogy ezzel érvelnek, mondván, ha már a magánember megteheti jogos önvédelemként a betörővel, miért ne tehetné ugyanezt az állam is. Csak azt az aprócska szempontot hagyják valamiért figyelmen kívül, hogy a magánszemély saját életének védelméből, akció közben teszi ezt, míg az állam utólagosan cselekedne hasonlóképp, akkor, amikor már senki nincs közvetett életveszélyben. És nem is lehet a jövőben sem nevezett elkövető által, ha a bűnöst életfogytiglanira ítélik.
"Elfogadhatatlanok azok az ellenérvek, amelyek azt kívánják bizonygatni, hogy az állam nem jogosult az emberi élet elvételére." - vetik csak úgy oda a derék kisgazdák, és erre érkezik a fenti nevetséges, önvédelmes bizonygatás. Ami felettébb érdekes, lévén én még nem hallottam azon egyetemes eszme meghaladásáról, hogy az ember jogosult lenne más ember életének elvételére; de a "Ne ölj!" parancsolatának hatályon kívül helyezése sem ért el hozzám. De annak bevezetése sem, hogy "Ne ölj, ha csak nem bosszúból, büntetésként teszed, mert akkor ölhetsz!".
Az államilag legitimált gyilkosság sokkal borzalmasabb, mint a magánszemély által elkövetett, senki által nem engedélyezett öldöklés. Elég egyszerű dolog ez - épp azért, mert az embert jogosulttá teszi az emberi élet elvételére. Márpedig ez nonszensz. A magánszemélynek ezt tudnia kell, ő mégis ennek a parancsolatnak az áthágása mellett dönt - úgy, hogy tudja, igazából nem lenne rá joga. Ha meg nem tudja, az sem számít - beszűkült tudatállapotból teszi, így már nem kérhető rajta számon semmilyen emberi elvárás. Börtönbe kell zárni.
Amúgy meg, miért is lenne egyesek szerint súlyosabb a halálbüntetés, mint az életfogytiglani börtön? Nem súlyosabb egy kicsit a szabadságtól való végleges megfosztás, mint a halálba segítés? Aki azt hiszi, hogy nagyobb büntetés valaki számára az egy percig tartó fájdalom, mint az örökös bezártságra való ítélet, az eléggé elszámította magát.
A halálbüntetés felvetése eddig jobbikos-, illetve Pozsonyi Ádám-féle futóbolondoktól volt megszokott. Most lám, itt vannak a szövetségpártiak is. Mintha nem lenne így is elég bajunk.