Köves Slomó vezető rabbi nemrég társadalmi konzultációt helyezett kilátásba a magyar társadalom és a zsidó szervezetek között - az antiszemitizmus ellen. Bevallom, már akkor furcsállottam egy kicsit a beszélgetés célját, lévén eddig azt hittem, egy-egy párbeszédnek nem szokott konkrét célja lenni, ha csak nem az eszmecsere maga. Persze, lehet egy adott gondolata mindkét félnek, melynek igazáról a konzultáció során igyekszik meggyőzni a másik felet - na de ezt többnyire nem szokás kinyilatkoztatni előtte, mi több, a két félnek saját, szabad akaratából konzultációra lépni egy előre meghatározott célból. Ugyanis:
1) Ha az antiszemitizmus elleni fellépés mindkét fél számára fontos, akkor minek kezdjenek párbeszédbe? Ha nem antiszemita sem a magyar társadalom, sem a zsidó szervezek, akkor téma lezárva, mindenki megnyugodhat, nem fog dőlni maholnap a patak vér.
2) Ha viszont a magyar társadalomban valóban felütötte fejét az antiszemitizmus, akkor nem célszerű ez ellen párbeszédbe kezdeni. Van ugyanis az emberekben egy olyan furcsa sajátosság, hogy ha valamilyen tulajdonsággal bírnak, valamiben hisznek, valamit vallanak, akkor nem indítanak konzultációt az ellen. Persze, lehet őket folyamatosan győzködni, magyarázni nekik a magyaráznivalót, de ők akkor sem fognak szervezett keretek között belemenni a játékba azzal a felkiáltással, hogy azon nyomban jó útra kell őket téríteni.
Na de mindegy is, Vona Gábor, a Jobbik pártelnöke a tőle várható módon jelezte Kövesnek, hogy ő azért itt van, ha a magyar társadalom nem is, majd ő beszélget akár Slomóval is, mondjuk egy nyilvános tévévita keretében.
Az emberfia erre már jó előre dörzsölte a tenyerét, hogy micsoda hatalmas küzdelem várható itt, magyarság és zsidóság évezredes fennállása, szkíta nyelvrokonság és Cion bölcsei, antiszemita bestialitás Schweitzerrel szemben és ellopott csirkék a hátsó kertből. Jónak ígérkezett ez, na.
Ám Köves Slomó úgy látszik, nem nyitott az antiszemitizmus elleni párbeszédre. Hiába ugrál lám Vona, senki nem akar vele beszélni, aki meg mégis, az egy rohadt mocskos fasiszta, mint Török Gábor. Úgy tűnik, Köves sem fogta fel, hogy ha már teleharsogja a sajtót antiszemitizmussal és rasszizmussal, akkor ezt a súlyos vádját vállalnia kell nemcsak Isten, Mózes és az MTI előtt, hanem Vona Gáborral szemben is. Kövesnek nem volt elég ez a két hét annak kifundálására, hogy hát bizony elég kontraproduktív dolog meghátrálni a Jobbik pártelnökével szemben, és nem menni bele egy nyilvános vitába, mely akár még érdekes eredménnyel is szolgálhat.
És tudjátok, mivel indokolta bátor elutasítását Köves? Hát a "közös axiómák hiányával" - melyeknek szerinte minden párbeszéd alapját kell képezniük. Igen érdekes tanítás ez, minden bizonnyal elkerülte figyelmemet a Tórából azon kitétel, hogy "pediglen zsidó csak azon személlyel vált szót nyilvánosan az antiszemitizmusról, akivel közös axiómákkal rendelkezik ezen téren". Nem leltem ezt, na. De naivan azt is hittem, hogy ha már közös alapelvek vannak elfogadva, akkor olyan súlyos bajok nincsenek is, össztársadalmi kerekasztal-beszélgetést kezdeményezni tehát túlzás, elég megmaradni a szokott mederben, és egyeztetni a kormány és az egyes szervezetek között, kinek éppen mennyi pénz jár, illetve kinek nem szabad részt venni az újratemetésén.
De hát akkor nem fogunk sehova jutni, ha valóban antiszemiták vagyunk, és a párbeszéd csak annyit jelent, hogy Köves Slomó elé leborulunk mindannyian, bűnbocsánatért esedezve. Bár igaz, eladható ez is párbeszédként, végül is mindkét fél megszólal a ceremónia során.
Párbeszéd kizárólag közös axiómákkal - legalábbis Köves Slomó szerint
2012.07.13. 19:11 | hoLDen | 2 komment
Címkék: antiszemitizmus zsidó szervezetek Jobbik Vona Gábor Köves Slomó Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség
Búcsú az Odeontól?
2012.07.13. 14:13 | hoLDen | 32 komment
Egyelőre ott a kérdőjel a címben, mely jól mutatja, hogy még nem is igazán tudtam tényként elfogadni az Odeon-Lloyd, az egyik legkellemesebb hangulatú, ráadásul legolcsóbb budapesti artmozi bezárását. Nem, főleg mert épp szombatra terveztünk barátnőmmel ellátogatni a Hollán Ernő utcába, hogy megtekintsük a Pride című, szerb-horvát-szlovén-macedón filmdrámát (vagy vígjáték? valahol a kettő határán.)
Nem hibáztathatok senkit, ha még a címét sem hallotta soha ennek a filmnek. Ahogy megannyi más, általam az Odeonban megtekintett alkotásét (Mr Nobody, Call Girl, Nader és Simin, Mary és Max, Michael) sem, és most is inkább készül párjával/barátaival megnézni A Csodálatos Pókembert a WestEnd-ben, vagy a Jégkorszak 4-et a Mammutban. Érteni vélem őket, társadalmi többségük okát - ők nem annyira művészeti alkotásként, mint könnyed szórakozásként tekintenek a filmre, és eszük ágában sincs még szabad idejüket is arra pazarolni, hogy megerőltető szellemi tevékenységet kelljen végezniük. Inkább csak bámulni akarnak maguk elé - "asztaaaa, ez kééész!", de tőlük többet ne akarjon egy mozifilm. Mondom, értem őket, viszont abszolút nem értek velük egyet - szerencsére. Egy filmtől, ahogy egy irodalmi alkotástól is, sokkal többet várok annál, hogy másfél órára kikapcsoljon: vessen fel fontos kérdéseket, nyűgözzön le sokszínű gondolatvilágával, vizuális-metaforizációs megoldásainak segítségével világítson rá valami fontos összefüggésre, addig végig nem gondolt folyamatra. És hasson, hasson, hasson.
Hogy az embereknek erre nincs igényük, azt csak sajnálni tudom. Hogy ők a szlovén diákprosti helyzete helyett inkább az életre kelő és Mark Wahlberg-gel együtt csajozó plüssmacira kíváncsiak, nos, ez önmagáért beszél. Mert bár tény, hogy az állami támogatás idén csappant meg jelentősen, de hát erre érvényes válasz lehet mindegyre, hogy "márpedig ne az én pénzemen kongjanak a művészmozik". És válaszolhatnak Tarr Béláék minderre politikai színezetű akciókkal, fapados Filmszemlével és bűnrossz, a valósággal hadilábon álló Magyarország 2011 című filmmel, a tények akkor is csak tények maradnak. És hiába nagyon hangulatos hely az Odeon, hiába található meg kínálatukban hétről hétre a legújabb filmcsodák színe-java, ha a tömegeket ez egyszerűen nem érdekli.
Nekik a beszélő állatkák és a frusztrált szuperhősök kellenek. Na meg a csajozós plüssmaci.
Címkék: film belföld filmszínház artmozi művészmozi Odeon-Lloyd Budpest
Homoszexualitás = Home-sexuality?
2012.07.10. 01:26 | hoLDen | Szólj hozzá!
Vona Gábor ismét elnyomta a megszokott szövegét, amit a szombati Pride elleni tüntetésen Zagyva György Gyula is előadott: a szexuális élet magánügy, nincs helye az utcákon. "A heteroszexuálisok sem csinálnak belőle politikát."
1. A homoszexualitásnak, illetve a Meleg Büszkeség Menetének nem az egyneműek közötti szex a lényege, a fő mozgatórugója - ahogy jobb esetben egy heteroszexuális kapcsolat sem a szexről szól elsősorban. Aki ezt nem érti, igen sekélyes és egyben primitív elképzelésekkel rendelkezhet a párkapcsolatok mibenlétének lényegéről.
2. A heteroszexuálisok nincsenek hátrányos helyzetben, semmiféle negatív diszkrimináció nem éri őket a társadalom részéről, ergo felvonulniuk sincs miért. Ezzel szemben a homoszexuális párok kapcsolata folyamatos támadásoknak van kitéve, ahogy a fenti példa is mutatja. Summa summarum: minden korábbinál nagyobb létjogosultsága van a demonstrációjuknak.
3. Egy párkapcsolat sosem a négy falról szól. Egy heteroszexuális pár sincs, aki képes lenne kizárólag a hálószobában maradva tökéletesen megélni a párkapcsolat örömét. A homoszexuális párok ugyanígy vannak vele. Csakhogy ők a nyílt utcán sosem foghatják meg egymás kezét, nem ölelhetik át egymást, nem élhetik meg boldogságukat. Aki azt állítja, hogy a heteroszexuálisok esetében sem szívesen látja az ilyet, az pedig vagy hazudik, vagy ha nem, elhúzhat egy mély erdőbe, és magányosan leélheti életét.
Címkék: homoszexualitás belföld párkapcsolat heteroszexualitás Jobbik Vona Gábor Zagyva György Gyula
Pride and Prejudice
2012.07.09. 04:42 | hoLDen | Szólj hozzá!
- Na, már megint itt vannak ezek a mocskos buzik. Felvonulnak, provokálják a normális embereket, aztán még csodálkoznak, ha egyszer-kétszer kapnak a pofájukba? Kell nekik újra és újra meggyalázni a fővárost!
- Mondd már el, kérlek, mivel is gyalázzák ők meg a fővárost? Azzal, hogy alkotmányos jogaikkal élve, a gyülekezési szabadságot kihasználva, minden évben megrendezik a hagyományos rendezvényüket? Szerinted ehhez nincs joguk?
- Igenis nem kéne, hogy joguk legyen hozzá, felkavarják a normális emberek gyomrát az undorító vonaglásukkal! Moszkvában be tudták tiltani, itt is biztos lenne rá lehetőség!
- Örülök, ha te szívesebben közelítenél Oroszországhoz, mintsem a nyugati világhoz, és úgy látom, ebben kedvenc pártod, a Jobbik is nagy segítségedre van. Mégis úgy vélem, ha egyetértesz mindazzal, amire a demokratikus jogállamiság kereteit felhúztuk bő húsz éve, és azzal, hogy az előtte lévő időszak egyáltalán nem volt üdvösnek nevezhető, akkor most sem hozod fel az orosz térséget pozitív példaként. Legalábbis egy olyan esetben nem, aminek a jellegétől úgy igyekeztünk a szocializmus végén megszabadulni, ahogy csak tudtunk.
De ha nem fogadod el a demokratikus berendezkedést mérvadónak, amibe - sajnos, nem sajnos - a szabad szólás- és véleményszabadság is beletartozik, akkor sajnos azzal is számolnod kell, hogy a te véleményed is huzamosabb időre indexre kerülhet. Vagy te szeretnéd, hogy az állítólagos normális emberek vélekedésére hagyatkozva betiltsák (felettébb antidemokratikus módon) a Jobbikot, bezárassák a kuruc.infót? Mert gondolom, ezek a helyek fontosak neked, ha már fenti véleményedet megfogalmaztad.
- Az más, a Jobbik nem provokálja úton-útfélen az értelmes embereket! Ők nem hallgatják el a problémákat, és kimondják azt, amit eddig senki nem mondott ki.
- Ez igazán örömteli, de ha a te demokratikus jogokról alkotott véleményed lett volna mérvadó mondjuk az elmúlt tíz évben, akkor nem igazán fogalmazhatták volna meg azt, amit senki más, lévén a kormányzó erők azon nyomban betiltották volna ezeket a szervezeteket - csak ők éppen a demokráciára és a jogállamra hivatkozva.
- Höhö, meg is tették, lásd Magyar Gárda.
- Na, látod, a Magyar Gárda esete jó példája annak, milyen is az, amikor a hatalmon lévő párt, kihasználva a lehetőségeket, korlátozza mások gyülekezési szabadságát. Nyilván te is nehezményezed ezt a feloszlatást, és logikus (vagy annak tűnő) módon elő tudod adni érvelésed azzal kapcsolatban, miért jogtalan ez a tiltás. Vagy szeretnéd, ha inkább átterjedne ez a többi, számodra kedves szervezetre is?
- Csakhogy a buzik a többség számára nagyon nem kedvesek, ez egy keresztény ország, nekik itt nincs helyük!
- Érdekes, hogy most meg a kereszténységre hivatkozol, hiszen előbb még arról beszéltél, hogy megérdemlik, ha adott esetben jól megverik őket mindenféle hazafias elemek. Nyilván azt is jól tudod, hogy a kereszténység a krisztusi szereteteszményen alapul, és sokkal inkább részesíti előnyben a megértést és elfogadást, mintsem a megbélyegzést és az erőszakot.
Az pedig, hogy a többség nevében beszélsz, ismét érthetetlen számomra. Lehet, hogy a te köreid nagyrészt homofób személyekből tevődnek össze, de ennek nyilván megvan a maga oka, ami a te ismerkedési és barátkozási körülményeidből fakad. Egy kevésbé elutasító közegben szocializálódott ember veled ellentétben meg úgy gondolhatja, hogy a többség igen is elfogadó a homoszexuális emberekkel, lévén ő csak ilyen személyeket ismer. Szerencsésebb azt mondani, hogy ez is, az is megtalálható a társadalmunkban, és az egyik fél nem korlátozhatja a másikat saját szabadságjogainak gyakorlásában.
De azzal sem értek egyet, hogy a többség véleménye kellene mérvadó legyen számunkra, és onnantól az alapján kellene gondolkoznunk nekünk is - vagy ha így gondolod, nyugodtan leülhetsz mától minden este a tévéd elé, és bámulhatod a Barátok közt-et.
- De ők igenis korlátozzák a rendes embereket a szabadságukban, hiszen nyíltan provokálják a járókelőket egy ilyen felvonuláson. Engem nem zavar, hogy buzik, amíg a négy fal között csinálják, de ne vonulgassanak!
- De hát mi volna egy felvonulásnak / tüntetésnek az értelme, ha senkit nem provokálna? Van egyáltalán olyan csoport, ami az utcán nem tudja adott esetben provokálni a járókelőt? A rendőrök például alkalmasak rá, akkor inkább oszlassuk is fel az egészet a francba? Lehet, hogy a fene nagy rendőrellenességednek ez tetszene, de a cigánybűnözést rikoltozó éned már nem örülne túlzottan, amikor másnap végig kell menned éjjel a VIII. kerületben.
Vagy tiltassuk be a Warrior-póló és az Árpád-sáv viselését, mert sokakat meg az provokál? Netán a baseball-sapkáét, mert megint másokat meg az?
- Na jó, de az nem undorító alapvetően, a rózsaszín tangás, nemi szervüket lóbáló buzeránsok viszont eléggé azok.
- Na, az az egyik legfőbb mítosz, hogy itt bárki is nyíltan mutogatná a nemi szervét, illetve hogy nemi aktust imitálnának. A rózsaszín tanga még talán előfordul, színes ruhák szintén - na de ezek nem merítik ki a közízlés megsértésének tényállását, maximum benned keltenek rossz érzést. Ez előfordulhat, nem tagadom, na de ez egy jó előre bejelentett felvonulás minden évben - miért mennél oda épp akkor, ha tudod, hogy te ettől viszolyogsz? Meg amúgy is: miért érint téged ennyire mélyen, hogy ki mit visel az utcán?
- Mert népszerűsítik a devianciát! Ma már feltehetjük a kérdést, hogy akkor heteroszexuálisként normálisnak számítunk-e - normálisnak egy olyan korban, ami a szélsőséges viselkedést emelte piedesztálra.
- Érdekes elméletet fejtesz ki, hiszen a szélsőségek elfogadása, a radikalizmus éppen a Jobbik politikájára jellemző, tehát tőled nem várnám, hogy alapvetően ellene legyél az ilyen irányú viselkedésmódnak.
Amúgy meg ez egy baromság, a társadalomnak a többsége heteroszexuális ma is, ahogy húsz éve is az volt - éppen hogy a melegeknek kell minden nap megküzdeniük azzal, hogy elfogadják őket rendes embereknek, hogy ne szexuális preferenciájuk miatt ítéljék meg őket emberileg. Jelenleg egyetlen nap áll rendelkezésükre az évben, amikor nyíltan felvállalhatják hovatartozásukat - máskor nem mernek annyit megtenni, hogy az utcán megfogják párjuk kezét, vagy a találkozáskor átöleljék egymást. Szerinted ez így rendjén való, örökös elutasítottságban, szorongva élni? És szerinted valóban az ő életük lenne az elfogadottabb, a felszabadultabb? Miért sajnálod tőlük még azt az egy napnyi nyíltságot, örömöt, büszkeséget is?