"Nem szeretem a 'náci' kifejezést. Se a nácizást, se a fasisztázást, se a komcsizást. Szerintem ezek helyettesítik azt, hogy elemezzük és értelmezzük, hogy voltaképpen miről van szó."
/Heller Ágnes - ATV, Civil a pályán, 2012. május 1./
Heller, a hazug - e címmel írta a Magyar Nemzet mai vezércikkét Torkos Matild, melynek gyakorlata épp azt a nagyon rossz tendenciáját emeli ki a közbeszédnek, melyből való kiszakadás mindannyiunk legelemibb érdeke lenne.
Ez pedig a szavakkal való megbélyegzés kérdése, mely a filozófusasszony Berliner Zeitungnak adott interjújára is jellemző: ebben Heller fundamentalistának és fasisztának bélyegzi a Fideszt, ahogy korábban beszélt már bonapartizmusról, autokráciáról, féldiktatúráról, miegyébről. Ez a fajta folyamatos megnevezési kényszer főleg annak fényében furcsa, hogy az ATV Civil a pályán című műsorának május elsejei adásában éppen ennek káros voltáról értekezett Heller. Bár korábbi, Európai Parlamentben előadott beszéde után is azzal védekezett, hogy szavait félrefordították ("senkit nem lőttek meg" helyett állítása szerint arra gondolt, hogy "senkit nem lőttek le"). Ennyi félreértés viszont már tényleg sok lenne: valószínűbb, hogy külföldön valamiért tényleg úgy érzi Heller Ágnes, hogy ki kell nyilatkoztatnia a jelenlegi magyar kormány politikai hitvallásáról (ezzel összefüggésben pedig az ország államformájáról).
Nem tisztem, hogy Heller Ágnest kiigazítsam, ahogy az sem áll szándékomban, hogy Torkos Matild jó szándékát kérdőjelezzem meg. Viszont a vezérezésnek épp annyi értelme van, mint a hazugozásnak, a fasisztázásnak, vagy éppen a liberálisra maszkírozott kriptokommunistázásnak.
Merthogy a XXI. században már túl kellene lépni ezen a fajta szavakkal való lefegyverzési módszeren - ahogy a kiváló filozófusnő sem lesz kriptokommunista attól még, hogy rendszeresen felületesen ítél a Fidesz-kormány lépéseiről - ahogy az is más kérdés, hogy a német lapok az ő véleményére kíváncsiak ezzel kapcsolatban. Ez van, a másik oldalnak akkor megkettőzött erővel kell álláspontját képviselnie, de demokráciában nincs értelme mást véleménye miatt megbélyegezni és kitolni a legitim gondolatformálók köréből. Hellernek joga van fasisztáznia német lapokban, ha ezek ezt akarják hallani, Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkárnak pedig joga van ezt kiigazítania egy másik német lapban - nincs ezzel semmi gond, maximum pár szűklátókörű germán hazánk állapotain fog aggodalmaskodni, az értelmesebbje meg majd tájékozódik, mielőtt szólásra nyitná száját.
Heller Ágnes filozófus ugyan, de szakterülete sokkal inkább az arisztotelészi etika, vagy mondjuk a leibnizi metafizika - politikai kérdésekben a civil társadalom egy tagjaként szól csak, ami szerintem igenis örvendetes, még ha több dologban is vitába lehet szállni vele. A demokrácia ellensége ugyanis nem a szélsőséges vélemény, hanem a közöny - ahogy Pozsonyi Ádámnak joga van királyságról álmodozni, Thürmer Gyulának is kommunizmusról, úgy Heller Ágnes is nyugodtan hangot adhat azon vélekedésének, hogy itt diktatúra van kialakulóban. Nem ítéletet kell emiatt hozni róla, hanem megcáfolni állításait, ütköztetni az érveket, és végül talán őt is meggyőzni némileg saját igazunkról.
A kommunistázás, fasisztázás, hazugozás viszont sehova nem vezet, és ha az utca embere azt látja, hogy az újságíró, a filozófus és a politikus is bőszen helyez mindenkit véleménye miatt valamilyen szűk skatulyába, akkor ő is feljogosítva érezheti magát, hogy ezt tegye a hétköznapokban. Amivel pedig egyértelműen szembetalálkozhatunk nap, mint nap - kommentek, tüntetéseken feltűnő szlogenek, magánbeszélgetések során.
Egyet visszalépni, felülről szemlélni a dolgokat - ebből baj nem származhat. És akkor talán túl is láthatunk annál, mint ami elsőre evidensnek tűnik. Például Heller Ágnes, az ELTE-BTK professor emeritusa is felismerheti, hogy az egyetemi hallgatók nagy része állításával szemben nem szélsőjobboldali eszméket vall. Ha ugyanis a bölcsészkar fiataljaival szóba elegyedik, öt perc után rájöhet, hogy azért mégsem olyan egyértelmű az az arány.
Ahogy Heller Ágnes közeli ismerősei is tisztában vannak vele, hogy a filozófushölgy nem liberálisnak maszkírozott kriptokommunista, akik pedig már váltottak két szót Orbán Viktorral, azok készségesen ismerik el, hogy nincsenek a miniszterelnöknek diktatórikus hajlamai.
Megismerni, nem ítélkezni. Ez máris jó kiindulópont lehet!
Az írástudók felelőssége
2012.05.11. 02:10 | hoLDen | Szólj hozzá!
Címkék: atv belföld heller ágnes
A politikusok kora?
2012.05.07. 05:25 | hoLDen | Szólj hozzá!
Réthelyi Miklós lemondott a Nemzeti Erőforrás Minisztérium éléről, helyét Balog Zoltán vette át, aki rögvest át is nevezte az intézményt Emberi Erőforrások Minisztériumává. Utóbbi eddig a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerepét töltötte be.
Korábban is tudni lehetett, hogy Réthelyi két évre tervezi mandátumát, és ciklusfelezőnél néminemű kormányátalakítás fog bekövetkezni. Mint mondják, a politikai kormányzás ideje jön el, tehát a jelenlévő "szakemberek" helyére is hivatásos, harcedzett politikusok kerülnek, akik még inkább érteni fognak a szervezési, stratégiai kérdésekhez.
Bár még nem látni a végeredményt, azt most el lehet mondani, hogy a retorika nem túl bizalomgerjesztő: eddig is szokás volt - bár kissé demagóg, de valamicske igazságot tartalmazó módon - némi dilettantizmust felfedezni a kormányzás több területén is (és itt még nem is csak a Fliegauf-premieren szétosztott szórólapokra gondolok, sokkal nagyobb problémák voltak Dörner-kinevezéstől Gyöngyöspata-botrányon át egészen az ad-hoc gazdaságpolitikai lépésekig). Kérdéses, az ún. "hivatásos politikusok" jobban képesek lesznek-e felfuttatni a vezetést: hogy Balog Zoltán miként fogja majd össze az idáig is "csúcsminisztériumnak" nevezett, rendkívül rétegzett (sport, egészségügy, munkaügy, stb.) intézményt, illetve milyen átalakítások érkeznek még addig, és pozitívan jövünk-e majd ki az egészből. Mondják, hogy Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár pozíciója is meginogni látszik, illetve hogy a frakcióvezetői poszton is változás várható (talán Rogán lesz a befutó).
Az mindenesetre tény, hogy mind Réthelyi, mind Szőcs nem tűnt eddig túlságosan jelentős miniszternek - Réthelyi kapcsán legtöbben csak az Alföldi melletti (egyébként abszolút jogos) kiállásra asszociálnak, míg Szőcs Géza is megmaradt a nem túl sok mindenhez hozzáférő miniszter szerepkörében, aki anno felemelte a szavát az időközben csak néhány méterrel arrébb kerülő József Attila-szobor elmozdítása ellen.
Jobb lett volna tehát egy úgymond hatékonyabb szakemberi működés, mert az eddigiek fényében nem sokat veszíthetünk azzal, hogy még egy pár államtitkári posztot vesz át hivatásos politikus.